Gyerkőceim életkora

2012. március 31., szombat

Kiscsibéket varrtunk

Napok óta a Tilda könyveimet gyűrik a fiúk, Karcsi és Miki. Én voltam hanyag, előlhagytam a könyveket, ők meg nézik és válogatnak figurákat, illetve másolják át a sablonokat. Rendeltek már elefántot, zsiráfot, pingvint és amit még megláttak. Ezzel még nem is lenne gond, de mindet ők szeretnék elkészíteni saját kézzel:-D Szóval valami kellett, hogy ők alkothassák és gyorsan el is készüljön. Így aztán csináltunk a ma délutáni csendespihenő alatt két kispipit. Már sok blogon láttam, a neten pikk-pakk megtaláltam a leírást is hozzá. Miki készítette a barna csillagos pipit, Karcsi (az én segítségemmel) a narancssárgát. A színt a fiúk választották. Karcsi először persze feketét akart, de sikerült lebeszélnem róla. Asszem legjobban a figurák kitömését élvezték. Aztán jött a csibés játék egészen addig, míg Marika fel nem ébredt. Na a kiscsaj azonnal lecsapott a csibékre, így plusz egy jószággal bővült a csapat. A rózsaszín csibét én dobtam össze seperc alatt a lánykának. Most ezerrel zajlik a csibés játék. Ja, Miki feltett szándéka, hogy elajándékozza az övét a szerelmének, Karolinának;)

2012. március 26., hétfő

Hétvégi képek

Apával bútort szereltek a páros számú gyermekek. A hármas számú számítógépezett, Youtbe-on nézett Neoton Familia számokat. Leakadt a 220 felett című slágernél, mert abban rengeteg autó van. Asszem kb. 10x volt szerencsénk meghallgatni. Legnagyobb, vagyis az egyes számú gyermek az emeleten olvasott. Most épp a Két évi vakációt. Aztán ha már lemerészkedett közénk, akkor róla is készült pár fotó. Így a képeket elnézve nagyon aktuális egy össznépi hajvágás a fiaim körében:-D

2012. március 25., vasárnap

Anya virágos sapkája

Nem is mutattam még, hogy milyen csini sapit készítettem végre magamnak. A modellem Karcsi, akiről alig tudtam leimádkozni a sapit. Persze Matyi reklamált, hogy hol van az ő kék sapija, amihez már a fonalakat is kiválasztotta... Tök igaza van, viszont neki van átmenetei sapija bolti, nekem meg nincs. Én meg olyan fázós fejű vagyok, amíg nincs ezer fok, nekem kell valami a kobakomra. Annyira nem is a sapikat szeretem, inkább az a kalapos típus vagyok. Ennek az eredetileg sima egyráhajtásos pálcákból készülő sapinak is lett végül kis sodort karimája rövidpálcákból. Viktor szerint vidám és vicces a horgolmányom. Kicsit kislányos is talán, de engem nem érdekel. Még a játszótéren is felismerték, hogy Barka fonalból van. Konkrétan vitorlásból. Nekem ez a fonal nagyon-nagyon bejött. Olyan szépen kiadja a mintát, cirmos a színe, jobban bírja a strapát is, bár eddig még mindig akkurátusan kifordítva tettem bele a kabátom ujjába a sapkámat. Marika Gilice sapija is jól bírja a kiképzést, Karcsi Mosó Masa sapija enyhén bolyhosodott, a Miki szerpentin sapija meg iszony ronda lett 1 hónap után. Úgyhogy azt a sapit bedobtam a mosógépbe egy 40 fokos mosás programmal együtt. Az volt ugye Miki sapija, na most már Karcsié. Viszont így nemezelve sokkal-sokkal jobban tetszik! Tömöttebb és szerintem formatartóbb is sokkal!

