Gyerkőceim életkora

2010. március 30., kedd

Egy kis ez+az

Pocakos találkozó. Eddig vártam, hátha kapunk képeket az nlc-n, de hiába. Még a fotósunk nem ért gépközelbe, de hát így jár egy rakás várandós nő, aki bár Budapesten lakik nem képes magával fényképezőgépet vinni. Így csak annál az egynél volt, aki Dublinból érkezett:-DD De ha a társaság a zárt fórumon engedélyt ad rá, akkor mindenképp csatolok majd egy képet a 12 pocakról és a hozzájuk tartozó arcokról, akik megjelentek a találkozón.
Mivel szinte mindig mindenhonnan elkések, igyekeztem hamar odaérni, ennek eredményeképp én voltam az első a Nyugatiban az óra alatt. Úgy kb. negyed óra alatt összegyűlt a társaság és indultunk a Zöld Teknősbéka barlangjába, ami egy indiános beütésű teázó a Jókai utcában. Már túlvoltam a vérvétel kontrollon, így gondoltam, ha úgy adódik, akkor bűnözök is egy kicsit, de olyan hamar elrepült az idő, hogy épp csak egy teát volt időm megkósolni. Egyébként nagyon furcsa érzés volt találkozni egy csomó ismeretlen ismerőssel, akikkel nap mint nap összefutok az nlc-n. Azt szeretem a fórumozásban, hogy ha egy hétig nem írok, csak olvasgatok, az sem gond, mert sokan vagyunk. Megint volt jó pár olyan arc, akitől teljesen mást vártam kinézetre, de hamar hozzá lehetett szokni:-DD És volt, aki egy az egyben azt hozta, amit a fórumon. Én azok közé tartozom, aki rendszeresen rak fel képet a srácairól, magáról, szóval szerintem senkit sem ért nagy meglepetés;)
A teák irtó finomak voltak, a kiszolgálás előzékeny. Fogadóbizottságunk Kozsó volt, akit én persze nem ismertem fel, csak éreztem, hogy valahonnan ismerős. Mint kiderült, övé a hely, és tök odáig volt, hogy ennyi kismama téved be a teázójába egy találkozásra. Megnyugodva konstatáltam, hogy nincs gigahasam, sőt volt, aki nagyobb pocakkal érkezett. Kitárgyaltunk mindent, amit lehetett, lábvizesedéstől a parákon át az orvosi tiszteletdíjakig. Szerencsére senki nem hozott magával pasit, szóval nem volt téma, amit ejteni kellett volna. Nyáron összehozunk majd egy babás találkozót is, szeretnék rá mindenképp elmenni, de lehet, hogy én majd négy babát viszek:-DD

Lakás.
Továbbra is csak azt az egy érdeklődőt tudjuk felmutatni, aki még régebben járt nálunk. Mint kiderült ő is inkább a tesójának nézegeti a lakásokat. Addig rágtam Viktor fülét, amíg végre felcsörögte az ingatlanosunkat, hogy ugyan már kérdezzen rá, hogy mi a gond a lakásunkkal, hiszen anno a szerződés megkötésekor mondta, hogy sok érdeklődő van a Kondorosi lakónegyed lakási után. Szóval állítólag komoly hiány, hogy nincs erkélyünk. Tehát ezt a dög nagy házat tekintve teljesen lényegtelen, hogy déli fekvésű, vagyis nagyon világos és meleg a lakásunk, hogy nem belső udvarra, nem a zajos-mocskos Fehérvári útra néz, hogy van előszobánk, hogy nettó 51 nm-ből kihozták a legtöbbet, hogy hagyunk egy komplett konyhabútort beépített gépekért. A lényeg, hogy nincs erkélyünk. Szívás! És hogy anno nekünk ez mennyire mindegy volt!!! Hihetetlen. Azért persze közben nézegetjük Kelenvölgyet, el akarunk menni megnézni még egy házat. De nem írok róla többet, mert sokszor érzem azt, hogy csak álmodozunk, úgyis elviszik a kinézett házakat sokkal korábban, minthogy a mi lakásunk elkelne. Azért remélem, hogy Marika az első lépéseit már nem itt fogja megtenni. Ha mégis, hát ez van, addigis spórolunk és nyitva tartjuk a szemünk, és sokat mondogatjuk, hogy kis helyen is elférnek azok, akik szeretik egymást:-DD

