Gyerkőceim életkora

2010. január 29., péntek

Kancsós RR (7)

Íme, kész lettem Iszit-Virág kendőjével. A kép megint nem a legjobb, mert sikeresen ráárnyékoltam, de már mindhárom pasim itt garázdálkodik, örültem, hogy egyáltalán lencsevégre tudtam kapni.
Kis késésben voltam a kendővel most, mert nem akartam félbehagyni a tündért. Tudtam, ha leteszem, akkor hosszú idő kell, hogy újra elővegyem.
Kifejezetten szerettem Iszit kendőjét hímezgetni, nagyon jó anyagot választott hozzá, vidám színei vannak a kereteknek. Eddig ezt a kannát hímeztem a legnagyobb kedvvel, mert nagyon tetszett. De hogy miért lett a füle és a gombja kék?!?! Erre már csak a tervező adhat választ. Szerény vélményem szerint sokkal jobb lett volna pirossal. Na mindegy, kész egy vidám kancsó, holnap dobom is postára Draconiss-Dorottyának, hogy mihamarabb ő is lenyomja:-DD Aztán mehet tovább a sorrend szerint Valikaanak.

Ha holnap postázás, akkor Annának is feldobom a csomagot a babaköszöntővel, eddig ugyanis nem jutottam el vele a postára. Lassan három hete készülök a Meseboltba és két hete kereteztetni (na jó, ez utóbbi enyhe csúsztatás, mert csak a héten lettem készen a tündérrel).

2010. január 27., szerda

Lakás

Gondoltam leírom, mert úgy tűnik a dolog már lefutott kör. Lakást néztünk nem is olyan rég, január elején. Kutakodtam az interneten és felfigyeltem egy hihetetlen akcióra. Tényleg akció volt, csak a lakás mérete nem stimmelt, de ha már ott voltunk és mondtuk a vezetőnknek, hogy azért költöznénk, mert plussz egy fővel gyarapodik kis családunk, mutatott nekünk még egy lakást Budatétényben. Írjak árat? Ne írjak? Inkább nem leszek olyan konkrét. Szóval szerintünk nagyon jutányos áron megcsíphettünk volna egy 85 nm-es 4 szobás lakást. Mindegyik szobája egész szoba, fürdő és wc külön, kamra, amerikai konyhás nappali. Az egyetlen szépséghiba, hogy egy tömbház földszintjén lévő lakásról lett volna szó, ahol nekem úgy nagyjából vállmagasságban vannak az ablakok, és én félek a betörőktől, az ablakon bekukucskálóktól... Mi lelkesek voltunk és vállalkozó szelleműek. Tudtuk, hogy pang az ingatlanpiac, hogy sok lakást most áron alul adnak el, de hogy a miénket az értékbecslő laza 3 millióval kevesebbre értékeli, mint azt mi gondoljuk... hát ezt őszintén szólva nem gondoltam volna. És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy ebben az árban benne van már a tárolónk, a konyhabútorunk a beépített gépekkel.

Maradunk. Reméljük, hogy találunk máskor is ilyen frankó újépítésű lakást. Reméljük, hogy jobb áron el tudjuk majd adni kis lakásunkat. Reméljük, hogy félre tudunk még tenni egy kis pénzt addig, amíg költözésre kerül a sor. Reméljük, hogy lesz kormányváltás és visszahozzák a szocpolt, ami nekünk nem kis összeg lenne. Reméljük, hogy lesz megint támogatott lakáshitel. Vagy túl sok dolgot remélünk?
Ha Marika megszületett, meghirdetjük az 51 nm-es lakásunkat és várunk és álmodozunk, mert azt lehet, nameg nyitva tartjuk a szemünket;)

2010. január 26., kedd

Sárkány SAL - Trick or Treat Fairy (4)






