Gyerkőceim életkora

2014. augusztus 24., vasárnap

Matyi 13 éves

Szombaton lett 13 éves Matyi. Meglehetősen keveset humorizáltak azzal a testvérei, hogy szerencsétlen éve fog következni. Sajnos a szülinapi szervezkedés elég szegényesre sikerült, mivel időközben én is félig lerobbantam. Diszkréten húzom a belem, de apukám megvizsgált, aszonta megmaradok, csak egy kis vírus.
Szóval nagy tortasütést nem mertem bevállalni, inkább csak a túlélésre játszottam, ezért szerváltunk egy mini zsúrtortát. Matyi kérése annyi volt, hogy ne csokis legyen. Kizárásos alapon puncsosat kapott. Lényegében csak ő és mi ketten szülők ettünk a sütiből. A kicsik közül ketten közölték, hogy ez vacak, Miki nemes egyszerűséggel csak nem kért.
Az igazi nagy ajándékot nem tudom mutatni. Időtlen idők óta rágják a fülünket érte, főképp Matyi. Apa időről-időre még be is adta volna a derekát, én voltam a kemény dió. Aztán egyre több dolog utalt arra, hogy csak be kéne szerezni, úgyhogy mondtam, hogy részemről is mehet, de én továbbra is horribilisnek tartom az árát. Szóval asszem 1-2 héten belül megérkezik a boltba. Viktor szépen leültetett minket és elmagyarázta a részleteket. Elmondom, hogy nekem ebből mi jött le: fekete színű és hasít, mint a gondolat és az összes olyan játékot tudják majd rajta futtatni a fiúk, amik most lefagynak, vagy kék halált okoznak. Szóval lesz egy gamer laptop. Még úgy is hatalmas öröm volt, hogy Matyi már valszeg nem lesz itthon, mire a gépecske megérkezik. Megígértem neki, hogy ha hazajön, akkor első körben annyit gépezhet, amennyit akar. Főképp azért, mert elolvastuk a pannonhalmi házirendet és a géptermekben nem lehet játszani. Hát Matyinak ezt még emészgetni kell. Asszem először lett kicsit elkámpicsorodott, hogy nem minden úgy alakul, ahogy szeretné.

 Tőlünk kapott egy pici ajándékot, Percy Jackson és a szörnyek tengere.
 Ja, aztán Maryikát mutatom, aki mindig ezerrel pózol. A képen finomságot eszik, ami az ő olvasatában azt jelenti, hogy valami finom sósat. Nem szereti az édes dolgokat. Egyre kerekebb anyukája tanulhatna a lányától!
 Ez meg a szülinapi orchideám, ami még él!!! Pedig nem tudom ablakba tenni, mert nincs ablakpárkányom.
Na lassan indulok melóba, a héten gyerekmentesen nyomulunk. Szerdán jön Matyi, attól kezdve azokat a dolgokat szerezzük be, amik a sulira kellenek. Addig én meg azt intézem, ami nélküle is megy. Pl. kitisztíttatom az öltönyt, ami most épp koppra jó rá, használtan vettem Nelli boltjában. Ha valakinek van felesleges 158-asnál nagyobb kamasz öltönye, az kérem, hogy dobjon egy megjegyzést, vagy egy mailt a sneszalay@gmail.com címre. Köszi!