Sütés-Főzés.
Mivel lassanként már belebolondulok az idióta diétámba, néha-néha nekilátok a fiúkkal vagy nélkülük a sütögetésnek. Most nem érzem totális kudarcnak, ha valami nem úgy sikerül, mint a képeken. Mivel épp Miki van itthon extra napközi bentlakóként, így ő választott, hogy csokis muffint készítsünk. Mindent kipakoltam a pultra, mire a végére értem a rakodásnak, addigra jobbról-balról két széken állt Miki és Karcsi. Mindketten nagyon aktívan segítettek, így Miki mellémerte a lisztet, Karcsi kiöntötte az össze cukrot, amit a süti tésztájába kellett volna szórni:-DD Ügyesen kevertek, kavartak, használták a robotgépet, törték a csokit a sütihez. Egész jól bírtam cérnával, akkor küldtem el őket játszani, amikor Miki sikeresen leesett a székről, amin állt. Így aztán gyorsan belemertem a muffinpapírokba a tésztát és már sültek is a csodás csokis muffinok.Nade mivel ebből én nem ehettem, így elbandukoltam megint Limara blogjára valami jó kis sós cuccért. Kinéztem a kolbászos, sonkás csónakokat. Semmi nagy macera, gondoltam, ha hazérünk a suliból gyorsan elkészítem. Tegnap este ez lett a vacsi, de mivel a fiúk közben folyamatosan lopkodták a kolbászt, így két csónakba a kolbászt már virslivel kellett kevernem. Szerintem irtó jól sikerült, büszke voltam magamra. Mindegyik fiam evett tegnap este belőle egyet, Matyi és apa vitt belőle ma tízóraira is. Én is ehettem egy egészet vacsira, mert mindössze 31 ch-t számlál egy csónak. Jó lett volna utána egy nagy pohár tej, de az már sajna nem fért bele a keretbe.

Cukor és Baba.
Egyébként a legutóbbi vérvétel eredményem már csak 6,08 lett. Még egy utolsó kontorollom lesz, aztán végre nem kell elszámolnom folyamatosan azzal, hogy mit eszem. Az uccsó diabetológiai randim másnapján lesz majd uh. Ha ott nem mérik giganagynak pocaklakóm, akkor kicsit lazítani fogok, mert néha már nagyon elegem van. Nem is a sütik meg a csokik hiányoznak, hanem az, hogy ehessek végre akkor, amikor szeretnék, hogy sültkrumplit ehessek és bármit, ami az étlapon megtetszik, hogy bevághassak egy nagy-nagy pizzát (illetve a felét), hogy forrócsokit ihassak, hogy reggel kávéval kezdhessem a napot, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom, ha túllépem a szénhidrát keretet. Na nem panaszkodom, már csak 5-6 hét, attól függően, hogy az uh eredményeket, vagy az utolsó menzeszt veszem alapul. Lassan pakolnom kéne, mert eddig még csak a Tena betétet és a hálós bugyit szereztem be a kórházba. Na jó, vettem egy szép rózsaszín hálóinget is és összeírtam a kórházi csomagba valók listáját. Na majd húsvét után nekilátok pakolni. Ki kéne ürítenem a pelenkázószekrényt, hogy Marika cuccait belerakjam. Már csak azt kell megálmodnom, hogy Karcsi ruháit hova rakjam, ugyanis most azok vannak benne apelenkázóban. Ha valamit el akarok rakni, egy csomó más dolgot is át kéne pakolnom. Na ehhez nincs semmi kedvem, mert ez egy nagy dominójátszma lenne, amihez igenis komoly elhatározás kell, hogy elkezdjem, és van mellette egy vagy akár három hátráltató tényező (a fiaim), akkor jobb, ha neki sem látok, mert legalább egy napos programról lenne szó. Na majd egyszer úgyis kénytelen leszek nekilátni a legnagyobb káosz közepén is...

2010. március 29., hétfő

MillHill Capuccino (2)

Igaz, hogy alig pár napja tettem fel erről a munkámról fotót, de nem bírtam ki, mutatnom kell, hogy milyen szép lett, miután az összes DMC-t belehímeztem. Most aztán jöhetnek a gyöngyök! Direkt egy olyan fotót készítettem, amin látszik, hogy szép mennyiségű gyöngyöt mellékeltek a készlethez. Remélem bőven túlméretezték, mert nekem ez így elég nagy kihívás lesz. Igaz, most nem láthatatlan cérnával fogok gyöngyözni, hanem a készlet által előírt cérnákkal. Kíváncsi leszek a különbségre.
Természetesen megint elkapott a türelmetlenség, ami minden aktuális hímzéskor megkörnyékez, ha már közeledek a végkifejlethez. Na ilyenkor kell kitartónak lennem, különben valami mást veszek a kezembe, ahelyett, hogy a már majdnem készet befejezném. Így aztán, miközben szorgalmasan böködöm ezt a Capuccinot, közben azon filózom, hogy a kötelező három RR-em mennyi időt fog felemészteni és hogy vajon utána gyorsan elkészítsem a Lattet, vagy inkább egy régóta félkész munkámat böködjem? Végülis ezek tényleg édes gondok, ahogy ezt egyszer valaki egy kommentben írta. És sokkal jobb ezeken gondolkodni, mint a lakásvásárláson izgulni, nameg a jövőn, meg azon, hogy most épp Miki beteg. Elmondhatom, hogy a kedves kis vírusunk az összes gyereket ledöntötte a lábáról, kit így, kit úgy, eddig Miki verziója tűnik a leglájtosabbnak. Mondjuk annak nagyon örlök, hogy nem egyszerre dőlt ki mind, hanem mindig volt egy beteg között egy-két nap szusszanásnyi időm.

