Gyerkőceim életkora

2010. december 28., kedd

Tilda figurák

Itt ülnek szépen sorban az ablakban. Mind-mind ajándékba készültek és mit is mondhatnék, olyan lassan lettek készen, mint a luca széke. Na de ha már nekiláttam, akkor gyorsan hármat megvarrtam a nyolc figurából, amiket az elmúlt egy hónapban kiszabtam és félig összevarrtam, aztán csak pakoltam jobbról balra, hogy majd ha... Vasárnap aztán döntöttem.

Ma este találkozom a lányokkal, Krisivel és Marával: Krisi a macskára még asszem 2 éve adta le a rendelést, Mara a tyúkra úgy egy éve (ha nem több), szóval gondoltam jó ajándék lesz karácsonyra.A tyúknak a lábával megszenvedtem. Nagyon nehéz volt úgy kitömni, hogy ne legyen puklis, így sem lett tökéletes. Viktor szerint a ruhája túl kontrasztos a barna színhez képest. Matyi szerint is. Hát én most már nem változtatok rajta, mert akkor aztán tényleg sosem lesz kész:-DDA cica már második darab. Anno ezzel indítottam a Tildás figurákat. Most több dolgot jobban csináltam rajta, de a farkincája már megint túl magas lett a ruha hasítékához képest:( Krisi kérésére lett vörös a cica;)A kicsi tündér pedig a húgomnak készült, aki tegnap lett 30 éves! Itt is Isten éltessen Tusi! Ha már ilyen közel van húgom szülinapja a karácsonyhoz, akkor legyen karácsonyi ruhás kis tündér. Imádtam, villámgyorsan kész is lett. Bevallom, a hajától kicsit féltem, de baromi gyorsan megvolt az is. Matyi fiam választott, hogy szőke vagy barna tündér legyen. Szőke lett. Van persze szépséghibája pár, de azt nem árulom el. Miki szerint tökéletes. Kiabált nekem, hogy : Anya, ezt már ne csináld tovább, így pont jó!!!

2010. december 25., szombat

Boldog Karácsonyt kívánok!

Békés, boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek magam és családom nevében!
Hoztam pár fotót a családi karácsonyról is:-D

2010. december 22., szerda

Komoly gondban vagyunk:-D

Bár odatettem a cím mellé a jelet, hogy vicces ez a bejegyzés, de valahol azért annyra mégsem az. Teljesen egyszerű gondunk van, nem tudjuk, hova lehetne rakni a karácsonyfát kis lakásunkban. Apa természetesen már jelezte, hogy a gond oka ő, mert nem tud nekünk nagyobb lakást biztosítani, én meg tisztában vagyok azzal, hogy a gond oka én vagyok, aki rögtön terhes leszek, ha rám néz, így az átlag párok életében lévő pár éves gyermekmentes gyűjtögetés-gyarapodás időszakát ő azonnal babázással, családfenntartással tölthette (nameg nem is vett el gazdag lányt). Na ez most itt tényleg vicc volt, de a ma reggelizés közbeni ötletelésben eddig jutottunk:-DDDD
Szóval a szitut az adja, hogy Marika most már nagyon-nagyon kúszik, nincs számára elérhetetlen és sajnos megehetetlen dolog sem. Így fel kellett hozni a járókát a lakásba, ami nem összecsukható és fából készült, hatalmas darab. (még anno vettük egy szem Matyi fiunknak) Azzal, hogy a járóka bekerült a nagyszobába, a karácsonyfánk állandó helye elveszett. Természetesen válogathatunk több lehetőség közül.
1. Veszünk egy bonsai méretű valamit.
2. A szekrény elé állítjuk, és ha valami ruhát onnan ki kell venni, akkor folyamatosan költöztetjük majd a fát.
3. Feltesszük az étkezőasztalra és majd csak részletekben kajálunk, együtt sosem.
4. Kitesszük a fát lakás ajtaja elé.
5. Belógatjuk a plafonról...

