Gyerkőceim életkora

2010. augusztus 31., kedd

Almás táska és egyebek

Holnap kezdődik a suli és az ovi. Egyszerre várom is meg nem is. Várom azért, mert két gyerekkel sokkal könnyebb itthon, pláne, ha az kettő délután alszik is. Nem várom, mert a jól kialakult napirendünk borulni fog, de nagyon. Titkon remélem, hogy Matyiék osztálya nem fog elköltözni a földszintről az emeletre, mert még nyolc lépcsőn csak-csak felbikázom a babakocsit, de emeletet már nem vállalok.

Holnap megérdeklődhetem, hogy mik Karcsi esélyei az oviban. Aztán el kéne kocognom Marikát is beiratni a bölcsibe, hogy kapjon helyet 2012 őszére.
És holnap délelőtt lesz találkozóm a Plébánián Antal atyával. Leegyeztetjük Marika keresztelőjének az időpontját. Remélem nem fog szakadni az eső, amikor megyünk...

Múlt héten addig üldözte Viktort egy DunaHouse-os ingatlanos, amíg be nem adtuk a derekunkat és kötöttünk egy darab szerződést egy alkalmas lakásbemutatásra egy konkrét ügyféllel. Csütörtök délután már ott ültem, kérték, hogy siessek, mert a hölgy nagyon szeretné megnézni a lakást és itt akar lakni a Kondorosiban és a többi és a többi. Namármost kedd este van és még a kutya nem hívott, hogy mikor is jönnek megnézni a lakást. Komolyan mondom én az ingatlanos helyében már csak azért elrángatnám a nőcit lakásnézőbe, hogy ne nézzem legközelebb totál hülyének ha találkozunk itt a ház aljában, ahol az irodájuk van és folyton kinn cigiznek. Megjegyzem az ingatlan.com-on két hete fut a hirdetés és csak és kizárólag ingatlanosok hívtak minket. Mondjuk ez nem volt váratlan meglepetés.

Ma szakadt az eső de nagyon. Gyorsan csináltam egy paradicsom levest, és mivel Marikát nyomta az idő, nekiláttam a Jade oldalán látott almás táskának. Hát ezt még gyakorolnom kell:-DD Élveztem csinálni, de a látvány helyett inkább az íze vitte a pálmát. Több lisztet kellett volna gyúrnom a tésztába. Nagyon nehezen tudtam vele dolgozni, sokszor leragadt, volt, ahol a rácsminta totál le-, aztán összeragadt. Azért lefotóztam béna sütikémet, hogy megmaradjon emlékül:-DD A srácaimon meg komolyan nem tudok elmenni. Nagyon szeretik az almát. Ennek ellennére Karcsi csak a csücsköket kérte, mert abban nincs alma. Miki teli szájjal közölte, hogy ez csúcs finom, és komoly egy az 1 szeletet megevett. Matyi vállalta a legtöbbet, 3 szeletet. Viktor vihet holnap a melóhelyre belőle, mert ha mindet én eszem meg, akkor hamarosan 100 kilós leszek;)

2010. augusztus 30., hétfő

Mondjátok meg!

Még kicsi voltam, amikor tapasztaltam, hogy a Dórákhoz nem írnak sem verseket, sem szerenádokat:( Viszont dögivel szólnak a Júliákhoz, a Máriákhoz, Juditokhoz és Lillákhoz a szép szerelmes sorok. Megvannak a kedvenc szerelmes verseim mindezektől függetlenül, de a kedvenc szerelmes dalaim általában Máriásak, ha lehet ezt így mondani. A fő-fő kedvenc a West Side Story-ból van. Hát az valami csodaszép, csak nem a filmbeli gyenge verziós tetszik, hanem az, amit José Carreras énekel. Na ez nálam a verhetetlen. Persze magából a musicalből még egy csomó betétdal tetszik és ha ráadásul Kiri Te Kanawa énekli Mariát, akkor végképp ottragadok:-DD
Megvan a kedvenc Máriás dalom Zorántól is. De most akkor jöjjön Karcsi feldolgozásában a Koós János féle Mária nóta:-DD Egyszerre nem volt hajlandó elénekelni kicsi fiam, mer tinkább hallgatni akarta, úgyhogy itt van két részletben.
video video
Ja, és aki esetleg nem ismerné fel, annak itt van az eredeti nóta is Koós Jancsitól, aki gyakori vendég nők napján a Szent Imre kórházban. Jópofa figura, állati klassz hangulatot tud csinálni fél perc alatt:-DD A youtube-os felvételt 1:3o-tól érdemes nézni.

2010. augusztus 28., szombat

Karcsiról pár gondolat

Jó régen terveztem, hogy szépen sorban megírom a srácaimról ezeket a beszámolókat. Mikiről még írtam, aztán ha jól látom ezer év eltelt azóta. De most próbálom folytatni Karcsival, legkisebb fiammal a mesélést.

Karcsi, akitől ha megkérdezik azt, hogy hány éves, így válaszol: Három éves vagyok, kettő!
Na ezt hámozza ki valaki:-DD
Három éves lesz Öcsipók novemberben Károly napján, hiszen stílusosan a nevenapján gondolta, hogy egy hét késlekedéssel most akkor már megnézi a többieket.
Mikor Marika megszületett sokat nézegettük a fotókat arról, amikor ő volt kicsi. Szerinte mindegyik képen Marika van, aztán gyakorlunk, hogy ezek itt Karcsi-fotók. A bevésés egészen addig tart, amíg be nem csukjuk az albumot, utána megint Marikát mond minden babás képére. A napokban csináltam egy mappát a gépen az előhívandó képekről. Két éve egy darabot sem hivattunk elő, vagyis a kettős keresztelő óta. 725 képet választottam ki... Ez vagy egy vagyon lesz, vagy nagyon meg kell húznom:-DD

