Gyerkőceim életkora

2015. november 26., csütörtök

Karesz

Asszem 4 gyermekem közül ő a legnagyobb kihívás, akit kaptam. Újra és újra újabb és újabb kulcsot kell találni hozzá. Még mindig hihetetlen hangulatember, továbbra is vagy teljes erőbedobással csinál mindent, vagy az ellenkezője. Inkább neki sem áll, és nincs semmi rábeszélésnek ereje, ha valamit nem akar. Kollégáim a róla szóló sztorikat hallgatják a legszívesebben, tény és való, hogy azok a legszórakoztatóbbak. Karesz nagyjából úgy kel fel már reggel is, mint egy átlag felnőtt. Morgolódva, durcin, látszik, hogy minden nehezére esik. Ebből kell kihozni a legjobbat neki és nekünk egyaránt:-DDD

Tanárnénik szerint jól tanul, kevés hibával dolgozik, de néha annyira janinak érzi magát, hogy a kapkodás és nemtörődömség miatt ejt iszonyat szarvashibákat. Kissé lepadlóztam az alig 60%-os környezetdolgozat miatt, de mondták, hogy egyszerű feladatelnemolvasás miatti értelmezési hibái voltak. Matekból továbbra is csúcs a srác. Ha valamit nem ért, addig golyózik rajta, amíg minden a helyére kerül. Lényegében értelmi szinten (ezt most lehet hülyén foglamaztam) mindent 100%-osra csinál. A gyakorlatban imádja a félig megoldott dolgokat. Kéne mögé egy inas, aki becsukja utána az ajtót, lekapcsolja a villanyt, helyére teszi a cipőjét, felhozza az iskolatáskáját, kihegyezi a ceruzáit. Mikor már ezredjére szólok ugyanazokért a dolgokért, az annyira fárasztó. Kollegám Pisti szerint (szintén skorpió) fogadjam el, hogy ilyen és hagyjam élni:-D

Naszóval Karesz idén sokkal de sokkal nyitottabb személyiség lett. Sok új barátja van, a suliban is egyre több gyerek felé nyit, bár könnyen váltogatja a legjobb barátokat. Ebben Miki is és Matyi is más volt, ők a ragaszkodó típusok. Karesz általában összebalhézik a többiekkel, benyomja a durcit, aztán irtó nehéz kiengesztelni.
De lelkesen jár ministrálni is. Néha az az érzésem, hogy ő húzza maga után a Mikit.
Ősszel még pap akart lenni, mostanra farmer. Nemtom Mara szüleinél szóljak-e az érdekében, mert még nem túl komoly a dolog. Mindenesetre részletesen kifejtette, hogy ő nagyon kemény és erős csávó lesz, mert még a házát is egyedül fogja felépíteni.

Még mindig rubik kocka függő. Megtanulta kirakni a kockát, tök mindegy, hogy 2x2, vagy 3x3, vagy 4x4 vagy 5x5... Én csak sasolok, mikor forgatja, rakja. Második lett a sulis rubik versenyen, ahol felsősök is indultak szép számban. Karesz volt az egyetlen első osztályos.

Épp a fogszabályzós project elején vagyunk. Hihetetlen, hogy milyen kuszák lettek a fogai. Ráadásul rosszak is. Vele annyit voltam már fogorvosnál, mint az összes többivel együtt kétszer. Jövő héten megkapja élete első fogsziját. Vele leültem megbeszélni, hogy akarja-e vagy sem, mert nem olcsó mulatság, ha nem teszi be a szájába és nem akarja hordani, akkor én nem költök rá egy fillért sem. Megbeszéltük, jöhet a szabályzás. Kivehető készüléke lesz. Lényegében a feladata most csak annyi, hogy legyen helye a kibújó fogaknak, kicsit tágítani kell a felső ívet, az alsót, meg előrébb hozni.
Egyébként a fogorvosnál is mindig van egy 5 perces zokogási időnk. Anélkül nincs semmilyen attrakció ott. Tök mindegy mit csinálnak, Karesz bőg vagy 5 percet, utána lehet húzni, tömni, lenyomatot venni, fogkövet leszedni. De csak így működik:-D

Mit akartam még mondani? Mostanában inkább Marikához húz. Miki felvette a nagytestvér figurát, hagyja a kicsiket kibonatkozni, ritkábban áll be a szerepjátékaikba.

