Gyerkőceim életkora

2015. december 29., kedd

Karácsonyi bejegyzés

Gondoltam, hogy mivel ma van a szünetem utolsó napja, gyorsan megírom mi is történt velünk mostanában. Nameg persze hozom a képeket, amiket szenteste kattintottunk.
Az idei adventet próbáltam kicsit ügyesebben csinálni és lelkiekben gazdagabban is megélni. Persze a családom is igyekszik lenyesegetni rólam a görcseim:-D Igazából már évekkel korábban lemondtam arról, hogy a szenteste tiszta lakásban érjen minket. Megelégszem a nagyjából renddel és a legalább 2 szoba majdnem toppon van verzióval:-D Pár éve az egyik karácsonyi menü felett - amit lazán turkált a 4 kölyök - kiakadtam és kimondtam, hogy jövőre zacskós leves és halrudacska lesz. Beláttam, hogy a srácaimnak hiába a rácponty, a narancsos kacsa, a gesztenyés töltött hús. Jobb a milánói, a kakaós csiga, a palacsinta. Idén simán szimplán brassóit csináltam. Aztán pont.
Szóval végülis akarva-akaratlanul is, de egész jól döntöttünk, hogy nem totál kipukkadva érkezünk a fa alá. Van idő nagyjából mindenre. Pláne, ha az ember lánya úgy tervezi a programot, hogy csak 24-én ül otthon. Így aztán a karácsony előtti taknyolós-köhögős vírusból szép apránként felgyógyulva (előtte természetesen Viktorra átragasztottam a vírusom!), kis takarítással, sok-sok sütivel készültünk a szentestére fizikailag. Lelkileg meg csodaszép rorate misékkel, közös esti bibliaolvasással (bár néha pár napot egyben olvastunk, mert szörnyű, de rohanunk és van, hogy a gyerekekkel hullunk az ágyba), sok elmélkedéssel készültünk. Sajnos az utolsó szentségőrségemet és a szentségőr találkozót is le kellett mondanom a nyavajám miatt, de talán annyira nem is gond, mert mivel még csak párszor voltam őrségben, így talán nem is voltam annyira tag. Januártól újra zargatom Zsuzsit, hogy számolhat velem is a templomban a pénteki szentségimádáson megint.
Csodaszépek a Szent Mihály templomban Albertfalván a rorate misék. Korábban is nagyon szerettem, de idén a fényekkel/mécsesekkel is varázslatosabbá tette Henrik atya a hangulatot. Egész más egy hajnali mise után munkába indulni. És a nap végén meglepő visszanézni, hogy milyen hosszú volt az eltelt idő, hogy mennyi minden belefért és más lelkülettel csináltam végig. Sajnálom, hogy a betegségem miatt teljes 2 hét kiesett, az elsőben húztam-vontam magam, aztán végül legyűrt a baj és kiírt a háziorvos.

A gyerekek már hetekkel korábban kitették az ablakba a Jézuskának a listákat. Mindet rendesen begyűjtöttünk, és igazából én is a kanapéról intéztem mindent. Sokat segített a bookline, az e-ticket iroda és a többi webáruház. Szeretek a boltokban lófrálni és keresni a megfelelő ajándékot, megtalálni a leginkább személyhez illő meglepit, de egyszerűen alig van rá időm. És Nellit nem is tudom hányszor mondtuk le, hogy ki van épp rosszul és inkább ne jöjjön csütörtök este, amikor legalább pár dolgot intézhettünk volna Viktorral együtt. Így aztán amit csak tudtam a neten vettem és max elfutottam érte az átvevő pontra.
Egyetlen ajándékkal nem boldogultunk netfelületen. Karcsi fiam idén állatkát kért. Igazából szíve szerint hörcsögre vágyott, de mi azt nagyon nem akartunk. Végülis beadtuk a derekunk, hogy oké, legyen állat, de akkor már más. Szóval a képek alapján lehet látni, hogy új családtagunk mi is lett. A neve hihetetlen agymunka után: Csőrike. Én máris inkább csak Csőrinek hívom... Karcsi azóta irtó boldog, pedig a madár csak a 2 ünnep között érkezett hozzánk, mert a tervek szerint nem lettünk volna itthon egészen a mai napig...
25-26-án Szolnokra utaztunk a Selmeci nagypapáékhoz. Ott ünnepletük apósom feleségének a fiának a 30. szülinapját. Hát ez a rokoni levezetés elég macerás:-D Szóval Gyuszi 30 éves lett és összejött a család. Sajnos volt a dologban egy kis bibi. Egy félig felgyógyult gyerkőccel érkezett az egyik rokon, aki akaratlanul is végigfertőzött mindenkit, aki ott volt. Szombaton este körbejárt nálunk is a vödör. Két wc majdnem folyton foglalt volt, én Marikát hánytattam, Viktor Mikit, közben Matyi és mi ketten lelkesen rohangáltunk ki a mosdóba. Csak Karesz maradt ki a jóból, de mint várható volt, mindent bepótolt ő is, csak két nappal később. Így viszont sajnos nem tudtunk elmenni Ajkára a szüleimhez. Majd 1-én megyünk csak, addigra remélhetőleg Karesz sem lesz már fertőző. Biztos ami biztos, a szilveszteri szomszédolós közös ünneplést is lemondtuk, ne friss vírussal kezdjék a többiek az új évet:( Ez van. Viszont így megérkezhetett Csőri hozzánk, a húgomék meg tovább tudtak maradni Ajkán.

