Gyerkőceim életkora

2010. június 30., szerda

Mikiről pár gondolat

Sajnos továbbra is ritkásan tudok írni a saját blogomra, de kommentelni már egyre többször van energiám és időm! Végülis ez is valami! Folytatom a családi beszámolót, hogy kivel mi a helyzet, de mindenképp teszek fel a közeljövőben képet három kedves ajándékról is. Egy csodaszép hardangeres hímzést kaptunk Katától, édes kis kötött kardigánt Marikának és egy baktust (jól írom?) Évitől, valamint egy annyira aranyos kis horgolt kalapkát apukám egy betegétől. Ez utóbbival mindössze annyi gond van, hogy már mikor megkaptuk, akkor kicsi volt Marikára sajnos. De egy fotót mindenképp megér majd a barna kanapén;)

Tehát. Miklóskám idén fejezte be a középső csoportot az oviban. Év végén olvashattuk a jellemzését. Semmi újdonság nem volt benne, óvónénik teljesen képben vannak Mikit illetőleg, mert középső fiam nagyjából ugyanúgy viselkedik otthon, mint az oviban. Kedves, vidám kisfiú, kiegyensúlyozott, érdeklődő és kitartó, kicsit nehézkesen alkalmazkodik az újdonságokhoz és néha nagyon nyámnyila. Általában ugyanazokkal a gyerekekkel játszik, nem nagyon ismerkedik újakkal, csak akkor nyit, ha nagyon aktívan közeledik valaki felé. Leginkább az építő játékokkal játszik és sokat rajzol, színez. Beszédét továbbra is nehezen érthetőnek titulálták, de ezzel most már egyre inkább vitába szállnék. Csináltam is videót arról a versikéről, amit tavaly az évzárón mondott. Utólag elmondattam akkor Matyival is, hogy tudjam, mit is mondott Miki. Most már szerintem tökéletesen érthetően mondta el középsőm a versikét. Aztán mozgásáról írták még azt, hogy kissé rendezetlen. Remélem, ha jövő évben újra ráhajtunk a TSMT tornára, akkor lesz eredmény e téren is.
Nagyon szeretne már iskolás lenni. Sok szempontból Matyi a példaképe, nagyon szeret vele játszani. Persze Matykó elég sűrűn lepattintja, de pl. sakkozásban Miki már komoly ellenfél, szóval azért vannak olyan játékok, ami egyre inkább közös kettejük között. Karcsival folyamatosan verekednek. Miki hecceli általában Kareszt, aki viszont elég agresszíven válaszol a kihívásra, verni kezdi Mikit, vagy ráül, vagy jól megtépi. Miki eleinte ezt tök zselé módon tűrte, semmit nem próbált tenni, hogy Kareszt leszerelje, csak sírt és árulkodott. Most már javul a helyzet, sokat kellett neki mondani, hogy védje meg magát. Egyébként legjobban ő tud eljátszani Karcsival, bár közben folyton viták vannak abból, hogy Karcsi szétrontja a játékot. Akkor Miki elzavarja, egyet árulkodik a tesójára, aztán fél perc múlva megint hívja az öccsét, hogy jöjjön játszani.

Továbbra is lelkesen segít a konyhában, és még mindig cukrász akar lenni. Szereti velem együtt nézegetni a süteményes könyveket, előre választ tortákat, hogy miket is kérne a szülinapjára, hogy közösen megcsináljuk. Karcsival együtt versenyt futnak, ha látják, hogy veszem elő a tojásokat. A bonyolult sütiktől kezdve a palacsintáig mindenben részt akarnak venni, úgyhogy igyekszem a tennivalókat nagyjából azonosan elosztani:-DD Nem könnyű feladat.
Miki még mindig gondoskodó, kedveskedő, sokszor ömleng negédesen, de bevallom jól esik, ha azt hallom, hogy neki én vagyok a világon a legjobb anyuka. Még mindig engem venne feleségül:-DD
A rokoni kapcsolatokat most próbálja feltérképezni, több-kevesebb sikerrel. Számára még érthetetlen, hogy pl. Marika miért nem lehet a felesége és hogy ha majd a húgának lesznek babái, akkor miért nem a mi családunk fog számban növekedni. Az hogy apa nekem a férjem és neki az apája, na az ilyeneken még nagyon nehezen "megy el" Miklóska.
Keveri a napszakokat, az étkezéseket, símán hívja a családot vacsorázni kora reggel.
Imád számolni, most három napon keresztül azt produkálta az apjának, hogy elszámolt ezerig.
Folyton vágyakozik mindenféle játék és meglepetés után. Talán a három fiú közül ő az, aki leginkább tud ácsingózni valamire.
Lelkesen hímez, az aktuális gobelinje van a kezében az első fotón. Szeretné persze benevezni a kiállításra, így ha kész lesz vele, akkor mindenképp visszük. Könyvjelzőnek készül, de már rég közölte Miki, hogy inkább kereteztessük be, hogy mindig gyönyörködhessünk benne a falon:-DD Ja, mellesleg nekem készül a hímzés;)És még egy apró adalék Mikiről. Folyton azt akarja kizsarolni belőlünk, hogy ő a leglegleg. Ha mondom, hogy de ügyesen focizik, akkor rögtön kérdi: -Én focizok a legügyesebben?
Ha megemlítem, hogy de szépen öltötte a gobelinjét, akkor rögtön kérdezi, hogy: -Én hímzek a legszebben? :-DD
Imád fényképezni. Néha nagyon jól sikerül elkapnia a pillanatot. Ezt a képet pl. ő csinálta rólunk:
Beszéd. Rengeteget fejlődött. Mindenki ezt mondja és a logopédus nénivel is ezt beszéltük meg az év végi összegzésnél. Lényegében már csak apró simításokat kell Mikinél összehozni a sulikezdésig. Megperdült az R, mennek a susogósok, csak közben kidugja a nyelvét. Mostanában viszont felvette ős is azt az idegesítő szokást (Matyi is ezt csinálta), hogy a szó végi T-k helyén TSZ-t mond. Hiába szólok, egyre gyakrabban csinálja sajnos. Na majd jövőre ezt is csiszoljuk.