Na pár fotót a 8 évesről is hoztam. Versenykockát kért, 3x3-ast.
 Őt igazán nehéz fényképezni. Vagy oda sem néz, vagy ilyen jó arcokat vág:-D


  
 De mutatják a képek, hogy a csapatért bármit. Szeret együttjátszani a többiekkel, szeret irányítani is, de nem olyan vészes:
És mostanában kifejezetten jól kijön a tesókkal is, különösen Marikával. Miután sulis lett, volt kettejük között egy diskrét mosolyszünet. 
Karesz: A kedvenc nyári képem róla.





2015. november 25., szerda

Marika

Rég írtam a srácaimról. Gondoltam most, hogy egy extra nap az ölembe pottyant Karcsi jóvoltából, írok pár sort minden gyerekemről. Végignézegettem a képeket, amik a nyár eleje óta készültek lánykámról. Én magam is meglepődtem, hogy nincs is túl sok. Valahogy egyre ritkábban fotózunk, így talán újra elő lehetne hívni a képeket, hogy albumba tegyük őket. Mi nagyon szeretjük elővenni a régi albumokat, fellapozni, hogy milyenek voltak kicsiként. Valamikor Karcsi születése után lett vége a képek albumba rakosgatásának és feliratozásának. Kár érte...

Naszóval Marikám most ilyen. Micsoda szemek!
Hatalmasat nőtt, egyre bájosabb, egyre cserfesebb, egyre csajosabb. Mindenkit levesz a lábáról, hihetetlen jókedvű és szinte sosem vesz fel szoknyát. Tavaly egyszer az óvónéni rábeszélte, hogy húzzon szoknyát a kisasszony. 4 napon át szoknyát hordott, aztán az 5. napon nadrágban érkezett. Margit néni meg is kérdezte, hogy mi történt. Marika közölte:
-Minden szoknyám megmutattam, több nincs.
Azóta megint nem hord szoknyát. Nyáron is mindenféle kisnadrágokban pompázott, mit neki nyáriruha, egészruha stb. Most viszont hálóingezni kezdett, miután egyszercsak feltűnt neki, hogy anyájának egy szál sincs. Na jó, van egy béna kék, de azt csak -20 fok körül vagyok hajlandó felvenni:-D

Hat éves lesz csajszim májusban. Épp múlt héten tettünk pontot a döntésre,  miszerint nem megy ősszel még iskolába. Én ezen elég sokat vekengtem, hogy hogyan is döntsek, olyan picinek láttam a lányom. Amióta megbeszéltük az óvónénivel, azóta nem frusztrál a kérdés. Egyszer egy délután elkapott Margit néni, hogy Marika mondta neki, hogy anya szerint még nem kéne suliba menni. Hát bementem és az ide-oda rohangáló, fél percenként kérdéseket feltevő tucatnyi ovis között megbeszéltük, hogy Marikának jobb lesz, ha marad még. Fő oka a logopédia, vagy ahogy Mariska hívja: lobokédus. Ősz óta gyakorlunk, nagyjából egyáltalán nem épült bele a beszédjébe a dolog. Ha rászólok, akkor javít, de általában idegesíti, ha szólok. A füzetet persze szépen mondja, imád gyakorolni, mindig hozza a háziját, lelkesen rajzol a füzetbe,  színez mindent (nem úgy mint a fiúk, akik pár színnel letudták a dolgot, Marika ezer színt használ). Elég dezsavü érzés, hiszen Mikivel is irtó sokat gyakoroltam, nála annyira érezhető volt a haladás. Aztán Margit néni mondta, hogy szerinte Marika mozgásában is van némi lemaradás. Logopédus néni ezt megerősítette, sőt megspékelte azzal, hogy szerinte fel kéne mérni, hogy hol van a bibi, amit kicsi tornával korrigálni lehetne. Mondtam hogy oké, támogatom, csináljuk, amit lehet tenni, abban én is benne vagyok. Naszóval így közösen most már végképp amellett tettük le a voksot, hogy még egy évet ovis marad a csajom. Szerintem nem is baj, hisz olyan kicsi, meg még egy év játék szerintem nem gond. Ott még több energia és jókedv van pótolni a hiányosságokat.
Voltunk fülészeten, hogy esetleg az az oka a kissé nazális beszédnek. Már két alkalommal kaptunk időpontot hallásvizsgálatra is, de mivel folyton betaknyosodik a csaj, így az e heti időpontot is le kellett mondanom.

