Gyerkőceim életkora

2009. július 30., csütörtök

Öregszem:-DD

Még mindig Ajkán vagyunk, de már csak egy napot. Holnap indulunk haza Budapestre, majd akkor írok talán többet és csatolok sok-sok képet, amiket itthon csináltam.Időközben 32 éves lettem. Na jó, egészen pontosan tegnap este fél nyolckor lettem pont 32:-DD Kaptam ajándékokat a szüleimtől, szexi trikót és könyveket. Naná, hogy Szabó Magdát... Apukám hatalmas és csodaszép csokrot is köttetett nekem. A fiúk is megünnepeltek, kaptam csokit, virágot és puszit, húgoméktól könyvet, Coelho egyik regényét. Viktor meglepijét majd hétvégén kapom meg, már nagyon kíváncsi vagyok. Tortát nem kértem, inkább elmentünk ma egyet testületileg sütizni.

2009. július 25., szombat

Ajkán vagyunk

Hirtelen ötlettől vezérelve kedden eljöttünk Ajkára. Én jöttem csak kocsival és a két kicsivel. Matyi még táborban volt akkor, apának meg dolgoznia kellett. Tegnap végre kibővültünk 5 tagúra, vagyis megérkezett kis családom hiányzó két férfitagja, de rövid az öröm, mert ma este már megy is vissza Viktor Budapestre. Persze én mondtam neki, hogy maradjon és blicceljen el pár napot a melóból, de valamiért hajthatatlan:-D Pláne, hogy pont mostanában kezdték csúnyán ellenőrizni a ledolgozott munkaóráik számát a melóhelyén...

Matyi sok-sok élménnyel telve ért hozzánk. Élvezte, hogy nagyfiúsan a szülők nélkül nyaralt. Persze azért a Selmeci nagypapa és Erzsike vigyázott rá, de akkor is nélkülünk volt, ami újdonság volt számára. A táborban talált barátokat, nem is egyet, mindenkivel jól kijött és állítólag rengeteget evett. Szombaton vitte el tőlünk a nagypapa és bevallom elég lassan kezdett el hiányozni a fiatalúr. Könnyebb volt ezerszer a két kicsivel, nem beszélt folyton valaki, nem kérdezett tőlünk teljesen oda nem illő dolgokat. Aztán egyszercsak elkezdett hiányozni a nyüzsgése, a beszéde, az ezer kérdés. Miki persze nagyon élvezte, hogy most ő a nagy. Tegnap látványosan meg is csoffadt Öcsinek a jókedve azzal, hogy Matykó hazaért. Most megint középső, megint irányítja és rendezi valaki.

Csináltam jó sok képet Benedekről, amikor egy teljes napot vigyáztunk rá anyuval. Most ő is nyaral a szüleivel és a kistesójával. Mikivel nagyon jól kijöttek, úgy játszottak, hogy az csak na. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Matyi mindig összeugrasztotta őket, most viszont teljes volt az összhang és a jókedv!

Na most csak ennyi, majd jelentkezem még, ha megjön az ihlet. (mostanában kissé elkóborolt tőlem)

2009. július 19., vasárnap

Ugo Pirro: A fiam nem tud olvasni


Lassan könyves blog lesz a blogom. De most ehhez van kedvem, nem tudok és nem is akarok másról írni.

"Ez a könyv egy dyslexiában (kóros olvasási koordinációs zavarban) szenvedő gyerekről és az édesapjáról szól, aki - más megoldás nem lévén - magára vállalja a gyógyítás munkáját.
Izgalmas téma? Így összefoglalva talán csak pedagógus, pszichiáter vélhetné annak. Márpedig A fiam nem tud olvasni hosszú hónapokig listavezető volt Olaszországban, és a belőle készült tévéfilm még a könyvnél is zajosabb sikert aratott. Ez a könyv nem esettanulmány, hanem regény. Elsősorban az apáé, aki szakkönyveket búj, iskolával, orvosokkal, volt feleségével és infantilis szeretőjével hadakozik, a béketűrését nap mint nap próbára téve küszködik makrancos kisfiával, és közben újragondolja a saját múltját, csatazajos gyerekkorát, szüleihez fűződő kapcsolatát is. A végletesen egyedüli eset a magánügy így terebélyesedik végül igazi, izgalmas regénnnyé, lélektanilag társadalmilag sőt történelmileg is hiteles tablóvá.
Ez a könyv felszabadulást, győzelmet hirdet. A hagyományos női-férfi szerep alól felszabadulást és az elemi őszinteség önemésztő győzelmét egy csupa szerep, csupa hazugság világban."

