Gyerkőceim életkora

2011. december 31., szombat

BÚÉK mindenkinek!

Korán keltünk, bár a szokotthoz képest egy órával később. Mindegyik fiú későn feküdt, Miki és Matyi velem ment aludni fél egykor, Karcsi valamikor negyed tizenegykor dőlt ki, Marikát negyed tízkor raktam le aludni. Az ébresztőt a kisasszony fél nyolckor fújta. Én nem bírtam akkor még megmozdulni sem, de a gyerek meg nem tolerálja anya lassú ébredését, így apa haptákba vágta magát és megmentett.
A szilveszterünk igazi sokgyerekesként telt. Eleinte mesefilmet néztünk, játszottunk. Nyolckor virslis-tojásos vacsit evett a banda. Mi rájöttünk Viktorral, hogy Martinire vágyunk, de az pont nem volt itthon. Míg Marika le nem feküdt elég uncsi volt az este. Mikor leraktam aludni, a középső gyerek beindult, hogy kártyázzunk, hogy társasozzunk, hogy valami családi nagy játék legyen. Még nem Catanoztam este negyed tizenegykor sosem, az tuti. Miki aratott mindegyik játszmában. Matyi meg Besenyő Pista bácsis műsorokat nézett.

Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok! Jó egészséget és szeretetben gazdag, Isten áldásával kísért 2012-t!

Apa sálja


Tavaly tűvé tettem a várost abban a fél délelőttben, amit karácsonyi ajándékvásárlásra sikerült lecsippentenem magamnak december 24-én. Hogy mit kerestem? Apának 100%-os pamut sálat. Inkább semmit nem tesz a nyakába, minthogy egy deka műszál a bőréhez érjen nyaktájon. Nem volt jó se a selyem, se a gyapjú, úgyhogy sál nélkül értem haza, ráadásul a hőn áhított gitáros bögre sem került bele a kosaramba, mert épp elfogyott (na ezt idén sem tudtam beszerezni). Persze mentségemül szolgált, hogy én vittem a háztartást és volt egy 7 hónapos csak szopós babám, tehát nem sok lehetőségem volt ajándékok után járkálni.
Idén ezért időben kezembe vettem a dolgot. Vettem 100% pamut fonalat, konkrétan a Barka fonalbolt Kabala grillázs árnyalatát. Először 10 dekát rendeltem belőle, de ez kevésnek bizonyult, végül az egész sál kicsivel kevesebb, mint 20 dekát evett meg.
Köszönöm mindenkinek a szavazást arról, hogy a színárnyalat elég férfias, vagy legalább uniszex-e. Mikor már napok óta ezen vekengtem, akkor kínomban megmutattam a kezdeményt Viktornak, akinek nagyon tetszett a grillázs, úgyhogy csak horgoltam és horgoltam és horgoltam és 23-án este befejeztem a sálat. A mintát a Barka horgolósuli leírása után készítettem, de mivel férfinak készült a sál, így sokkal szélesebbre csináltam, valamint a vége nem cakkos lett, hanem egyenes és csak rövidpálcákkal horgoltam körbe. Szerintem a minta baromi jól kiadja a színátmenetet, imádtam nézegetni, figyelni, ahogy az újabb színárnyalat belesimul a többibe. A fiúk is figyelték, mindig bontogatták, hogy már milyen hosszú. Jelentem, végül majdnem 160 centi hosszú lett a sál, de még így is egy picit rövidebb, mint amit legutóbb apa hordott sálként a nyakában.
Az ajándéknak sikere volt, a tulajdonos lelkesen csavarja a nyakába és a sötétbarna kabáthoz remekül passzol.
Szívesen benevezném a sálamat a Barka "karácsonyra készült" versenyébe, de a Facebook-on nem vagyok fent. Szóval marad csak a blogomon, mint elkészült ajándék.

2011. december 30., péntek

Búcsúztattuk 2011-et

Mert kell egy kis vidámság. Itt vannak a család "legszebb" fiai. Mi szétröhögtük magunkat a képeken, remélem másnak is tetszeni fog. Szerintünk a legjobb a Miki-Boborján-Gorilla képe. Ezzel is kezdem a sort!
Íme:

