Gyerkőceim életkora

2016. szeptember 23., péntek

Dimensions: Portrait of a Lady (3)

Gondoltam péntek lévén mutatom, hogy meddig jutottam a Női portrémmal. A keretet kissé megszenvedtem, párszor letettem, mert nagyon untam, aztán újra és újra nekiveselkedtem, hogy elkészüljn 2016-ban ez a hímzés is. Végülis 9 éve kezdtem el, ami nem ma volt. Szokásom szerint színenként haladok. Már csak egy sima szín van hátra, abból is csak pár x, aztán jönnek a kevert szálasok. Utánuk meg majd a fél x-ek, amiből sok-sok van a keret mentén, de szerencsére az már haladós lesz. És hát persze a legvégén jön a lényeg, ami miatt a készletet anno megvettem, az érdekes kontúrok és díszöltések. Na ezekre vagyok a legkíváncsibb. Még filózom, hogy előtte mossam és keményítsem-e a hímzést.
A kép nem a legjobb, de most ilyen sikerült. Íme:

2016. szeptember 16., péntek

Ez a Sanyi inkább Laci lesz

Ma egy nagy lazulós pénteket tartok. Na nem mintha agyondolgoztam volna magam az előző napokban, csak egyszerűen a mai napot kicsit a szemlélődésnek engedem át. Azért a mosógép persze megy egy karikát, mert beraktam a bébihordozó huzatát, dobtam mellé még pár ezt meg azt. Még talán egy nadrágmosást is bedobok. Ahogy nőnek a gyerekek és folyamatosan bővül a család egyre több külön programot futtatok a mosógépen. Feliratkoztam http://www.urban-eve.hu/ oldalán a 30 napos projectre, mely jó tanácsokat ad a lakás rendbentartásához. De egyre inkább úgy látom, hogy egy 7 fős háztartás napi levezényléséhez ez kevés lesz. Pl. csak a mosásnál mindössze 2 programot használ a blog tulaja, egy világos színűt és egy sötétet. Hát nálam van fehér, világos világos, világos, sötét, piros, nadrág, zokni, nyári izzadós melegben apa ing és most megint külön program lesz még a babaruha. És akkor az ágyneműmosásról ne is beszéljünk. 6 rend ágyneműt kell tisztán felhúzni és hiába kérek lassan minden karácsonyra ajándékba ágyneműt, mindig van olyan ami elrongyolódik, ezért mindössze 1 váltásnyim van. Öröm az ürömben, hogy olyan ritkán van vendégünk, hogy a vendégágyneműre nagyjából nincs túl sok gondom. Mama javasolta, hogy a mindennapokat megkönnyíteni vigyem patyolatba az ágyneműt. Hát hozzánk legközelebb a Savoya van, de ott meg nincs piperemosás. Ergo bárki cuccával összemossák a miénket. Nem a legjobb hír.