Azt hiszem az egyes verzió a kettessel karöltve fog nyerni.
Majd ha lesz nagyobb lakásunk vagy házunk vagy mittudoménmink, akkor bepótoljuk az idei normális méretű fánkat.
Egyébként elvitték a Fegyvernek utcai beépített tetőteres törpike házat. Az még nagyjából árban megléphető lett volna. Lassan-lassan be kell látnunk, hogy anyagi lehetőségünk elégtelen az itt maradásra. Legalábbis itt nem tudunk akkora lakást/házat venni, ami egy 6 tagú családnak elegendő és nem panel. Mi igazából házat szeretnénk, kicsi kerttel, amíg még vannak kicsi gyerekeink.

Na befejeztem az agonizálást, megyek vissza a karácsonyi készülődésbe. Nagyon élvezem, bár most kicsit már fáradt is vagyok. Ráadásul Marika megint kaja sztrájkot tart. Szépen haladtunk a sinlaccal, aztán valami bekattant a kisasszonynál (vagy a foga jön) és egyszerűen nem nyitja ki a száját. Most csak szopik megint. 7 hónapos múlt. A védőnőt messzire elkerülöm, mert ha ezt meghallja, a haja égnek fog állni. Remélem az ünnepek után megint nyitott lesz a kanalas vagy a cumisüveges etetésre a kiscsaj. Én már azt sem bánom, ha rögtön kolbászvéget kér rágcsálni.
Apa itthon van már szabin. Ma viszi a fiúkat fát venni, aztán még pár dolgot intéznek a városban:-D
Meghívtam Júliáékat 25-ére. Nincs senki rokonuk Magyarországon. Mondtam nekik, hogy ne hozzanak semmit, csak magukat. Ki tudja, jövőre már nem biztos, hogy olyan közel lakunk egymáshoz.
26-án apósomékkal találkozunk. Időjárás függvénye, hogy Szolnokra megyünk mi, vagy ők jönnek hozzánk.
27-28 Viktor dolgozik, aztán indulunk Ajkára. Egyre biztosabb, hogy csak 29 reggelén, mert meló után már elég késő lesz indulnunk és csak késő este esnénk be apukámékhoz.
Szilveszter ismét Ajkán. Ezer éve nem voltam ilyenkor sehol. (Konkrétan 7 éve voltam Szilárdék buliján, akkor még Doki nem járt együtt Ivettel, csak mesélt róla, hogy van egy csaj, aki tetszik neki) Néha már nagyon szeretnék én is újévet a családtól kicsit messzebb ülni baráti körben pezsgőt iszogatva, de most még nincs rá lehetőség. Azért az uramnak mondtam, hogy ha van lehetősége és kedve másutt ünnepelni a 2011 érkezését, nem állunk az útjába. Bulizzon, kapcsolódjon ki, velünk max. a tévét nézheti és beszélgethet. Ezt úgy általában a hét minden napján megteheti:-DD

2010. december 20., hétfő

Idén is sütöttünk mézeskalácsot

Nem tudom miért, de valahogy Matykó minden évben kimarad a mézeskalács sütésből. Talán azért alakul ez így, mert Miki meg egyre több anya-napot vesz ki a karácsony közeledtével. Múlt héten már nem volt oviban betegség miatt, ezen a héten meg már a suliban is szünet van, tehát mindhárom fiam itthon van végre. (Matyi csinálhat majd mákoslinzert)
Mézest a múlt héten sütöttünk. Puha tésztásat, vagyis azonnal ehetőt készítettünk, így mára már egy darab sincs belőle. Én azt hiszem rengeteget ettem, van is lelkiismeretfurdalásom, de a "nem eszem sem csokit sem cukrot" önmegtartóztatásom ebbe torkollott. Itt most pironkodó szmájli jönne, vagy esetleg olyan, ami a hasán lévő hurkákat mustrálja. Nade ha már zabáltam, azért azt elmondhatom, hogy legalább tornázom rendszeresen:-DD

