Gyerkőceim életkora

2013. október 7., hétfő

Christopher Paolini: Eragon I-IV.



Nem most olvastam. Valamikor a nyaralásunk alatt tettem le az utolsó kötetet. Utána hihetetlenül hiányérzetem volt. Tudtam volna még olvasni, függetlenül attól, hogy az utolsó 50 oldalt kissé feleslegesnek éreztem a könyv végén.
Nagyon szeretem még most is a meséket. Ez a mese pedig komoly 4 vastag köteten át tartotta fenn mindvégig az érdeklődésem. Volt, hogy úgy belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy a busszal beértem a végállomásra (fogszabályzásra mentem). Úgy jött oda hozzám a sofőr, hogy megkérne, hogy szálljak le. Aztán megkérdezte, hogy mit olvasok és kicsit meséltem neki a sztoriról. Mosolygott. Hát igen, talán kissé abszurd, hogy 36 évesen sárkányos, kardozós, törpékről, tündékről, jó és rossz összecsapásáról szóló mesét olvasok. De jól esett a lelkemnek, nagy szükségem volt rá, hogy elmenekülhessek a hétköznapjaim nehézségei elől, hogy a lelkemet rágó gondomról elterelhessem a figyelmem. Az akció sikeres volt!

"2003 őszén a New York Times sikerlistáján nagy szenzációt keltve az élre tört egy amerikai kamasz fiú fantasyregénye, amelyért azóta versengenek a világ könyvkiadói, és már készül a filmváltozata is, mégpedig részben Magyarországon, jövő nyárra ígérik a bemutatót.

Miről szól a regény? Az árván maradt, apjáról mit sem tudó Eragont nagybátyja neveli egy eldugott faluban. A tizenöt éves fiú (éppen ennyi volt a szerző is, amikor elkezdte írni a könyvet) egy éjszaka, vadászat közben tükörsimára csiszolt, rejtélyes kék követ talál, amely utóbb sárkánytojásnak bizonyul, és egy kék sárkány kel ki belőle. Ezzel Eragon élete egy csapásra megváltozik. Mint a sárkány gazdája, a Lovasok rendjébe emelkedik. A legendás Sárkánylovasok előző nemzedéke elpusztult a gonosz és rettentő mágusi hatalommal bíró Galbatorix király elleni harcban. Most az egyszerű falusi sihederre hárul a feladat, hogy megszabadítsa országát a kegyetlen zsarnokságtól. Segítője Saphira, a nőnemű sárkány, akivel gondolatátvitel útján kommunikál, és Brom, a rejtélyes öregember, a múlt titkainak tudója, aki a varázsláshoz is ért. Hosszú út áll előtte, tele izgalmakkal és felfedezésekkel egy olyan világban, amelyet Tolkien könyveiből ismerhetünk, de amely friss életre támad, új vonásokkal gyarapodik, és egy szeretni való fiatal hőssel ajándékoz meg bennünket a kitűnő kamasz, Christopher Paolini könyvében." - az első kötet összefoglalója.

Kedvenc szereplőm Murtagh. Annyira de annyira kíváncsi lettem volna az ő jellemfejlődésére, az ő gondolataira. Igaz, akkor nagyon sok poént lelőtt volna a szerző, ha ezt az oldalt is mutatja. Így aztán kimaradt. Sajnos. Másik számomra érthetetlen módon „elnagyolt” figura Blödgharm, a tünde igéző. Ebből a karakterből mit ki lehetett volna hozni! Sajnálom, hogy olyan keveset olvashattam csak róla. Egyébként a könyvben lévő szereplők, a karakterek mind nagyon tetszettek, a történet fordulatos, végig fenntartotta a figyelmemet. Mikor először olvastam az első két kötetet (még valamikor 2007. körül), akkor kifejezetten untam a Roran-os részeket. Most valahogy az is sokkal elevenebbnek és izgalmasabb volt, mint ahogy emlékeztem rá.
Néha kicsit szájbarágós a stílus, de könnyen felül lehet ezen emelkedni. Örülök, hogy elolvastam, örülök, hogy közben nagy kedvet csináltam hozzá Matyi fiamnak is. Már ő is elolvasta mind a 4 kötetet. Megfertőzte két másik osztálytársát is. Persze azóta neki is van sárkánya. Az enyém hatalmas, vörös, hím. Természetesen neve is van:-DD

A könyvből készült film szánalmasan rossz. Ha olvastad a könyvet, akkor csak csalódást okoz!