Lassan olvastam a könyvet, pedig nagyon izgalmasnak találtam. Nem is igen emlékszem, hogy volt-e a kezemben olyan könyv, ami ennyire nyíltan, mindenféle szégyenérzet nélkül teregetné ki apa-fiú néha enyhén beteges kapcsolatát. Tetszett az író stílusa, bár néha kissé dagályos és túlontúl szakmai (főként a dyslexiás részekrél, nameg az akkori aktuálpolitikai helyzet elemzésénél), de a lelki vívódását, a múltbéli kapcsolatainak elemzését olyan rendkívül leplezetlenül és megrendítő önkritikával írja le, hogy amellett nem tudok elmenni szó nélkül. Csak remélni tudom, hogy az utolsó két oldalban megfogalmazott fájdalmát - miszerint miután fia legyőzi a dyslexiát, "megerősödött önbizalommal, diadalmasan és minden lázadásra készen az anyjánál keres menedéket, hogy megtakarítsa a hálát, ezt a csekély fizetséget" - feloldja majd a serdülőkoron végre túljutó gyermek belátása. Addig azonban megmarad az apának az önmarcangolás hosszú ideje, hogy végiggondolhassa ezerszer, hol is rontotta el, mert miközben a fia meggyógyul, beilleszkedik a társadalomba, helyére kerül az iskolában, apjától végérvényesen eltávolodik, pedig ő volt az egyetlen, aki a kitaszítottságban, az értetlen nézők között mindig kezét fogta, támogatta, segítette.

2009. július 17., péntek

Könyv tervek 2009-re


Tegnap nagyon bal lábbal keltem fel, estére minden erőm el is fogyott. Csak ültünk Viktorral (akire remélem annyira nem sugároztam át fenemód nagy jókedvemet) és néztük a Csillagok háborúját a Film+-on. Ő azt hitte miattam nézzük, én azt, hogy miatta;) Végül úgy tizenegy után valahogy kezdtem helyrerázódni, de akkor meg már álmos voltam nagyon.

Mivel nem hímzek, nem varrok, így szabaidiőmben most főképp olvasok. Nem túl sokat, hisz csak akkor van rá időm, ha békén hagynak. Ez az első olyan nyár, amikor Miki már nem alszik délutánonként és két nagyobbik fiam felváltva vergődik itthon, hogy mit is csináljunk. Hiába minden próbálkozásom, hogy társasozzunk együtt, hogy meséljek, ők minden délután azt várják, hogy korlátlanul számítógépezhessenek. Ha ez a számításuk nem jön be, akkor addig vergődnek, amíg legszívesebben üvöltenék velük. Általában elzavarom őket játszani, de Matyi elég genya tud lenni, és hamarosan Miki bőgve jön ki a szobából:
-Anya, a Matyi... - és zokog.
Matyi másik kedvenc gonoszkodása, hogy direkt ordít délután, mert tudja, hogy akkor felébreszti Karcsit az alvásból. Na, tegnap Matykó Laci barátjánál volt, így csak Miki maradt itthon. Első körben persze arra vazírozott, hogy Matyi számítógép idejét is ő játszhatja végig (fejenként fél óra a játékidő). Hamar rájött, hogy erről szó sem lehet. Utána kártyáztunk, aztán társasoztunk, aztán közöltem vele, hogy most egy kicsit játsszon magában. Negyed órás aktív vergődést nézhettem végig. Ez a fejenállok a franciaágyon résznél kezdődik, aztán fekszem a földön és nézem az ujjaimon át egészen az anyaanyaanyaanya ismételgetésével fejeződik be. Végül letettem egy kicsit aludni, mondván, nem látok benne egy fikarcnyi energiát sem a játékra. Fél órát benn vergődött Matykó ágyán, aztán kijött, hogy ő most egy ki BabaTv-t nézne. Na asszem itt ment el a tegnapi naptól végérvényesen a kedvem.
Nade ma már ma van, nyissunk új lapot, örüljünk annak, hogy mindjárt itt a hétvége!!! Remélem holnap apa megfogja mindhárom fiát és kimegy velük a játszóra én meg takaríthatok.

