Gyerkőceim életkora

2016. augusztus 31., szerda

Nimue: Poussiere de Fee


Nem rendelkezem villámtűvel, így majd két hétbe tellett mire ez a kis Nimue tündér elkészült. Ajándék lesz Évi barátnőmnek. Holnap viszem is a keretezőhöz, valami teljesen egyszerű kis barna keretet fog kapni. Szerettem készíteni, bár a kontúrral nagyon megszenvedtem, mert irtó nehezen olvasható volt a mintám. A fél ixeket nem szabályosan öltöttem, mert több helyen is megkerestem a mintát és jobban tetszett ez a verzió, mint a szabályos öltéssel. Szóval ilyen lett, remélem Évinek tetszeni fog majd.

2016. augusztus 24., szerda

Éhes vagyok

Csak így, nemes egyszerűséggel. Megőrülök attól, hogy folyton időre ehetek, hogy folyton számolnom kell, hogy folyton másra ácsingózom, mint amit ehetek. Egyébként szerintem nagyon össze is ment a gyomrom, de mégis azt érzem most már napi szinten, hogy éhes vagyok. Nagyon! Jövő héten lesz még egy jelenésem a diabetológián, előtte persze a kötelező cukorkontroll. És tudom, hogy utána sem nagyon kéne kilengenem, mert mégiscsak nem jó Sanyinak, ha az anyja számolatlanul tömi magába a szénhidrátot, neadjisten csokit vagy sütit. Szóval nem is fogom megtenni, de néha belehalok, úgy innék egy nagy pohár colát, vagy tömény cukros limonádét, vagy ennék egy krémest, bevágnék egy nagy pálcás magnumot, ennék egy sajtos tejfölös lángost, vagy hideg gyümölcslevest. Vagy egyszerűen csak nekiesnék egy nagy tál sültkrumplinak, vagy ennék két cső főtt kukoricát.
Ha megszületett Sanyi, a Lipótiból kérek egy nagy karamellás tejet. És soha többet nem eszem Ham-Lett-et, reggelire egy nagy szelet kenyeret eszem, nem 4 dekányit, és uzsira ha kívánom, akkor 2 barackot is felfalok!
Hétvégén Matyi szülinapjára Tiramisut csinálok majd. Megint csak megszagolom, mert hétfőn vérvétel, tartani kell maxra a szabályokat, nem szabad kilengenem, mert akkor a cukrom is szar lesz. Én nemtom hogy bírják a cukorbetegek, de nekem ez kőkemény így lassan fél éve már. Eleinte mindent kihánytam, mikor meg végre tudtam volna enni, akkor kezdődött, hogy már nem szabad akármit akkor amikor csak szeretném. Sovány vígasz, hogy mindössze 5 kilót híztam, vagyis valszeg inkább fogytam csak.

2016. augusztus 18., csütörtök

Lanarte: Sweat dreams - Sanyinak

Asszem megtaláltam, ami illene a 4 elemes babaköszöntők mellé Sanyinak. Szerintem passzol, de örömmel veszek bármilyen más ötletet.