Nade most könnyű lélekkel pihizhetek. Itt voltak megint a szüleim és pakoltak és szereltek és takarítottak, én meg amolyan pocakosan tettem hozzá a magam részét. Kis munka - sok pihenővel tarkítva. Apa és Viktor összerakták az új emeleteságyat. Az oroszlánrészt most apa csinálta, mert Viktor dolgozott, hát valami irgalmatlan mennyiségű csavart csavart bele ebbe a lapra szerelhető bútorba. Mióta kész, azóta Marika és Karcsi alszik egymás mellett alul, Miki meg az emeleten. Le sem lehet őket robbantani az ágyról. Mutatós, hatalmas, dögnehéz, és nekem nagyon tetszik. A lakásban a felső szint ezennel tehát átrendezve, már csak szintentartani kell a rendet. Laci kuckója már kész, szüleim szerint nagyon zsúfolt, de most marad így, mert szerintem már senkinek sincs energiája a lakást simogatni. Képeket most nem mutatok erről, majd inkább a lakókkal együtt.
Apukámék elhoztak 3 zsák babaruhát. Én nem tudom, hogy a húgommal hogy tudtunk ennyire elbeszélni egymás mellett, de engem teljesen meglepett, hogy megvan az összes fiú ruha. Mint kiderült, csak a kisfiú ruhákat ajándékozta, osztogatta szét úgy kb. 74 mérettől. Úgyhogy a zsákokban megtaláltam az összes cuki rugit, bodyt, bundazsákot, amiket a fiúknak vásárolgattam, kaptam. Most kimostam a legkisebbeket és berakom a Ritától kölcsönkapottak mellé. Lacinak igazi gardróbja van már! Napi szinten akár 3x is átöltöztethetem, ha kell:-D
Ja, és hogy miért lett Laci a Sanyi? Egyik nap Viktor azt mondta, hogy neki nem tetszik, hogy Selmeci Sándor. Túl alliteráló, túl lágy név, valami karakteresebbet akar. Írt nekem egy listát fiúnevekkel, amiről én a Dénest találtam jónak, esetleg még a Zoltánt. Aztán én is írtam egy listát, amiről neki több név is bejött, de dönteni nem tudott. Így aztán tegnap este tartottunk gyerekekkel egy rövid kupaktanácsot. Miután leszavazták a Lukácsot, Gáspárt, Nándort, Józsefet, Zoltánt, Kálmánt és Dénest, maradt a László. Nekem nagyon tetszik ez a név, ezer becézést is tudok rá, szóval mostantól mondom Lacinknak, hogy forduljon meg a hasamban mert balhé lesz.
Fiatalember ugyanis még mindig harántban nyomul. Szedek valami Pulsatilla c30-as homeos bogyót, amiben nem nagyon hiszek, de beszedegetem, hátha. Mondogatom gyermeknek, hogy vagy a popsiját, vagy a fejét tolja oda a megfelelő helyre, mert nagyon mérges lennék, ha császár lenne a sima szülésből. Egyébként méhszáj múlt héten full extrásan zárt volt, ctg semmi fájástevékenységet nem mutat, barátkozom a gondolattal, hogy egyben leszek még 26-án is. Ezt a dátumot a védőnő számolta nekem. Doktorbácsi 28-át számolt a régi módszer szerint, de nekem a 26 jobban tetszik. Várom már nagyon a szülést, irtó kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a legkisebbünk, és persze hogy milyen lesz az életünk 5 gyerekkel.
Löttem egy pocakfotót oldalról és szemből is. Most már nem olyan hatalmas nagy, mintha belenőtt volna a baba:-D
 