2012. március 22., csütörtök

Szabad folyás a gondolatoknak:-D

Igazából csak annyit akartam írni, hogy elkezdtem. Nem ma kezdem, nem holnap fogom, hanem tegnap nekiláttam. Enyhén sajgott utána a térdem, feltételezem elég rendesen elszokott mindenféle mozgástípustól, a síma majdnem táncolunk, semmi komolyat nem csinálunk mozgástól is. Mindenkinek van valami, amire esküszik fogyás terén. Én elsősorban a mozgásban látom a siker kulcsát. Eddig általában el is szoktam jutni, főképp egy komolyabb és hosszabban elhúzódó gyerekbetegség szokott véget vetni a lelkesedésemnek és a kitartásomnak. Az utóbbi x évben a Pilates viszi nálam a prímet, abból is a Simonfi Ági féle Pilates. Itt a blogja, szeretem olvasgatni. Naszóval gondoltam a térdem már elég jó, apum orvosommal is konzultáltam, mondta, hogy most már terhelhetem is, bár egy ici-pici dagadás még mindig van rajta. Szóval megvártam, mire a szakik a délutáni tornázós időmben már tuti nincsenek itt, hogy árgus szemekkel figyeljék röcögős kis hájaim (Bridget Jones után szabadon). Gondoltam egyrészt rámfér, másrészt hátha nyáron mégis mennénk strandra, nameg az önbecsülésemnek is jót tenne. Mostanában (úgy kb. 3 éve) nagyon nem érzem magam túl jó nőnek. Szóval ma reggel azért próbaképp ráálltam a mérlegre és visítva elmenekültem. Komolyan hogyan lettem én 67,4 kiló????? Igaz ruhában voltam, de akkor is. Még terhesen sem mentem a bűvös 65 kiló fölé. Apukám az utolsó terhességemnél azt mondta, hogy a cukormentes diéta már azért nem fogyaszt olyan tempóban mint a harmadik terhességemnél, mert hát én is öregszem. Na mindegy. A tény az tény, a kilóim száma elfogadhatatlan, a satnya test szintén, az izom helyén zsírpárna sem kóser. Úgyhogy megfogalmaztam a SMART céljaim én is:
-Nyár végére szeretnék max. 58 kiló lenni. Ezzel már jól érezném magam.
-Heti 3 nasi. Szerintem ez simán tartható, mert a nagyböjtben pl. én mindig az édességről mondok le.
-Nincs kaja este 6 után. Ez alól kivételt a csütörtöki kimenőnk képez, de ott is ésszel kell zabálnom.
-Nincs sakálkodás a gyerekek után. Mostantól kukába megy az otthagyott kaja. Kéne egy kutya? Utálom a kukába dobni az ételt.
-Tartom az edzéstervet!!!
Diétát nem írok, max. próbálok jobban féket vetni zabálásomnak. Remélem segíteni fog. Majd kiderül, hogy felül kell-e bírálnom ezt a részt.
Rövid célom. Egy hónap múlva 65 kiló szeretnék lenni. Kíváncsi vagyok, hogy menni fog-e...

Viktor nem utazik külföldre. Elég komolyan felmerült, hogy 2 hétre utazik Kievbe, aztán 4 hétre Zürrichbe. Már mindent bekértek tőle, ott lebegett a fejünk felett a dolog. Egyrészt jó lett volna neki szakmailag, másrészt jó lett volna pénzügyileg, viszont egyáltalán nem hiányzott a dolog népes családunknak, pláne egy hangulatingadozásból jelesre megfelelt anyukának és a hangulatait elszenvedő 4 gyereknek. Fellélegeztem, hogy nem kell mennie, és pont a család miatt. Viktor nem vállalta be egy huzamban a 2 hét Kiev 3 hónap Zürrich küldetést. Persze első körben úgy gondoltam, hogy elég f@sza csaj vagyok, fél lábbal kibírom, de mindig meg kell bizonyosodnom arról, hogy ha egy icike picike porszem a gépezetbe kerül, hatalmas kattogásokkal, rázkódásokkal áll csak helyre a rend. Hiába lassan 10 év gyerekezési rutin, a bőrömből nem tudok kibújni. Szóval Viktor marad és együtt csináljuk végig a lépcsőzés befejezését. Megnyugtató!

Apropó lépcső. Nem dokumentáltam, mert nem látványos a változás. Túl vagyunk már két réteg lakkozáson. Jövő hétfőn jön az utolsó adag lakk, aztán folytatódhat a mesterek felvonultatása. Ugye kész lesz húsvétra? Most már nehezen viselem a koszt, valszeg a hétvégét takarításra szánom, mert elviselhetetlen.
Nagyon hiányzik a spájz. Komolyan nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent felszippantott az a pár vacak és vékony polc. Viktor is érzi hiányát, úgyhogy a kettőnk által tervezett spájzszekrényre leadjuk jövő héten a megrendelést Zolinál. Már csak le kell mérni, hogy mekkora is legyen, a helye már megvan. A pénz rá még nincs.