2010. március 26., péntek

MillHill Capuccino (1)

Na mutatom végre, hogy min is ügyködtem az utóbbi napokban. Miért jó blogokat nézegetni? Mert az ember elkívánja mástól a dolgokat:-DD Így jártam ezzel is. A MillHill Lattet láttam meg Dorottya blogján, miközben épp azon vergődtem, hogy mibe is bökjem a tűmet, ami kicsi is, haladós is és mutatós is és nem mellesleg vagány színei vannak. És hogy ne legyek teljesen "utánozós majom", így aztán a párját vettem elő. Eddig jutottam a Capuccinoval. Élvezet erre a fura kartonra öltögetni. Szerintem talán egy cseppet nagyok a lukak, nameg az x-ek sem lesznek olyan szépek, mint anyagon, de nekem tetszik az összhatás eddig. Csak arra kell figyelnem, hogy ne szorítsam ezerrel az kartont. Néha azt veszem észre, hogy már-már fehérek az ujjaim:-DD Még két színt kell beleöltögetnem, aztán jöhetnek a gyöngyök, ami szintén nem kettő darab lesz...

Most sorolhatnám, hogy kitől mit kívántam el, de sajna nincs több kezem, hogy azokba is sikeresen böködjek jó pár x-et, úgyhogy ezekről inkább nem nyilatkozom;) Nameg ahogy hallom, újabb RR dömping tart felém. Szóval örülök, ha ezzel a kis mintával sikeresen megbirkózom.

2010. március 24., szerda

Keretezett képek




Tegnap este kaptam kézhez a két legfrissebb keretezett képemet. Viktor hozta őket haza a keretezőtől, mert nekem sanszom sem volt elmenni, mert miután Matykó meggyógyult, most épp Karcsi robbant le. Gondoltam majd nappali fényben csinálok szépséges képeket, de hát nem sikerült, pedig vagy egy tucatot ellőttem. A Miki babaköszöntőjével nem is volt semmi gond, de a Sárkány SAL Nora Corbett tündérének a sötétbarna paszija iszonyatosan tükröződik a képeken mindenhol. Igyekeztem kiválasztani a legjobbat, sajna csak ilyen lett, de akit nagyon érdekel, eredetiben megtekintheti a falunkon:-DDD Próbáltam ez utóbbiról közelebbi képet is csinálni. A paszi bársonyos sötétbarna, a keret pedig csillogó, hol aranyban, hol ezüstben, hol szürkében játszik. Vagy ezer keretet hozzápróbáltunk a keretezős csajszival, végül ebben állapodtunk meg, de mindketten éreztük, hogy még ez sem a tökkkkkkéletes:-DD Persze azért én még szívesen fogom nézegetni a falon. Saját részre készült, nem tervezem még véletlenül sem, hogy elajándékozzam;)

2010. március 22., hétfő

Hosszú hétvége

Hát végre eljött a mi időnk is és hosszú hétvégéztünk Viktorral. Pár szóban megpróbálom összefoglalni, de azt hiszem elmondhatom, hogy maga az élmény leírhatatlan. Tudtam, hogy erre van szükségem, de hogy ennyire?!?! Igyekeztem minden percét élvezni és jól megjegyezni, mert szerintem megint évek fognak eltelni addig, amíg egy ilyen hétvégét össze fogunk tudni hozni.

Eredeti terv az volt, hogy valahova el is megyünk szállóba, de végül csak maradtunk abban, hogy a gyerekeket leszállítottuk a szüleimnek Ajkára, mi meg itthon voltunk a kis lakásban és mászkáltunk mindenhova. Megnéztük az Avatart 3D-ben, voltunk hangversenyen a Művészetek Palotájában. Vettünk Viktoromnak átmeneti kabátot, ebédeltünk, kávéztunk, sétálgattunk kézenfogva. Sokat aludtunk, fenn voltunk késő éjszakáig, én egy kicsit hímeztem is, Viktor gitározott. Házimunka terén nem csináltam SEMMIT!!! Na jó, egyszer bepakoltam a mosogatógépbe.

A srácok nekem nem hiányoztak. Kicsit fura volt nélkülük a lakás, mikor hazaértünk, de hamar belejöttem. Sokat dumáltunk Viktorral (végre nem vágott közbe senki egy irtó fontos kérdéssel) mindenről, persze főképp a lakásról, költözésről, a negyedik gyerekkel kapcsolatos aggodalmainkról. Asszem nagyjából mindent sikerült kiveséznünk. Ja, még a húsvéti bevásárlást is megcsináltuk, úgyhogy már ott lapulnak a nyuszik a szekrényben a csokitojásokkal.

Kicsit lazábbra eresztettem a diétát. Meg is lett az eredménye... Bár semmi cukrosat nem ettem, csak kétszer vendéglőben voltunk, de ma reggel a kis mérőmmel is 7,3-at mértem...

2010. március 20., szombat

32 hetesen



Na kérem szépen, ilyen szép méreteket öltöttem a 32. hét végére. Nagy a pocak, és még nagyobb lesz. Már néha kifejezetten fárasztó cipelni, de most nagyon élvezem a pocakosságot!