Őszintén szólva volt pár napom, amikor úgy gondoltam, hogy ezt a blogbejegyzést nem fogom megérni;) Most fejeztem be a tündért, még meleg és vasalófolyadék szagú:-DD A végén gyűlöltem, ha szabad ilyet mondani. Az eredeti tervek szerint már két hete készen "kellett" volna lennie, de minden lassabban haladt, mint én azt gondoltam. Utoljára még Kreinik és MillHill gyöngyök nélkül mutattam itt a blogon képet róla. Aztán belehímeztem kb. 2 szálat abból a rém vastag és durva Kreinikből, ami a feliratnak a színe (kódot most inkább nem keresek ki hozzá). Itt jó időre el is akadt a hímzés, egészen addig, míg az egyikMira csajszimhoz szintén Kreinikre volt szükség, és megtapasztaltam, hogy két Kreinik között is óriási különbség lehet. Szóval összeszorítottam a szám és legyűrtem a durva cérnát, a többivel már öröm volt hímezni és hála Vikinek, aki küldött nekem a 3514-esből minden öltés végén a helyére került. Pont elég volt az a darab, amit küldött nekem. Aztán már csak a gyöngyök hiányoztak. Mindössze három napra becsültem az időt, ami alatt felvarrom őket. Ja, három nap, ami lassan másfél hétre nyúlott. Nagyon szeretem a láthatatlan fonalat, mert bárhol és bármekkorát lehet ugrani az anyag hátulján, viszont én ezt a cérnát csak két kézzel tudom kezelni. Így aztán valami hihetetlen pózban hímzek ilyenkor, aminek hátránya, hogy babácska a pocakban nagyon nem csípte a helyzetet. Így a pocakomtól függött, hogy mennyit gyöngyöztem. Úgy kb. a 400. gyöngy környékén gondoltam azt, hogy a sarokba vágom a tündért és többet nem érdekel, vagy legalábbis valami újba kezdek, mert ettől a hajam már az égnek áll. Kitartottam, vállon is veregethetem most már magam. Igazából a végén már csak az vitt előre, hogy konkrét kerettervem van hozzá. Persze csak az utolsó keretezés emlékéből élek, de azért remélem, hogy passzolni fog hozzá, amit elképzeltem. Ha lesz egy szabad pár óra valamelyik délelőttömben, vagy délutánomban, akkor futok is Miki babaköszöntőjével együtt a Lónyai utcába.
Még egy utolsó megjegyzés a gyöngyökhöz. Nekem a lila színű gyöngy egyáltalán nem illett bele az egészbe. Miközben készítgettem folyton arra gondoltam, hogy miért nem egy mélybordót választott hozzá Nora C.
Na de végre kész van, ma csak gyönyörködni fogok benne és kitalálom, hogy mihez is kezdek legközelebb. Asszem egy RR-t kéne letudni...

2010. január 23., szombat

24 hét

Ennyi már eltelt a terhességből. Néha fura belegondolni, hogy nemrég teszteltem csak két csíkosat. Hihetetlen tempóban repül az idő és közeledik Marika születése. Néha rémesen beparázom ettől, máskor meg egyáltalán nem izgat. A túlélés kulcsa, hogy mindig csak a következő megoldandó problémára koncentrálok:-DD Akkor általában lemegy rólam minden para és megnyugszom, hogy majd csak lesz valahogy, hiszen mindig volt valahogy.
Hoztam két képet. Nem a legjobb az oldalfotó, de azért mutatja, hogy mekkora a pocakom most. Hajamat kéretik nem megkritizálni, tudom, hogy béna, de épp lenövesztem. Szülésre mindenképp hosszú hajjal szeretnék érkezni, hogy össze tudjam kötni. Csak egyszer szültem rövid hajjal, szerencsére Miklóska nem szenvedett semmiféle törést, hogy az anyját piramisfejjel, jobb oldalt totál ellapult hajjal, bal oldalon kifele álló tincsekkel ismerhette meg. Én viszont utáltam akkor a fejem, de még ahhoz is kevés volt az erőm, hogy pisilni kilibbenjek, nemhogy belőjjem hajzuhatagom. Szóval marad a jól bevált lófarok szüléshez, még a legzsírosabb, legszörnyűbb hajat is kordában tarjta annyira, hogy normálisan nézzek ki.

Mellesleg most abban is más a helyzet, hogy nincs "kinyílik a méhszáj" parám. Egyszerűen olyan gyorsan tellik az idő, hogy nincs időm ilyeneken agyalni. De jó!

Közben azért hímezgetek, gyönygözöm a Trick or Treat Fairy-t. Rémes. Most már kissé utálom a dolgot, nagyon várom, hogy végre a végére érjek, de egyre lasabban halad. Közben nézegetem az RR-eket és leginkább azt várom, hogy akövetkező Mira csajszimat öltögethessem. Na mentem, mindenkinek szép hétvégét!