2016. augusztus 17., szerda

Gigapocak 34+2

Gondoltam lövök egy fotót méretes hasamról. Igen, most elő kéne szednem azokat a fotókat, amikkel össze lehetne hasonlítani. Linkelek egy korábbi 36 hetes pocakfotós blogbejegyzést Marikával inkább. Szóval a két has közötti nagy különbség az, hogy a mostani egészen a mellem alatt kezdődik. Még ruhában csak-csak normálisnak tűnik, de csupaszon tényleg jól látható, hogy nagyon kerek, nagyon fenn van. 2 hét múlva megyek majd 36 hetes UH-ra, nagyon kíváncsi leszek Sanyi méretére és hogy mit fog mondani ultrahangos bácsi a magzatvízmennyiségről, ami a 24. hét óta folyton többnek mutatkozik a nagykönyv szerint.
Én őszintén szólva örülnék a mama ötletének, hogy egyszerűen a hasam nem fogja bírni ezt a sok-sok vizet és elfolyik hamarabb, mint a 40. hét. Várjuk meg a betöltött 36. hetet mindenképp, mert akkortól lehet a Szent Imrében szülni, aztán tőlem osztódhatok. Úgysem lesz minden teljesen kész a szülésre itthon.
Nade hogy miért vekengek itt a nagy hasamon? Hát csak azért, mert napjában legalább ketten kérdezik, hogy jövő hétre vagyok kiírva, vagy ugye már csak pár napom van vissza. Már megkezdődtek a kérdések, hogy: Hú, te még egyben vagy? Hatalmas nagy már a hasad, hova növeszted?
Azt hittem, hogy csak a 40. hét után tud ez a kérdés idegesítő lenni, de tévedtem, már a 34. héten is zavaró:-D
Egyébként leszámítva a fulladós, kapkodós légzést, amint valami megerőltetőt csinálok (pl. felmászom egy székre, hogy letöröljem a szekrény tetejét vagy nemes egyszerűséggel felmegyek a felső szintre a lakásban), óránként kell üldögélnem, hogy pihenjek, nem bírom végigsétálni a nagybevásárlást szombaton, mert mindenhol azt nézem hol ülhetek le, folyamatosan fáj a derekam, csúszik szét a medencém, ezért a jobb lábam nem feltétlenül azt csinálja, amit szeretnék, zsibbadnak a bordáim, irgalmatlan nagyokat reccsen minden ágyban forgásnál a farokcsontom, a kapacitásom már nem a béka segge, hanem inkább talpa alatt van, minden szuper!
Általában úgy kezdem a napom, hogy van egy tervem, hogy mit fogok megcsinálni aznap. Aztán a tervemnek kb. 75%-át átütemezem másnapra. Ma mit is lenne jó megcsinálni? Hm. Terveim szerint kitörlöm a pelenkázószekrényt és belepakolom a tegnap kivasalt babaruhákat. Bedobok egy szines mosást a gépbe (igazából a teregetés a kihívás mostanában, nameg a vasalás, amitől extrán fáj a derekam), valamikor a nap folyamán Matyival elmegyünk és beszerezzük a sulikezdéshez szükséges füzeteket az Auchanban. Ha már ott vagyunk, akkor nézek kis gumis lepedőt a kiságyba, meg cérnasapit, pár kiszoknit, alig van hosszú ujjú bodyja Sanyinak, talán az sem ártana. Kell vennem Pur-pur kenyeret és egy kisebb bevásárlás is kell, hogy holnap lecsót csinálhassak magamnak. (a mai ebéd már készen van, tegnap 2 napra főztem) Ha ezt mind sikerülne megcsinálnom, akkor már király lennék. Ja, és nem akarom tovább halogatni, hogy összerakjam a kórházas cuccom. Szinte érzem, hogy a füzetvásárlást egy az egyben tovább fogom halasztani, pedig már Matyi is azzal álmodott, hogy úgy ment Pannonhalmára, hogy nem volt összekészítve a cucca. Úgy tűnik túl közel alszunk egymáshoz, mert nekem is hasonló álmaim vannak:-D
 

2016. augusztus 13., szombat

Maria van Scharrenburg: Fire babaköszöntő (5)

Megnéztem, utoljára 2014-ben mutattam erről a hímzésemről fázisfotót. Most újra elővettem. Igazából azért került ismét elő, mert Tünde kolleganőmet kértem, hogy szavazza meg, mivel folytassam a hímzéses munkáimat a Helene Tran kalapos nőcik után. Mondta, hogy azt vegyem elő a megkezdettek közül, amelyik leginkább finishben van. Azért pár nap erejéig elcsábultam a keresztszemes kiállításon vett új készlethez, feltettem azt q-snap keretre, egy saroknyit bele is hímeztem. Egyébként azt vettem észre, hogy bár a kezem rendkívül nyírja a q-snap keret, de ha azt 90 fokban elforgatva tartom, akkor lesznek a legszebbek az x-eim. Nagyon szépen kifeszül az anyag azon a fajta kereten. Igazából mindig csak a magam örömére hímzek, de azért jó érzés, ha látom, hogy szépen fekszenek az anyagon az x-eim.
Na aztán nyaralásra Irénke nénihez ezt a hímzést vittem megint, mert ez a készlet volt bepakolva a hímzős táskámba. Talán látszik, hogy az utolsó sárga színt öltögetem bele. Valamennyi már készen is van belőle alul jobb oldalon a kisebbik rózsabimbó alatt. Viszont ebből a színből irgalmatlanul sokat kell hímezni körbe az egész kép szélén, szóval lassan haladok.
Aztán elkapott a kétség, hogy bár Mátyás fiam a tűz elem szülötte, valahogy ez annyira csajos kép, hogy talán inkább Marikának kéne hímeznem és a föld elem lenne inkább Matyié. Ha valaki olvassa soraim, hagyjon e témában véleményt.
Ennél a bejegyzésnél található egyben a 4 elem. Még lehet variálni a nevekkel:-D
Egyébként sokakkal ellentétben, nekem meg épp most jött meg a kedvem a hímzéshez, alkotáshoz. Nagyon inspirált a kiállítás is, meg az, hogy megint itthon vagyok. Bár bevallom rendesen ki kell párnáznom magam ahhoz, hogy tudjak hímezni a kanapén, ha nincs mögöttem párna szabályosan fulladok a nagy pocimtól. Mindig irigykedve gondolok anyukám "hendőkéjére", amin irtó jó épp az ablak mellett hímezni. Pont jó a háttámlája, remekül tartja az ember derekát is. Szóval hímeznék még pár dolgot készre Sanyi születése előtt, remélem egy gyors ajándék Évi barátnőmnek még belefér. Egy kis Nimue tündért szeretnék neki elkészíteni, ha belefér az időmbe, hálából azért, mert mikor ők gondozták a kanárinkat, Csőrit a nyaralásunk alatt, akkor kitakarította a lakásunkat, ami nem kis feladat volt. Annyira jól esett, irtón meg is hatódtam tőle.