Egyébként bizonyos dolgokban nagyon nem csajos. Utál fésülködni, semmi csat nem lehet a hajában, minden ruhát felvesz, amit kikészítek, nem variál, nem pakol a szekrényében. Szeret mozogni, sportolni. Mostanában megint Karesszel van jóban, sokat játszanak együtt, bunkeroznak, kukabúvároznak, autóznak.
Még mindig nagyon bújós, ezer puszit kapok búcsúzásnál. Teljesen egyenrangú szobalakó lett a gyerekszobában. Most hétvégén kénytelen volt visszajönni a mi hálónkbana régi ágyába, mert vendégeink voltak, övék volt a gyerekszoba. Egész sértődött volt, hogy neki egy gyerekheverőn kell aludnia:-D

Szeret zenét hallgatni, mesét olvasni velem, vagy apájával. Szeret enni (többet eszik, mint Karcsi), nagyon szereti, ha csak vele tartok csajnapot. Általában még mindig a Tropicáriumban kötünk ki.
Mit mondjak még? A mai napig fél perc alatt az ujja köré csavar!

Pár kép róla. Apájával, bikiniben pózolva, csapzottan, Dorothy ruhában (van hasonlóság anya?), mókamesterként a fiúk között:-D
 
 
 
 

2015. november 15., vasárnap

Nagyikendő (1)

Valami készül. Mivel kezdeti fázisban van még, így merem mutatni. Viszont mivel horgolok és a horgolás köztudottan nyírja a kezem, így a hímzést félretettem. Karácsonyra készül ez a kendő, remélem készen leszek vele, mert napi szinten max. 1 sort horgolok.
Valamikor pár hete vettem észre, hogy a Barka fonalbolt a XI. kerbe költözött át a Fehérvári útra. Hát betévedtem:-D És rögtön pár gombóc fonallal jöttem ki, mert ugye itthon nincs miből válogatni. (Hova is tűnik a kosztpénz?) Nézegettem a horgolós blogokat és úgy gondoltam egy nagyikendőnek neki merek ugrani hosszú kihagyás után is. Nagyon élvezem csinálni, már a 17. sort horgolgatom a kendőbe és még legalább kétszer ennyit szeretnék beletenni:-D
Merino Extra Morbidone fonal 4 árnyalatával készül 4,5-es tűvel. Talán 5-sel jobb lett volna, de már nem akartam tovább várni:-D A sötétbarnából a héten vennem kell még egy gombócot, az már tuti.

Készítettem egy csomó képet, de egyik sem adja vissza a színeket. Nagyjából ilyenek.
 
 
 

2015. november 9., hétfő

"Lelkigyakorlatos hétvége"

Cursillon voltam a hétvégén. Hosszú hétvégén. Tahiban. Még friss az élmény. A cursillo nekem egyszerre volt nehéz és kemény út a legbelsőbb énemhez, megerősítés a hitemben, és hihetetlen lelki felüdülés. Most már tudom, hogy miért az őszi turnusba fértem be, pedig tavasszal, mikor a jelentkezésem elutasították helyhiány miatt, akkor nagyon-nagyon akartam menni. Most volt erre a hétvégére szükségem, nem tavasszal.
Perpill úgy érzem, hogy egy hegyet is képes vagyok elmozgatni!:-D