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy el kéne vállalnom a társasház közös képviseletét. Hogy miért is? Egyszerűen elhanyagolt baromira a kert. Ha ez csak az enyém lenne én baromira szégyelleném. Vissza kéne nyírni a bokrokat (mellesleg nem szabálytalan, ha az elektromos vezetékeket érik?), meg kéne metszeni a fákat, a rengeteg tűlevelet fel kéne söpörni, egy kicsit ritkítani kéne a fenyők alját. Le kéne festeni a kerítést, ki kéne cserélni pár dolgot úgy egyébként is a ház körül. Kertész itt nem járt ősz óta. Vagy inkább úgy tudném érzékeltetni jól, hgy augusztus óta 1 alkalommal jött összehúzni a leveleket.
Nameg arról ugye ne is beszéljünk, hogy hamarosan itt a szezon és a ház még mindig nem döntött saját kis játszótér kialakításáról. 6 lakásból 3 helyen van gyerek. Én józan megfontolásból úgy gondolnám, hogy a gyerekesek dobják össze a pénzt a játszóra, különben nem lesz belőle semmi. A gyermektelen majd beszáll később, ha szül, a nyugdíjas úgysem fog mászókázni, ha havonta egyszer erre jár a kisunoka, az ember nem veri ki a hintából, a cég dolgozói pedig szabadidejükben inkább cigiznek, mint homokvárat építenek. Mikor a múltkori közgyűlésen szóba került a játszótér, akkor parkolóhely témába ment át az egész. A másik 3 lakásnak ugyanis az kéne. Komolyan már csak mi vagyunk olyan hihetetlenül őrültek, hogy elég nekünk 1 autó? Miért van szinte mindenkinek 2? Én nem támogatom a parkolóhely létesítést, mert az 1 autónkkkal sem tudunk beállni a garázsba, mert használhatatlan. Ja, jut eszembe, megadóztatja a kerület a lakás részét képező garázsokat is. Írok egy kérvényt, hogy mentsenek fel az adó alól, hiszen a mi garázsunkba egy Smarttal sem lehet beállni. Még az értékbecslő is leírta, hogy ide autóval be nem lehet állni. Annyira megnézném, hogy hogy csinálták anno, amikor épült a ház. Talán egy trabival egy nagyon ügyes sofőr (esetleg egy polski fiattal) be tudott állni. Nade nekünk egy hodály méretű irtó hosszú Astra Caravánunk van (úgy nézek ki benne a komoly 163 centimmel, mint egy manó). Egyébként magamat vállon veregetve elmesélem, hogy tudok tolatva parkolni:-D Nálam ez nagy szó, mert végre érzem a tolatást. Fedje homály, hogy 17 éves korom óta van jogsim...
Mivel itt a szép idő, így leteszem a kocsit. Különben is irtó drága a benzin, meg valahogy szégyenlem is, hogy kocsival járok a gyerekekért, mikor mehetnék villamossal, sőt gyalog is. A péntek lesz a kivétel, mert akkor dagadó iskolatáskával hozzák haza az ezer felszerelést a fiúk.
Szóval feltett szándékom, hogy gyalog megyek értük és ha sikerül őket rábeszélni, akkor gyalog is fogunk hazajönni. Mindnek van lába, ahogy nagyi mondja, mindegyiknek a földig ér, tehát használható. Egy kis mozgás nekik sem árt, cserébe megvesztegetem őket egy kis játszóterezéssel.

Szeretem a tavaszt, el tudnám viselni, hogy ilyen idő legyen egészen télig.