Szóval Karcsival és Mikivel nekiestünk egy délelőtt a begyúrt fél kiló lisztből készült tésztának. Annak is a felét nyújtottam ki nekik. Először persze balga módon túl vékonyra, és ők meg nem sajnálták a díszítést, így sokszor annyira kilapították a kiszaggatott formákat, hogy nem is tudtam a lapról felszedni. Egyébként ők is szaggatták a sütiket és nagyon ügyesek voltak, Mikinek már egyáltalán nem kellett segítenem, Karcsinak is csak egy kicsit, mert eleinte nem nyomta rá a tésztára a kiszúróformákat. Mindkettő fiam kapott egy-egy tepsit, abba pakoltuk a kész sütiket, ott is pózolnak a képeken a saját tepsijük föltött.
Nálunk a díszítés a gyerekek (és az egyszerűség, könnyen kezelhetőség) kedvéért mandula és mogyoró volt. Mindketten bőségesen telepakolták a sütiket, aztán mikor evésre került a sor, egyenként lekaparta Karcsi a mandulát és a mogyorót is, mert azt nem szereti:-D Másnap este végül én fejeztem be a maradék tészta kiszaggatását és sütését, mert Matyi nem ért rá (pedig direkt hagytunk neki belőle, hogy ő is csinálhasson). Újítottam, csokiba mártottam a sütiket és megszórtam dekorcukorral. Még szinte megdermedni sem tudott, olyan gyorsan felfalták a srácok!

2010. december 14., kedd

Mirabilia: Queen of Freedom (3)

Próbáltam én teljes gőzzel gyártani a Tilda figurákat, de elég nehézkesen haladok, mivel nincs varrósarkom. Az étkezőasztalon pedig esténként egy órát nyomulni a géppel nem éppen a legkevesebb erőfeszítést igénylő dolog. Először a konyhát kell rendbe tennem, aztán az asztalt is. Fontos, hogy gyerek se legyen a közelben, így aztán fél kilenc, kilenc előtt nem is tudom elővenni a varrógépet. Ha használtam a gépet, akkor a végén mindig el kell pakolni és az sem két perc. Így aztán nyögvenyelősen haladtam, meguntam és elővettem újra a Mirabilia SAL-os anyagom.

Elkészült a Queen of Freedom. Hát meg kell követnem ezt a nőcit, mert úgy lehúztam a múltkor a színei miatt. Csodás lett így kigyöngyözve. Hiába fotóztam ezer irányból, egyszerűen nem tudta a csillogás miatt beélesíteni a képet a gép. Mutatok kettőt, remélem a lényeg ezen is látszik. Egyébként a Kreinik volt ebben a legmunkásabb, sokat molyoltam vele.
Na most szépen kigyöngyözöm a Queen of Peace-t, aztán mutatom is egyben a 6 kész nőmet!

2010. december 13., hétfő

Anya és lánya




Talán még egészen újszülött volt Marika, amikor kettesben lencsevégre kerültünk. Azóta nem akadt lelkes fotós a környezetünkben. Így ma végre saját kezembe vettem a dolgot és kattintottam párat magunkról. Ilyen hosszú a kezem, többre nem tellett tőlem:-DD
Marikámról csak annyi gyors infó, hogy hétvége óta kúszik, igaz kicsit még kezdetlegesen, kicsit féloldalasan, de már mindent meg tud szerezni magának. Leginkább a papucsok tetszenek neki, nameg a szanaszét hagyott fiújátékok. Fel kéne hozni a járókát a tárolóból, csak hogy még kevesebb hely legyen;) Tegnap este azon filóztam, hogy hova kéne rakni a karácsonyfát, illetve, hogy a legjobb az lenne, ha felállítanánk a járókát, azon állna a fenyőfa, Marika meg alatta mint egy kis rab. Ez lenne a tökéletes helykihasználás!
Tegnap rekordot döntöttünk Sinlac evésből. Benyomott 100 grammot. Örültem neki, mint majom a farkának. Kipróbáltam ám még múlt héten, hogy keverek bele egy kis gyümit. Eleinte adtam simán a pépet, aztán egy kisebb adag gyümit bele. Na ekkor következett enyhe köhögés, ami fuldoklásba csapott át, majd visszanéztük az egész uzsonnát. Többet nem próbálkoztam ezzel, inkább ma magában kapott almát reszelve, illetve annak is csak a levét. Megitta, cuppogott, kicsit fintorgott is. A kezemből mindent eszeget, de csak minimális mennyiségben. Őszintén szólva már nem nagyon cicózok, evett cuppogva kézből almát, banánt, mandarint, narancsot, répát, krumplit, sőt már egyszer belekortyolt a teámba is:-DD Itt igazán miniatűr adagokat kell elképzelni, inkább csak nyalja a cuccot, mint eszi:-DD

Múlt héten lakástúristákból is rekordot döntöttünk. 4 látogatónk volt. Abból egynek garantáltan nem tetszett a lakás. Lassan már az arckifejezésből, kérdésből le lehet ezt szűrni. Ha a mai néni nem mondta volna le betegség címszóval a mai lakásturistáskodást, akkor egyhuzamban 5 napon keresztül minden nap jött volna valaki. Asszem érthető, ha aszondom, hogy a puttonyom már csordultig tele van az egésszel!!!! Vegye már meg valaki a kérót, aztán lépjünk tovább, én is nézegetni akarok és másnak az agyára menni!