2010. június 24., csütörtök

Matyiról pár gondolat

Igazából apával kéne kezdenem a beszámolót, lenne is mit írnom, de előbb inkább a gyerekeket veszem szépen sorban. Kezdem is a legnagyobbal, Matyival.

Idén befejezte a második osztályt a Don Boscoban. A bizonyítványa nagyon szép lett. Ha jegyekkel értékelném, akkor azt hiszem a magatartása és a szorgalma négyes, a tanulmányi eredménye meg ötös. Büszke lehetek a fiamra mindenképp!

Felvették furulya szakra a Weiner Leó zeneiskolába. Igazából zongorára szerettük volna beiratni, de ott olyan nagy túljelentkezés volt, hogy gondoltuk, meg kéne próbálni a furulyát, mert így kárba veszik az egy év zenei előképzője, aztán ott áll jövőre hangszer nélkül. És bár sokan nem tartják jó ötletnek, hogy én szeretném zenesuliba járatni Matyit, illetve az összes gyerekemet, én ezt így tartom helyesnek. Többen kifejtették, hogy majd ha a gyerek akar, akkor megy zenesuliba. Én ezzel úgy vagyok, hogy az alapműveltséghez hozzátartozik a zenei képzés, ezért mindenképp ki kell próbálni, aztán ha nagyon nem fekszik Matyifülnek, akkor nem fogjuk erőltetni, csinálja addig amíg élvezi. Én titkon remélem, hogy tetszeni fog neki a hangszeres játék és hogy ha megtanult furulyán, akkor választ valami jó kis fúvós hangszert, mondjuk klarinétot, vagy oboát. Ha elég jól játszana, akkor lehetne zenekaros... Kiskoromban én mindig úgy irigyeltem a zenekarosokat. Ajkán állati jó kis csapat volt fúvós zenekar, mentek táborozni, fellépni... Na majd meglátjuk. Matyi elég muzikális, szereti a plussz dolgokat a suli mellett, úgyhogy remélem, hogy a zene csak jót fog tenni neki.

Az idei nagy siker Matykónál a csillagász szakkör volt. Norbert testvér (Református lelkész) tartotta a csillagász szakkört. Norbert testvér hasonlóan szétszórt és következetlen emebr, mint Matyi. Sosem hirdette ki időben, ha a szakkör elmaradt, ha neadjisten mégis, akkor természetesen Matyi nem adta át az üzenetet. Így volt, hogy apa tök fölöslegesen jött el korábban a melóból, hogy Matyiért menjen, simán elhozhattam volna én is őt, ha a Mikiért mentem az oviba. Legnagyobb fiamnak nagyon feküdt a csillagászat téma. Komolyan szinteszippantotta magába a tudást és állati jól memorizálta is a dolgokat. Év végén meg is nyerte mind a saját, mind a nagyok csoportjában a vetélkedőt. Amit nagyon sajnált és kicsit én is nehezményezem, hogy Norbert testvér egy év alatt nem tudta leszervezni azt, hogy elvigye őket egy csillagvizgsálóba esti csillagnézésre. Matyi irtóra várta és Norbi is hamar beharangozta a dolgot, emlékszem először akkor beszéltünk róla, mikor még javában pocakos voltam. Na mindegy, majd talán jövőre.