2014. augusztus 21., csütörtök

Mindjárt itt a szeptember

Minden évben eltűnődöm azon, hogy várom-e a szeptembert, avagy sem. Az biztos, hogy ezer változással, feladattal teli hónap és iszonyat tempóban halad. Idén nem várom. Egyrészt vége lesz a nyárnak, másrészt túl sok változás lesz nálunk.
Fura lesz a szeptember Matyi nélkül. Úgy tűnik, hogy a gyerek egy hetet azért még ráhúz a nyárra. Jelenleg tüdőgyulladással lábadozik itthon. A nehezén már szerencsésen túl van, de valszeg nem költözhet be augusztus 30-án. Persze elmegyünk majd Pannonhalmára, mert lesz szülői, meg találkozás az osztályfőnökkel és a prefektussal. Jöttek is levelek, intéztük a dolgokat, de Matyi jellemzésével a mai napig adósak vagyunk. Ma ezt is kipipáljuk, délután én is megírom, ma Viktor is kinyomtatja az övét, aztán postára dobjuk jobb későn, mint soha alapon. Eddig a felszereléséből csak az öltönyt pipáltuk ki, nameg vettem egy törölközőt. Úgy terveztem, hogy az utolsó két héten ezeket fogom beszerezni. Átterveztem, vagyis az utolsó augusztusi héten szerzem csak be. Oka, hogy perpill itthon vagyok, holnap Viktor lesz itthon, mert Matyi tüdőgyulladásos, Miklós hányós-fejfájós, Karesz iszonyköhögős, Marika taknyolós, lázazós. Mindenki kidőlt, el sem hiszem. Vasárnapra helyrepofozom a bandát és visszük őket a szüleimhez Ajkára egy utolsó kikapcsolódásra. Úgyhogy a jövő hetemet hajtósra, mindent elintézősre tervezem.

A középsőknek, vagyis Mikinek és Karcsinak már beszereztem a sulikezdéshez a dolgok nagyját. Elmentünk iskolatáskát venni Karcsinak. Ezt választotta, irtó büszkén cipelte pár napig mindenhova a lakásban. Apa összerakta az íróasztalát, még kéne venni hozzá egy jó széket, aztán jöhet az évkezdés.

És hogy miért is vagyok keveset? Miért hímzek alig? Én sem gondoltam volna, de beszippantott egy játék. Nagyon szeretem játszani, ha van egy pici időm, akkor leülök és a kastélyomat szépítgetem, a hadseregem erősítem. Van társaság is, akikkel egy szövetségben vagyok. Néha van kedvem dumálni a cseten, néha semmi. 48-as szintű tartománygróf vagyok a Goodgameempire játékban.
Egyébként azért kezdtem, mert a fiaim csak erről beszélgettek, csak ez izgatta őket. Hát csináltam egy kastélyt, elneveztem Do'Urdennek. Azóta van 3 erődöm, túl vagyok egy költözésen a nagybirodalomban, van már kastélyom jegesben, a vizen és a sivatagban. Terjeszkedem, erősödöm és élvezem. Néha Matyi is belép a kastélyba, mert elvileg ketten visszük. Ha nem beszéljük meg a dolgokat, akkor hihetetlen jó kavarásokat tudunk csinálni:-D

Közben azért hímzek is, csak sokkal kevesebbet. Viszont jelentem, hogy a kezem kalsszisokkal jobb, hogy a tűmet kevesebbet forgatom. Majd mutatom az aktuális állást.
Olvasni is olvasok, majdnem minden nap a buszon, és ha jó a könyv, akkor még este is, ha van rá időm.
Szeptembertől sok tervem van. Egyrészt túlélem, hogy Viktor megint Londonba megy. Másrészt Évi barátnőmmel feltett szándékunk rendszeresen sportolni járni valahova. Ő aerobikot javasolt, én azt a térdem miatt leszavazom, de lehet helyette pilates, zumba, ami belefér, csak az izületeimet ne csinálja ki. Egyébként járok a kórházba gerinctornára. Nagy lőkést adott ehhez Edit. Miután találkoztunk, felvettem a kapcsolatot a gyógytornásszal és minden hétfőn tornázom 10 közel 60 éves néni között, akik fele eszméletlen fitt, a másik fele meg nagyon tropa.
Novemberben el szeretnék menni egy lelkigyakorlatra is. Ez most már feltett szándékom. Mindenképp leszervezem, hogy 3 napra kivonulhassak a család életéből és kicsit magammal, a benső dolgaimmal lehessek elfoglalt. Ebben a döntésemben az is közrejátszott, hogy Antal atya meghalt. Épp terveztem, hogy elmennék hozzá beszélgetni, mert sok kérdésem, sok gondom van, amikre nekem az ő útmutatása kellene. Mire a tervet tettre váltottam volna, addigra váratlanul meghalt. Voltam a gyászmiséjén, hatalmas tömeg volt. Egy igazi lelki vezetőt veszítettünk el benne, még rám volt ilyen nagy hatással pap, mint ő. A hiánya sokáig megmarad, abban biztos vagyok.