Visszatérve pici fiamra. Novemberben tényleg nagyon remélem, hogy ovis lesz. Játszótéren üldögélve megtudtam, hogy a csoportjukból egy fő elköltözik. Karesz meg várólistás, szóval hátha tényleg felveszik a 4-es csoportba. Lesz egy dacos, verekedős, enyhén nehezen kezelhető Selmeci fiú is a Bükköny oviban. Pelus projectet épp ezért újból megpróbáltam. Két hétig a nagyobbak nélkül voltam itthon. Először egy hétre Selmeci nagypapához mentek Szolnokra, utána egy hetet a Szalay nagyszülőknél töltöttek Ajkán a nagyok. Irtó jól érezték magukat mindkét helyen. Közben én meg itthon játszóztam a két kicsivel és Anikó barátnőmmel, nagyjából non-stop;) Karesszel végre volt időm eleget foglalkozni, sokat beszélgettünk, főztünk, meséltünk, ölben ültünk. Autózni már nem vagyok hajlandó, vonatozni sem. Ebben bevallom, de kiégtem, már egyszerűen képtelen vagyok rá. Szóval Karcsi sokkal jobban kezelhető volt úgy, hogy ő volt a nagyfiam és nem a nagyok árnyékában töltötte mindennapjait. Nem volt verekedés, üvöltés, vita és bőgés. Így aztán a második pihentető napomon levettem róla a pelenkát és láss csodát, három nap alatt szobatiszta lett pisi ügyileg. Már csak a kaksit kéne valahogy belevarázsolni a bilibe. Azt következetesen a bugyiba nyomja, utána rögtön közli is, aztán ki kell borítani a bilibe, hogy lássa is. Mindez oké egy ideig, de ma afőzés közben a fosis bugyit lerendezni nagyon nem volt jó dolog! Na de ne akarjak mindent egyből, végülis jobb ez így, mintha napokig visszatartaná. Majd menni fog ez is.

Marikával megbarátkozott. Azt hiszem szereti is talán. Már nem veri a pocakját, hanem megsimogatja, visszaadja a cumiját, néha még csörgőzik is neki.

Imád kirakózni. Egész nagy képeket tud már egyedül is kirakni. Egyébként is önálló, a felnőtt segítséget is csak úgy fogadja el, hogy mondhatom a megoldást, de ne nyúljak bele.
Teljes gőzzel szinez a kifestő könyvekbe. Általában a piros és a rózsaszín színeket használja. Jól tartja a filcet, ceruzát, elmélyülten és kitartóan szinez akár egy órán keresztül is. Ugyanúgy csinálja, mint anno Miki, vagyis szép apránként az egész képet egy max két színnel festi ki motívumonként. Mutatom is. Egész jól a vonalon belül marad:
Nagyon szeret a konyhában tevékenykedni. Mindenben segít, ha engedem. Ha meglátja, hogy veszem elő a tojást vagy a vajat, már tolja is a stokit a pult mellé és szól, hogy jön segíteni. Tartja a robotgépet, önti a lisztet, veri a tojásfehérjét. Minden jöhet! Itt egy konyhai kisinas fotó!
Kajálásban még mindig elég válogatós. Majd az oviban megismeri azokat az ízeket, amiket itthon a nagyok miatt nem csinálok. Mire a két hét letelt a nagyok nélkül, addigra Karcsi tök jól evett. Tehát ezek a nem kérek belőle, nem finom beszólások valszeg a nagyoktól erednek. Pénteken már úgy ette a zöldbab főzeléket, mintha csokit raktam volna elé. Ma a milánói makaróniból 3x kért! A csúcs finomság a gumicukor, de szereti a kakaót, a kávét, a kólát. Elmaradhatatlan a reggeli és esti tápi cumisüvegből. Már egészen szétrágta a cucli végét, de valahogy nincs szivem elvenni tőle az üveget. Három éves korig minden gyerekünk tápizhatott. Egy kakaós fotót mutatok. Kicsit életlen, de haláli:Érthetően, szépen, mondatokban beszél. Figyelmes, a neveket gyorsan megjegyzi. Ismeretlenekkel is könnyen szóba áll, ha kérdezik simán válaszol. Most már nagyjából annyit beszél, mint a nagyobbak, szóval kapkodom a fejem eleget, mert valaki mindig beszél hozzám.
Szépen énekel, ha a szöveget nem is tudja azonnal levenni, a dallamot villámgyorsan megjegyzi. Ha hall valamit tőlem énekelni, akkor ő is gyakorolja. Legtöbbet akkor énekelek, mikor Marikát fürdetem. Legutóbbi nótánkat Koós Jánostól a Mondjátok meg Máriának címűt pl. harsogva énekli Karesz is már (nameg a többiek is). Ha nem felejtem el felteszek erről egy videót legközelebb.

Még mindig a madaras könyv a sláger. Hihetetlenül sok madarat meg tud különböztetni. Úgy érzem sosam unja meg. Viszont mi is okosodunk:-DD