2010. január 22., péntek

Az képek kiegészítése

Tehát Miki fiam 5 éves lett. Irtó régóta készült erre. Három fiam közül ő az, aki tudatosan és nagy rákészüléssel ünnepelteti magát. Valamikor november közepén kezdte el számolni, hogy mikor is jön a Mikulás és azzal együtt a névnapja, aztán Karácsony és utána neki lesz legelőször ünnepe, a szülinapja. Azt hiszem az elmúlt két hétben legalább tízezerszer megkérdezte, hogy a születésnapjáig még mennyit kell aludni. Komoly kívánságlistát is készített magának fejben, első helyen természetesen távirányítós autó szerepelt. (eleinte távirányítós buszt kért, de olyan tudtommal nincs)
Mikor elmondtam neki, hogy a szülinapi ünnepségre jön majd a Nagypapa és a Nagymama, azt hiszem az izgalom tetőpontra hágott Mikinél. Minden reggel úgy ébredt, hogy megkérdezte, hogy ma van-e a nap? Szerdától péntekig az oviból hazafelé csak és kizárólag arról kellett beszélgetnünk, hogy neki milyen szülinapi tortát fogunk sütni. Eleinte marcipán bevonatot kért, aztán maradtunk a csokibevonatnál smarties golyókkal. De hogy világos piskóta kell és vanília puding a belsejébe, ehhez végig ragaszkodott. Kb. csütörtök este kitalálta azt is, hogy ő is sütni fog egy tortát a Karcsinak, mert említettem, hogy Karcsinak lesz a névnapja és ő is fog kapni majd valamit ajándékba, de persze az ő szülinapja a lényeg. Miklóska még tavaly a névnapjára kapott egy frankó sütőkészletet ajándékba a nagyszülőktől. Van benne minden szükséges: keverőtál, habverő, nyújtófa, fakanál, fogókesztyű, tortaforma, őzgerinc, muffinforma. Mind használható a való életben is. Így aztán amikor én bekevertem az ő tortájához a 6 tojásos piskótát, jött ő is, és bekevert egy egy tojásos piskótát Karcsinak. Ragaszkodott hozzá, hogy Karesznek emeletes tortája legyen és csokis természetesen. Irtó lelkesen alkotott, a végeredményt lentebb lehet látni a képeknél. Persze azért kellett egy kis segítség tőlem, vagy nagyitól, attól függően épp ki volt kéznél. Minden eszközét ő maga mosogatta el és törölgette meg. Zabálnivaló volt Miki!!!

Tegnap pedig megünnepelték az oviban. Vettem Eszterházy tortát az Auchanban, meg vittünk üdítőt és Miki valamilyen megfontolásból még egy zacsi babapiskótát is a csomaghoz csapott. Először sikerült megünnepelnie közösségben a szülinapját, nálunk ez az időszak korábban mindig a nagy lebetegedések korszaka volt. Most valahogy mindenki jobb bőrben van (csak el ne kiabáljam), kisebb betegeskedések vannak csak napirenden.
Délután lelkesen sorolta, hogy finom volt a torta, hogy miket kapott és hogy mit énekeltek neki a csoporttársak és még mondókát is mondtak és elfújta a számgyertyát és...

Még két aranyköpés középsőmtől. Javasoltő is második nevet Marikának:
Selmeci Mária Zsombor :-DDD

Ez a párbeszéd múlt héten zajlott le közöttünk. Nem bírom csemetéimet arról leszoktatni (a kicsiket), hogy bejöjjenek hozzám a fürdőbe, ha épp a wc-n ülök. Szóval épp pisiltem, mikor Miki bejött valami halaszthatatlan kérdéssel, aztán csak nézett egy ideig, majd jött a kérdés:
- Anya, te most mit csinálsz?
- Pisilek.
- Miért nem állva pisilsz?
- Mert állva nem tudok.
Egy ideig hallgat, látom, hogy rohamtempóban kattognak fejében a fogaskerekek, aztán közli:
- A fiúk állva pisilnek és ülve kakilnak. Akkor te állva kakilsz?
- Nem, én nem tudok állva.
Kis szünet, amíg feldolgozta az újabb infót.
- De rossz neked Anya, hogy sosem kakilsz!

2010. január 21., csütörtök

Miki 5 éves lett

Most csak a képek, mert a többihez fáradt vagyok. Majd holnap megírom részletesen. Miki tortáját én sütöttem, Kareszét (jan. 28-án lesz a névnapja) a leendő cukrászunk, Miki. Komolyan!
Ajándékba tőlünk legót kapott Miklóska, (Karesz egy markolót). A nagyszülőktől pedig egy távirányítós versenyautót kapott az 5 éves nagyfiú.