Hosszúhétvégézünk épp az Urammal. Úgyhogy most csak ennyi voltam:-D

2010. március 18., csütörtök

Murphy

Már itróra várom a hétvégét. Mindig rá kell jönnöm, hogy nem szabad semmit sem túlzottan várni, semmiben túlzottan reménykedni. A gyerekek szinte kivétel nélkül áthúzzák a számításaim(nk). Komolyan mondom, óóóóóóriási szerencse, hogy a mama gyerekorvos, így nem fog kétségbe esni, hogy egy félig beteg gyerekkel fogunk beállítani. Matyi laza egy éve nem volt beteg. Na most tegnap este összehányta az ágyát, a pizsijét, az arcát, az ágyneműt, a földet. Azért egy kicsi jutott a lavorba is, amit jó anyaként előre odakészítettem, mert mondta, hogy émelyeg. A láza csak akkor ment le, amikor a második rókát is kirakta. Persze a korai lefekvésemnek lőttek, vagy fél tizenegykor bújtam csak ágyba, így ma meglehetősen fáradtnak érzem magam. Remélem péntekre nagyjából rendbejön és simán el tudunk utazni...

Tegnap egy új hímzésbe kezdtem. Egyszerűen nézegettem a megkezdettjeim és egyikhez sem volt kedvem. Mindet még vagy egy évig bökögethetném, akkor sem lenne kész. Valamit meg elkívántam egy másik blogról, és hát ha már itthon ül a párja készletben, akkor beleböktem a tűmet. Lehet, hogy ez is majd a félkész munkáim számát fogja gyarapítani, de most nem érdekel. Egyébként elővettem a hímzős dobozom és számba vettem a készleteim. Konstatáltam, hogy még olyan is van, amit még a fonalrendezőbe sem tettem bele. Mostanában nem nagyon gyarapodott az állomány (na jó, az amcsi rendelésem mégnem futott be hozzám, de már elérhető távolságban van), mert egész jó passzban voltam. Főként akkor vásárolok, ha magam alatt vagyok. Olyankor vagy a könyvállomány, vagy a hímzős dobozom gyarapszik pár darabbal. Gáz? Ruhára nem költök, mert ha szépen bevásárolok, mint augusztusban Krisivel, akkor szeptemberben terhes leszek és semmit sem tudok felvenni hosszú-hosszú ideig.

Tegnap itt volt nálunk keresztanyám. Beszélgettünk, megmutattam neki a Házat a neten. Irtó fini sütiket hozott. Csorgattam a nyálam, de csak belenyaltam az egyik szélébe, nem ettem egy darabot sem. És ha már süti, akkor jelentem elkészítettem Limara túrós pogiját. Hihetetlenül könnyű és irtó fini lett. Képet nem csináltam, nem volt kedvem. Még életemben nem futtattam élesztőt tejfölben, de ment, mint a karikacsapás.
Na indulnom kéne ebédet főzni. Tökfőzelék lesz, a hányós betegnek meg zacskósleves, hogy pótoljuk az elvesztett sót. Most már azért iszogat vizet és folyton Győri édes kekszet enne. Na ja, mert ő se HT kekszet, se ropit nem eszik, ha beteg. Diétás leves, répa, krumpli? Inkább éhenhal, de nem. Így aztán maradnak a köztes megoldások, sajtos tallér, Győri édes, zacskósleves. A teljes gyógyuláshoz meg a pizzán át vezet az út, bár egyszer az is visszaköszönt ránk a franciaágy közepén... de ez már régen volt...

Éhes vagyok! Folyton éhes vagyok és az órát lesem, hogy mikor ehetek végre! Még nyolc hét, és jöhetnek a csokik, sütik és őszintén remélem, hogy szülés után a cukrom végre teljesen rendben lesz. Komoly erőpróba a sarokszekrény a konyhában. Ott tartjuk a finomságokat. Napjában egy csomószor kinyitom és megnézem, hogy mik vannak a polcon. Mit nem adnék egy forró csokiért! Röhej, de már a keverős kávé is élvezet számba megy nálam... Baromira unom!!! De hát Marikáért mindent. Csak érdekességképp írom, hogy az anyukák beszélték Matykóék osztályában, hogy igazi kuriózum számba megy a 2. c. Mindössze 1 db 1 gyerekes család van, 1 db 2 gyerekes család, a többiben vagy 3-4, de több helyen akár 5 gyerek is van. Szóval szerintem ez nem semmi, és úgy örülök, hogy ebben a suliban nem néznek ufonak a négy gyerek miatt és nem kívánnak folyton sok erőt és kitartást, hanem teljesen hétköznapi dologként kezelik, hogy lesz egy negyedik gyerekünk. Délután egymás után állnak be a suli elé a 7 személyes autók meg a kisbuszok és jönnek ki az anyukák, apukák sok-sok gyerekkel. Jó, azért a sok erőre, meg kitartásra szükség lesz, de az oviban egész máshogy kezelik a pocimat, mint a suliban.