Matykó tegnap elutazott az osztálytáborba. Nem várta egyáltalán, mert pont ütközött a csillagász táborral. Azért remélem jól fogja érezni magát. Én bepakoltam neki, csak reménykedem, hogy magától is eszébe jut ruhát váltani:-DD Fura, de azzal, hogy elment, egyszerre nehezbb és könnyebb is itthon. Lényegében Matyi az a gyerekem, aki leginkább szétaprózza a figyelmem, aki folyton beszél, aki folyton kér valamit. De ő az, akit meg lehet kérni pl. arra, hogy üljön oda a könyvével Marika mellé és ha kiesik a cumija, dugja vissza a szájába. Indulás előtti napon valami történhetett Matykóval, mert rém példagyerek volt. A játszótéren mondta, hogy tologatja körbe Marikát a babakocsival, hogy én beszélgethessek Anikóval lakás- és/vagy házvásárlásról, esetleges együttköltözésről stb. Aztán mikor hazajöttünk, mesét olvasott a tesóinak, amíg én a kajával foglalatoskodtam. Délután non-stop játszott Mikivel, hogy kicsit ledőlhessek aludni. Csak sasoltam! Jöhetne több ilyen nap, de emlékeimszerint nagyon fárasztó dolog folyton jó gyereknek lenni, a lelkesedés hamar megcsappan ilyenkor.

Továbbra is irtó sokat olvas a Matyi. Még valamikor májusban a non-stop szoptatásokat megunva elővettem a Winettou-t, hogy valami könnyed regényt olvassak. Naná, hogy a könyvMatyi kezében kötött ki, elis olvasta a két első kötetet. Persze pár dolgot azért el kellett belőle magyaráznom, de egyébként nagyon tetszett neki. Most félretette, mert Verne Utazás a föld középpontja felé című regényét falja. Miközben olvas, a külvilág eltűnik (én is pont ilyen voltam) és képtelen észrevenni, hogy a kupi közepén él. Én meg fáradt és nyűgös vagyok körülötte rendet rakni. Majd most szombaton azért helyrepofozom a szobáját. Perpill ilyen. Lehangoló látvány:
Továbbra is rémesen rosszul eszik Mátyásom, kicsit félek is, hogy anyukámat megint ki fogja akasztani majd, ha megyünk haza Ajkára. Néha lehet, hogy inkább átveszem a konyhát egy-egy ebéd erejéig, mert szinte minden otthonlétünknél van egy jó kis vita a "nem esznek a kölykeim" téma miatt. De abban igaza van anyukámnak, hogy ha folyton a gyerekek kedvére főzök, akkor a végén tészta- és cukormérgezésben halunk meg.

Ja, és még valami Matyiról. Végülis egészen év végéig focizott. Végül elég jól belerázódott, ha a szimatom nem csal, még élvezte is a dolgot. A napokban láttam a játszótéren focizni. Matyi fiam kapus, ha csak lehetősége van rá, akkor rögtön lestoppolja játékban a kaput, a suliban meg automatice oda osztja be a csapatfőnök. Kicsit rémisztő látvány ez a vékonydongájú gyerek a kapuban, ahogy védeni próbálja a bazi erős rúgásokat. Komolyan jól csinálja! Titokban figyelte, nagyon ügyes volt. Behaltam azon, hogy milyen taktikásan helyezkedett a kapuban. Nem tudom, hogy egyébként érdekelné-e a foci vb. Mi ilyenkor családilag szenvedünk, hogy heteken át csak a foci folyik a tévéből:-DD Sem engem, sem Viktort nem érdekli, szóval e téren is passzolunk:-DD

És hogy hogyan is viszonyul Marikához? A kép elég jól érzékelteti;)

2010. június 22., kedd

Mosolygós Marika

Csak úgy. Mert most épp ez a kedvenc fotóm róla:

2010. június 16., szerda

Marika 1 hónapos

Most csak a fotókat rakom fel és egy rövid beszámolót a kiscsajról, hogy ne legyek olyan nagy csúszásban, de a nagyobb családi beszámolóval még adós vagyok, tudom. Még mindig nem mondhatom, hogy időm mint a tenger és hát a négy gyerekkel most már élesben vagyok itthon egyedül. Mindössze annyit tudnék erről mondani, hogy Karcsi igen kemény játékos, legtöbb gondom vele van...