Karácsonyi ajándékok

Ha jól látom idén voltam a leglustább a blogolásban. Nem akarom felhozni a statisztikámat itt az utolsó napokban, de még pár dolgot mindenképp megmutatok, amit az elmúlt napokban fotóztam. Legyen először a nagyszülőktől kapott két tuti ajándék. Közösbe kapták a gyerekek, ezen Karcsi elég nehezen tette túl magát, mert személyre szólóan "csak" egy hosszú ujjú pólót kapott. A csocsóhoz kicsit még kicsi, a babakonyhát pedig Marikával ketten uralják. Karesz eleinte üvöltött, ha Marika közeledett a konyhához, mert ő a sajátjának tekintette! Legalább fél napig ezt hallgattuk:
-Ne engedd oda Marikát, mert játszani akar vele!!!!-Mindezt a legkétségbeesettebb hangon kell elképzelni, mikor élete egyetlen játékát akarják tőle elvenni. Aztán adtam a konyhába még egy pár dolgot a saját konyhámból, kiegészítettük Miki sütisütő készletével és akkor már mindenki elfért a babakonyhában. Eleinte mandarinhéjat főzögettek, két napig lilababot, de tegnap tökéletes italok készültek sakkfigurákból is.
Itt is van a kiskonyha. Meg plusz két fotó Marcsiról. Az egyiken csodaszép, a másikon annyira jókedvű és vásott, ami tökéletesen tükrözi Marika két arcát.És itt a csocsó, amit a nagyok nagyon szeretnek, bár Miki egyre ritkábban játszik vele, mert Matyi még csak véletlenül sem kedvez neki. Velem jó játszani, mert anya béna nagyon. El sem hiszem, hogy az egyetemen volt idő, mikor a koliban órákat csocsóztunk és nagyon ment... Régmúlt mán megint...Karcsi nem fotózkodott persze!

2011. december 28., szerda

Dimensions: Mother (3)

Kicsit alábecsültem ezt a képet mind időben, mind bonyolultságában. Így történhetett meg az is, hogy nem készültem el vele szentestére, sőt még 26-ára sem, amikor jöttek a szüleim. Anyukám majdnem készen nézte meg a képet, szemmel láthatóan már ez a félkész verzió is nagyon tetszett neki. Rendelt hozzá egy vékony, kifejezetten gracilis kis arany keretet. Rendelés leadva, januárban meg is valósul remélem a dolog.
Szóval komoly kihívás volt a sok-sok aranyszál, a rengeteg couching és cording. Én ezekkel az összefogott csavart fonatokkal nagyon nehezen tudtam csak hímezni, pedig nem olyan ördöngős. Mindig szépen szorosan felcsavartam, de amikor hímezni kezdtem a szálakkal, akkor szépen kitekeredtek:( Szóval sokat molyoltam vele, nem lett hibátlan, de szerintem még így is szép és mutatós a végeredmény.

Viktor kedvenc része benne a rózsa.Hesztia! Te hogy állsz vele? Apropó, csak én nem találom a blogod, vagy totál megszüntetted, vagy bezártad?

A maradék fonalakat a leszámolómintával együtt szívesen elpostázom annak, aki legelőször kéri itt a blogon. A leszámolómintát természetesen szépen összeszíneztem, de előtte készült róla egy jól olvasható fénykép, amin látszanak a kódok szépen kivehetően. A képet mail-ben küldöm, a többit postán.