Egyébként estére már hulla vagyok sokszor. Új élmény a derékfájás. Ilyen a többi gyerekkel nem volt. És mindent de mindent leejtek, pedig lehajolnom már igazi kínszenvedés. Ja és hála a klassz hideg- és melegfrontoknak egy csomót zsibbadnak a kezeim. Ma éjjel sikerült háromszor arra ébrednem, hogy már megint zsibbad a kezem, konkrétan három ujjam. És ha front van, akkor semmilyen torna nem segít. Hiányzik, hogy csinálhassam a gerinctornám, mehessek úszni. Ez utóbbira még legalább fél évet kell várnom, mert hát a hidegvíz nem túlzottan kedvez a szoptatásnak. De a gerinctornát amint lehet, visszavezetm a hétköznapi rutinomba. Ha megszületett Marika az első éjszaka háton fogok aludni, sőt hason is fogok egy kicsit!!!

Ja, és Matyival közösen elolvastuk a Fairy Oak meséjét. Imádnivaló volt, nagyon élveztem. Már Matyi is felfalta. Ha ő letette a könyvet én elmartam és fordítva:-DD

2010. március 17., szerda

9 év

Ennyi év telt el, amióta ez a kép készült. Nekem néha soknak tűnik ez a szám, de egész hamar elröpült ez a kilenc év. Kicsit megöregedtünk, Viktor jól lefogyott én meg jól meghíztam:-DD

Nem tudok sokat írni, inkább csak annyit, hogy:

Kedvesem!
Köszönöm az elmúlt éveket, remélem még sok-sok közös élmény, öröm, ünnep és néha bánat vár még ránk! A lényeg, hogy együtt legyünk és szeressük egymást!

2010. március 16., kedd

Kancsós RR (9)

Jöjjön mára egy kis hímzéses bejegyzés is. Újabb RR, megint soron kívül hímeztem. Krisinek írom itt, hogy ígérem fogok küldeni mostanság egy levelet, ahol az összes hímzős szakkifejezésre választ adok, nameg egyébként is megírok pár dolgot, mert kissé elhanyagoltam a levelezésem veletek, lányok!
Nade visszatérve Mariann kendőjére. Nagyon jó kis anyag volt, szóval élvezet volt rá hímezni, mert állati szépen kifeküdtek rajta az x-ek. Szemenként kontúroztam, nehogy a készülő függöny bármibe beleakadjon majd, ha viszi a huzat, vagy épp a mosógép:-DD Jópofa volt ez az epres kanna, gyorsan elkészült, még úgy is, hogy most már azért elég rendesen tele van a puttonyom az RR kendőkkel. De ahogy Dorottya blogjára benéztem látom, nemcsak nekem van hasonló érzésem...

Most megint ott vagyok, hogy a magam kedvére szeretnék hímezni. Mibe is bökjem a tűmet? Estig kitalálom!

Íme a kép magáról a kannáról és a lepedő méretű anyagról:-DD

Mindenféléről egy kicsit

Na sikerült kissé eltűnnöm megint az utóbbi időben. Gondoltam írok egy összefoglalót, de már annyi mindent kéne összefoglalnom, hogy inkább legyen egy amolyan egyveleg arról, ami épp eszembe jut.

Miki. Múlt héten kaptam egy levelet a logopédus nénitől, hogy megperdült Miklóska első "r" hangja. Király! Azóta is gyakoroljuk és nagyon klasszul megy neki. Mellesleg a vonathangnak is nekiláttak, szóval susogunk is ezerrel a sok-sok sziszegés és ciccegés mellé. Még mindig élvezettel logopédusozunk esténként, pedig egyre többet ismétlünk vissza, hogy semmi se vesszen feledésbe. Már Karcsi is tudja a rövidebb mondókákat, így általában együtt sziszegnek és sustorognak a fülembe két oldalról.

Matyi. Mostanában jóban vagyunk. Másfél hónapon át ellenőriztem minden este a háziját és a bepakolást. Most már csak amolyan szúrópróbaszerűen szoktam elkapni, hogy na had lássam, mit csinált házi címszó alatt. Utána együtt bepakolunk. Jelentem, nem kellett aláírnom egyetlen elmarasztaló bejegyzést sem az üzenőjében. A fél pár tornacipő sajna nem került elő, de sebaj, sikeresen elvesztette a sapkáját is múlt héten.
Mivel irtó nagyot nyúlott megint, ma elmentem és vettem neki tréning gatyót meg egy pólót, két hosszú ujjú pólót. Miki kapott a pókhasára nagyobb alsógatyákat, a csajszi rábeszélt egy bokszersortra is. Kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá középsőm.

Karcsi. Félig akár szobatiszta is lehetne, de zokogva lázad az alsógatyák ellen. Hétvégén apának kakilt a bilibe. Minden reggel megy a pisi is, gyakran este és nap bármely szakaszában is, de a pelushoz akkoris körömszakadtáig ragaszkodik, így még marad egy ideig. Egyébként végre valahára tényleg végigalussza az éjszakákat. Reggel legkésőbb 6:20-kor kel, úgyhogy mostanában a csörgőórára sincs szükség. Mostanában orrvérzésig Kisvakondot, Mazsolát és Verdákat nézünk. Javaslom mindenkinek aki gyermekkori élményeiből táplálkozik, hogy nézzen meg egy Mazsola mesét manapság. Hogy ez a zöld malac milyen idegesítő!!!! Manócskáról és hanghordozásáról pedig ne is beszéljünk!

