Gyerkőceim életkora

2016. június 28., kedd

Keresztszemes kiállítás 2016.

Kissé fáradtan, de nagyon lelkesen robbantunk be családilag a Westendbe a 2016-os kiállításra. Pénteken az unokatesóm esküvőjén voltunk, ahol én elég rendesen elfáradtam, de olyan jó volt! És tényleg annyira örültem, hogy végre valakik házasodnak, végre valakik ünnepelnek. A gyerekek is tök élvezték, együtt tombolt a 7 unoka:-D Megismerkedtünk kedves emberekkel, régen dumáltam annyit, mint aznap este.
Szombaton itt voltak a tesómék, illetve az esküvő után hozzánk jöttek aludni. Irgalmatlan nagy volt a hőség, és okos-Dóra úgy döntött, hogy olyan kaját csinál, amivel nem kell vacakolni. Csak azzal nem számoltam, hogy addig frankó, hogy a hús szépen elsüldögél a sütőzsákban, nade mindezt egy forró konyhában a forró sütőben teszi. Mindenkiről szakadt a víz. Délután még a lomtalanításra készültünk elő, és vasárnap bár ugye pihenőnap lenne, mi Viktorral lelkesen lomtalanítottunk, én délelőtt, ő délután-este. Közben meg beiktattunk egy kiállítást. Ha már úgyis Westend, akkor gondoltuk, hogy ott gyorsan megkajálunk. TÉny és való, hogy sokkal több hely volt enni, mint pl. az Allee-ban vagy a Camponában, ahol vadászni kell ülőhelyre dél- fél egy körül, viszont minden sokkal drágább is volt (az adag is kisebb). Még belefért egy fagyizás, aztán futottunk fel a kiállítóterembe. Rögtön kiszúrtam a kirakatban a Selmeci Mária feliratú zacsit, így tudtuk, hogy Marika kap majd valami kis apróságot. Nagyon várta. Viszont az öröm csak félig volt meg, mert a szervezés nem volt éppen csúcsszuper. Máskor mindig a gyerekeket hívják ki legelőször, aztán jönnek a felnőttek. Most egyszerűen egy az egyben elfelejtkeztek a gyerekekről a szervezők és már mindenki szétszéledt a képeket nézni, mikor a hölgynek eszébe jutott, hogy ott állnak még a gyerekeknek szánt csomagok. Hozzánk odajött, mikor látta, hogy ennyi gyerekkel vagyunk, hogy nevezett-e valamelyik. Marika megkapta az ajándékát, készült egy fotó is róla, de szomorúan mondta:
-Nekem senki sem tapsolt.
Hát igen, úgy biztos nagyobb élmény lett volna. De azért örömmel túrta fel a csomagot, amiben volt 3 kis készlet, prosik és egy csúcsszuper igazi csajos tündéres hímzőollócska. Íme a díjazottunk:
 

És a kicsi képe, amit készített, immár keretezve:

És a "gyereksarok", ahogy hívtuk azt a falat, ahol az ő képecskéje is függ:

Lőttem pár képet a nyertesekről és a díjazottakról. Sajnos a nyertesek üveg mögött voltak, így jó fotót nem tudtam készíteni, de azért igyekeztem:
 
 

Remélem nem hagytam ki egy díjazottat sem, igyekeztem úgy fotózni, hogy a nevek is látszódjanak:
 
 
 
 
 
 
 
 
 

És jöjjenek azok a képek, amik a gyerekeknek tetszettek legjobban (Karcsi fotózott, néha elég bénán, lehagyta a kereteket, de azért visszaadja a gyerek ízlésvilágát)
 
 
 
 
 
 
 
 


És én is készítettem pár képet azokról, amik a legjobban tetszettek és szívesen meghímeznék:
 
 
 
 
 
 
 
 

Körben a falon fenn a gyártól által küldött kész hímzett képek voltak. Én egyet mutattam Viktoromnak, hogy az nagyon tetszik, egyszer szívesen megcsinálnám. Közben az uram eltűnt, nekem fel sem tűnt, mert össze-vissza mászkáltunk a teremben, hol ez a gyerek, hol az a gyerek csapódott mellém. Aztán egyszercsak Viktor is megjött, egy zacsit szorongatott. Megvette nekem a készletet, amolyan szülinapi előleg. Hát mit ne mondjak, két napja símogatom (nem Viktor, a készletet:-D), nézegetem benne a színeket, a mintaívet, hogy hol is kezdeném. Ma este talán végre beleöltök. Öröm az ürömben, hogy a boltban egy nyamvadt szót nem szóltak az uramnak arról, hogy Törzsvásárlói kártya 25% kedvezménnyel jár. Teljes áron vette meg nekem a cuccot, ami amúgy sem volt olcsó:( Na mindegy. Mutatom az ajándékom:

És hát jöjjön a hatás, amit a kiállítás kiváltott csemetéimből!
 