2012. március 20., kedd

Lépcső, IV. felvonás 1-2 nap

Annak, aki még nem unja a lépcsőnk készülését, mutatom a következő fotókat. Két napot töltött nálunk Zoli és Adorján. Ma estére az összes lépcsőfok a helyére került, holnap és holnapután következik a lakkozás, az utolsó réteg lakkot meg majd hétfőn keni fel Zoli a lépcsőre. A szne kicsit mélyebb lesz, de nem túl sötét. Utána pedig jöhet majd a korlát, mert az, amit most a képeken lehet látni, azt Viktor ideiglenesen tette fel, hogy a gyerekeknek nagyobb biztonságérzete legyen lépcsőzés közben.

És hogy milyen a lépcső? Szerintem csúcs, nekem nagyon tetszik és eddig kényelmesnek is érzem, bár nem sokat rohangáltam még rajta!
Időközben Marika sajnos belázasodott, de szerencsére nem túl vészes. A mai fúrás-faragást kénytelenek voltunk itthon tölteni, tegnap viszont egész délelőtt játszóztunk, sétáltunk. Remélem ma éjjel már kicsi jobban lesz, esély van rá, mert nagyon eleven volt nap közben, az utolsó fotón már látszik, hogy egyedül merészkedett az új lépcsőre. A fiúknak is nagyon tetszik, apa is elégedett:-D

2012. március 19., hétfő

Hosszúhétvége

Főképp képekben elmesélve.Március 15-én kinn voltunk a várban. Marikát kocsi nélkül vittük, így elég hamar haza kellett menni, mert nem bírta a gyaloglást és a tömeget. De jó volt kimozdulni otthonról. A várból siklóval utaztunk le, több gyerkőcünk most ült először a siklón, jobb lett volna, ha tovább tart. Karcsi megint "lelkesen" pózolt a képeken.

16-án apa 35. szülinapját ünnepeltük. Estefele terveztük a tortagyújtást, de mivel Matyi egy kis barátjánál vendégeskedett, beugrottunk érte. A vendéglátó család testületileg behívott minket pizzázni. Valami eszméletlenül csodaszép házuk van fenn a hegy tetején Budafokon. Csak sasoltam. Sajnos teljesen elfelejtkeztem a péntekről, így bekolbászos-sonkáspizzáztunk. Ez van! A hosszúhétvége miatt teljesen elvesztettem az időérzékem, hogy milyen nap is van. Olyan későn értünk haza, hogy apa csak villámköszöntést kapott és a torta tetjére szánt étcsokit már fel sem tettem, csak törtünk egy-egy kockát magunknak és odagondoltunk a banános-pudingos torta tetejére. Apa ezt a bögrét kapta tőlünk. Köszi Nórinak a bögre beszerzését és házhozszállítását. Olyan nagy sikere van, hogy valszeg minden gyerek saját egyedi bögrét kér;)17-én a 11. házassági évfordulónkat ültük. Az ünnepet a január végi hosszúhétvégénken már megtartottuk. Hihetetlen, hogy milyen hamar elszállt ez a 11 év!
Vasárnap a fiúk elmentek apósom feleségének, Erzsikének az 50. szülinapi meglepetésbulijára. Ezeket a lufikat hozták nekünk:Karesz megtanult kétkerekűvel bringázni. Miki kapott egy méretben hozzá passzoló használt bringát és vettünk még a fiúknak Karcsi szavaival élve búgósisakot is:-DD

2012. március 18., vasárnap

Lanarte: Russian Woman (4)

Régen mutattam az orosz hölgyet. Most itt tartok vele. Már csak az unalmas fehér színt kell kivégeznem, meg egy picike ecrüt, és végre jöhetnek bele a színek (jó része szürke, de szinte már az is szín) és a díszek. Komolyan próbára tette a türelmemet ez a sok barna és annak mindenféle árnyalata, de most már tényleg látni a kép végét.
A tavasz beköszöntével megugrott a vágyakozási kedvem. Folyton újabb és újabb hímzésekbe kezdenék. Eddig kemény voltam és ellenálltam, de nem tudom meddig leszek ilyen határozott. Különben is, a tervek nem azért vannak, hogy felrúgják őket?:-D

2012. március 15., csütörtök

Újabb szerelem - Heritage, John Clayton - Fleur


Húúúú, hát ez valami csodás. Mindig szerettem a női alakokat, nézegettem is John Clayton munkáit már eleget, de eddig valahogy egynek sem álltam neki. Na ez!!!! Hát valami elbűvölő! Nem tudom mi az, ami annyira tetszik benne, de ez a női portré csodaszép, azonnal tűért kiált!