2010. december 10., péntek

A szombat az nálunk szombat

Hiába munkanap a mai nap, családi megegyezésünk jegyében ezeket a napokat apa mindig kiveszi szabinak. Igazából mindketten utáljuk ezeket a napcserélgetéseket. Ma csak Matyi megy suliba, nekik is inkább amolyan lelki napjuk lesz, így délben már lehet is értük menni. Tegnap mikor mentem érte furulya után, kicsit csodálkoztam, hogy még nincs benn a napközis csoportban. Mivel péntekenként ő az utolsó tanítvány Laci bácsi (furulyatanár) órarendjében, így tartottak egy kis plussz órát, ezért ma délután már nem kell bevinni furulyaórára (éljen, éljen!). A szent cél érdekében mindent, ugyanis ma délután kimenőm van, ne nehezítsük apa dolgát még egy négy órai furulyaórával is, így aztán míg Matyi zenélt, Karcsi és Miki kiabálva, döngő lábakkal rohangált a Don Bosco folyosóján. Egy ideig próbáltam őket csendre inteni, aztán már inkább én is csak röhögtem az egészen. Persze hamarosan bevonultak Ági nénihez a napközis terembe és kértek vizet, ami igazi szeánsz náluk. Ági néni kicsit babázott is Marikával, aztán lassan befutott Matyi és a furulya tanár bácsi. Az utóbbin is látszott, hogy babázna, kicsit dumáltunk, elégedett Matykóval, mondta, hogy ügyes és jól haladnak az anyaggal. Majd januárban lesz a "vizsga"-koncertjük, ami inkább koncert, mint vizsga. Mindjárt be is vésem a naptárba, hogy apa előre számolhasson vele, mert erre az alkalomra nem kéne plussz 3 nulla érdeklődést mutató gyereket vinni, bár nagyon kíváncsi lennék én is Matykóra. De már megszoktam, hogy lemaradok egy csomó dologról, vagy még ha ott is vagyok, akkor is lemaradok, hála a többi csemete igazán kellemes viselkedésének. Kis ízelítőt olvastam Csilla beszámolójából. Na igen, nálunk is hasonlóan zajlanak az ilyen rendezvények. Általában mire Matyiékra kerül a sor, már rég kinn a templom előtt kóricálok a többi gyerekkel:-DDD Én nem bírom benn a vergődést, nyavajgást, padrugdosást, "anyaúgyunomazegészetmikorleszmárvége" skandálást;)
Tegnap este Viktornak Epamos (vagyis céges) karácsonyi partyja volt. Hiába van már Zsuzsink, azért erre még nem tudtam elmenni. Igazából csak a fini-fini kaják miatt szoktam menni, mert a programozók beszélgetése az esetek nagy többségében nem túl érdekes. Bár ha van egy-egy jelenség a srácok között, akkor megéri. Nameg jó összeegyeztetni az arcokat a becenevekkel. Mai napig a kedvencem Szalmapityóka, aki tényleg szalmapityókásan néz ki. Naszóval erről is lemaradtam, de megnyugtatásképp írom, hogy lassan 6 éve "dolgozom" a Szent Imrében és még egy kórházbálba sem tudtam elmenni, mert vagy terhes voltam, vagy szoptattam... Na majd jövőre!

Ma viszont az én napom jön. Már ezer éve leegyeztettük Anikóval a karácsonyi vásározást. Húúú, de várom. Tegnap késő este etettem Sinlaccal Marikát, hogy apa lássa minden csínját-bínját. Remélem ügyes lesz és nem kell azért hazajönnöm, mert a gyerek éhes és üvölt. Bízom apa 9 éves gyerekezési tapasztalatában (remélem ő is!).