Itt volt a mama

A héten itt volt nálunk a mama. Ma délelőtt ment el, olyan jó lett volna, ha még marad egy kicsit. Vasárnap jöttek apukámmal együtt, hogy Miklóska szülinapját megünnepeljük, aztán én kértem a mamát, hogy maradjon még, mert sok-sok köröm lesz az elkövetkezendő pár napban. Hétfőn reggel nőgyógyászat, cukorterhelés, délután háziorvos, kedd reggel diabetológia, este fogászat, szerdán kereteztetés. Szóval Dóra tervezett és persze semmi sem úgy alakult, ahogy én kigondoltam. Addig minden stimmelt, hogy elcsattogtam hétfő reggel Fülöpkéhez cukorterhelés beutalóért és táppénzes javaslatért. Már a kórházban éreztem, hogy valami komoly gond van a pocakban, egyre jobban csikart a hasam. Az 1 órás újabb vérvételre már úgy érkeztem, hogy alig bírtam ülni a széken a hasgörcsöktől. Szabályosan rohantam haza, feltéptem a klotyóajtót és aznap igyekeztem a fürdő közelében maradni. Rémesen kimerültem, borzasztó cefet közérzettel éltem túl a hétfőt. Háziorvost felhívtam, hogy kéne a táppénz, de nem tudok most menni. Kaptam haladékot kedd délelőttig, hogy addig érjek be személyesen. Kedden már sokkal jobban voltam, aludtam egy hatalmasat, a hasmars is elmaradt szerencsére. A diabetológiát viszont kihagytam, hogy el tudjak menni a háziorvoshoz, mert az erőm igencsak véges volt még. Na ott aztán jött a feketeleves. Velem még életemben nem beszélt így orvos. Hasonló stílust asszem csak és kizárólag a Humánpolitikai osztályvezető ütött meg anno, mikor beléptem a Szent Imrébe. Nem tudom, hogy ő emlékszik-e még rá, én igen és nem felejtem el soha.
Lényeg a lényeg, kedvenc háziorvosom amúgy is egy vén kekec, de bunkónak azért nem gondoltam, csak kissé mogorva, mufurc embernek. Hát végig szidott és kiabált velem, hogy miféle táppénzes javaslatot hoztam neki a nőgyógyászomtól, neki ez nem elég, neki részletes orvosi javaslat kell, mert így a táppénzkérelmemet vissza fogja a TB utasítani. Meg milyen BNO kód van rajta, mit takar ez az egész? Milyen panaszaim vannak, hogy én nem tudok dolgozni? Miért két órás a cukorterhelésem, mikor a hülye is tudja, hogy másfél órás kell? Miért nincs még sem EKG eredményem, friss vérvétel eredményem, belgyógyászati státuszom, fogászati igazolásom? Én csak ültem kukán, totál megalázottan és alig bírtam pár szót kinyögni. Itthon már tökéletes szöveget tudtam volna nyomni, de ott csak arra figyeltem, hogy el ne bőgjem magam. Ígéretet tettem rá, hogy hozom a részletes orvosi javaslatot legkésőbb jövő hétfőre és eljöttem. Kipanaszkodtam magam apukámnak, anyukámnak, az uramnak, de valahogy nem lett jobb ettől a hangulatom. Utálom, hogy képtelen vagyok ilyen szituációkban visszavágni vagy beszólni.
A történet még azzal folytatódott, hogy hívtam Fülöpkét, hogy kéne ez a plussz papír. Mondta, hogy szívesen bármit 31 után, mert addig külföldön van. Persze őt is jól felhúzta az egész, a végén már tök hadart, ami mindig jelzi, hogy felkapta a vizet...
Végül visszahívtam a háziorvos rendelését és az asszisztensnővel megbeszéltem, hogy papír majd csak februárban lesz. Mondta, hogy hétfőn menjek a táppénzes papírért, majd ő beír mindent nekem. Éreztem a hangján, hogy együttérez velem...

Fogászati időpontomat átengedtem az uramnak. A hasmars miatt nem mertem mindenfélét enni, csak diétásan és keveseket, így aztán égett baromira a gyomrom. Hogy még valaki könyékig a számban is turkáljon? Kösz, most inkább passzoltam.

Mivel egy x-et sem hímeztem, mert sokat-sokat feküdtem és aludtam, így jegeltem a kereteztetést is. De bementem a kórházba intézni pár hivatalos dolgot szerdán és vettem tortát Miki szülinapjára az oviba. Mert manapság már nem lehet sk sütit, tortát vinni az ünnepeltnek, mert a Köjál nem engedi. Pedig én biztos finomabbat sütöttem volna:-DD

Na és amíg itt volt a mama sokat-sokat beszélgettünk, pletykálkodtunk. Én pihengettem, ő folyton tevékenykedett. A végén már rémesen lustának éreztem magam. Jó volt, hogy volt kihez szólnom, hogy tudtam, hogy nem kell az egész napot csak a gyerekekkel töltenem. Mama sokat nevetett Kareszen, azt mondta, hogy borzasztó rossz de állati édes kiskölyök. Kitárgyaltuk a fiaim, nameg a lakástémát is. Most már ide is írhatom, mert otthon elkotyogták a szülők tesómék előtt. Szerdán járt nálunk az értékbecslő, hogy kis lakásunkat felbecsülje, mennyiért lehet eladni. Jövő hét elején kapunk egy becslést és annak függvényében lépünk vagy nem lépünk tovább.