 

2016. június 20., hétfő

Helene Tran: Beautiful Hats (5)

Őszintén szólva sokkal de sokkal hamarabbra terveztem, hogy ez a hímzés elkészül. Megnéztem mikor kezdtem, majdnem kerek 2 éve. Valahogy meglehetősen keveset hímeztem az utóbbi időben. Viszont kitartóan csak és kizárólag ezt a képet böködtem. Az utóbii pár hétben meghajtottam, hátha be tudok vele nevezni a kiállításra. Holnapra lesz kész a keretezés, ha minden klappol, akkor Marika kiskakasával együtt elviszem és leadom a kiállításra.
Az első két nőcit nagyon élveztem öltögetni. A rózsaszín csaj viszont nagyon feladta a leckét. Irtóra untam, mondhatni már csak azért csináltam, hogy végre kész legyen. Aztán jött a kalapja, ami végre újra tetszett és jó volt látni, ahogy szépen alakult öltésről-öltésre. Mariann azt mondta, hogy kis kontúr van benne. Én teljes 3 napig kontúroztam, a bullion öltésektől meg néha teljesen kész voltam. 3 ujjam érzéketlen lett, mire az utolsó bullion is elkészült, pedig vagy 10 tutorialt megnéztem róla, szóval nem csináltam rosszul.
Mónika, a keretezős csajszi átköltözött a Ráday utcára. Természetesen megint az történt, hogy mentem valami elképzeléssel, és valami totál más megoldással jöttem el tőle, de maximálisan elégedetten. Rábeszélt egy sokkal visszafogottabb keretre, mint amit én néztem ki. Nagyon kíváncsi leszek az összhatásra holnap. Igaz még nem tudom, hogy mikor megyek a képekért, mert Matyit viszem egy újabb gasztrós körre, amit már mindketten ununk, de kaptam időpontot Dr. Veres Gáborhoz, aki az egyik legjobb gasztros gyerekorvos Budapesten. Teszünk még egy próbát, hátha tud valami megoldást Matyi időszakos hasmenéseire. Matyit félig megzsaroltam, hogy jöjjön el velem, de letettem a nagyesküt, hogy ha ennél az orvosnál is minden negatív lesz, akkor én többet nem piszkálom, csak barátkozzon meg azzal, hogy az élete többet forog a mellékhelység körül, mint az normális. Ez van.

Nade jöjjenek a képek, amik persze nem a legjobbak, de csütörtökön hajnalban ilyen tellett tőlem csak:-D

 
 
 
 
 
 
 

2016. június 17., péntek

Marika 6 éves lett

Lassan 1 teljes hónap eltelt azóta, hogy Marika 6 éves lett. Készültek fotók a szülinapján, nem túl sok. Viszont az azóta eltelt 1 hónap alatt sem jutottunk el doktorbácsihoz a 6 éves oltásra. Talán majd jövő héten, vagy utána, még nem is tudom. Igazából elég rendesen be vagyok táblázva, heti szinten elég sok helyre kell rohangálni, szervezni, gyerekekkel, vagy babócával menni. Én meg kissé fáradékony vagyok, szóval túl sok dolgot nem is nagyon vállalok be. Mostanában meg a rendre jövő-menő frontok a hasammal fura dolgokat művelnek. Sokszor van olyan érzésem, hogy nem is baba, hanem kavics van a pocimban, így inkább üldögélek, ledőlök, nem a legjobb 2 lábon.
Nade Marika megrendelte a szülinapi tortát. Nem is tortát, hanem tiramisut kért, ami irtó jól sikerült. Volt listája, amiről lehetett ajándékot választani. Mi szülők voltunk csak olyan szerencsések, hogy elmehettünk Marikával együtt a játékboltba és együtt választottunk egy cuki házikót kiskecskékkel. Tipikus csajos játék, csak hát kevés csajszi van itthon, hogy ezzel játszon. Én meg annyira nem bírom ezeket a szerepjátékokat, pláne, ha mindössze 4 kiskecskével kell lejátszani egy teljes napot és minden friss ötletet Mariskám tőlem vár. Asszem a 4. nap után dobtam be a törölközőt, hogy nem bírom, inkább legózzunk, vagy meséljünk vagy bármi, csak ezt ne:-D
Csajszim továbbra is inkább fiús cuccokban nyomul, ahogy azt a képek is mutatják. Jövő héten esküvőre vagyunk hivatalosak. Mondtam, hogy oda nem jöhet nadrágban. Együtt fogunk venni neki valami kis ruhácskát, ami nem gombos, nem fodros, nem iszonyatosan csajos, hanem visszafogottan lánykás.

Na jöjjenek a képek.
 
 
 

Nameg egy kép a kiskakasos hímzésről, ami szerencsésen elkészült, elvittem keretezőhöz, hogy egy kis naracs színű keretben tündököljön.Marika irtó büszke rá. Már van egy kis csigás hímzése is (elég lassan halad)