2011. december 26., hétfő

Karácsonyi képek

Pár szóban a karácsonyról. Először is ilyen hatalmas karácsonyfánk van idén. Végre van helye, így nem is lehetett kisebb a fa 2 méternél. Vettünk rá pár új díszt is, amiből két édes gombát azonnal sikerült összetörni:-D A fiúk díszítették, ilyen lett. Mi minden évben ilyen eklektikus fenyőt készítünk:-D
Elég ügyesen előredolgoztunk idén a karácsonnyal kapcsolatban. Szinte mindent a neten, főképp a bookline-on szereztem be. Őszintén szólva nem is hiányzott, hogy boltról-boltra járva keresgéljem a megfelelő ajándékokat. A fiúk a Lego prosikból kiválasztották, hogy miket szeretnének, és idén meglepő módon szerény kívánságokkal álltak elő. Mindegyik kapott egy-egy kisebb Legot meg egy könyvet.
A sütikkel és a takarítással már nem sikerült túl jól felkészülni. A gond főképp az volt, hogy 19-én reggel érkeztek meg a kőművesek és a szakik kicserélni a bejárati ajtót, a fenti fürdő ablakát, leszedték a régi redőnyöket és feltették az újakat. A munkát szeptemberben rendeltük meg, most értek ide. Hát elég rendesen összemocskolták a lakást. Szerdán pedig újra jött Laci bácsi a fiával a szépséghibákat eltüntetni. Hát a redőnyösök elég szépen szétbarmolátk az ablakok körül a vakolatot, sokáig kellett a hibákat javítgatni. Úgyhogy lényegében csütörtökön estem neki igazán a lakásnak meg a sütésnek és ennek is csak módjával, mert a lábam nem nagyon bírta a kiképzést a hétfői első körös romeltakarítás után.
Egy dologban megállapodtunk Viktorral. Idén nem fogjuk túlpörögni a karácsonyt. Én nem főzök semmi extrát, addig takarítunk, amíg kedvünk van. Inkább együtt leszünk és élvezzük a szabadságot. Így aztán 24-én reggel Wall-E-t nézett az egész család. Itt készült egy pár kép, szerintem egész jók:-DHozzánk a Jézuska hamar megérkezett, a gyerekek már szinte tűkön ültek. A legnagyobb csomagot Marika kapta. Érdemes figyelni, ahogy a csomagján fetreng az egyik kép hátterében. Mindegyik fiú nagyon örült az ajándékainak. Viktor is:-D A sálját 23-án késő este fejeztem be. Hihetetlen nagy meló volt, 20 deka kabala grillázs ment bele. A végén már nagyon monotonnak éreztem a nagyimintát, de mégis élveztem. Viktor ajándékával elkészültem, a szüleimével viszont nem. Ennek egyrészt oka, hogy novemberben 3x voltam beteg, sok idő kiesett, mert a lábadzási idő alatt sokat aludtam, nameg esténként egyszerűen totál hamar kidőlök. Viktor szerint a fogibogyó az oka, gondolkodom is azon, hogy abbahagyom inkább.Na és itt van az én ajándékom, amit az uramtól kaptam. Szenteste bele is böktem pár szálat. Nagyon szeretem a Lanarte készleteket (is), ez meg tényleg olyan kis finom minta. Szegény uram izgult, hogy hátha meglesz már a készlet (én is nagyon izgultam), de szerencsére ezt még nem hörcsögöltem be magamnak. Aztán ott van a kedvenc illatom is, használom is minden nap azóta, hogy kézbe vettem.Ez a pár kép pedig bónusz a mai napról. Azon a képen, ahol Marika a földön fekszik, egy giga sikítós, hisztizős, dobálós soron vagyunk épp túl. Igazából lefilmezni akartam a dühöngő-sikoltozó gyereket, de a kamerát látva rögtön pózolni kezdett:-D

2011. december 24., szombat

2011. december 16., péntek

Marika 19 hónapos (képekben)


Nincs időm beszámolót írni. Talán majd este. Addig jöjjenek a képek a legkisebbről.

2011. december 6., kedd

Miki sapkája





Na mutatom végre ezt is. Már egy ideje készen van, csak a fotózás valahogy nem jött össze. A modell ragaszkodott hozzá, hogy többen legyenek együtt a képen. Külön kellett Karcsival és Markával fényképeznem Mikit:-D Ilyen lett a sapka az általa választott Barka Szerpentin Korcsolya fonalból. Én valami más fazont képzeltem Mikinek, mert meglehetősen kerek és nagy kobakja van, de kifejezetten olyan sapira vágyott, amilyen az apjának van. Egy ideig kardoskodtam a fülvédő mellett, hiszen az hosszítaná az arcát, de mindössze annyit értem el vele, hogy állt vagy két hetet a sapi utolsó 5 rövidpálcás sora. Miután Miki akarata erősebbnek bizonyult, körbehorgoltam, elkészítettem a bojtot és már hordhatja is.
Egyébként nagyon szeretem ezt a fonalat, tök jó haladós, 10-es horgolótűvel dolgoztam. Egész érdekes volt egy ilyen vastag tűvel dolgozni, pláne, hogy közben át-átváltottam 1,5-es és néha 3,5-es tűkre más munkáknál. Tényleg pihe-puha és meleg a Szerpentin fonal, de a bontás nagyon nem esett jól neki. Irtó könnyű összehorgolni pár szálat, amiket horgolás közben észre sem veszel, de bontásnál... megszenvedtem vele rendesen. És érdekes módon az eldolgozás is nagyon könnyen kicsúszik, pedig nem 2-3 centit bújtattam csak vissza.
Már csak Matyi és Marika téli sapija van hátra, de nem hiszem, hogy azokkal karácsony előtt jelentkezem. Iszonyúan rohan az idő és egyáltalán nem úgy haladok, ahogy szerettem volna. A korábban mutogatott hímzésből is még van a keret jó része, meg a cordingok, amiből szintén nem 1-2 van a képen. Apukám terítőjével állok a legjobban és Viktor ajándékának a fele van készen. Egyszerűen a kezem nem bír többet, bár időt még itt-ott este lophatnék magamnak. Viszont ha a kezem túldolgoztatom, az mindig visszaütött eddig. Szóval szerintem még a karácsonyfa alatt is alkotok:-D