2010. január 19., kedd

Tilda nyuszik ajándékba

Kissé megkésve megint a bejegyzéssel, de mutatom, hogy itt van két nyuszi, ami rohamtempóban készült, hogy múlt vasárnap két kislány szülinapi zsúrjára megérkezzen. Mondhatni az utolsó pillanatban lettek készen, így Matyi felpakolta a nyuszikat táskástul és csokistul és repülhetett is Adél és Kinga szülinapi bulijára. Én elég taknyosan és lepukkanva készítgettem őket, de mégis nagy élvezetet nyújtott a nyúlgyártás és a kosárka vagy kistáska varrása. A méretük megegyezik, csak a fehérebb nyuszi anyaga nyúlósabb, így tömés után nagyobb lett társánál. A fiamra bíztam, hogy melyik nyuszit melyik kislánynak adja:-DD

Ja, és ha már kinyitottam a tildás könyveket, akkor levettem még két állatka sablonját. Készül majd egy buta az okosnak és egy dögös a vörösnek. Remélem érthető voltam:-DDD Már csak tömőanyagot kell hozzájuk beszereznem, mert már mind elfogyasztottam.

2010. január 13., szerda

A hétvégéről... ismét kissé megkésve...

Ma megint két fiam van itthon, egy benntlakóm, plussz egy vendégjátékos Miki személyében. Ma ugyanis nincs fűtés az oviban. Ezt csak tegnap kapták hírül az oviban dolgozók, szóval pironkodtak, hogy ilyen késve tájékoztatják a szülőket. Persze nekem nem probléma, mert hát ha úgyis itthon vagyok Karesszel, akkor maradhat nyugodtan a Miki. Ha most dolgoznék, akkor biztos szívnám a fogam, hogy hogyan is oldjam meg a dolgot. Na de ha már két gyerekem itthon van, akkor őszintén remélhetem, hogy délelőtt fognak majd egy kicsit együtt játszani, így juthatok tán valamire a vasalnivaló heggyel, ami megint ott tornyosul.

Csak jóhírként írom, hogy előkerült Matyi egyik tornacucca. Megérte a sztrájkom, kicsit többen kezdték el keresni és hopp, már meg is van a régi, amiben a frankó Szieszta cipő volt a jó nadrággal és felsővel. Éljen! Éljen! Na ha egyszer a másik is előkerül, akkor teljes lesz boldogságom;)

Szóval a hétvége! Szerencsésen kikúráltam Karcsikát az augmentinnel, mucopronttal és fenistillel a csúnya-csúnya fókaugatós köhögésből és lázból. Mire Mariannékhoz mentünk, már nyoma sem volt annak, hogy milyen beteg volt Öcsi újévkor. Botond keresztfiunk szülinapját mentünk megünnepelni. Persze vittem hímzést is, de csak egyet, mert mostanában valahogy mindig inkább csak egy darabon dolgozom, amíg az kész nem lesz.
Ebédre mentünk, a pizzalap alapján már előző nap leadtuk a rendelést. Hát jó sokáig nézegettem az étlapot, mert sok-sok kizáró tényező van nálam, amit nem eszek, mert hányok, de végül valami brutál húsost sikerült kiválasztani, amin nem volt se szalámi, se csípős, se hagyma, se paprika se ez meg az... Állati finom volt. A fiúk persze szalámisat ettek, Miki sem reklamált az olajbogyó miatt. Karesz hozta a szokásos formáját, vagyis egy ideig evett az ölemben, aztán folyton futkározott és játszott és vissza-visszaszaladt egy-egy falatért. Karcsi is amolyan duracell elemes, mint Matykó, simán kihúzza az egész napot alvás nélkül, ha viszont leteszem, akkor akár három órát is képes egy huzamban aludni, ha suliba megyünk minden nap úgy kell felébresztenem, hogy indulnunk kell a fiúkért.
Botond nagyot nőtt, kicsit megvékonyodott. Tényleg nem nagyon mondott semmit, de szerintem tök normális, hogy van olyan kisgyerek, aki a nem megszokott környezetben nem hajlandó megszólalni. A végére azért kicsit felengedett, így aztán kaptunk egy sziját, sőt még puszit is dobott nekünk búcsúzóul. Rajta nagyon látszott, hogy alvásidő van, végül Mariann fel is vitte csicsikálni, és az irgalmatlan csatazaj közepette is tudta húzni a lóbőrt.
Karcsinak nagyon bejött Kolos. Még ma is beszél róla, nameg "Topond" tortáiról, amik mesésen néztek ki. Komolyan aktívan csorgattam a nyálam, de hát nem ehetek belőle. Egy picit a marcipánbevonatból azért lopkodtam, de nem vittem túlzásba. Mellesleg szerintem legalább három szelet belém fért volna, irtó ehetnékem van babócától és nagyon sokat vagyok éhes emiatt nyamvadt diabétesz-diéta miatt.
Matyi az emeleten játszott Péter legóival, Miki meg hol itt, hol ott kóricált, legózott, autózott.
Befutottak Ágiék is. Régen találkoztam már velük, Vince rögtön le is ült sörözni meg jégerezni Péter nagy örömére. Na ja, szegény uram nem ihatott, mert én pocakosan gyűlölök vezetni, nameg volt még estére egy extra köre Gödöllőre egy baráti társaságba, ahova mindenképp kocsival kellett mennie.
Ja, ajándékba tolltartót vittünk Botondnak és két színezőt, hogy egy Kolosnak is jusson. Enyim kölyköknek kocsányon lógott a szeme, hogy mit kap Botond, Kolost láthatóan cseppet sem zavarta, hogy ő kimarada az ajándékozásból. Bevallom két tolltartót is vettünk, de én az elsőt gagyinak találtam, vettünk egy spécibbet helyette. Szóval az most ott lapul a szekrényemben, várja leendő kis gazdáját:-DD
Kicsit kifaggattuk Péteréket a lakáseladás örömeiről,lákásvásárlás nehézségeiről. Előbb-utóbb nekünk is meg kell lépnünk majd a dolgot,jobb minden infot összegyűjteni. A végére Viktor elég ideges és feszült lett tőle, hát nem lesz egy egyszerű menet, ha erre kerül majd a sor. Jobb lenne minél hamarabb túllenni rajta, mert hogy ebbe mindketten beleőszülünk majd, az tuti. Nameg esetleg lesz mellé négy neveletlen kölykünk is:-DD Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy elleszünk mi itt még hosszú évekig, csak nyugi legyen;)