Naszóval Marika tegnap este betöltötte az 1 hónapot. Hihetetlen! Nagyon elröpült ez az idő. Múlt héten voltunk mázsáláson, ott 4040 gramm és 53 centi volt a kisasszony. Rendes baba, a mai éjszakát pl. végigaludta, igaz este élni sem hagyott. Ugyanazt csinálja, mint anno Karcsi, mire a fiúk ágyba kerülnek ő jelentkezik, hogy: Anya, most velem foglalkozz!!! Negyed tizenkettőig ment a műsor, aztán végre kidőlt és aludt reggel fél hétig. Én négykor persze felébredtem, mert irtóra kellett pisilnem:-DD
Az arcocskáján a sok-sok anyatejes pötty végre eltűnt, most már sima melegkiütései vannak. Aztán ami elég mulatságos, hogy szépen kikopott a haja a feje tetején és csúszik hátra a homloka. Most már tényleg olyan mint egy szerzetes:-DD Persze a kikopott haj helyén vannak már pihék, de akkoris muris, ahogy most kinéz Marikám.
Még mindig imádom nézegetni, annyira édes kis arca van és olyan mulatságos grimaszokat tud vágni. Egyre többször veszem észre, hogy figyelget, hogy nem véletlenül akad már össze a pillantásunk. Néha kis hangokon is "mond" már valamit, a fiúk persze mind értik és tolmácsolnak nekem, főleg Miki.
Most már gyakrabban alszik el magától az ágyában Marika, de ha épp olyanja van, akkor csak és kizárólag az én karomban megy a dolog, ringatással egybekötve. Nap közben erre vevő vagyok, de éjszaka nem. Viktornak bárhol és bármikor képes elaludni, apának valami hihetetlen megnyugtató kisugárzása van. Néha ha gyorsan a kezébe nyomom, mondanom is kell, hogy el ne altassa, mert csak pár percre kapta meg és utána viszem pl. fürdetni a kiscsajt.
Szopiban kicsit lusta és nem is szív olyan erővel, de eddig jól gyarapodott. Úgy tűnik, hogy még elég neki 1 cici, csak estére kell bevetni a kettőt:-DD Van, hogy akár 40 percet is csüng rajtam, de van, hogy épp csak 10 percet. Mondjuk én szeretek szoptatni, szeretem ezeket az összebújós perceket nagyon, úgyhogy ahányszor enni kér, jöhet. De ahogy az nlc-n írtam, az igény szerinti szoptatás néha az én igényemet jelzi, mert könyörtelenül felébresztem Marikát, ha kell, hogy induljunk játszóra, vagy fürdeni kell. Ha csak egyedül lenne, akkor nem lenne ilyen kényszerhelyzet, de neki kell alkalmazkodnia még 5 emberhez és nem fordítva (de azért ez is elég sűrűn előfordul még).
Na sok voltam!

2010. június 14., hétfő

Évfolyamtalálkozó

10 éve lesz idén nyáron, hogy kézhez kaptam a diplomámat. Gondoltam, hogy lesz majd valami találkozó féle, de nem is sejtettem, hogy lesz olyan lelkes emberke, aki fel meri vállalni a szervezést, hiszen elég nagy évfolyam voltunk, úgy kb. 120 fővel. Tavasszal kaptam levelet az iwiw-en először, hogy lesz találkozó valamikor. Akkor úgy gondoltam, hogy mire az egész összejön, addigra Marika már lehet egész nagylány lesz, szóval akár el is mehetnék. Közben aztán az események felpörögtek, Sárközi Tamás (volt évfolyamtársam és egyben csoporttársam) nagy erőkkel tervezett és szervezett, így aztán a céldátum július 17 lett. Hát sajnos nekem ez kivitelezhetetlen, mert Marika épp két hónapos lesz és nem hiszem, hogy apa sikeresen elboldogulna egy teljes napig egy szopós csecsemővel, amíg én leutazom Szegedre és vissza. Szóval passzoltam a találkozót, majd megyek a 20 évesre.

Tamás körbeküldte az évfolyamnévsort, mert több emberhez nem volt elérhetősége és segítségünket kérte. Furcsa, de sok ember arca nekem még csak be sem ugrik, pedig öt évig koptattam velük az iskolapadot. Ha visszagondolok elég "kettős" érzésem van a régi közgázos évfolyamommal. Valamikor második év végén kerültem ki a varázsából, addig úgy gondolom elég rendesen együtt lógtam a többiekkel. Volt nálam házibuli, ami hangosra és igazán bulisra sikeredett és sokan el is jöttek. Szerveződött indítványozásomra amolyan spontán évfolyambuli is a Kisbajorban, pedig csak egy cetlit küldtem körbe az egyik órán, hogy találkozzunk lenn este a sörözőben. Lementem a Bajorba, foglaltam három asztalt, hogy talán úgy 20 fő majd érkezik, aztán este sorban érkeztem az évfolyamtársak és vagy 60 főre rúgott a végső létszám. Át is kellett mennünk a Jate klubba. Akkoriban még korsóval ittam a sört és egy üveg bort simán meg tudtam iszogatni meglepően rövid idő alatt:-DD Ma már egy pohár sörtől ki tudok feküdni:-DD