2016. szeptember 12., hétfő

Dimensions:Portrait of a Lady (2)

Tartottam két pihinapot a babaköszöntő után, hogy eldöntsem mivel is folytatom a sort. Kezdjek valami újat, vagy fejezzek be egy rég megkezdett hímzést. Végül az utóbbira esett a választásom. Ez már egy igazi UFO. 2007-ben kezdtem, aztán 2013-ban hímeztem bele egy picikét, az volt a tervem, hogy abban az évben kész is lesz:-D Na most elővettem megint, mert a Vermeer képen kívül ez a legrégebben megkezdett hímzésem. Olyan régi, hogy már megrendelni sem lehet talán... Nem túl nagy készlet, elvileg nem is olyan nagy munka, haladós is lenne. Szóval nekiláttam a keretnek, most egész jól haladtam, hátha a szülésig még pár napot öltögethetek bele. Elvileg még két hetem van, ha dokibá számolását vesszük, akkor két hét plusz két nap.
Mutatom az is, hogy milyen lesz egyszer, ha elkészül.

2016. szeptember 9., péntek

Maria van Scharrenburg: Fire babaköszöntő (6)

Ezzel is elkészültem. Hosszú kihagyás után idén már van 3 kész keresztszemes képem. A kalapos nőket talán holnap veszem át az Éva Kézimunkában. Elküldtem egy csomó képem versenyen kívül a győri kiállításra, hogy népszerűsítsük ott is a keresztszemest. Viktort beszélte rá az üzletvezető, én meg rábólintottam. Nevezni nem akartam a képeimmel, mert a budapesti kiállításra általában nevezni szoktam velük.
A kis Nimue tündér már megkapta a maga barna, egyszerű keretét, aztán gyorsan tovaröppent Évihez. Nagyon örült neki!
 
 

És akkor most már itt is van a második elkészült MVS babaköszöntőm, ami végül Marikáé lett. Hát mit ne mondjak, a végén a sok sárgával megszenvedtem, de a legbrutálisabb a szörnyű aranyszálas kontúr volt. Iszonyat szar minőségű metál szálat tettek a készletbe, alig lehetett vele dolgozni, túl hamar el is fogyott, úgyhogy végül a saját itthoni fonalaimmal kellett kiegészítenem a készletet. Ilyen lett, nekem nagyon tetszik, Marika majd ma délután fogja csak megcsodálni. Nem mostam vasaltam keményítettem, mert elrakom szekrénybe, hogy várja a többi MVS babaköszöntőt. Azért mutatom együtt a két elkészült darabot egymás mellett.

És persze most megint jön a kérdés, hogy befejezzek egy elkezdett képet a MUK-jaim közül, vagy kezdjek valami újba? Hm... Még megálmodom...

Figyelem: Bár tudom, hogy nem sokan jártok már erre, de azért írom, hogy a készletet az összes maradék fonállal, leszámolóívvel ingyen és bérmentve továbbküldöm annak, aki szeretné meghímezni. Hagyjon itt egy megjegyzést az e-mail címével együtt.

2016. szeptember 5., hétfő

Matyi 15 éves lett

15 éves lett a legidősebb fiam. Néha csak elnézem, hogy milyen hihetetlen, hogy már ekkora. Állatira kamaszodik, most épp abban a korszakban van, amikor mindennel elégedetlen, és ami helyzetben van, az éppen elviselhetetlen. Valamire vár, de nem tudja mire, valamit akar, de nem tudja mit, csak azt nem, ami éppen van. Idén nyáron sokat voltam otthon. Matyi lényegében eltűnt a felső szinten, vagy gépezett, vagy telefonozott, vagy olvasott. Ha nem rángattam le az emeletről, nem adtam konkrét munkát neki, akkor ki sem mozdult volna onnan, az tuti. Totál változó a hangulata, néha kenyérre lehet kenni, máskor meg olyan, mint egy szúrós pokróc. Idén minden nemű tábortól elzárkózott, általában csak a kicsik mentek jobbra-balra, ő maradt otthon. Csak az Albertfalvi Családos Táborra jött el, amit idén mi (szülők) a közös nyári nyaralásunknak hívtunk. A gyerekek szerint idén nem voltunk sehol, csak táborról-táborra rángattuk őket:-D Felfogás kérdése.
Jövőre igyekszünk valami tartalmasabb nyári elfoglaltságot keresni Matyinak. Igazából engem nem zavarna, hogy ha ki akarja húzni magát a közös programból, csak helyette legyen valami más alternatíva, hogy mit csinál. Nem az itthoni tespedés és kockulás lenne a "b" verzió, ahogy idén. Jó lenne, ha szívesen menne már inkább segítőnek táborba, vagy meglengetne valami diákmunkát stb. Vagy egyszerűen jobban összejárna a haverjaival. Idén mindössze két barátjával találkozott a nyáron, a nyárnak is csak az utolsó hetében. Szerintem ez elég kevéske...
Augusztus utolsó napján visszaköltözött Pannonhalmára. Igazából nem tudom eldönteni, hogy 10-es skálán mennyire szereti vagy utálja a sulit, vagy a koleszt. Kishálós lett, 4 fő srác lakik most együtt, nem kell stúdium terembe sem mennie, helyben tanulhat, ami nagy felelősség. Szerintem ez nagyot lendített az év eleji "iszonyú, hogy kezdődik a suli" hangulatán. 30-án közöltem vele, hogy pakoljon, mert én csak a ruháit rakom össze, a többi az ő dolga. Láthatóan meglepődött, de végre valaminem nekivesellkedett, hogy megcsinálja. Ezzel valahogy sikerült is átlendülnie abba a hangulatba, hogy kezdődik a suli, ami elkerülhetetlen:-D
Idén is rengeteg ruhát, cipőt kellett neki venni. Már 41-42-es cipőket hord, 170-es ruhákat. Egy csomó cuccát, amit kinőtt, vagy szerinte béna és nem érti minek vettem átpakoltam Mikinek. Mikitől viszont zsákba mennek a cuccok, mert Karesz kicsi és vékony, még csak a 134-es ruháknál tart:(