Képeket Marianntól akartam lopkodni. De még nem volt sem ideje, sem energiája feltölteni. Szóval majd csak később lesznek!

2010. január 7., csütörtök

Newton's Law - Miki babaköszöntője (2)

Na legyen ma egy hímzés is. Nemrég készültem el vele, még friss és meleg, mert gyorsan átöblítettem és kikeményítettem. Rajta volt vagy két napig a ráma, szépen megnyomta az anyagot, így nem akartam készen fotózni.
Eredetileg úgy volt, hogy még 2009-ben készen lesz, de én hímzés terén még mindig alulbecsülöm az időt. Őszintén szólva a kék krix-kraxokat nem akartam ráhímezni, de Mikinek azok annyira tetszettek, hogy mindenképp oda kellett őket öltenem. Még valamit be szeretnék fejezni, aztán a két kész képpel elcsattogok majd a keretezőhöz.
Egyébként az utolsó egy szálhoz két napig gyűjtögettem a lelkierőt. Ma délután megfogalmazódott bennem, hogy azért nem akartam befejezni, mert nem tudom, hogy mit akarok legközelebb hímezgetni. Azért majd igyekszem holnapig kitalálni, vagy esetleg estig, hátha tűt ragadok ismét a kezembe (bár talán inkább Karesz kesztyűjét kéne megöltenem). Most RR-t egyszerűen nem akarok csinálni:(

Felajánlás: Ez szóljon bárkinek, aki erre téved és olvassa ezeket a sorokat. Ingyen és bérmentve elküldöm a készlet összes maradékát postai úton bárkinek, bárhova (Magyarországon). A cérnáknak szerintem a harmada sem fogyott el, szóval bőven meg lehet még hímezni velük ezt a babaköszöntőt. Szóval aki szeretné, hagyjon itt egy megjegyzést az e-mail címével és a továbbiakat megbeszéljük.
És még egy kép. Itt már az összes x és félx készen van, csak a kontúr hiányzik. Hát hihetetlen a változás!!!

A fiúkról

Kezdjük növekvő sorrendben:

Karcsi.
Ezt a művet tegnap alkotta. Így jár egy anya, ha nem ad időben papírt alkotni vágyó gyermeke kezébe. Bevallom épp főzőműsort néztem a tv-ben, közben Karcsi elővette dédelgetett tolltartójából a filceket. Eddig próbálkozott velük földre, bútorra, főképp papírra, de most először rajzolt saját magára. Aki esetleg nem ismerne rá, van ott bálna, ház, rombusz és hal is:-DD Nekem persze égnek állt a hajam. Fogtam a srácokat és mindet egyszerre bevágtam a fürdőkádba. A sárga, a piros és a zöld színeket sikeresen lemostam Kareszról, a kék csak megfakult. Majd este újabb hadjáratot indítok ellenük, végső megoldásként marad a sebbenzin.
Egyébként Karesz irtóra elkanászodott. Megszokta, hogy anya szarul van és sok mindent megenged neki. Így aztán nekem vinnyog, nyafog, hisztizik, földhöz vág, odacsap stb. Most nem győzök gonosz mami lenni, de le kell törnöm öcsi szarvát, mert nagy gondjaim lesznek a tavaszban, ha megérkezik kistesó. Egyébként a hisztik mellett zabálni való tud lenni. Ma pl. legalább fél órán át simogattatta magát velem, és közben lélegzetvisszafojtva várt arra, hogy hátsimi közben mikor fogom megcsiklandozni a derekát. Továbbra is imádja a madarakat, főképp a szarkát. Most már mindent mond, és bár kissé halandzsázva, de tiszta dallammal énekel. Haláli volt a karácsonyfa körüli éneklésnél a Mennyből az angyalnál. Sajna felvenni nem tudtam, mert amint észreveszi, hogy filmezem, rögtön lecsap a gépre. Egyetlen dolgot nem hajlandó mondani, azt, hogy igen. Csak valami hasonló hagyja el a száját, hogy: Ííííí.