Viktor. Ma lett 33 éves. Kapott reggel mindenkitől nagy puszit. Ajándékvásárlást hétvégére tervezzük, amit csak és kizárólag kettesben fogunk eltölteni. Lesz minden, amit csak szeretnénk, mozi, hangverseny, nagy ebédelés, kávézás, kéz a kézben sétálás, itthon kis pakolás, hogy Marika cuccainak legyen helye és egyebek;) Még mindig kitartóan gitározik, de Pénzes László mindenhatósága kezd meginogni:-DD Ja, és hiába minden szándékom, továbbra sem hízik, úgyhogy családunk legsúlyosabb tagja az utóbbi időben verhetetlenül én vagyok.

Marika. Nő és mocorog. Folyton. Minden oké nagyjából, csak a cukrom szállt el egy hete. Nem lett vészes, csak hát diéta mellett azért nem nézik jó szemmel a 7,26-os értéket. Szigorítottak az étrendemen és mehettem újabb szúrásra. Ma voltam megint diabetológián, az értékem még mindig rossz, de a múltkorihoz képest jobb, úgyhogy a kedvesen kilátásba helyezett kórházi befekvés és gyógyszerszedés szerencsére elmarad. Csak csináljam rendesen a diétát. Még szerencse, hogy nagyböjt van, ilyenkor alapban nem eszek csokit, sütit, szóval a kísértés minimális:-DD

Lakás. Volt múlt héten egy érdeklődőnk. Egy pókerarcú fiatalembert hozott nekünk az ingatlanos. Szerintem fizetett kuncsaft volt, mert szinte semmit sem mondott, még csak az sem látszott rajta, hogy egyáltalán tetszik-e neki egy kicsit is a lakásunk, vagy sem. Két napig takarítottam, hogy jó benyomást keltsünk;) Persze este jött, majdnem hét körül, amikor a fiúknál elkongatják az őrület óráját. Visítottak, rohangáltak, lovacskáztak, verték egymást. Szóval Viktor kalauzolta az ingatlanost és a pókerarcú fiatalembert a lakásban én meg terelgettem a fiúkat mindig más szobába, mint ahol a többiek voltak. Így nagyjából minden beszélgetésről lemaradtam.
Viszont néztünk egy csodás házat Kelenvölgyben szombaton. Persze a fiúkkal együtt mentünk terepszemlére. Fullra felújított az alsó szint, a tetőtér beépíthető. A padláson mindegyik srácom átesett a gerendákon, pókhálós és mocskos kabátos lett, de a ház akkor is király. Én szerelmes vagyok bele. Na ezt nagyon sajnálnám, ha elvinnék előlünk. Megszereztük az alaprajzot, már elterveztük, hogy mit hova raknánk. A földszint csak 75nm, tehát egy jó ideig ott kéne kihúzni a négy gyerekkel, de ha lesz pénzünk, akkor beépíthetnénk a tetőteret és az úgy már tökéletes. És van kert is, szép nagy, totál üres, csak egy nagy tuja van, pont a konhyaablak előtt, hogy a nap se süssön be, nameg egy 16nm-es melléképület, ami perpill kondiszoba. Annyi tervem lenne a kerttel, meg az egésszel, hogy már álmodtam is vele... Hétvégén csak erről a házról beszéltünk Viktorral, annyira jó érzés álmodozni, tervezgetni. Ja, és nem is olyan drága, bár baromira ki lennénk anyagilag centizve... Csak venné meg valaki a miénket... mondjuk a pókerarcú fiatalember? Egyébként mi simán megmondtuk, hogy nagyon tetszik és akár ma lefoglalóznánk a házat, csak hát nem túl egyszerű a miénket eladni. Szóval reménykedünk abban, hogy még ezt sem vitte el senki az elmúlt egy hónapban, hátha egy ideig még a nyakukon marad. Persze amint mi elmentünk, nekik már jött a következő érdeklődő... de azért reménykedünk...

Barátok. Múlt hétvégén voltunk Szilárdék gyerekbarát szülinapi buliján. Vittünk mindenfélét, sütit, piát, csokit, keretezett Pixie képet, mert a Szonjának szánt varrt baba nem készült el időben. De mivel Adri szereti a tündéreket, gondoltam, hogy a téli pixie is biztos be fog jönni neki. A fiúk majdnem egy órán át bírták wii nélkül, na akkor feltették a kérdést végre a házigazdának, hogy játszhatnak-e;) Játszottak, nagyon élvezték. Én elég cefetkésen voltam, nem értettem mitől fáj annyira a hasam. Aztán másnap leesett a hó és minden világos lett. Jól éreztem magam, szembesültem a ténnyel, hogy Karesz egyáltalán nem kicsi, sőt már igen nagyfiú. Mellesleg Szilárdék is árulják a lakásuk. Ők Biatorbágyon és Sóskúton nézegetnek...

