Gyerkőceim életkora

2012. április 25., szerda

Tilda nyuszi

Kis késéssel, de elkészült a húsvéti Tilda nyuszim. Már jó ideje várta, hogy végre összevarrjam, de csak nem jutottam el odáig. Idén egy barna nyuszit készítettem, kicsit sötét a színe és nem mutat túl jól a barna kanapén fotózva, így hát üldögélt egy cseppet a vasalós ládámon is. A nyuszit Karcsi kapja, mert szereti nagyon a nyuszikat, nameg mert neki még nem varrtam semmit eddig. Egyébként Marika is szereti a nyuszikat (egy régi plüss nyuszival alszik) sőt még mondani is tudja, valahogy úgy, hogy: nyiszi.

Na és van félkész 3 másik Tilda figurám is. Ha már így belejöttem, akkor asszem azokat is befejezem, ne búslakodjanak mindenféle dobozok mélyén.

2012. április 22., vasárnap

Lépcső V-VI. felvonás (asztalosmunkák)

Ha a IV. felvonás az volt, hogy elkészültek a lépcsőfokok, akkor az V-VI. most szóljon arról, hogy elkészült a korlát és a spájzszekrény. Igaz, közben volt egy kis kitérő a burkolóval, aki feltörte a régi követ a wc bejárata előtt és tett le újat a helyére, ami színben nem passzol, viszont elegendő mennyiségű. Volt itthon ilyen kő, hát ezt kértük. A nappali burkolását a konyhafelújítással egyszer majd úgyis szétveretjük (10 éves tervben benne van), mert egyrészt ronda, másrészt olyan sérülékeny a padló, hogy amint leejt valamit az ember, azonnal nyomot hagy a hajópadlón sajnos:( A konyha köve meg nem strapabíró, úgyhogy laza 6 év használat után tök kopott, több helyen össze is tört. Úgyhogy jöhetett a színben eltérő kő, lényeg az, hogy legyen. Nem fotózom. Utólag sajnos azt kell mondjam, hogy ami a mi laikus szemünknek teljesen szép és megfelelő volt, az trehány munkát takar. Zoli, az asztalos mondta, hogy elkéri a burkoló számát és elmegy megkeresni, mert "beszéde" van vele. Nem tudom, hogy az egyenetlen kövezés mennyit nehezített a munkáján, de szerintem a burkoló csuklott, de nagyon. Hát igen. Ilyen az, amikor ajánlanak egy tuti burkolót, aki végül az utolsó pillanatban mást küld maga helyett. Mi meg haladni akartunk, hát elfogadtuk a helyzetet. A wc előtti kövezésnél viszont már csinált pár olyan dolgot is a srác, ami az én szememet is nagyon bántja... Szóval ha a lakást kövezzük, tuti, hogy ő nem kell!

Naszóval időközben jártak nálunk anyukámék is. Belesóhajtottam a telefonba, hogy nem haladunk semmivel, a 3 hete megvett bútorok még összerakatlanok, a gyerekszoba szekrényének a bútoránál még csak fel sem merült, hogy majd összerakjuk egyszer. Az IKEA-ból még mindig nem tudtuk elhozni a könyvespolcot, meg úgy általában a 4 gyerek és a családi programok teljesen a lakás rovására mennek. Ami persze nem baj, mert első a gyereksereg, de azért néha el bírtam volna viselni a haladás érzését. Így aztán jöttek apukámék. Mama főzött, egy hegynyi vasalnivalót gatyába rázott. Én itt-ott segítettem, sokat beszéltem:-D Pakoltam, rakodtam, de a látványos haladást apukám csinálta. Itt is köszi a szüleimnek! Irtó jó volt, hogy eljöttetek és hagytátok rábeszélni magatokat még egy éjszakára nálunk. A szüleim 3!!! éjszakát aludtak nálunk mindketten. Nem is tudom mikor volt erre utoljára példa! Még a bátyám is beugrott pár percre, mert épp Budapesten volt továbbképzése.
Íme Timúr és csapata:

És íme a spájzszekrény, amit Zoli készített nekem. Belülről nem mutatom, mert semmi extra. Egy csomó polc van benne. Viszont maga a bútor remekül passzol a nappali szekrénysorához. Majd kap még egy olyan díszes lécet felülre, hogy tényleg tökkkéletes legyen az összhang.