Nade írok "rosszat" is. Karcsi a legdacosabb, a legnehezebben kezelhető gyerekem. Hamar üt, körömszakadtáig ragaszkodik a szokásaihoz, néha szabályosan meggyőzhetetlen. Sokszor előfordul, hogy ő benn üvölt a kisszobában a pelusos kuka mellett, én meg kinn állok az ajtó előtt és várom, hogy végre lehiggadjon. Kb. öt perc alatt szokott előkeveredni, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Ha addig nem akart enni, üvöltött a tévénézés miatt vagy simán szimplán csak nagyot harapotta tesójába, akkor a bünti után beül az etető székbe, közli, hogy akkor most nem tévézünk vagy bocsánatot kér a tesótól. De minden hiszti után meg kell szeretgetni, meg kell törölni a szemét és ki kell fújni az orrát.Nem ad kölcsön semmi játékot szívesen. A játszón is kotlik mindenen, májog, ha valamit elvesznek tőle, rosszabb esetben odacsap vagy megrángatja a másikat. Pillanatok alatt felméri, hogy ki a kisebb vagy gyengébb és azt kitúrja a csúszdán, elveszi a játékát vagy simán csak fellöki. Résen kell lennem, mert sok anyuka ezt nemkezeli túl jól:-DD Bár így a nyár végére már én is nehezen mozdulok, annyit ültem a homokozó szélén napi 4 órában, hogy kissé apatikusan szemléltem így augusztus végére Karcsim attrakcióit.
Hisztizős fotó következik. Itt épp beszorult a kanapé és a vasalós láda közé. Nem bírt kijönni, de nem lehetett neki segíteni, így aztán ott bőgött addig, amíg hozzá nem nyúlhattunk:-DD
A legszebb szeme neki van. Hatalmas szempillákat növesztett. A fogszabályozásra garantáltan befizethetünk majd:-DD

2010. augusztus 26., csütörtök

Gyógynövényes RR (10)


Őszintén szólva abban reménykedtem, hogy ezt a bejegyzést pár nappal korábban tudom megírni. Kissé lassan készültem el ezzel a növénnyel. Na nem azért, mert nem szerettem, hanem azért, mert az összes növényke közül eddig ez volt a legmunkásabb.
Nagyon tetszett Anna anyaga, de valahogy nehéz volt kifeszítenem, szerettem volna, ha egyenletesebbek az x-eim. Igyekeztem nagyon, de a világos színeknél egyértelműen látszik, hogy lehetett volna szebb is. Szerencsére a kontúr ápol és eltakar és hát ebben a cserépben volt az is bőven:-DD Egyébként annyira szép lett kontúrozás után az egész növény!

Már csak két kendőre kell hímeznem ebben az RR-ben. Behoztam a lemaradásom, és remélem hamarosan postára is tudom dobni a két nálam pihenő kendőt. Bevallom kicsit már fárasztanak az RR-ek és érzem, hogy a Water babaköszöntős lendületem is kicsit megcsappant. Azért nem adom fel, azt akarom most befejezni.

2010. augusztus 23., hétfő

9 éves!


Isten éltessen sokáig, Matyikám!

Még mindig eladó a lakásunk...

Gondoltam írok erről is pár szót. Mert megérdemli csöppnyi kis kérónk, hogy néhány mondat erejéig megörökítsem:-DD
Komolyan szeretem ezt a lakást. Annyira a helyén van benne minden. Szeretem, hogy olyan világos, hogy nem hallatszanak át a szomszédból a zajok, hogy minden tök praktikus benne. Jó, hogy a folyósó végén van, így kinn tarthatom a babakocsit. Szeretem az amerikai konyhát, mert egyszerre tudok főzni és figyelni a srácokra. Olyan jó, hogy télen tök meleg, na jó, nyáron hőgutát lehet kapni, de szerencsére már feltalálták a légkondit. Irtó jó volt itt lakni két gyerekkel. Még hárommal is megvoltunk, nem merült fel bennünk, hogy lépni kéne tovább, hanem inkább majd csak pár éves gyűjtögetés után. Nameg Albertfalva... Olyan nehéz bárhol gyökeret ereszteni. Ajkán persze mindig Otthon vagyok. Szegedet egyszerűen imádtam, nem örültem, hogy felköltözünk a fővárosba. Az albérletet a Lágymányosi utcán amolyan átmeneti időszaknak tekintettem. Aztán Miki születése után felmerült, hogy költözzünk saját lakásba. Én ki akartam költözni valami kisebb településre, ahonnan majd bejárunk dolgozni, de Viktor maradni akart. Így aztán jött a közös megegyezés, maradunk kerületen belül, mert ehhez ragaszkodtam. Szeretem a megszokott dolgaim, tényleg félek újítani, járatlan utakra bemerészkedni. A XI. kerületet, illetve hát annak is inkább egy kis részét ismerem és szeretem. Ha már ki nem költözünk a fővárosból, akkor ebből a helyből nem engedtem. Így jöttünk Albertfalvára. Eleinte annyira messzire éreztem magam a Móricztól, hogy az csak na. Aztán megszoktam, hogy itt nem ugorhatok le gyrosért meg a kínaiba, hogy nincsenek kirakatok. Átváltottunk egyébként is a többgyerekes életmódra, vagyis többet ért az, hogy gyorsan letudom a bevásárlást, közel van az ovi, van elég zöldterület és frankó játszótér. Lett aztán itt is pizzázó, kínai is (ahova érdekes, de nem járok), sőt a kiscukiban már gyrost is lehet kapni. Kirakat még mindig nincs. Ma már meggondolom, hogy miért is bkv-zzak be a Móriczra:-DD Szeretek itt lakni, szeretem, hogy ismerős arcokat látok. Lettek barátok, ismerősök, és hogy is mondjam... tudom, hogy hülyén hangzik, de itt gördülékenyen mennek már a mindennapjaim.
Aztán jött Marika és kicsi lett a lakás. Még elvagyunk itt, de most már engem is zavar ez a "tömegnyomor". Valamikor 2009 decemberében lelkesedtem be egy lakásért. Megnéztük és akkor lélekben eldőlt, hogy innen hamarosan el fogunk költözni. Mennyit vajúdtunk azon, hogy lefoglalózzuk-e azt a lakást. Azt hiszem leginkább azért nem tettük, mert egyikőnk sem bízott abban, hogy a lakásunkat hamar el fogjuk adni. És igazunk is lett sajnos. Kerek fél évig árulta az Otthon Centrum eredménytelenül. Most már mi áruljuk. Meghirdettük a házban is, nameg az ingatlan.com-on is. Meg lehet nézni:

http://ingatlan.com/elado/tegla_epitesu_lakas/Budapest/XI._kerulet/Fehervari_ut/5097243