Ma reggel készítettem pár fotót a srácokról. Igazi reggeli hangulatúak, egyet kivéve. Matyi még kora reggel éhgyomorra is HP-t olvasott. A Mikulás meghozta neki az első részt. Igazából a Fairy Oak negyedik részét szerettük volna odaadni, de a boltokban még nem jelent meg. Na én ezt nem tudtam, mert a bookline-on már november 30-ai megjelenést írtak, rendelhető volt, raktáron volt a könyv. Én gondoltam, hogy akkor a boltokban is már polcon lehet, apa el is ment és mivel sajnos nem szakértő, így hazajött a harmadik résszel, ami nekünk már megvan. Így most van egy fölös harmadik részünk... De a múltkor voltunk Szilárdéknál házavató bulin Sóskúton, és Adrinak, a tündérrajongónak még nincs meg a 3. rész. Szóval szerintem kap tőlünk egy ajándékot hamarosan:-DD Egyébként Szilárdéknak jó házuk van, bár ekkora alapterületből ki lehetett volna hozni talán több helyiséget is. Bár én sok gyerekkel sok szobában gondolkozom:-DD

Ja, lakástéma. Nem állunk sehogy! Ma jön a heti harmadik túristánk. Éljen a szép lakás! Tegnap itt volt a heti második érdeklődőnk, így Miki kivehetett egy anya-napot. A délelőttöt rakodással, takarítással töltöttem, így nem volt időm játszani a srácokkal. Na ettől Karesz megbolondul, úgyhogy gondoltam jobb, ha Miki itthon van. Így állati jól tudtak kettesben unatkozni, vergődni, verekedni, Marikára rámászni.
Na befejezem a szájmenést, jöjjenek inkább a képek!

2010. december 8., szerda

Mit hozott a Mikulás?

Kinek mit hozott a Mikulás? A blognak elsősorban sok-sok képet Marikáról. Őt inkább csak kampányszerűen fotózom, hogy na rég készültek új fotók, nyomjunk egy párat. Ime a legfrissebbek a legkisebbről, fedőnevén Kétfogúról:A fiúk vasárnap délután a Szemlő hegyi barlangban találkoztak a Mikulással. Az első csomagot itt kapták.
Másnap reggelre természetesen a "mi" Mikulásunk is megérkezett. Aztán Mikinek jött még az oviban, Matyinak a suliban is. Kérem szépen itt nagyüzemi csokimikulás-cukorka-szeletcsoki-szaloncukor fogyasztás megy hétfő reggel óta... Egyébként nálunk Viktor a Mikulás. Pár dologról homlokegyenest más véleményünk volt, mikor összeházasodtunk, mert más szokást hoztunk otthonról. Az első évben én láttam el Mikulási teendőket. Mikor Viktor meglátta a csomagot, nagyjából csak annyit kérdezett:
-Ezt "mind" a Mikulás hozta?!?!
Nálunk ugyanis kis koromban otthon ezen nem volt túl nagy hangsúly (később meg pláne nem). Egy csokimikulás, mogyoró, pár szelet csoki, egy mandarin, néhány szaloncukor, esetleg zizi, aztán annyi. Kaptunk mellé kifestőkönyvet, később könyvet. Viktoréknál meg csokiözön volt ilyenkor a módi. Így aztán átvette tőlem a Mikulás-szerepet és most már minden évben ő vásárol annyit, amennyit csak bír. Én meg csak vigyorgok, mert 5-én este legnagyobb gondja az, hogy a textil csizmácskákba nem tudja beletuszkolni az egészet:-DD Képet így aztán nem is készítettem, mert nem is csizmácskákban, hanem vödrökben tartják a fiúk a csokiikat, ami hihetetlen látvány!

Én a cukor- és csokifogyasztásomat próbálom minimalizálni, így csak egy szép mikulásvirágot kértem (háttérben a régi JJ fűszernövényes RR-ünk). Hozott is a Mikulás, mert jó voltam. Kaptam mellé pár csokit is, egy részét Karcsi megette, így én lenyúltam Viktor M&M's csokigolyóit.
Na és egy kép még, mert rossz az, aki rosszra gondol! 6-án reggel kinyitottam a konyhaszekrényt és ez a látvány fogadott. Azt hittem, hogy vicces kedvű uram volt elemében kora reggel. Mint kiderült, csak az én fantáziám rémesen szennyes, nameg az összes munkatársáé. A legkomolyabb benyögés az volt:
-A csibe már megvolt...