Múlt héten pedig elkészült a lépcső korlátja. Már lakkozva is van (ahogy a lépcsőfokok is). Sokat dolgoztak vele a srácok, rengeteget fúrtak. Ha csak kimondom Zoli nevét, Marika már fogja is a fülét, hogy a Zoli majd hangos lesz:-D
Nagyon tetszik a végeredmény. Szerintem igazán szép munkát végeztek a fiúk. Csak két fotót készítettem, többet majd akkor, ha elment a festő, nameg ha végre elrakhatjuk a nappali közepéről a tálaló szekrényt. Ja, a festés ma indul, úgyhogy áprilisban lezárulhat a lépcső project!!! Már csak egy nagy tavaszi takarítás kell a sor végén:-D

2012. április 19., csütörtök

Lanarte: Russian Woman (5)


Hát íme, elkészültem vele. Kissé megtorpantam a fejdísz egyre halványulóbb színeinél, valahogy nem volt egy ideig kedvem hozzá. Aztán múlt héten megint elővettem és mára készre hímeztem az orosz hölgyet. Nekem nagyon tetszik! Két hét múlva megyek a keretezett képeimért (Mira csajok és a fűszernövényes RR), akkor ezt is viszem magammal, hogy kapjon egy szép fehér keretet.

Próbáltam fotózni egy közelit a metál szálakról. Na ezekkel picit megszenvedtem:-D Talán látszik a fotón, hogy a fejdíszbe és a nyakékbe is került jó sok belőle, sárga, piros és szürkéskék árnyalat.

Figyelem! Szokásom szerint, ha elkészülök egy készletemmel az első jelentkezőnek a maradék fonalakat és a leszámolóívet továbbküldöm ingyen és bérmentve. Azt azért most hozzátenném, hogy a leszámolóív teljesen zöld, mert színeztem, miközben hímeztem. Mutatom, hogy milyen, szerintem azért olvasható;) 
A cérnák egy része garantáltan elég egy második hímzéshez is, a metál színek tuti, mert egyiknek sem használtam el a felét sem. De minden színből maradt annyi, hogy valami más fonaltípushoz beazonosítsa az új tulaj! Hagyj egy megjegyzést elsőként és a többit mail-ben megbeszéljük!

2012. április 9., hétfő

Húsvét

Egyszerűen nem voltam gépközelben egyáltalán a húsvéti szünetben, pedig mindössze tegnap voltunk csak házon kívül. Apósomékhoz látogattunk Szolnokra.
Gyorsan elrepült az a három nap, amit apa velünk töltött itthon. Sokat-sokat takarítottam, rengeteget időztem a konyhában. Örömmel jelentem, hogy a lábam végre bírja a kiképzést. Akár egész napot is talpon lehettem, nem fájt estére úgy, hogy újat akartam belőle. Szóval úgy tűnik, hogy az új lépcső bevált, rohangálok is rajta eleget.
Voltunk kirándulni is a kissé hűvös idő ellenére, játszottunk is, bár mi felnőttek már érezzük magunkon azt, hogy egyre kevesebb a lelkesedésünk. Azt a kis időt, amit magamra szánhatok néha nagyon nehezen áldozom be:-D Nameg valahogy a szünet estéit is házimunkára kellett fordítanom. Nem néztem egy jó filmet sem, mindössze egy könyvet olvastam csak el, (itt-ott loptam rá időt) az is ponyva, tehát szinte nem is számít (True Blood 11. része) Apropó, vagy 4 könyv beszámolóval lógok. Az 1, 2 és 4 számomra mind hatalmas élmény volt. Már megint egyébként óriási listáim vannak, hogy miket kéne olvasnom.
1. Ken Follett: Katedrális
2. Szabó Magda: Az ókút
3. C. Harris: True Blood - Véres leszámolás
4. D. Lessing: Az ötödik gyermek

A húsvétra szánt Tilda nyuszim csak nem készült el, pedig már csak össze kéne varrnom a kitömött részeket és ruhába bújtatni. Nagyon kevés időm jutott az utóbbi időben a hobbiimra. De mivel a legutóbbi horgolmányommal úgy széthorgoltam a kezem, egy kis pihenés nem nagyon árt.
Ja, és még mindig tart az életmódváltásom, de a szünetben nem jutott időm a tornára. A héten folytatom. Apósoméknál ráálltam a mérlegre, tudom, az ottani nem mérvadó, hiszen mindig ugyanazon a mérlegen kell mérlegelni, de megnyugodva vettem, hogy ebéd után 64 kiló voltam. Viktor meg 59. Vagy ezt inkább ne írjam le?