Miki.
Tegnap Miki-napom volt. Kettesben mentünk Pataki főorvos úrhoz logopédiai kontrollra. Szerinte nagyot javult Miklóska. Mások is mondják, akik ritkábban találkoznak vele, hogy érthetőbben beszél. Csináltatott Mikivel teszteket. A lényege az volt, hogy a számítógép mondott két szót, és Mikinek meg kellett állapítania, hogy ugyanazt mondja-e vagy különböző szavakat. De értelmük persze nem volt, így eleinte én is nehezen hangolódtam rá. Ilyen szópárokat kell elképzelni, mint pl: Gyekédö vagy Gyekídö. Az azonosoknál egyszer sem tévesztett, az eltérőeknél 20-ból hat volt rossz, ez egy hat éves szintjének felel meg. Büszke voltam középsőmre. Persze jutalmul járt a HappyMealMenü a Mekiben. Én is mekiztem, nagyon jól esett:-DD
Egyébként Miki továbbra is a legkönnyebben kezelhető gyerekünk. Újra tornáztatjuk esténként, hajrá BHRG alapítvány és TSMT torna. Én rémesen fáradt vagyok tőle, de a gyerek, akinek elvileg rühellnie "kéne" az egészet, tök lelkesen csinálja, akár heti 5x is, ha kell. Miki mindenért hálás, ami csak róla szól. Torna alatt persze Matyinak kell játszania Karcsival. Az esetek 50 %-ában ezt a húsz percet Karcsi non-stop hisztivel tölti, (szegény Matyi) aztán a torna végén kirobban a gyerekszobából és őt kell meghintáztatni a pokrócban. Egy zsipp-zsupp, egy hinta-palinta és már kerek is a világ.
Ma Miki először lázadt valami ellen. Könnybelábadt szemmel közölte, hogy ő nem akar többet úszni menni, mert ott mindig fázik. Állítólag tényleg lila a gyerek, mire vége az úszásnak. Viktor beszélt reggel az óvónénikkel, majd valamit kitalálnak, mert ha Miki nem megy úszni, akkor nagyon kicsire fogy a csapatlétszám. Focizni viszont imád!

Matyi.
Hmmmm. Ő mostanában megint kicsit problémás. Sőt, nem is kicsit. Hála a tv-nek, eleget látta a 2012 reklámját. Pár napig azon szorongott, hogy vége lesz a világnak. Volt egy fél óra, amikor könyörgött, hogy 2012 december 21-én legyünk mi is ott a maja piramisoknál. Persze a film komoly beszédtéma volt a suliban is a srácok között. Talán egy hétig voltunk világvége témában mélyen elveszve. Én őszintén szólva a végén már kifogytam az ötletekből, hogy hogyan nyugtassam meg nagyfiam. Az, hogy katolikus, és Isten van, és vigyáz ránk, az nem nagyon hatotta meg. Végül abban maradtunk, hogy átalusszuk 21-ét;)
Mellesleg elvesztette a zsír új tornacuccát. Most sztrájkolok, nem viszek neki újat. Keressék meg végre a tanár nénik. Én őszintén szólva nem értem, hogy a karácsonyi szünet előtt egy héttel bevitt zsír új cucc, amit egyszer sem használt a gyerek, mivel tornaóra helyett betlehemes próbák voltak, hogy tud eltűnni szőrén-szálán az ostályteremből...
Mostanában megint mondja Matykó, hogy szeretne focizni. Kéne hozzá egy új tornacucc. No comment, mert én is zselé vagyok, úgysem fogok keménykedni, hanem veszek új cumót és menjen focizni...
A legidegesítőbb gondunk, így minden ötletre vevő vagyok, amit bárki ajánl. Matyi és a pisi. Kb. úgy 20 évvel ezelőtt anyukám is írhatott volna egy ilyen posztot, hogy Dóra és a pisi, de szerintem én nem voltam ennyire gáz. Matyi folyton pisilni jár. Az orvosi körön már túl vagyunk, nincs diabétesz, nincs semmi elváltozás. Lényegében arról van szó, hogy lefekvés előtt legalább kétszer elmegy wc-re, alvás helyett még 1x kicsattog. Ha valahova megyünk ő indulás előtt vagy 3x ott áll a klotyónál, aztán még nagykabátban is képes visszafutni, mert pisilnie kell. A suliban minden szünetben elmegy wc-re. Ha itthon bármi feladata van, vagy hívom enni, vagy kezdődik a mese, akkor ő először pisilni fut. Most már leginkább miatta kell megállni az autóutakon, hogy egyet pisiljen. Néha tényleg többet pisil, denagyrészt csak pár cseppet, de úgy érzi, hogy nem bírja visszatartani. Abban már megállapodtam vele, hogy suliban csak szünetben menjen és itthon is tréningezünk, hogy legalább két órát egyben kibírjon... Valahol belekerült ő is abba az ördögi körbe mint anno én. Emlékszem, képes voltam hazudni is, csak elmehessek wc-re, hogy ellenőrizzem, tuti nem kell pisilnem. Valamikor akkor nőttem ki belőle végleg, mikor kimaradtam az egyetemről. Nem akarom, hogy Matyi ugyanezt a hülyeséget végigcsinálja, pedig a legtökéletesebb úton halad feléje...