Ez a fél év arra volt jó, hogy letisztuljon bennünk, hogy mit is várunk el a következő lakásunktól.
-Külön fürdő és wc, vagy két külön fürdő, amiben lehet wc is:-DD
-Legyen spájz.
-Legyen külön hálószobánk.
-Legalább két élhető méretű gyerekszoba legyen, vagyis félszobáról már nem akarunk hallani, kivéve, ha három gyerekszoba lenne.
-Legyen kert, vagy kertkapcsolat. Szóval asszem elmondhatom, hogy egyre inkább házban gondolkodunk, nem lakásban.
-A környéken legyen, hogy akár gyalog vagy 1 tömegközlekedési eszközzel össze tudjam szedni a srácokat ovi és suli után.
-Ne szakadjunk bele a törlesztőrészletbe.

Milyen engedményeket tettünk?
-Szükség esetén eladjuk a kocsit. De akkor tényleg a közelben kell lennie az új háznak.
-Beérnénk egy kis ház alsó szintjével, még ha nagyon kicsi akkor is, remélve, hogy később a tetőterét beépíthetjük.
-Hajlandóak vagyunk felújítani is, csak tényleg ház legyen.
-Még ha eleinte kényelmetlen is, azért, hogy Albertfalván maradhassunk, képesek lennénk enyhén nomád körülmények között is ellenni.

Így most a cél, hogy a "tisztviselői telepen" tudjunk szerezni egy sorházat. Valszeg valami totál ratyit, ami még olyan állapotban van, mint amikor felhúzták 1930-ban. Ami szépen fel van újítva, már 34 milla körül van. Aminek tetőtere is van (neadjisten két szintes), az már 40 fölött jár...
Még mikor ideköltöztünk beleszerettem ezekbe a házakba. Viktor eleinte hallani sem akart róluk, mert kicsik és olyan vacak az előkertjük. De miután annyit nézegettük a lakáshirdetéseket és számba vettük anyagi lehetőségeinket, rá kellett jönnünk, hogy annyira nem ugrálhatunk. Ami igazán jó lenne, az árban itt elérhetetlen... Vagy valahol teljesen másutt kéne megint berendezni az életünket, új ovi, új suli, új bolt, újabb ismeretségek kötése. Más háziorvos, más gyerekorvos, más templom. Talán nekem más munkahely... Amikor erre gondolok, mindig van bennem egy kis félsz. Úgy tűnik totál röghöz kötött vagyok, mert nem akarok másutt élni ebben az idióta városban, csak itt, mert ezt szeretem és megszoktam.

2010. augusztus 19., csütörtök

Gyógynövényes RR (9)


Ismét elkészültem egy RR-rel. Igazából Anna kendője lett volna soron, de Mia kendőjét előbb visszakaptam Marianntól, így gyorsan neki is láttam. Ilyen lett az én kakukkfüvem. Fotóztam egyet a francia csomókról is. Egy szállal készültek, a tűre kétszer hurkoltam a szálat. Én szabálytalanul csinálom a franciacsomót, vagyis nem ugyanoda bököm vissza, hanem egy kicsit beljebb, így nem csúszik át az anyagon a csomó. Ilyen lett, szerintem egész jó:
Fura volt a babaköszöntős anyag után Mia kendőjére hímezni. Irtó piciknek találtam az x-eket, kellett kis idő, amíg belejöttem:-D

Ja, és volna egy észrevételem az RR-rel kapcsolatban. Mindenki white színt használ? Nekem itt most nagyon feltűnő volt, hogy bár én az előírás szerinti white DMC-t használtam, de mintha a keret és több kaspó is inkább a B5200-zal lenne öltögetve. Kicsit fakóbb az én kaspóm, pláne, mivel még kontúr sincs benne...

Egyébként már készül Anna növénykéje is, de majd azt is inkább készen fotózom.

2010. augusztus 17., kedd

Csábítás...

Nem fogok pénzt költeni. Biztos, hogy nem. Tényleg! De ha már annyira tetszik, akkor másnak is megmutatom. Csak véletlenül néztem be az 123-Stitchre. Csak egy fél percecskére... És mit is találtam? Íme:
Na és ha már ráleltem, gyorsan meg is mutattam Mariannak, aki fél perc alatt előszedte ugyanennek a képnek a HAED verzióját. Atyaég, ez milyen szép!!!
De már nem fér bele a dobozomba. Nameg házra gyűjtünk. Meg egyébként is, ha belegondolok, még sose csináltam olyan igazán nagy telibe hímzett DIM képet. Majd ha ezt elmondhatom, akkor büszke leszek magamra.
Közben meg nézegetem ezt, mert imádom!!!

2010. augusztus 16., hétfő

Vámpírnaplók I-II-III.

Az a jó a késő esti szoptatásban, hogy közben kapcsolgatom a tv-t és bele-belefutok valami jó kis esti filmbe, amit aztán rögzítek a digitévén. Így alakult a Vámpírnaplók című sorozattal is az egyik késő esti szopi. Belenéztem, tetszett, felvettem. Másnap megnéztem, megmutattam Viktornak, aztán most már minden péntek este nézzük. Mikor láttam, hogy van belőle könyv is, kíváncsi lettem, hogy végülis milyen a könyvben megírt sztori, hiszen az lenne az alap. Hát kérem alássan, megvettem a szüleimtől kapott szülinapi ajándékpénzből (jutott még másra is:-)), aztán két nap alatt el is olvastam mind a három kötetet.