Holnap már dolgozom. Annyira nem várom... Inkább hozom a képeket. A családi közös képeket apa állvánnyal és időzítővel készíti. A harmadikra nem ért oda:-DDDD Egyébként az készült legelőszőr. Megjegyzem a képeket nézve fogynom kéne...
És nagyon szeretem a mi kis mindenféle fánkat. Alapban nem volt egy nagy durranás, mert elég féloldalas volt, de megvettük, hisz a csúnyácskát is haza kell vinnie valakinek. A csúnya részét beforgattuk az ablak felé. Mi minden díszt felpakolunk a fára, nincs olyan, hogy csak piros, vagy csak arany, vagy csak ezüst. Ott vannak az ezer éves papírdíszek is, amikor csak olyanra tellett. A fűzért papírból még én csináltam lánykoromban az első karácsonyfánkra Szegeden. De rég volt. Van ott fordított angyalka, amit Matyi eszkábált ezer éve, ovis díszek, amik az évek folyamán gyűltek fel. Mindet felismerik a srácok és boldogan aggatják a fára.

A szünetben sajnos sokat kockultak, nagyon nehéz őket kirángatni a lakásból, de igyekszünk őket minden nap kihajtani. Ez van. Amíg nem zárom el a gépeket, addig nem hajlandóak mást játszani.

 
 
 
 
 
 

2015. december 24., csütörtök

Boldog karácsonyt!

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!


2015. december 23., szerda

Úgy énekelnék...


Nem tudom ki hogy van vele, de én rengeteget énekelek, dúdolgatok, néha még észre sem veszem. Ha épp nem énekelek, akkor fütyörészek. Minden dallam, minden csengőhang, minden reklámzene megmarad a fejemben, néha még engem is fáraszt, a kollegák szerint hihetetlen vagyok:-D Eszter csengőhangjánál meggyanúsítottak, hogy én fütyültem fel a telefonjára:-D

Szóval mindig kórustag voltam, nagyon-nagyon szerettem együtténekelni a többiekkel. Kórusoztam általánosban, középsuliban, az egyetemen. Lassan 15 éve vagyok kórus nélkül, és nem is nagyon van időm rá, de mindig hiányzik, pláne, ha jó kórusművet, vagy jó együtténeklő csapatot hallok.

A családos táborban Emil hívott a templomi kórusba, nagyon jó volt mondani, hogy MEGYEK! Sajnos csak egyszer volt alkalmunk fellépni a templomban, de olyan élvezetes volt próbálni és énekelni a többiekkel együtt. Vártam, hogy karácsonykor megint éneklünk, de elmaradt a dolog. Kár érte!

Most viszont a facebook-on kalandoztam és találtam egy zseniális kis kamarakórust, nekem nagyon bejön. Mit ki nem lehet hozni csak énekhangból! Érdemes meghallgatni!

2015. december 7., hétfő

Crimson Peak (Bíborhegy)

Nem tudom ki hogy választ filmet, nálam komoly befolyásoló tényező az, hogy kik játszanak benne. Mindig van épp kedvenc színészem, színésznőm, és van olyan, akinek szinte minden filmjét megnézem, csak azért mert épp ő játszik benne. Ilyen nálam nőben Meryl Streep, Juliette Binoche, pasiban Hugh Jackman és perpill Tom Hiddleston. Na miatta mentem el hosszas vergődés után a Crimson Peak című filmre.
Egyébként a trailert első megnézés után rémesen félemetesnek találtam. Szinte biztos voltam benne, hogy ez majd valami durva horror lesz, ami kiveri nálam a biztosítékot. Gondolkodtam is rajta eleget, hogy kell-e ez nekem. Aztán olvasgattam véleményeket, összefoglalókat és egyre világosabbá vált hogy ez valami rémromantika lesz. Inkább kosztümös romantikus, mint horror. Így aztán gondoltam beszervezem a kollégákat, aztán hétvégén uccu neki az Aréna Plázába, hiszen már csak ott vetítik. Végül csak Eszter vállalkozott, hogy eljön, bár ő is roppantmódon tud parázni a horrorfilmektől. Mindketten megbeszéltük a férjünkkel, hogy ha éjszaka nagyon közel alszunk hozzájuk, akkor az csak és kizárólag személyes vonzerejüknek tudható be:-D