Na ilyen egy 15 éves szülinapos. Még keresgéli a megfelelő frizurát magának, a mostani csak amolyan kényszerhelyzet szülte verzió:-D Alakul a bajusz és mindenféle helyeken nőnek az arcán hatalmas legénytollak, amiket érthetetlen módon nem hajlandó levágni.
Ja, és idén végre döntött, elkezd szaxofonozni, mert kapunk kölcsönbe egy hangszert. Amíg az nem megy elég jól, addig a Big Band-ben marad klarinétos, de őt ismerve hamar bele fog jönni az új hangszer használatába.




Matyi szülinapján éppen itt voltak a szüleim is. Kellett egy nagyobb lakásrendezést, pakolást csinálni, amivel csak magunk nem boldogultunk. Apa és anya megérkeztek és csak tolták a melót ezerrel. Hozták a takarító gépeket is, mert már nagyon szükség volt rájuk, hiszen a lakás alsó részén ezer éves mocsok volt az ablakokon és egyéb részeken. Apa és Viktor összerakták az új gardróbszekrényt. Sajnos a fiókos résznek nincs hátlapja, közvetlenül a falra néz, így kicsit félek, hogy hány zugpók fog majd elbújni a sálak, sapik, fürdőgatyók között. Viszont hihetetlen mennyiségű cuccot elnyelt a szekrény és még mindig van egy teljesen üres polcom.
A nagy 3 ajtós szekrényt is átpakolták a srácok az emeleten. Most hétvégén meg Viktor és Miki áttette az általam megálmodott módon a Malgoska bútor elemeit. Úgyhogy mostanra végre áll a kiságy, helyére került a pelenkázó szekrény, tele van frissen mosott és vasalt ruhácskákkal. Még pár apróságot kell Sanyinak kivasalnom, de igazából a lényeg már megvan. Napi szinten pakolgatok, de nagyon lassan haladok. Igazából az a rossz ebben a lakásban, hogy a 3 szint között járkál az ember fel és alá. Jó lenne nem itt megöregedni:-D
Szóval a szüleim rengeteget segítettek és végre leszakadt rólam valami nagy szorongás, amit szépen csöndben igyekeztem magamban elnyomni. Iszonyat szarul aludtam már hosszú ideje, tényleg úgy éreztem, hogy már minden bajom van, egyszerűen terhes voltam totálisan. Most a pisimeneteket leszámítva végre tudok aludni, tevékenyebb vagyok sokkal-sokkal. Lehet, hogy ehhez persze mindezen kívül az is hozzájárul, hogy Sanyi épp harántban fekszik a hasamban, ami nagyon nem jó szülés szempontjából, viszont remek a pihenés szemszögéből. Egyrészt nem fulladok (annyira), másrészt nem zsibbadok éjszaka. Szugerálom kicsi fiam, hogy forduljon meg valamelyik irányba, próbálom megbeszélgetni is vele, hátha hallgat az anyjára. Ma este megyek be a kórházba dokibácsihoz kontrollra. Kíváncsi vagyok milyennek látja majd a helyzetet odalenn:-D