Őszintén szólva a szereplők nevén kívül túl sok egyezőséget eddig nem fedeztem fel, de még csak az első évad fut az RTL klubbon... talán majd később... Tetszik a sorozat, bár ez a tinitéma nem a kedvencem, és tetszett a könyv is. Az elején a sorozat epizódjait kerestem benne és rémesen idegesített, hogy nincs egyezőség. Utána meg már csak olvastam, mert egyre kíváncsibb voltam.
Az alapsztori természetesen rém egyszerű. Van a jó vámpír meg van a rossz vámpír, akik régen, nagyon régen halálos ellenségekké váltak. (Persze a jó vámpírt mindez a mai napig nagyon zavarja, dehát ez van.) Amin összevesztek a múltban az természetesen egy nő volt. És most megint itt egy lány, aki kiköpött mása a réginek. A két vámpír akcióba lendül, hogy megszerezze a lányt. De közben valahogy nem áll össze a kép, valami hiányzik, valami idegesít. Néha még vissza is olvastam, hogy talán túl gyors voltam és elsiklottam valami lényeges felett, de nem. Élveztem, hogy mindig volt benne valami meglepetés. És hát az a fura érzés, hogy egyszerűen nem kerek a sztori a végére persze megoldódik. Szerintem zseniális az ötlet, izgalmas a történet. Többet nem írok, hátha mást is érdekel.
Persze van benne szerelem is. Halálos, boldog, szenvedő és szenvedélyes. És mint persze mindig, szerintem sokkal de sokkal izgalmasabb a rossz vámpír, mint a jó. De a "rendes lányok" a rossz fiúkkal flörtölnek, és a jókhoz mennek feleségül, ahogy ezt Jaen Grey mondja az X-men-ben:-DD
Na itt egy kép a két vámpírfivérről és a lányról, akiért versengenek. Tessék választani!:-DD

2010. augusztus 15., vasárnap

Maria van Scharrenburg: Water babaköszöntő (2)


Eddig jutottam vele mostanáig. Nehezen megy este a hímzés, mert nálunk már megint irtó meleg van:( Jövő héten ismét RR-eket kell lenyomnom. Már beátraztam a cérnáim. Szívem szerint inkább ezt csinálnám, mert imádom bökögetni. De hátha hamar lefutnak az RR-jeim, mert a két nagyobbik fiam nagypapánál lesz, így több szabadidőm lesz, hiszen délután elvileg alszik a két kicsi. Na nemkiabálom el, maradjunk annyiban, hogy hátha...

2010. augusztus 12., csütörtök

Képek szöveg nélkül

Keresztszemes kiállítás 2010.

A kiállítást minden évben megnézem. Őszintén szólva nem szeretek egyedül kóborolni a képek között, sokkal jobb társaságban. Matyi fiam már a kezdetek kezdetén jelezte, hogy jönni szeretne, így biztos voltam benne, hogy egyszer legalább megnézem. Aztán gondoltam teszek egy próbát, hátha van kedve eljönni Évinek Budapestre végigjárni a kiállítást. Nagyon örültem, mikor írta, hogy szívesen jönnek Karesszel együtt. Mivel a lányaik itt laknak Budapesten, így már szombaton felutaztak a fővárosba, velem pedig vasárnap kettő-fél három környékére egyeztettük le a közös programot. Hívtam Mariannt is, de sajna családi program miatt nem tudott befutni. Na majd jövőre, ha az ezer képét benevezi;)

Eredetileg Marikával akartam menni, pont azért, hogy ne legyen az, hogy itthon hagyom és fél óra múlva jön a telefon, hogy jöjjek, mert üvölt a kiscsaj. Anyukám viszont itt volt nálunk, mondta, hogy vállalja délutánra a lányom, és jobb is, ha nem viszem, mert egész nap alig aludt, még a végén végigüvöltené nekem az egész "kimenőm". Mama azért utazott fel hozzánk Ajkáról, hogy a kiállításra elmehessek a gyerekhad nélkül, mert Viktor épp a 15 éves érettségi találkozóján volt Békéscsabán. Szóval köszi Mama!!!Tehát Marika helyett Matyit vittem. A kiállítás megnézése után beraktam volna őt a Pán Péter játszóházba, de az sajna nem üzemelt, így letetettem vele a nagyesküt, hogy nem fog folyton a felnőttek beszédébe belekotyogni, cserébe kap tőlem valamit. Könyvet kért a Libriben, a Sárkánylovasokat, és szerintem hősiesen kibírta szájmenés nélkül. Aki ismeri, az tudja, hogy Matyi is körlégzéssel beszél.

A kiállítás nekem most is tetszett, bár hogy az első helyezett egy állatos kép lett... Nekem ez mindig fura. Nade nem az én ízlésemet kell tükröznie a zsűriének:-DD Nekem nagyon nem jönnek be az állatos képek:-DD
A leggyakrabban idén azt hiszem ez a kép fordult elő:
A kiállítás boltjában Tűzlili volt az eladó. Annyira utálom magam, hogy képtelen vagyok előhozakodni azzal, hogy a blogvilágból ismerjük egymást. Nameg olyan idiótán érzem magam, mikor úgy mutatkozom be, hogy xdora8 vagyok, választhattam volna anno valami ötletesebb nevet... Azért persze beszélgettünk egy kicsit, mert Évivel már megdumálták, hogy honnan az ismerettség. Matykóban viszont nem sok a gátlás, így szépen sorban mindent elmondott Tűzlilinek, ami csak eszébe jutott:-DD Sok szépséget láttunk, sikerült megtartóztatni magam:-DD