A húsvéti ünnepkör a templomban nekem idén valahogy igazán nagy élmény volt. Sikerült minden szertartásra elmennem, rengeteget énekeltem. Nagyon hiányzik az éneklés, a kórus, így hát a templomban élem ki magam, nameg a gyerekek örömére néha otthon is:-D A nagyszombati szertartás idén brutálisan hosszúra sikerült Albertfalván. Még kicsit nekem is sok volt és őszintén örültem, hogy Matyit nem vittem magammal, mert este fél 11-re értem haza. Igazából csak az a bajom ezzel, hogy lényegében lehetetlenné teszik, hogy kisgyerekkel részt vehessünk az egyik leglényegesebb szertartáson. Nem is volt ott gyerek, pláne, mivel szakadt az eső, így egyébként is nagyon kevesen voltak. A körmenet is csak a templomban volt. Ha kinn tartottuk volna meg, akkor éjfélre vajon hazaértem volna? Apa szerencsére hősiesen megvárt a tojásfestéssel. Nem tudom mikor feküdtünk le aludni...

Na jöjjenek a kédvenc képeim a hétvégéről. Most az apa és lánya szerintem a legjobban sikerült kép. Utálom, ha változtatnak a megszokott felületen. Na most akkor feltöltöttem a képeket, vagy sem???? Na kész, de ezzel eléggé megszenvedtem. Másnak tetszik az új arculat? vagy csak én vagyok ilyen nehézkes?

2012. április 4., szerda

Hogy öregedjünk egy évet 10 perc alatt?

Szerintem én koromat tekintve úgy 100 felett járok már jócskán. Legalábbis akkor mindenképp, ha az éveim számát a gyerekek "attrakciói" jelentik. Ma pl. teljesen meggondolatlanul úgy döntöttem, hogy gyorsan beugrunk a kis REÁL-ba, aztán gyorsan bevásárolunk. Az első rossz döntésem ott volt, hogy Marika lábon jött a kis babakocsijával. A második rossz döntést akkor hoztam, mikor megengedtem mind a 4 gyereknek, hogy bejöjjön a boltba. Szívem szerint 2 gyereket szeretek max. bevinni, mert ha mi mind az öten bemegyünk, akkor már félig tele a bolt. Aztán a gondok csak tetéződtek, mikor Marika a babakocsit Julika babástul hátrahagyta és rohangálni kezdett a boltban, majd kis kezével mindent megpróbált leszedni is a polcokról. Én gyereket felkaptam, hiába rúgott és visított, erősen szorítottam a vállamon. Közben megjelent Karcsi és Miki, mindketten egy-egy kosárral. Nekünk 1 ugye nem elég, legalább kettő kell a bevásárláshoz:-D Természetesen megindult a harc azért is, hogy kinek mit rakok a kosarába, mert a tej mellé megy a zsömi, de a joghurt inkább a másik kosarában legyen. Aztán Matyi a bejárat mellől üvölti, hogy milyen csokit vesz majd magának. Visszaüvöltöm, hogy 4 csokit hozzon a vásárlókosárba, mert négyen vannak testvérek. Sorbaállunk a pénztárnál. Velünk ötünkkel természetesen máris két sornak tűnik az egy sor. Valszeg kissé frusztráltuk a pénztáros bácsit, mert a 10 db fornetti helyett csak 10 dekát kaptunk, holott kétszer is rákérdezett. Aztán Matyi naná, hogy csak három szelet csokit tett a kosárba, de még gyorsan korrigáltuk, így Marika is majszolhatta hazafele a banános szeletet. Aztán Julika baba kocsijával együtt majdnem ott maradt, mikor Marika szaladt érte, majdnem levert pár üveg bort. Ekkor már diszkréten a hajam téptem, szerettem volna ajtón kívül lenni. (gondolom a bolti alkalmazottak is így lehettek, mert zengett tőlünk a bolt) A pénztárnál szembesültem azzal, hogy a kis összehajtható bevásárlószatyrom otthon hagytam, nem baj, veszünk nejlonzacsit, éljen a környezetvédelem! Mindent megvettünk, kivételesen nem felejtettem el a kávét sem (ami ma már nagyon hiányzott, hiszen kávéfüggő vagyok), bepakoltam eszeveszett tempóban a zacsiba, félig eltorlaszoltuk a kijáratot, de szerencsére csak egy nénike próbált bejönni a boltba. Közben Matyi satuként fogta Marikát a pulton, ahol sem másban, sem magában kárt nem tehetett. A kocsi felé menet már minden flottul ment. Csokit ettek, megették kisebb összeveszés után az 5 db duplacsokis fornettit. Hát igen, elég kevésnek bizonyult:( Aztán odaértünk az autóhoz és miután mind a 4 gyerek beszíjjazva ült, kicsit kifújtam magam a járgány mellett. Meleg volt, feszült voltam a frankó bevásárlástól és folyt rólam a víz. De legalább ez is megvan. Elindultunk haza...