Megvenné nekem valaki?:-DDD

2012. március 14., szerda

Pár kép Marikáról

Rég fotóztam a csajszit, pedig baromi gyorsan változik mostanában. Legújabb komoly változás, hogy levágattam a haját Ajkán. Most már elmondhatom, hogy ugyanahhoz a fodrászhoz jár három női generáció a családban. Rita csúcs ügyesen lemetélte a csajszi haját. Marika alapban hajszálfóbiás, utálja, ha hozzáér, ha meg a szájába kerül, majdnem behány az öklendezéstől még akkor is, ha épp csak a nyelve hegyén van a hajszál. Szóval hajvágás közben párszor kirázta a hideg, kicsit sírt is, de túléltük:-D
Ez a legújabb szoknyácskája az ajkai piacról. Imádom, annyira kis csajszis benne. Reggel mondtam neki, hogy mutassa meg magát apának, hogy milyen csini lány. Eszméletlenül büszkén rebbent az apja elé:-D

2012. március 13., kedd

Monaldi - Sorti: Secretum

"Róma, 1700 júliusa. Atto Melani, a Napkirály titkosügynöke az európai politikai elit legfontosabb tagjaival Spada bíboros villájába érkezik, hogy részt vegyen a bíboros unokaöccsének az esküvőjén. Az ünneplés azonban csak ürügy, mindenki a pápa súlyos betegségével, és a spanyol király közelgő halálával foglalkozik. Károlynak ugyanis nincs örököse, és Lipót császár valamint Lajos király, akik közt a Vatikán vállalta fel a közvetítő szerepét, egyaránt igényt tartanak a trónra. Melani apát titkos mesterkedéseivel egy olyan összeesküvést indít útjára, amely akár az egész kontinenst a háború torkába sodorhatja.
A könyvsorozat Atto Melani elveszettnek hitt levelezésén alapul. Egy lebilincselően izgalmas történelmi thriller, amelyben a fikció és a valóság szétválaszthatatlanul keveredik össze, és ami a kritikusok szerint a szerzőpárost a műfaj nagymesterei közé emelte."

Ezt is elolvastam. Nem érzek őrült késztetést, hogy lekapjam a harmadik kötetet a polcról, pedig ott van.
Ez a rész sokkal jobbra sikerült, mint az első, mégis letehető, szóval azzal, hogy lebilincselően izgalmas, azért én vitába szállnék:-D Asszem sokkal lassabban olvastam el ezt a kötetet, mint az elsőt. Jobbak voltak benne a részletek, főképp azok tetszettek itt is, amik a napkirály és Maria közötti szerelmet részletezték, nameg a Vascello leírása is csúcs.
Párszor kifejezetten idegesítettek a történetet mesélő férfi megjegyzései, de úgy egészében véve érdekes olvasmány volt.
Az, hogy Atto Melani már lényegében egy öregúr, sokat rontott az összképen, pláne, hogy néha mint egy tini titán, olyan akciókat hoz össze egyedül, máskor meg három lépést alig tud megtenni. A vége a könyvnek most nem volt csalódás, de ismét nagyobb durranást vártam.

Nem tudom mi a gondom a szerzőpáros könyveivel, de valahogy nekem nem kerek. Talán a nyelvezete nem jön be, talán az, hogy néha szalad a könyv, néha vontatott... Nem tudom. Még gondolkodom azon, hogy elolvassam-e a harmadik kötetet.