Most hétvégén meg a Simonyi családot látogattuk meg Szegeden. Reggel indultunk (Karesz időben ébresztett minket), késő este értünk haza. Húú, nagyon rég találkoztunk már velük. Sokat dumáltam Julival, mindig fűzi a fejünk, hogy költözzünk vissza. Végülis Viktornak lenne ott munkája, én meg lehetnék négy gyerek mellett htb, csak félek, hogy egy idő után belehülyülnék, meló meg nem igazán van arrafele. De az ötlet, hogy Budapestet itthagyjuk, az mindig csábító...
Sétáltunk a belvárosban. Még mindig szeretem Szegedet. Beültünk a Corso cafeba. Megnéztük az ismerős helyeket. Nosztalgiáztam. Ja, és Miki nagy örömére láttunk legovillamost is, pedig az 1-es vilit most felújítják, de pár villamost áttettek a 4-es vonalára. Szóval ezt is kipipáltuk!

Na most ennyi voltam. Mentem hímezni!

2010. március 11., csütörtök

Kancsós RR (8)

Hát íme, itt egy újabb RR. Nagyon örülök, hogy ezt letudtam. Végeredményben eddig nem is volt különösebb gondolom ezzel az RR-rel, gyors és vidám mintákat hímezgettem meg a többiek kendőjére. Nem tudom, hogy ezt a Wreath kannát ki választotta bele az RR-be, de azt hiszem az az emberke az elmúlt négy-öt napban csuklott rendesen. Ez volt az első "nemszeretem" kanna számomra. Maga a minta sem tetszett, bár nem volt túl sok a színváltás, csak hát Brunyi-Judit anyaga elég rendesen feladta a leckét. Szerintem vagy 100 félx-et kellett a 18-as aidájába belenyomkodnom. Ha jól emlékszem a nagyon vágyott popcornos kalendáriumot is pont a félx-ek miatt tettem le, mert anyagul aidát választottam. Félx-hez az aida halálos, most már biztos vagyok benne.

Igyekeztem minden tudásom beleadni és a nehézségek ellenére lelkesen hímezni a kendőt, mert úgy indultam neki ennek az RR-nek, hogy szeretem és akarom. Egyébként állati jó végignézni Judit párna-kezdeményén. Egyre több rajta a kész kanna, úgyhogy fotóztam is, ne csak én nézegethessem;)Most gondban vagyok, hogy kinek küldjem tovább. Dorottyának, vagy Valikának? Na mindjárt írok mailt érdeklődés címszó alatt:-DD

És betáraztam ennek az RR-nek a következő darabjához a cérnákat. Most az epres kanna következik Mariann lepedőjére. Végigolvasgattam a kiskönyvét. Mindenki szerette az anyagát, csak hát a méret... Mondjuk én pont a szélére fogok hímezni és még csak nyár sincs, hogy izzadjak alatta. Aztán hamarosan befut talán Vikitől egy Gyógynövényes kendő. Mikor fogok én a magam kedvére hímezni?!?! Már nem is tudom mióta nyektetem az RR-eket...

2010. március 4., csütörtök

Gyógynövényes RR (7)

Csak úgy ontom az RR-eket;) Szeretném letudni a kötelezőket, hogy végre a magm kedvére hímezgethessek. Még van nálam egy kannás RR (Brunyié), aztán Évi jelezte, hogy postára dobott nekem még egy kannásat. Hamarosan meg ebben a gyógynövényes RR-ben is határidő van, tehát újabb kendő fog landolni a postaládámban. Hm... Mikor is fogok magamnak hímezni?:-DD
Ezt a kendőt Csédórától oroztam el, hogy gyorsan meghímzem, hogy egy kicsit előredolgozzak. Hamar kész lettem vele, mindössze 4 napot vett igénybe. Szerettem Anita anyagát, még életemben nem hímeztem ilyen sűrű anyagra. Ez lenne a takácsvászon? Ha kifeszítettem a rámába, folyton pukkanós hangot adott, amikor a tűt fel vagy le húztam. Azt hittem, hogy a kontúrral hamar megleszek. Na ja, azzal tényleg hamar elkészültem, de a kismillió franciacsomó... Hm... Van olyan növényke ebben az RR-ben, amire nem kell egy csomót sem gyártani?Na most már csak Csédóráékkal kéne összehozni egy találkozót, hogy visszajuttassam a kendőt neki. Vagy marad hőn szeretett Magyar Postánk végső megoldásként.

2010. március 3., szerda

Hajtovány

Tegnap este készen lettem a kettes számú hajtovánnyal. Hogy mit szúrtam el az elsőn? Szépen kinyújtottam, és hatalmas csigákat tudtam felcsavarni. Inkább téglalap alakúra kellett volna nyújtanom, mint négyzetesre. Na másodjára ezt már nem rontottam el, így normál méretű, szép kis csigáim lettek. Még azért van min finomítanom, lehet laposabbra is nyújtani. Na majd szombatra, mert Szilárdék kései farsangi bulijára viszünk majd egy nagy adagot ebből. A sör mellé jól fog esni a társaságnak:-DD

Tegnap este ez volt a vacsi. Mondta is Viktor, hogy erre érdemes hazaérni;) Kitettem a tepsit az asztal közepére és a fiúk csak úgy tekerték be egyiket a másik után.