Aztán beültünk Évivel és Matykóval egy jeges kávéra és egy forró csokira. Vittem hímzést, Évi is hozta az MP Tuscan Garden hímzését. Annyira jó színei vannak. Megcsodáltam a kötött kendőt is. Állati egyenletesen köt, és továbbra is irtó jó a kendő lila színe;) Beszélgettünk mindenféléről. Barátságunknak nagy-nagy alapot ad az a pár évnyi együtt hímzés, beszélgetés a kis topicon az nlcafen (másnak is hiányzik a kistopic?). Így aztán ha hosszabb kihagyás után találkozunk, akkor sincs csönd, vagy kihasználatlan idő. Nameg sokszor érzem azt, hogy eléggé egy rugóra jár az agyunk (csak Évi optimistább). Ez olyan jó, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy csak a közös hobbi néha nem elegendő a barátsághoz.
Szóval mint már ezerszer írtam, ha meglesz a ház, akkor örömmel fogom vendégül látni Évit és Kareszt is. Addig pedig ígérem, hogy próbálok rendesen levelet írni, legalább negyed évenként:-DDD

A találkozásunkról a képeket Évitől lopkodtam:

2010. augusztus 11., szerda

Nyaraltunk (IV. felvonás)

Most már tényleg kezdhetném úgy, hogy: Az úgy volt, hogy...
Ebben bejegyzésben leginkább arról akarok írni, hogy Irénke néninél voltunk Decsen és hogy milyen jó volt, de ha kronológiai sorrendben szeretnék haladni, akkor ott kell kezdenem, hogy Viktorom másnaposan ébredt, miután Mariannékat meglátogattuk. Nem Péterrel rúgott be, mert én ugye nem vállaltam még a vezetést hazafele, így ő is maradt az üdítőnél. Talán legközelebb már összeszedem magam és a volán mögé ülök, hogy Viktor is sörözhessen az ismerősöknél, mert úgy tűnik, Marika jól bírja az utazás viszontagságait, csak néha-néha kell a cicit a szájába dugni autózás közben, egyébként simán elvan az ölemben.

Szóval Mariannéktól hazajöttünk, srácokat ágyba dugtuk és Viktor lement Hajdú Zolihoz baráti jobbot nyújtani, mivel sajnos betörtek hozzájuk. A kár nem elhanyagolható, az meg, hogy mennyire viseli meg az embert, hát na az meg maradandó. Jól eldiskuráltak kettesben az élet nagy dolgairól, vagyis a vadászatról, a melóról, pénzről, az asszonynépről, aztán valamikor hajnaltájt haza is keveredett az Uram és a fél ötös szoptatáskor tapasztaltam, hogy fejtől lábig alszunk, ugyanis utálom, ha piaszagúan fekszik mellém:-DD Háklis vagyok, na!

Másnap Viktor enyhén kiütve feküdgetett az ágyban délelőtt, én meg terelgettem a csipet-csapatot, főztem stb. Délután pedig én aludtam be, így a beígért szülinapi tortámat csak nem sütöttem meg. Az ajándékomat azért megkaptam és letettem a nagyesküt, hogy ha megjöttünk Decsről elkészítem a tortát is, pláne, ha már mindent megvettem hozzá:-DD Aztán persze ez az időpont is csúszott, mert a nagy melegekben nem volt kedvem beizzítani a sütőt.
Ez volt az ajándékom:
Ilyen volt a torta. A belsejében irtó fini tojásos-mandulás töltelék volt. A barackok a tetejére Csédóráktól származtak:
És egy kis ünneplés a 33-on:
Irénke nénihez három napra mentünk Decsre. Irtó jó három nap volt. Nagyon rég nemjártam Decsen. Irénke néni egyébként apukám nővére, és még valamikor az őszben hívott meg minket magához. Mikor meg Marika megszületett, felhívott gratulálni és megerősítette a meghívást. Na én meg komolyan vettem és bejelentkeztünk hozzá július végére. Mindent tisztáztunk, főképp a fiúk kajálási szokásait, aztán kocsiba vágtuk magunkat és az M6-oson levágtáztunk Szekszárdig, onnan meg már tényleg csak 10 perc volt az út.
Fiúk miután kiszálltak a kocsiból, máris békát fogtak a kertben, mindent bebarangoltak, megnéztek, nagyon otthonosan mozogtak. Hamar összehaverkodtak a kutyával, Borzassal is.
Lakóhelyül megkaptuk Timi rezidenciáját (Irénke néni menye). Hamar megszoktuk az öreg bútorok szagát. Timinek mindenféle réges-régi bútora van, olyan igazán szép faragott szekrények, tálalók. Minden annyira össze van válogatva a lakásába, hogy nem győztem csodálni.
A napok villámgyorsan teltek, Irénke néni főzött nekünk, Timi egy csomót játszott a fiúkkal, mi meg olvasgattunk, pihengettünk, sétáltunk, rengeteget beszélgettünk. Sajnos az unokatesóméket, Ipóékat nem sikerült meglátogatni, pedig az ő lányainak készültek a táskák. Otthagytuk őket Decsen.
Esténként a téli kertben söröztünk, boroztunk, beszélgettünk. Irénke néninek jó beszélőkéje van, élvezet volt hallgatni. Megbeszéltük, hogy milyen kár, hogy a nagy család már csak esküvőkor, de főleg temetéseken jön össze. Sajnos!
Élvezet volt a decsi utazás, remélem jövőre meg tudjuk ismételni!
Ja, és ami még nagy szám volt: a zongora! A fiúk sokat verték vagy próbáltak játszani rajta. És még azt is megtudtam, hogy ugyanaz a Chopin keringő a kedvence Irénke néninek, mint nekem. Csak én lusta voltam és csak az elejét tanultam meg anno...