A hangulatváltozás azt hiszem akkor jött el, mikor kirúgott az akkor épp aktuális barátom, aki mellesleg évfolyamtársam is volt. Rövid együttjárás volt, csak én nagyon szerelmes voltam. Kellett egy jó fél év csak arra, hogy a sebeim nyalogassam. Nem tudom, hogy ez idő alatt mit csináltam rosszul, de egyszercsak azt vettem észre, hogy mellőzött emberke lettem. Már nem hívtak a házibulikba és hirtelen ciki lett velem barátkozni. Én meg csak értetlenül álltam az egész előtt. Az egyik évfolyamkiránduláson csúcsosodott ki az egész, nagyon vártam, hogy végre hazaérjünk Szegedre. Akkor és ott úgy döntöttem, hogy nem kapálózom tovább senki kegyeiért, hanem más irányba nyitok. Harmadévben aztán teljesen más irányba indultam, a kollégium lett a fő barátkozási vonal (ami egyébként már addig is meghatározó volt) és nagyon jó döntés volt. A lányok kitartottak mellettem tűzön-vízen át, és hát a kolis társaság (nem csak szobaszinten) elég heterogén is volt, a mai napig örülök, hogy oda tartozhattam. Az évfolyamból főképp azokkal tartottam szorosan a kapcsolatot, akik első év elejétől jó barátaim voltak, kiemelném itt Nagy Istvánt, Tofét, Daniellát, Kingát, Mikit.

Negyedévben volt egy kitérőm Kecskemétre a Tanító- és Óvónőképző Főiskolára. A mai napig nosztalgiával gondolok vissza erre az időszakra. Ének szakra jártam, imádtam a magánének órákat, a zongorát, a népdaléneklést, hogy penge voltam matekból a csapathoz képest;) És hát találtam egy nagyon jó barátot is, Csédórát (neki is kéne levelet írnom). Közben az egyetemen egyéni tanrendes voltam, így szinte alig jártam be órákra, elég keveset találkoztam a többiekkel. Egyébként negyedévben indult a szakosodás és én a non-profit szakirányt választottam, ez volt a legkisebb társaság. Mikor ötödévben már a diplomamunkánkat készítettük, akkor úgy gondoltam, hogy a tanítóképzőt inkább halasztom, hogy a diplomámat jó eredménnyem kapjam kézhez. Az ötödév így aztán megint a barátkozás jegyében telt a kis szakunkon egészen addig, amíg dolgozni nem kezdtem, vagyis félévtől.
Reggel indultam a kórházba dolgozni, aztán ha fontos órám vagy szemináriumom volt, akkor rohantam be az egyetemre. Irtó kapuzárási pánik volt rajtam, hiszen ez volt az utolsó évem a koliban, nem volt pasim, a fizum elég kevéske volt és nem nagyon volt elképzelésem arról, hogy mi lesz velem egy év múlva. Még jó, hogy ott volt a 3000 darabos kirakóm, amit rakhattam, ez volt a menekülési útvonalam (szobatársaim tolerálták), nameg a lányok: Krisi és Mara.

Aztán ötödév végén összeakadtunk Viktorral és ő vitt minden lapot:-DD Én meg a régi naplómban olvashatom, hogy mit összeizgultam azon, hogy lesz-e vajon belőlünk egy pár valaha:-DDD

Visszatérve a találkozóra. Egyrészt mennék, mert több emberrel olyan jó lenne találkozni, beszélgetni. Jó lenne kicsit kilazítani, meginni pár pohár bort. Persze akad olyan ember is, akire nem vagyok egyáltalán kíváncsi, de megnézném a fejét, hogy most hogy néz ki. Másrészt nem mennék szívesen, mert nemlétező szakmai karrieremről nem tudnék túl sokat mesélni. Az én karrierem a családom elsősorban. A napokban rászakadtam az iwiwre megint és láttam, hogy nagyon sok volt évfolyamtársamnak van akár három gyereke is, szóval valszeg nem én lennék az egyetlen ilyen ember, aki szakmailag édeskeveset ért el. Bár azért ahogy elnéztem, a lányok közül szinte nekem van a legidősebb gyerekem, hiszen Matyi mindjárt 9 éves. Összességében nem túl sokat dolgoztam eddig, talán csak úgy 3,5 évet... Ez van.

Felélénkült a levelezésem is, remélem záros határidőn belül sikerül majd válaszolni a levelekre, amiket kaptam érdeklődőktől, hogy mi van velem mostanság. Érdekes érzés tudni, hogy többen olvassák az évfolyamból a blogomat. Néha fura belegondolni, hogy nem csak ismerősök, barátok, rég nem látott haverok olvasnak, hanem esetleg vadidegenek is:-DD S miközben ezen merengek, közben őszintén remélem, hogy Irénke néninek is sikerült beizzítani a laptopját és már olvassa soraimat:-D Ilyenkor biztos vagyok abban, hogy nem fogom bezárni itt a bazárt, mert főképp ez a kapcsolattartási felületem;), még ha elég érdekes formája is a blog a kapcsolattartásnak.
De azért az olyan jó lenne, ha tudnám, hogy na akkor kik is olvasnak konkrétan... , mert azt ugye látom, hogy kik kommentelnek. Még anno rövid időre tettem fel egy nézegetőt, hogy ki és honnan lép be hozzám. Tanulsága annyi volt egyrészt, hogy valszeg kevésbé pörögne a számlálóm, ha nem lenne oldalt a bloglista:-DD (megint frissítenem kéne, mert a bookmarks-om tele van tömve blogcímekkel, amiket olvasok, csak nem tüntettem még fel oldalt) A másik tanulsága pedig nekem volt fontos, de azt nem szánom közérdekű infónak;) Nézegetőt már rég leszedtem, de a kérdés azért megmaradt. Kik olvasnak?