Alkotok mást is egyébként, csak még nem tudom mutatni. Már régen készen lennék vele, ha a varrógépem kicsit normálisabb lenne. Karácsonyra biztosan egy új gépet kérek, ha a család összedobja rá a pénzt. Folyton tépi a szálat, csomóz, behúz, túlmelegedik, szóval elég nyögvenyelősen készülnek a függönyök a fiúk szobájára. De olyan jó volt azt is készíteni. Maradt még az anyagból két díszpárna borítására elegendő, ha bírja a gép, akkor remélem azok is elkészülnek. Meg a nappaliba is két másik párna, hiszen eleget fogok szoptatni és mindig a díszpárnákat használtam erre, persze egy tetrapelussal letakartam őket olyankor. Aztán előkerült az egyik ágyneműtartóból az ezer és egy éve elkezdett patchwork ágyterítő, aminek már csak az egyik oldalát kéne összevarrni és készen is lenne. Nem is értem miért maradt félbe. Pont jó méretű lenne Matyi új ágyára takarónak. Igazából az lenne a tervem, hogy végre rendesen be legyen minden ágy ágyazva, ha elindul itthonról a banda. Csúnya, hogy folyton ott van elől az ágynemű, de mivel minden ágyneműtartó folyton tele van, az emeleten meg tök nehéz megágyazni, így eddig nem igazán forszíroztam a dolgot.
Most Viktorral azon vagyunk, hogy itthon mindent optimalizáljunk, amennyire csak lehet. Ma elmentünk a Kikába, leadtuk a rendelésünket egy 4 ajtós nagy gardróbszekrényre, amit az alsó szinten végre beállítunk a tárolószobába. (Ez a szoba nem lakószoba, nincs szigetelve, elvileg aludni ott nem is lehet, mert ott van a gázmérőóra) Onnan indul a menet. Ha ott rendet vágunk, és nagyjából minden a helyére kerül, akkor az emeletről lejön egy íróasztal az alsó szintre, be lehetne oda rendezni Viktornak egy kis dolgozószobát (de azért továbbra is ott teregetnék). Levinnénk egy csomó olyan játékot, amit a gyerekek szinte alig használnak. Igazából eredetileg el akartam ezeket szórni a rokonságban, de Sanyi érkezése miatt minden marad, hogy majd ő is tudjon még velük játszani. Minden nap pakolgatok, rendszerezek, de alig látszik az eredménye.
Jó lenne, ha minden gyereknek lenne egy kicsi része a szobában, ahol az ő játékai vannak. Marika cuccai pl. szanaszét vannak a lakásban. Jobb lenne mind egy helyen, csak hát elég véges az a 25 nm-es gyerekszoba és több nincs belőle. Ráadásul egyre több könyvünk van, ami persze az én hibám, mert én hordom őket haza a könyvesboltokból, meg a bookline-ról. Sosincs elég könyvespolcunk, mindig stócokban állnak itt-ott a könyvek. De nagy öröm, hogy szeptember közepén megérkezik az új emeletes ágy, végre minden gyereknek meglesz a külön kis zuga az alváshoz. Hosszú távú tervünk mindenképp az, hogy továbbköltözünk valahova, hogy ne egy szobában csövezzen a 4 gyerek. Igazából én egy olyan házat szeretnék, ahol van egy nappali, nekünk egy háló (amiben körbe tudjuk járni a franciaágyat), valamint 3 gyerekszoba, amiből talán csak 1 félszoba, a többi mindenképp 12 nm fölött van. 5 éves terv, hogy továbbmegyünk innen, de most állatira nincs rá keretünk és hát valljuk be a CSOK a XI-XXII. kerben nem nagy segítség. Mi pedig ragaszkodunk a környékhez. Ez van.

2016. augusztus 4., csütörtök

Ez is elmúlt:-D

Időközben 39 éves lettem. Volt kis ünneplés, és bár a kiállításon a készletet szülinapi ajándékként kaptam, Viktor vett nekem még egy csúcs táskát is. Szép és praktikus. Próbáltak többen is jó képet csinálni rólam, de hát a fotós hozott anyagból dolgozik. Ezen a képen talán az én fejem ellensúlyozzák a srácaim:

Marikáról meg ezt a bájos képet lőtte Matyi fiam. Olyan szép kislány, egyre csajosabb.

Adatok Sanyiról: Megint farfekvéses, 1925 g, hatalmas haja van. Még mindig sok a magzatvíz, úgy érzem magam, mint egy szétrepedni készülő dinnye.
Adatok rólam: Ennyire fáradt még egy terhességemnél sem voltam. Ennyire vacak még sosem volt a kapacitásom. Nagyon várom, hogy Sanyi kinn legyen. Még 7 hét meg egy pici. Napjában legalább 2 ember megkérdezi, hogy ugye 2 héten belül szülök...