Gyerkőceim életkora

2012. július 28., szombat

Keresztszemes kiállítás 2012.

Mikivel ott voltunk ma a megnyitón a Camponában. Gyermek ezerrel izgult, hogy kap-e majd valami kis díjat. Kapott ajándékot természetesen, sőt, Matyi fiamat még hiányolták is (jövőre Karcsi is nevezni akar, de ígérem, hogy nem nevelek belőlük lányokat!). Miki irtó büszke volt és persze én is.
Fotóztam sokat-sokat, de sajna elég nehéz, mert én pici vagyok, a képek meg folyton becsillantak. Azért remélem valami látszik. A képeket ITT lehet megnézni, a miénket azért ide is rakom. Miki ragaszkodott hozzá, hogy lefotóz az én Mirabilia SAL-om mellett:-DSajnos a 9 nőmet csípőmagasságba helyezték, ezért cseppet csalódott voltam, de hát ez van. Mivel nem tudok olyan szépen egyenletesen hímezni, így semmire sem számítottam:-DD Miki persze szeretett volna nekem valami fájdalomdíjat, de sikerrel lebeszéltem, ugyanis holnap leszek 35 éves, amit ma ünnepeltünk, sütöttem is egy nagy joghurttortát. Irtó fini lett. Kaptam egy klassz Maia készletet, amit én választottam. Levadásztam a netről a képet, mert a fényképezőgép aksija lemerült, töltenem kéne. Úgyhogy gyorsan csak a kit képét rakom ide fel:Ha nyertem volna és kaptam volna bevásárolható utalványt, akkor én most ezeket a Riolis képeket venném:-DDDD Aranyárban van, csak erős idegzetűeknek!!!

2012. július 26., csütörtök

Hogyan lejjebb?

Miki fiammal beszélgettünk egyik este arról, hogy a gólya költöző madár. Azt tudta, hogy melegebb égtájakra megy, de hogy merre azt nem. Nem tudom visszaadni tökéletesen a párbeszédet, de valami hasonló hangzott el:
-Hova repül el a gólya?-kérdezte Miki.
-Délre, ahol melegebb van.
-Elrepül a tengerhez?
-Oda is, meg még délebbre is.
-Akár a sivatagig is? - kérdezte Matyi.
-Akár. Vagy még annál is lejjebb. (így fogalmazzon pongyolán az ember!)
Kis csend az asztalnál, majd Miki megkérdezte:
-Még lejjebb? Hogyan? Leás?!?!

2012. július 24., kedd

Eper lesz!


A jelet a kisasszony maga választotta. Lehetett volna még lepke esetleg napocska is, de ő lazán rávágta, hogy: Epej kell!
Marikám szeptemberben debütál a bölcsiben. Zsuzsa nénihez került. Sajnos pont azzal a gondinénivel van párban, azzal az egyetlennel, aki nekem nagyon nem volt szimpi. Egyébként kedvesen néz ki és első látásra eszméletlen megnyerő, de én hallottam vagy 10 percen át úgy káromkodni a CBA-ban, hogy az nem tűrt nyomdafestéket. Remélem a gyerekek között véletlenül sem beszél így, és megnyugtató, hogy Marikám inkább a párjához került, nem pont az ő kezei alá. Mindig nehéz elengedni egy gyerkőcöm kezét, biztos most sem lesz könnyű, de szerencsére már "rutinom" van benne.
Egyébként Marika természetesen a bemutatkozó megbeszélésen levágta a sikoltozós, földreülős, zokogós mutatványát, de kissé besokallt a tömegtől és attól, hogy hátával két hete diszkréten lerobbant anyja nem vette fel, hanem csak mellé gugolt. Mondtam is Zsuzsa néninek, hogy Marikám is nagy természet, de irányítható és könnyen szerethető. A hisztijével ha nem foglalkozunk ki is húztuk a fullánkját. Mindig ő jön oda, hogy béküljünk ki és szeressem meg.

Az utóbbi időben nagylányosabbra vettük már a figurát. Már heverőn alszik, nagyon élvezi, hogy kibújik a hálózsákból és egyedül megkezdi a napot, délutánt. Ez utóbbinak annyira nem örülök, mert a rácsos ágyban, ha felébredt, akkor sokszor visszaaludt, itt viszont azonnal megkezdi a délutáni műszakot.
Tépőzáras szandit kapott. Tudom, hogy ez nem nagy szó, de eddig mindent leszerelt a lábáról, ami leszedhető volt, szóval nekünk az. Most viszont kapott egy csodacsini Falcon EPRES szandit, amit egyedül vesz fel és rángat le, de nagyon szeret, így menet közben babakocsiban is rajta marad. Egyre többet gyalogol, apa már nem is viszi magával sehova a babakocsit, én még rendületlenül tologatom, mert nem tudom tartósan cipelni a kisasszony sejhaját.

Nem vagyok normális!

Tisztában vagyok vele, hogy nincs minden a helyén odafent a fejemben;) Ha jól emlékszem pár évvel ezelőtt, mikor Pepszon ugyanerre vállalkozott, egyerűen le-nemvagynormálisoztam. Pedig nála tényleg kuszából lett szépséges, nálam meg csak egy lukat kell eltűntetni. Úgy érzem sok dolog a testemen nem teljesen gyártási hiba mentes, viszont a fogaimra mindig büszke voltam, hogy alig van pár rossz és a középiskolás fogszabályzással szépen rendbe is hozták a kuszaságot is. Aztán jött tavasz végén a góckutatás, végül a csapos fogamat, amit lassan 20 éve ( a szájsebész szerint remek munkát végzett Dr. Botos Ajkán) gyökérkezeltek ki kellett húzni. És itt jött a bibi, hogy implantátumhoz nincs jó helyen a fog(hely), nagyon az arcüregben lenne az töve a dolognak. Hídhoz a fogorvos szerint fiatal vagyok, nameg két jó fogam (na jó, az egyik kicsit tömött) kéne lecsiszolni, ami szerinte nem kifizetődő. Nekiláttak győzködni, hogy szabályoztassam. Hát belevágtam kicsit félve, aztán egyre lelkesebben. Perpill ilyen a fogsorom. Szabályosan megküzdöttem ma ebédnél a rakott krumplival, ami elvileg könnyen harapható. Én most inkább csak a nyelésre koncentráltam.

A fogszim fém, ha úgyis látszik, minek legyen fehér. Aztán piros gumikat kértem rá, hiszen ha már lúd, legyen kövér!!!