Visszatérve még egy gondolat erejéig az évfolyamhoz. Az öt év alatt egyébként nem egy hozzám hasonló esetet láttam, hogy valaki a társaság része volt, aztán egyszer csak kicsöppent onnan és csak sasolt, hogy most mi van. Persze ez csak a lányokkal történt meg:-DD Vajon miért? Egyébként sokkal több fiú járt az évfolyamra, mint lány, de ha valaki betévedt egy előadásra, akkor ezt még csak véletlenül sem látta volna;)

2010. június 12., szombat

Beépültünk:-D

A héten egyszerűen tudatosult bennünk, hogy beépültünk Albertfalvára. Persze ezt elsősorban a gyerekeinknek köszönhetjük, nameg annak, hogy a többi szülő az oviban és a suliban kicsit szociálisabb, mint mi. A barátkozósságom már pár éve elég rendesen megkopott, de másoknak szerencsére nem és amit megtehetek (vagyis hogy nyitottan fogadom a közeledést) saját részről, azt igyekszem meg is tenni.
Marikával a héten sokszor voltam kinn az utcán. Rengetegen megállítottak minket és megcsodálták a kiscsajt. Persze nekem dagadt a mellem, irtó büszle vagyok a lányomra, pedig semmit nem csinál még, csak egyszerűen van, és hát már ez is csordultig tud tölteni boldogsággal. Nagyon köszönöm a sok-sok gratulációt, amit levélben, sms-ben, személyesen kaptunk. Jó érzés tudni, hogy ennyien izgultak értünk, ennyien gondoltak ránk!!!
Jelentem még épp beférünk a liftbe. Jelentem, hogy ha a négy gyerekkel elmegyünk a játszóra, szinte látványosságnak számítunk. Szabályosan megbámulnak minket az emberek. Valahol élvezem, de kicsit bosszant is.

Most csak egy kép a családról, de ígérem (magamnak is) ,hogy próbálok idejutni hamarosan részletes beszámolóval és sok-sok képpel, persze most főképp Marikáról.

2010. június 4., péntek

Sok-sok bűnöm... és vágyam...

Íme, itt van a két kincses dobozom. Lassanként már alig tudom lecsukni őket, tehát a tartalmát inkább fogyasztanom, mint duzzasztanom kéne. Ha betörő jönne hozzánk, asszem a leginkább akkor járna jól, ha ezt a két dobozt kapná fel... bár lehet, hogy nem bukik a cérnákra, anyagokra, gyöngyökre és a kézimunka ívekre, készletekre...Ez a két doboz mutatja, hogy hörcsög-énem igenis létezik és aktívan munkálkodik. Főleg akkor, ha nehéz időszakon vagyok túl és úgy érzem valamivel meg kell "jutalmaznom" magam, nameg akkor is, ha tárgyi ajándék helyett pénzt nyomnak a kezembe. Tudom, tudom, költhetném hasznosabb dolgokra is azt a pénzt:-DD De nem tehetek róla, a hímzés és a könyv a gyengém. Könyvesboltból szinte sosem tudok kijönni valami új kötet nélkül, legyen az a gyerekeknek valami kis apróság, vagy valami nekem való, amire már régóta fájt a fogam. Az Éva kézimunkából szerencsére már rutinosan ki tudok jönni újabb szerzemény nélkül:-DD A könyveimet már mindenhol tartom, mert a polcok totál fullon vannak. Még anno, mikor megvettük a szekrénysort, terveztem, hogy ide ilyen teáskészletet rakok, oda olyan kancsókat... Na ezeket mind bezsúfoltam a konyhaszekrénybe, mert a könyveknek kellett a hely. Néha Viktor felveti, hogy pár kötetnyit össze kéne csomagolni és le kéne vinni a pincébe, de erre képtelen vagyok, nameg a könyvek is tönkremennek ott lenn és persze mi van, ha pont akkor szeretném őket olvasni, ha épp összekötve hevernek a tárolóban:-DD