Ja, a recept Limara oldaláról van.

Második nekifutás...

Egyszer már tényleg majdnem nekiláttam ennek a bejegyzésnek, de csak nem jött össze. Kicsit elkedvetlenített, hogy nem tudtam guszta fotót csatolni mellé. Na remélem, ha kis késéssel (mégkb. 1 órára van szükségem) de ehhez a poszthoz már kész lesz a fotó. Legyen egy kis összefoglaló is a múlt hétvégéről.

Mozgalmas hétvégénk volt ismét. Szombaton Kolos szülinapi zsúrjára voltunk hivatalosak családilag, vasárnapra meg vártuk apósomékat Matykó névnapjára. Mindkettő jól sikerült. Hogy egy kicsit időben legyünk próbáltam előre dolgozni a konyha terén, több-kevesebb sikerrel. A több sikert a Matykó által megrendelt banános gyümölcstorta jelentette, amit még szombaton délelőtt megcsináltam és hűtőben várta a sorát, hogy megegyék. Finom lett, ugyanis hétfő estére már egy szeletke sem maradt belőle. Még Karcsi is falta, pedig asszem életében nem evett gyümölcstortát. Tőlünk Matyi megkapta a Fairy Oak második kötetét (én már el is olvastam), apósoméktól pedig Jengát kapott. Egyébként apósomék mindenkinek hoztak valamit. Én kaptam egy nagy tábla csokit és két doboz bonbont:-DD Most erre mit mondjak? Kénytelen vagyok várni még legalább két hónapot, mire ezt felfalhatom.

Mariannékhoz szombaton evés után indultunk. Nem volt túl jó ötlet az utazás időzítése, mert Matykó a kocsiba kétszer is behányt. Először a dísztasakba, aztán meg a benzinkúton kért zacsiba. Szegényke rémesen zöld volt, mire odaértünk Dunakeszire, máskor nem volt gondja ezzel a távval, de ennyire közvetlenül kaja után nem is utaztunk még soha.
Vittem jogsit, hogy Viktor iszogathasson egy kicsit a srácokkal. Kissé berozsdásodtam vezetés-ügyileg, lassan értünk haza.
Kolos szülinapján ott voltak Ágiék is a gyerekekkel. Áginak már szépen látható a pocakja.
Matyi és Kriszti szerintem egész jól kijönnek egymással, fenn legóztak az emeleten Péter technik legóinak egyikével. Hát igen, most még nem kell rájuk nézni, hogy mit is csinálnak odabenn kettesben, ahogy ezt Vince viccesen meg is jegyezte:-DD A kicsik meg tobzódtak, rohangáltak, kiabáltak, dobáltak mindent, főképp a tízezer kislabdát, amit Ágihoz hasonlóan garantáltan én sem bírnék egy hétnél tovább a lakásban;)
A torta biztos finom volt, az aprósütikbe kicsit beleettem, de tényleg csak egyet vettem ki.
Beszélgettünk, fiúk iszogattak, gyerekek játszottak, néha rájuk néztünk. Gyorsan eltelt a délután.

Miután hazaértünk nekigyűrkőztem a Limara féle hajtoványnak. Irtó fini lett, de nagyon bénán nézett ki. Most készül belőle a második adag. Ha jó lesz, akkor tényleg fotózom.

Tegnap voltam ultrahangon és nőgyógyásznál. Baba továbbra is lány, és most már majdnem 1,5 kiló. Kicsit nagyobb a méretek szerint, de én maradok az eredeti számolásnál, hogy május 15-re vagyok kiírva. Képet nem kaptam, mert nem kértem és csak sima uh-ra mentem. Viszont bejelentkeztem egy 4d-s uh-ra, hogy végre apa is láthassa ezt a gyerkőcöt. Asszem dvd-re nem iratom ki majd a babamozit, de egy szép képet kérni fogok Marikáról.

Csak a poén kedvéért írom, hogy Karesz az M betűt nem tudja kimondani. Így aztán frankó, ha a tesói nevét mondja: Husú, Hiki, Harka. Matyi nevét ferdíti a legjobban, már mi is csak Hosszúnak hívjuk magunk között. Marikára is kezd ráragadni a Harka, de azt annyira nem szeretném:-DD

Ja, és Matyi elhagyta a fél pár tornacipőjét. Én persze kiakadtam a dolgon. Elelinte csak kértem, hogy keresse meg. Persze nem kereste. Szóltam tanár néninek is a dolog miatt. Mondta, hogy Matyi cuccát már a fél osztály számon tartja. Tesi után a tornafelszerelés a felét a többiek hozzák Matykó után. Most megkapta tőlem a kinőtt tavalyi sportcipőjét. Nyomja csak a lábát, hátha nekilát keresni az elvesztett fél pár cipőt...