Jókai Mór: Egy magyar nábob



Még a könyv olvasása után közvetlenül megírtam a beszámolót félig, csak elfelejtettem befejezni és feltenni a blogomra. Most már ilyen félkész marad, erős érzelmi töltettel:-DDD

"A mű alapjában véve egyetlen nagyszabású anekdota elbeszélése epizódfüzéreken keresztül. A nábob, Kárpáthy János, aki régi magyar nemesség tipikus képviselője, egy durva, kegyetlen névnapi tréfa hatására megpróbálja levetkőzni régi önmagát, társadalomra haszontalan, féktelen, kicsapongásokba menekülő énjét. A reformkor fellendítő ereje, a körülötte megjelenő nagyszerű figurák, és a hozzá menekülő polgárlány, Mayer Fanny segíti hozzá, hogy elinduljon a haladó magyar nemesség útján, és élete végén példaképszerű, fenséges aggastyánként jelölhesse ki újszülött fiának, Zoltánnak az emberhez egyedül méltó hazafiúi pályáját. Unokaöccse, Abellino, aki rossz tréfája és a nábob megtérése miatt elesik a hatalmas örökségtől, a külföldön tékozló életet élő, hazafiatlan arisztokrácia képviselője: gúnyosan, szatirikusan bemutatott figurája képezi az ebben a regényben is nagy szerephez jutó jókais héroszok alakjához a sötét hátteret. A számos epizódfigura, a pünkösdi királyságot elnyerő Kis Miska, a részeges kurtanemes kompánia tagjai, az aranyifjak és a pesti irodalmi világ jellemző képviselői, a prostituálódott Mayer lányok, a derék iparos Boltai és nevelt fia stb. nemcsak hallatlanul feldúsítják a regény társadalomképét, de egyúttal a legjobb, legjellemzőbb zsánerfigurái is a magyar irodalomnak. Jókai meditatív líráját, elégiai prózaköltészetét Fanny, a reménytelenül szerelmes fiatalasszony képviseli a műben. Az ő figurája révén vált át Jókai a regény cselekményszintjéről a szimbolikus, metaforikus síkra, szinte huszadik századi regénypoétikai minőségeket előlegezve művében."

Szerda este fejeztem be a könyvet. Nagyon-nagyon tetszett. Nehezen rázódtam bele, egyrészt amiatt, hogy eleinte amolyan epizódokból állt a regény, kezdtem türelmetlen lenni, hogy végre mikor futnak össze a szálak és áll össze a történet. Másrészt meg kellett szoknom a nyelvezetét, a sok idegen szót, amiket Jókai használt. Aztán belejöttem és mondhatom, hogy szabályosan letehetetlen volt. A végén nyíltan bőgtem a metrón és a buszon, mert meg kellett siratni a főhőseimet, pedig tudtam, hogy drámába torkollik a regény. Annyira kerek volt a történet, annyira szép, végig úgy éreztem, hogy minden tökéletesen a helyén van. Emlékeztem, hogy magából a regényből készült filmfeldolgozás. Rá is kerestem a youtube-on, kicsit belenéztem. Darvas Iván, mint Abellino eleinte kicsit fura választás volt, de Latinovits Szentirmay-ként, hát az valami telitalálat!
Ami még kifejezetten érdekes a könyvben, hogy az akkori társadalmi kórrajz tökéletesen illik a maira is. Mintha nem is 1823 lenne a dátum, hanem 2013. Majd bemásolom ide azt a két pontot, amivel a film is kezdődik. Jókai amolyan végszóként írt pár sort a könyv végén.
Sokat gondolkodtam Szentirmay Flóra alakján. Az ideális nő: szép és kedves, illemtudó, komoly és mégis humoros, erényes, közkedvelt, mindenkivel tud bánni, senkivel sem leereszkedő, és az egyik legfontosabb: olyan asszony, akinek a szava megkérdőjelezhetetlen és természetesen mérvadó! Ha ő a barátnőd, akkor mindenki a barátnőd. Milyen szerencsés és szerencsétlen is volt Fanny, hogy összehozta kettőjüket a sors. Vajon tényleg léteztek valaha is Flórák? Fannyk sincsenek. Kárpáthy Jánosok sincsenek (mármint ha jellemfejlődését vesszük alapul). Abellino van sok, Szentirmay Rudolf talán egy-kettő és a Mayer lányokról sem beszélne ma már senki, mert Dunát lehetne rekeszteni velük.

Sokat gondolkodtam a regénnyel kapcsolatosan a szerelmi háromszögekről is. Nameg arról is, hogy én szeretlek téged, de te őt szereted, aki pedig egy másikba szerelmes...

Megvettem a Kárpáthy Zoltánt. Remélem hamarosan kézbe is veszem:-D