Nade visszatérve bűneim dobozára, vagyis a kincseimre. Komoly évek felhalmozott kincseit tartalmazza a két doboz. Eleinte elég volt egy kis fiók. Első készletemet valamikor 2005-ben vettem. Ez volt a Sunset három gésája. Aztán Mariann rászabadított az 123-Stitch-re... Itt vesztem el azt hiszem véglegesen:-DD Mindig nézegetem ezt az oldalt, mindig vannak újabb szerelmeim, és mindig akad valaki, aki időről-időre feldobja az ötletet, hogy talán rendelhetnénk együtt valamit, úgy kisebb a postaköltség (csak ne lenne vámköltség) ;)Egyébként mindegyik szerzeményemet szeretem, talán csak a Dimensions 3 virágos készletét nem. Annak a leírását nem olvastam el elég tüzetesen és csak mikor kézbe vettem, akkor láttam, hogy előnyomott anyagra kell x-ezni. Na majd egyszer csak nekiesek annak is. Egyébként mutattam Viktornak a készleteimet és ő javasolta, hogy a Dim készleteimet dobjam árverésre, mert sosem lesznek kész, hiszen telibe kell őket hímezni és hát valljuk be, nem vagyok egy villámkéz... De én imádom őket, a méretüket ugyanúgy, mint a színüket. A Lanarte készletek meg olyan finomak és annyira csodás nőalakjai vannak. A Mirabiliáknak szintén csodásak a színei és hát a gyöngyök úgy feldobják a hímzést. A Michael Powell készlet is pazar, imádom ezeket a házakat, nem véletlenül vettem meg Anitától. Szóval remélem egyszer mindet lesz időm elkészíteni, még akár a nyugdíjig is húzódhat ez az időpont:-DD

Na és jöjjenek a fotók. Kérem, hogy csak erős idegzetűek nézzék végig! Jelzem, hogy örömmel várom mindazok jelentkezését, akik még rajtam is túltesznek.Még egy plusz információ. Mindössze két megkezdett készletem van, íme:

2010. június 2., szerda

"Malikás" hétköznapok

Nagyon nehezen jutottam el idáig, hogy végre egyáltalán belépjek a saját blogomra. Persze ha van öt percem, akkor nézgelődök a blogokon, csak a kommentekre már nincs sem időm, sem energiám. Minden percem leköti a család, főképp a két kicsi. Nem tudom, hogy mikor lesz végre időm visszakapcsolódni a hálóra, de azért próbálkozom.
Először is kezdeném azzal, hogy mióta itthon vagyok kétszer is járt nálunk a postás bácsi. Kaptam két csodaszép ajándékot, amire egyáltalán nem számítottam.
Köszönöm Brunyi-Juditnak ezt a csodás tündéres hímzést, igazán meglepett, hogy pocakosan még erre is volt kapacitása. Nagyon kis csajos lett, igazán bájos darab!Köszönöm Suzinak ezt a hihetetlen gigantikus táskát. Hát igen, mint néggyerekes másik mami, ő már tudja, hogy állati sok dolgot be kell pakolni ennyi gyereknek. A kivitelezése annyira szép precíz, és háta színeiért is odavagyok!Köszi lányok!