Szóval szombat este befutott hozzánk Eszter, aztán kocsiba vágtuk magunk és elrobogtunk a Plázába. Rémesen nagy és fárasztó hely az Aréna. Én maradok a kisebb áttekinthetőbb helyeknél. Nagyon elfáradok a Westendben is, Mammutról nem is beszélve. Ettünk egy tortillát, ittunk egy kávét és jöhetett a film. Ez most durván spoilerezés lesz, úgyhogy aki szeretné megnézni a filmet, az inkább ne olvassa el. De előbb ide beteszem az előzetest, hogy tudjon dönteni:-D


Tehát maga a film hihetetlen látványt nyújtott. Érdemes filmvásznon látni először, mint tv-ben. Zseniálisak a kosztümök, a ház anyira vadregényes, néha félelmetes. Az a sok-sok piros... hol gyönyörű, hol vészjósló. Ha horrorfilmként nézünk rá, akkor talán egy laza ötöske csak tizes skálán. Ha romantikus film, akkor Eszter megszavazza rá a 9-t, szerintem csak egy 7-s. A nővér (Lucille) szerepét alakító színésznő viszi a hátán a filmet. Eszméletlenül jól hozza a kegyetlen, múltbéli borzalmaktól megbomlott elméjű nőt, aki mindvégig hideg, számító és könyörtelen. A női főszereplő (Edit) számomra nagyon jelentéktelen volt, igazából nem is tudtam eldönteni, hogy mint színész mennyire volt jó. A férfit (Thomas) alakító Tom Hiddlestone nekem továbbra is bejön, de a szerep, amit játszott az kiborító. Igazából pont azért nem tetszett a film, amiért pl. Kunderát sem olvasok. Megőrjítenek az olyan emberek, akik képtelenek formálni az életüket. Akik csak sodródnak az árral, akik tudják, hogy mit kéne tenni, de nem teszik meg, vagy túl későn lépnek. Tudom, hogy ez a film nem zárulhatott hepienddel, tudom, hogy sem Lucille, sem Tom számára nem volt semmilyen lehetséges jövő, de hogy ennyire balul süljön el minden, nekem ez sok volt. Talán túl szentimentális, vagy idealista vagyok. Nem tudom.
Ja, és hát nagyon nem tudok a sorok között olvasni, de nekem egyáltalán nem jött le a főcsavar, hogy a két testvér egyben egymás szeretője. Annyira semmi vonzalmat nem véltem felfedezni kettejük között, hogy az csak na. Igazából végig azt éreztem, hogy a domináns és erőszakos nővér az öccsét teljesen elnyomja, befolyásolja, irányítja. Annak már szinte semmi szabad akarata nincs, de közben a szerep mégsem ezt sugallta. Kicsit amolyan tudathasadásos állapotba vittek engem, mint nézőt.

Szerintem egyszer még meg fogom nézni, majd ha kijön dvd-n, mert voltak benne igazán megrendítő és szép részek. Ja, és a horror rész meg nem rémisztő:-D Szóval jól alszom!
Jaj, és nagyon-nagyon sajnálom, hogy szinkronosan tudtuk megnézni. Felirattal szeretem nézni a filmeket, az eredeti hangokkal, pláne, ha olyan szép kiejtéssel beszélnek benne a színészek.






2015. december 1., kedd

A nyelvtörő

Marika logopédushoz jár október óta. Nagyon-nagyon lelkes, minden feladatot megcsinálunk, mindent gyakorlunk, jó, néha kimarad a hétvége, vagy 1-2 nap, de készülünk.
Marika furán beszél. A l és r helyén a beszédében a j szerepelt eddig mindig. Most ott tartunk, hogy a l (éneklő kislány) hangot szépen ejti minden szóban, kivéve, ha abban j is szerepel. Készítettem egy videót (elég vacak a minőség) róla, hogy jelenleg így megy. Szerintem furcsán mondja még a mássalhangzó torlódásokat is, de ez a legkevesebb:-D
video