2010. augusztus 6., péntek

Nyaraltunk (III. felvonás)

A nyaralás alatt sok-sok napon keresztül mondogatta Matyi, hogy szeretne találkozni egy-két barátjával. Hát igen, manapság eléggé másképp megy az osztálytársakkal a találkozás, mint régen. Még a mi gyerekkorunkban is úgy volt, hogy abban a lépcsőházban, ahol laktam volt 1 osztálytársam és még 3 évfolyamtársam. Ugyanígy a bátyámnak és a húgomnak is laktak ott osztálytársai, az egész lakótömböt nézve pedig igazán sok barát lakott a környéken, akikkel kinn lehet játszani az utcán, vagy akikhez át lehetett menni egy délutáni játékra. Szegény Matyinak meg csak mi vagyunk, mert a kerületben ezer helyről érkeznek a sulis osztálytársak, sőt sokan laknak más kerületelben, és olyan is van, aki Érdről jár be minden nap.
Miután Matyi már napok óta rágta a fülünket végül úgy döntöttünk, hogy a nagy melegre való tekintettel, laza 30 fokos lakásunkba nem hívunk még plusz gyerekeket játszani, hanem inkább apa leszervez egy Csodák palotájás menetet a legjobb baráttal, Lacival. Lackó pont két tábor között volt, úgyhogy vasárnap délután apa felpakolta Matyit és Mikit, kocsival felszedték Lacit is és eltűntek egy egész délutánra. Már nem először voltak ebben a múzeumban, de mindig tartogat valami izgalmasat. Most a legemlékezetesebb az volt, hogy Matyi megcsinálta azt a tesztet, ami abból áll, hogy milyen a reakciója egy adott jelzésre. Hol kézzel, hol lábbal kellett nyomni gombokat, az sem volt mindegy, hogy milyen színűt, szóval nem pofonegyszerú a feladat. Matyi a 130 pontos teszten 130-at ért el, ami szinte hihetetlen. Még az operátor is csak sasolt, mikor látta, hogy egy kissrác pordukálta a hibátlan tesztet:-DD
Matyi és Lackó együtt rohangáltak a Csodák palotájában zizik módjára, Miki apával nézegett mindent szépen lassan.

Közben persze itthon mi is próbáltuk Karcsival elütni az időt. Előző nap voltunk ugye Csédóráéknál, kaptunk egy rakás barackot, őszit, sárgát. Gondoltam ennyit nem fogunk megenni, lekvárt nem akartam épp most elkezdenni főzni, így maradt a sárgabarackos pite. Karesz irtó lelkesen segített nekem a sütésnél. A recept a mindmegette oldaláról van, most nincs kedvem kikeresni, de asszem alig pár találatot dob ki barackos pite keresésnél.
Hétfőn elmentünk egyet játszóházazni az Allee-ba, amit Karcsi is annyira élvezett. Még nincs három éves, de ő is a nagyok részén ugrált, üvöltözött, mint a többiek. Persze nem volt sok gyerek, még az is megesett, hogy csak a mi hármunk rohangált fel-alá a játszóházban.
Mindössze egy gondom volt ezzel a programhelyszínnel, hogy túl közel van a mesebolthoz. Naná, hogy átmentem egy kis nézgelődésre és rögtön a kosaramban landolt két annyira szép anyagdarabka, hogy az csak na! Persze már megvolt a két kiszemelt ajándékozott is, akiknek elkészíttettem a két kis füles táskát. Készítés közben sokat gondolkodtam azon, hogy miért is nem újítok és készítek valami más fazont is, de az idő kevés volt, ebben meg már nagy rutinom van, szóval maradtam a szokásos táskaformánál. Megjegyzem, hogy továbbra is hihetetlenül szép Maia készleteket lehet kapni a Meseboltban. Egyszer talán beruházok majd egy ilyenre, de most már tényleg pár készletemnek a végére szeretnék érni

Este találkoztam Krisivel és Marával. Voltak olyan rendesek és eljöttek egészen a XI. kerületig, hogy a házunk melletti vendéglőbe tudjunk beülni dumálni. Így aztán az esti fürdetés után leszaladtam a Vakvarjúba, aztán a késő esti szopira meg hazaértem. Volt élménybeszámoló az idei görög nyaralásukról. Ez azt hiszem nem volt annyira ereszd el a hajam jellegű, mint a tavalyi. Mindkét barátnőm szerelmes, ki boldogan, ki boldogtalanul. Kéne is írnom nekik egy mailt...

Aztán azt hiszem egy keddi napon meghívattam magunkat Mariannékhoz is Dunakeszire. Hát igen, ha egyszer lesz házunk, őket nagyon sokszor fogjuk visszahívni, mert már nem is emlékszem rá, hogy mikor jártak nálunk:-DD Jól éreztem magam náluk, és csak sasoltam, hogy milyen gyorsan elrepült az idő, és már kellett is mennünk. Kissé lóg az eső lába idő volt aznap, se a gyerekek kinn nyomultak a kertben. Kolos akus autója (persze most már aku nélkül) a csúcs, azon megy folyton a vita, hogy ki ül bele. Karcsi képes volt perceken át Mikit tolni, csak hogy ő következhessen.
Ja, Mariannéknál volt pelusprojectünk mélypontja Karesszel. A laza három óra alatt kétszer pisiltettem meg (jelzem nem eredménytelenül), de sikeresen háromszor is bepisilt, de úgy, hogy még a pólókat is összecsurgatta. Végül Botond egy enyhén kinött kis pólójában hoztuk haza és pelusban. Aztán másnap egy nagyobb hiszti után elzavartam a gyerekszobába gondolkodni. Mikor bementem hozzá, hogy na lehiggadt-e már, tapasztaltam, hogy ő lehiggadt, de miután közölte velem, hogy odapisilt nekem a szőnyegre direkt, akkor meg "enyhén" eldurrant az én agyam. Pelusproject felfüggesztve, pelust visszatettem a fenekére. Most megint szent a béke, már feldolgoztam két hetes próbálkozásunk kudracát:-DDD
Naná, hogy Mariannékhoz is vittem hímzéseket. Imádom végignézni az aktuális munkáit, mert ő sosem egy darabon dolgozik. Megkaptam a legújabb Mirabilia mintát, amit ő már el is kezdett, nameg a hozzávaló Waterlilies fonalakat. Annyira szép!Sokat beszélgetünk mindig hímzésről, kicsit a hímzős csajokról, blogokról is. Viktor bevallotta, hogy neki ez már kicsit sok, jobb lenne, ha erről kevesebbet dumálnánk, mert így nehéz bekapcsolódni a társalgásba. De hát a hímzős témát csak Mariannal tudom megdumálni;)
Péter csinált fini melegszendvicset, gyorsan befaltuk, aztán már menni is kellett. Így is későn értünk haza, gyerekek beájultak az ágyba.