Szülés után a mama volt itt vagy 10 napot. Húú, nagyon kellett a segítség, mert állati döcögősek voltak a napjaim. Lényegében szoptattam, pelenkáztam, fejtem, aztán picit pihentem, majd kezdődött előlről az egész. Marika evett-aludt-kakált, igazi átlagos baba módjára. Aztán mikor jött ez a vacak esős idő, akkor úgy döntött, hogy kiereszti a hangját is. A hétfői napot non-stop végigordította. Számomra ez hihetetlen élmény volt, sosem voltak bőgős gyerekeim. A nap végére elég megviselt idegrendszerrel leledzettem a lakásban, így aztán fél kilenckor gyorsan megfürdettem a babát, megszoptattam és én is elmentem aludni, nem érdekelt a késő esti szopi, élveztem, hogy Marika ájultan és kábultan alszik végre. Bejött, vagy hat órát aludt egyhuzamban. Nem csoda, hiszen ő is holtfáradt volt. Ja, kifőztem a cumiját, de semmit nem ér, mert Karcsi folyton ellopja, kipróbálja. Napjában vagy 100x kifőzhetném. Úgyhogy marad a varázsujj, vagyis a kiujjam Marika szájába és ha épp nincs hasgörcse, akkor ezzel már kerek a világ a kisasszonynak. Mutatom is a képet, hogy működik a varázsujj:
Tejem van elég, sőt a kezdetekben irgalmatlan sokat le is tudtam fejni. Most már apránként beálltunk a kereslet-kínálat elvre. Amíg lesz tejem szoptatok, ha elfogy, elfogy. Nem akarok belőle presztizskérdést csinálni, bár biztos nem lesz könnyű. Azért néha belegondolok, hogy milyen más dolog, mikor csak egy gyerekkel kell foglalkozni, mikor ha a baba alszik én is lefekhetek stb. De élvezem a nagycsaládot, csak este fél kilencre legyenek ágyban a fiúk:-DD
Mama sokat főzött ránk, és megmutatta újra a babás fogásokat. Szeretem, hogy eleinte ő fürdet, hogy annyira magától értetődőek a mozdulatai. Azért még mindig kérdezek, mert hiába negyedik baba, sok dolog kopik a rutinomból. Jó volt dumálgatni anyukámmal. Mindenről beszélgettünk, lakásról, politikáról, fiatalkoráról, gyerekkorunkról, anyós témáról;)Már voltak látogatóink is. Természetesen csak családtagok. Először a keresztanyám, Hugi érkezett, majd múlt pénteken a bátyám és családja jött hozzánk. Csatolom is a fotókat.
És hogy hogy viselik a fiúk a kistesó érkezését? Hm... Matyi már egy nagyfiú komolyságával, őt különösebben nem hatja meg a dolog. Persze olyanokra még nem tud figyelni, hogy ne üvöltsön a gyerek mózese mellett és vegye már észre, hogy ha éppböfiztetek egy félig alvó Marikát, akkor hiába üvölt nekem valamit a lakás másik feléből, nem tudok vissza kiabálni.Múlt héten végig erdei táborban volt Matyi. Jól érezte magát, feltöltődve ért haza (minusz egy törölköző, két alsógatya és egy pár zokni). Gondolom tanító nénik kissé megtépázott idegekkel próbálták kipihenni a 4 napot, amit Kemencén töltöttek a 22 gyerekkel.
Miki is jól vette Marika érkezését. Ő amolyan gondoskodó típus. Viszont amint valaki úgy tűnik, hogy nem csinál épp "semmit", akkor rögtön jön az igényeivel, hogy szeretne sakkozni, társasozni stb. Most ő a bárcsak-gyerekünk. Mindig ezzel jön, hogy: Bárcsak valaki sakkozna velem. Bárcsak nézhetnék egy kis tv-t stb. A múltkor odajött hozzám és közölte, hogy neki szomorú az élete, mert egész nap esik az eső és nem mehet ki a játszótérre:-DDKaresz. Na ő már kemény dió. Gyűlölök és szeretek. Ez lehetne most legkisebb fiam mottója. Bántja Marikát is, engem is, apját is. Bármit kérünk tőle, semmit nem csinál meg, nem fogad szót. Most az új taktika, hogy pont az ellenkezőjét kérem, mint amit szeretnék, akkor csinálja a dolgot tutira. Egyébként ha nem Marikát fogom, akkor jön, ül az ölembe, megyünk játszani stb. Ha Marika a kezemben van, akkor rögtön rosszcsont fiúvá válik. Szóval neki kemény menet a kistesó, nagyot koppant a koronája.
Mikor hazajöttünk Marikával még itt volt apósom. A kórházi bentlétem alatt ő segített Viktornak kordában tartani a fiúkat. Készült fotó is a büszke nagypapáról:Ezen a héten meg jövő héten még Viktor itthon van, úgyhogy nap közben sokat foglalkozik Karcsival és viszi jobbra-balra. Mire egyedül leszek a fiúkkal, addigra vége lesz az ovinak és a sulinak, így talán a nagyok is többet tudnak majd segíteni ebben a témában. Nameg persze várjuk a jó időt, hogy mehessünk testületileg játszóra.Ja, Kareszt nem vették fel az oviba. Váró listás lett... Nem lepődtem meg, de kicsit csalódtam...
És még egy aranyos dolog Karcsitól. Marikát Malikának hívja. Annyira illik a kiscsajra:-DD Most Malika olyan, mint egy kiskamasz, tele van egy csomó kis kiütéssel az orra, a homloka. Úgyhogy következhet Viktor két aranyköpése:
1. Ha lehet addig ne mutassuk meg a barátoknak, amíg ilyen Marika arca. Így nem látszik, hogy milyen szép:-DD
2. Aztán most már vigyázni, kell, hogy egyik gyerek se monhassa azt, hogy a nővérem...
Viktor eszméletelenül jól tud gyereket altatni. Az esti műszak az utolsó szopi után mindig az övé. Nála nagyon gyorsan elalszik Marika és még varázsujjat sem használ!!!

Ja, és mivel kell egy kis statisztika is, ezt még megírom. Sokan megütődtek azon barátok, rokonok, hogy busszal mentem szülni. Szerintem az előzmények figyelembe vétele mellett ez nem olyan nagy cucc:-DD
1. Matyinál apukám vitt be a kórházba kocsival. Természetesen jött Viktor is;)
2. Mikinél egyedül mentem taxival a kórházba, mert éjszaka folyt el a magzatvíz.
3. Karesznál Viktorral kettesben buszoztunk be a kórházba.
4. Marikánál egyedül buszoztam be a kórházba.
5. Mivel nővére nem lesz egy gyerekünknek sem, így arra már nem lesz lehetőségem, hogy gyalog menjek és persze egyedül:-DDDD

ui: Nagyon hiányzik a hímzés:(