Két mozis élmény

Az első filmre mindenképp el akartam menni, már csak azért is, mert eddig az összes részt láttam. Persze mindegyik résszel kapcsolatban voltak és vannak kritikáim, fenntartásaim, de azért nekem tetszett mind. Az Underworld 4. részére mentünk egy csütörtök este Viktorral. Sikerült ellátogatnunk egy 3D-s vetítésre, mert Zsuzsi jött, hogy vigyázzon a srácokra. Komolyan mondom, én még ilyet nem pipáltam, hogy a több 100 főt befogadó moziteremben mindössze ketten ültünk. Ilyenkor inkább ki kéne adni egy kis kamaraszobát a tisztelt két fős érdeklődő csapatnak. Én még az ellen sem ágálnék, ha székek helyett egy heverőt kapnánk:-D Szóval csak nekünk levetítették dolby hangerővel, 3D-ben az ominózus filmet, ami jócskán alulmúlta a várakozásaimat. Egyre több ilyen típusú filmmel kapcsolatban érzem azt, hogy csalódok. Talán nem kéne többet néznem?!?! Talán. Vagy nem kéne várnom semmit.
Lényeg a lényeg, Kate Beckinsale visszatér, mint Selene a vászonra (nekem hiányzott a csajszi a 3. részből nagyon). Kiírtják az emberek a földön gomba módra elszaporodott vámpírokat és vérfarkasokat, majdnem az utolsó szálig. Selenet és szerelmét Michaelt pedig mindenféle kísérlet miatt fogságba ejtik és lefagyasztják:-D Selene kitör a fogságból, és megpróbálja összeszedegetni az elmúlt 12 év emlékmorzsáit (ennyi időre fagyasztották le), nameg azokból megfejteni a jelent. Na ezt jól elmeséltem. A sztori szerintem kissé laposra sikeredett. A látvány klassz, enyhén mátrixos beütésű. A szerelmi szálat ebben a részben számomra érthetetlen módon nem veszik fel, pedig szerintem sokat dobott volna rajta. Ennek is nagyon-nagyon folytatás szaga van, de be fogom érni a dvd-s verzióval. Iszonyúan dárga a mozijegy!!!!
Ja, és állati silány vérfarkasokat készített a jelmeztervező. Nem látták a 3. részt????

A második filmre Matyival mentünk. Ő nézte ki a filmet: Utazás a rejtélyes szigetre. Az előzetes alapján tetszett, szóval nem kellett kötélen rángatnia a moziba. A változatosság kedvéért ezt a filmet is 3D-ben néztük, de már volt szemüvegünk, így olcsóbb volt! A moziteremben kis számú közönség csücsült, de talán a matinéelőadás volt az oka. Szerintem egész jó kis sztorit kihoztak belőle, a látvány csúcs volt, az ötletek szépen kivitelezettek. Érdekes, de túl sok Verne könyvet én nem olvastam, de Matyi folyton kommentálta nekem a filmet, úgyhogy képben voltam én is. Vittük volna Laci barátját is, de sajna ő beteg lett.
Naszóval a sztori röviden: Egy kissrác a nevelőapjával nekivág az útnak, hogy megtalálják a rejtelmes szigetet. Na jó, a nevelőapa inkább annak reményében vág neki az útnak, hogy úgysem találnak semmit. Sziget megtalálva, eltűnt nagypapa megtalálva, sziget elsüllyedni készül, így gyorsan meglépnek a több száv éve halott Nemo kapitány még működőképes tengeralattjárójával. Van benne tiniszerelem, idióta figura, aki rémesen ripacs, és a slusszpoén, hogy a nevelőapa nem más, mint Rock. Igen, az a Rock, a Skorpiókirályból. Ezen a szerepén nehezen tettem túl magam! Iszonyúan idegesített ő is és a ripacs fazon is.
Matyi viszont eszméletlenül élvezte! Ez a lényeg! Övé volt a szombat, vasárnap pedig apa vitte a két kisebbet úszni. Miki hajlandó volt az ő napját megosztani Karcsival! Apa lekenyerezte egy tasak fociskártyával!

2012. március 8., csütörtök

Horgolt terítő

Elkészült! Lassú szülés volt:-D A héten már gőzerővel csináltam, mert karácsonyra szántam, de mivel akkorra nem lett kész, megígértem, hogy apa szülinapja előtt átadom. Apa szülinapja jövő héten lesz! A terítő készen van, mostam, keményítettem. Az ajándékozott szerint nagyon szép! Éljen!!!
Egyébként élvezet volt készíteni, minden pálcáját nagyon szerettem.