2010. augusztus 5., csütörtök

Esti torna:-D


Annyira kellett röhögnöm, hogy nem is bírtam csinálni a gyakorlatot, amint azt a kép is mutatja. Matyi tornázik a legelmélyültebben. Miki még kezdő fokozaton nyomul és hát Karcsi még csak valamit csinálgat.
Az előzmény mindössze annyi, hogy dagadok. Tényleg, hiszen ezt mutatják a ruháim is, mert a farmerem is már nagyon feszül. Világéletemben csirkecombjaim voltak, illetve ahogy a bátyám nevezte őket, mammutlábak. Dehát fő az önbizalom, úgyhogy jöhetett a blogra a fotó, és remélem majd lesz egy "ilyen lett" fotó is úgy jó fél év múlva. Fogyózni nem akarok, hiszen szoptatok, marad valami lájtos mozgás esténként. A piláteszt választottam dvd-ről, hátha valamit javít a helyzeten,próbálok hinni abban, hogy 10 alkalom után már élvezem, 20 alkalom után meg már látszatja is van. Nekem fárasztó az egész és rémesen nehezemre esik este nyolckor nekilátni a tornázásnak, de a srácok nagyon élvezik. Így aztán mind a négyen csináljuk a gyakorlatokat mint a heringek egymás mellett, hol egymás nyakába csapva, hol a másikat vesén rúgva. Mikor a kép készült, Kareszt vitte már apa fürdeni, de visszalopózott pucéran még egy kicsit tornázni:-DD Zabálni való!!! Gyorsan Viktor le is fotózott minket;)

És egy kis nosztalgia. Egy kicsi "vackás", ahogy Krisi mondta:

Khm... gyenge jellem vagyok....

Csak hogy más is tudja és lehessen érte valakit hibáztatni (engem a gmail rontott meg). A bookline-on ma minden könyv 20 % kedvezménnyel kapható. Asszem mégis kérek könyvpénzt a szüleimtől a szülinapomra?:-DD

http://bookline.hu/news/news.action?id=3902

2010. augusztus 4., szerda

Nyaraltunk (II. felvonás)

Még nyaralás előtt és közben is írtuk a programokat, amiket szeretnénk csinálni, nameg amiket meg "kell" csinálni. Igyekeztünk minden nap legalább egyet-egyet kipipálni mindkét oszlopból. A kötelezőek közé tartoztak az olyan dolgok, mint elmenni a háziorvoshoz kontrollra, vagy venni polcot a konyhába, hogy a víztisztító berendezésünk ne a konyhapult közepén legyen. Amit viszont felvéstünk nagy betűkkel, hogy szeretnénk pár barátunkat meglátogatni. Így aztán váltottam néhány levelet Csédórával és szerencsésen meghivattam magunkat hozzájuk;) Ahogy Csédóra is mondta lassan fix nyári program lesz, hogy velünk egyszer összejönnek egy találkára. Remélem, hogy 2011. nyarán már végre mi láthatjuk őket vendégül a saját nagy (vagy kis) házunkban:-DD

Szóval egyik szombaton felpakoltuk a családot és leautóztunk Kecskemétre. Csédóra előre feltérképezte fiaim evési szokásait és irtó finomat főzött nekünk. Mi a desszerttel járultunk hozzá az ebédhez. Közben folyamatosan beszélgettünk, annyira birom, hogy egy év kihagyás sem számít, ugyanúgy tudunk dumálni Csédórával és Pistivel is.
A legkisebb fiúk hamar egymásra találtak, mint azt a képek is mutatják. A legnagyobb játék az volt, hogy az egyik a fűnyíróval a másik a talicskával rohant a kertben amolyan váltófutásban. Egyébként a fiúk nagyrészt Pistin lógtak, mint a kiscsibék folyton követték. A nagyoknak beüzemelte a számítógépet, valamit játszottak is, de erről többet nem tudok, mert a női részleg a lenti szinten nyomult.
Vittem hímzéseket és végignéztük az RR kendőket, mert Csédóránál kettő is volt, köztük az enyém:-DD Újra megnézhettem a félkész Ivy-t, ha jövő nyáron is így találom, akkor elhozom és befejezem Csédórának grátiszba;)

Csédóra jót babázott Marikával. Szerintem ő is szereti ezt a nagyon pici babakort, legalábbis irtó természetesen állt a kezében a baba. Nekem továbbra is ez az egyik kedvenc részem, amikor még ilyen kicsik és védtelenek a gyerekek és annyit kell velük törődni.
Irtó hamar elment a nap, remélem mihamarabb tudunk megint találkozni. Ha meglesz a ház, beindítjük a vendéglátó üzemmódot:-DD
Na még pár képet mutatok, hiszen nem csak én fotóztam;)