Aztán történnek még itthon más dolgok is, de amíg nincs semmi konkrét, addig nem mesélek róla.
Fiúk fellázadtak a Marika név ellen. Matyi most az Adriennt nyomja nagyon:-DD
Cukrom rendben, kontrollra két hét múlva megyek megint.
Fáradt vagyok a hóeséstől.
Megalkudtam Júliával 1000 Ft-os óradíjban. Szerintem így korrekt. Sokat segít, vigyáz a fiúkra, én meg sehogy nem tudom viszonozni. Max. évenként egy hímzéssel.
Ja, Matyinak másfél év után kinőtt végre az a foga, ami anni 6 évesen beletört a túrós tésztába!!!!

2010. január 4., hétfő

2009 év termése


Gyorsan összegyűjtöttem én is, miket is alkottam az idei évben. A félkészeket nem mutatom, mert egyre több van belőle, bár az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy lassanként addig öltögetem az x-eket, amíg kész nem lesz a teljes hímzés. Sajna Miki Newton macija átcsúszott 2010-re, remélem mihamarabb mutatom.

Tervek vannak. Nem is kevés. Viszont időm az úgy látom, hogy egyre kevesebb lesz. Jó lenne pár dolgot befejezni, pár dolgot elkezdeni és újabb és újabb készletekkel, mintákkal szerelembe esni...

2010. január 3., vasárnap

LHN: Always and Forever (4)

Ígértem, hogy ha elmúlt karácsony és az ajándékok célba értek, mutatom keretezve a két verzióban készült LHN képeket. A vörös alapút kapta Apósom és Erzsike. Az esküvőjük 2009 tavaszán volt. Erzsike nagyon örült neki, a felirat kifejezetten tetszett neki, pedig az nem is saját kútfőből jött, hanem Csédórától kölcsönöztem, csak a bibliai idézet helyét már nem tudtam sehova ráhímezni az anyagra, a betűtípuson meg nem akartam változtatni, hogy minden kiférjen. De feltételezem ez az ajándékozottaknak nem nagyon okozott nehézséget, hiszen napi rendszerességgel forgatják a Bibliát. Apósom természetesen a rá jellemző néma szemlélődéssel fogadta az ajándékot, lehet hogy ő a doboz Szamos szaloncukornak jobban örült:-DDSzüleimnek is tetszett a képecske, még ottlétünk alatt fel is került a falra. Szerintem jó a helye, éri elég napfény, hogy a nem túl domináns sárga színek is szépen érvényesüljenek. A szüleimnek szeretek hímzést adni ajándékba, értékelik a munkámat és tudják, hogy mennyi energiát fektettem bele. Azt meg persze külön elmondtam, hogy laza másfél órán át válogattuk a megfelelő kereteket a két képhez:-DD Őszintén szólva nekem mindkét verzió nagyon tetszett a végén, jó lenne, ha egy hasonló lógna a mi falunkon is, de mostanában kizárt, hogy harmadjára is meghímezzem;)

A képek persze megint nem sikerültek túl jól, de a lényeg azért látszik:-DD

2010. január 2., szombat

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Tegnap délután hazaérkeztünk a nagyszülős körútról. Jól éreztük magunkat, nekem nem is volt olyan könnyű a szívem hazajövetelkor. Jövőre valszeg mindenki csak úgy jön hozzánk, hogy este már megy is haza. Na ja, a hely elég szűkös lesz egy év múlva ilyenkor nálunk.

Igyekszem majd jönni képekkel, tervekkel, újévi fogadalmakkal stb. Csak lenne egy kicsit több időm!