2012. március 7., szerda

Lépcső, III. felvonás, 2. nap

A képeket elnézve nincs olyan nagy különbség, mert nem látszik jól. De bizony ott a fuga már, így ha jól értettem, akkor a csempések el is mentek tőlünk. Most akkor újabb munkások jönnek, még nem is tudom, hogy konkrétan kik, mert több olyan kisebb meló is felmerült, amivel ugye időközben nem számoltunk.
1. Ismét el kell hívni a kőműveseket szépséghibákat javítani.
2. Kell egy villanyszerelő.
3. Azt a részt, ahol a nappali hajópadlója és a régi spájz köve találkozik ki kell javítani. Ott lett lebontva a fal, így van egy 6 centis rész, ami igazi vájat. A tegnapi képeknél látszik is belőle egy darab. Gondoltuk, hogy az előző lakó maradék lapjaiban lesz ebből is, de sajnos nem. Kb. 1 nm az egész terület, úgyhogy érdemes felbontani a régi csempét és újra rakni olyannal, mint a lépcsőt, mert abból most bőven van. Közben persze beugrott, hogy nem lehetne, inkább oda is hajópadló? Na majd megkérdem az uram. Ja, és most azért nem csinálták meg a csempések, mert egy régóta halogatott meló most aktuálissá vált, ezért a mieinknek is menni kellett...
4. Festés, mert ez most már olyan mérteket ölt, amit házilag Viktor érthető módon nem vállal be.
Kíváncsi vagyok, hogy az egész meddig fog majd elhúzódni. Remélem a húsvéti ünnepeket már normális körülmények között töltjük mesteremberek nélkül.
Őszintén reméltem, hogy a lépcsőre szánt pénzből marad egy kicsi, hogy vehessünk egy könyvespolcot. Hát a pénz gyors ütemben fogy és még mindig sok kiadás áll előttünk:(

2012. március 6., kedd

Lépcső, III. felvonás, 1. nap


Szépen halad a lépcső. Már a hidegburkolók vették át a terepet. Elvileg "Burkoló" Danit vártuk, de végül két olyan munkás érkezett (apa és fia), akik a cégnél dolgoznak. Remélem az ő munkájukkal is olyan elégedettek leszünk, mint amennyire Danit magasztalták nekünk:-D
Burkolós bácsi mondta, hogy nem a legjobb ötlet, hogy használni szeretnénk a lépcsőt anélkül, hogy fa lenne a tetején. Hát őszintén szólva nincs túl sok ötletünk ennek elkerülésére. Majd óvatosak leszünk, végülis csak pár napról lenne szó. A lap Zalakerámia. Szép bézs színe van, a fotókon annyira nem jön le. Holnap délelőtt fugáznak, aztán jöhet Zoli a faborítással.

Én a két kicsivel csütörtökön indulok haza. Már egyre jobban vágyom vissza, hiányzik az uram, meg sok más dolog is. Régen voltam ennyit otthon egyhuzamban a szüleimnél. Ma voltam húgomnál Veszprémben is. Misi szépen kikerekedett az utóbbi időben.
Ha minden igaz, holnap Marikát megfodrászoltatjuk. Azt a kis lebbenő vacak haját szerintem nem is vinné az otthoni gép. Majd a Rita rendbehozza azt a diszkrét szénaboglyát, ami Mariska fejét díszíti. Újabb szót tud a csaj, ennyi férfi között ez alapszó: kiki = puki.

2012. március 4., vasárnap

Lépcső, II. felvonás, 3. nap

Na ezzel a bejegyzéssel jócskán késtem, de mivel itthon vagyok a szüleimnél, nem mindig tudok a gép elé ülni hosszasabban. Pótlom a hiányt, íme szépen simítva a lépcsőnk. Szombat óta már lehet rajta rohangálni. Tegnap, vagyis szombaton jött is családunk barátja, Zoli méretet venni a faanyaghoz. Ő is félti a térdét, csóválta is a fejét, mikor a régi lépcsőt látta. Azt mondta, hogy csúcs az új lépcső, százszor jobb, mint a régi. Ma Viktor a burkolót fogadja. Ma megbeszélik, hogy mennyi követ vegyünk, aztán jön ide Ajkára, felveszi a két nagyot, akik végre gyógyultnak nyilváníttattak és megy is vissza velük azonnal Budapestre. Holnap újra suli a nagyoknak. Én a két kicsivel még maradok, egészen addig, míg a burkoló is elmegy. Ma kiderül, hogy ez még hány napot jelent.