De hogy valami értelmes dologról is szóljon ez a bejegyzés, összeírtam, hogy melyik könyveket szeretném elolvasni még idén. Valszeg hímzésügyileg a kezem eléggé behatárolja a dolgot, szóval az ott összeállított 2009-es terveimet szépen áttolom későbbre és csak az RR-ekkel fogok haladni.

Tehát a 2009-es könyvlistám mindenféle fontossági sorrend nélkül:
1. Ugo Pirro: A fiam nem tud olvasni (Mindjárt befejezem, nagyon tetszik.) - Egyébként anyukám ajánlotta nekem.
2. Frances Mayes: Napsütötte Toszkána - Sógornőmtől kaptam karácsonyra tavaly. A filmfeldolgozását láttam, nagyon tetszett.
3. Nagy Bandó András: Sosemvolt Toscana - Egyszer már nekifutottam, csak akkor nem volt erőm beteg emberek sorsáról olvasni, így letettem. Na majd most! Ezt is anyukám ajánlotta.
4. Galsworthy: A Forsyte Saga - Ebbe középiskolás koromban beletört a bicskám. Most Amilgade oldalán olvastam róla újra. Na majd meglátjuk, hogyan alakul a viszony:-DD
5. C. Paolini: Eragon, Elsőszülött, Brisingr - Igazából csak azutolsó kötetet nem olvastam még belőle, de annyira nem emlékszem az előzményekre, hogy úgy szeretnék ennek nekiállni,ha elolvastam az első két kötetet.
6. Huxley: Szép új világ - Jó ideje nézegetem a polcon, rövid, valszeg amolyan fogorvosra várakozós könyv lesz majd.
7. Jókai Mór: Egy magyar nábob - Ennek a könyvnek apropóját az adja, hogy Szabadkígyóson játszódik, vagyis Újkígyós mellett, ahonnan Viktorom származik.
8. Szabó Magda: Az a fényes szép nap
9. Szabó Magda: Katalin utca
10. Malgorzata Musierowicz: A hazudozó - Szintén tinikori olvasmányom.
11. Salvatore: Sötételf trilógia, nameg ameddig a folytatásokkal jutok
12. Lauren K. Hamilton vámpíros könyvsorozatának az első része és ha tetszik a folytatás. Nade melyik az első kötet? Még TJ ajánlotta mindenkinek Mariann blogján. Akkor felírtam a nevet, hogy na mindenképp belekukkantok egy könyvébe, mert nekem tetszenek a vámpíros sztorik. Ha valaki tud, segítsen címet mondani is hozzá, nem szeretném a negyedikkel kezdeni! Köszi!

13. Minden amit nem bírok letenni és amivel bővülhet a listám:-DD

2009. július 15., szerda

Élet a neten...


Jó volt nyaralni. Kicsit hiányzott, a net, de tényleg csak kicsit. Egyrészt jó volt, hogy nem láttam senki munkáit, így nem érintett olyan érzékenyen a tűmtől való kényszerű távollét. (Felér ez egy szerelmes vallomással?) Másrészt egyszerűen a tény, hogy nem kínlódok a net hiányától igazolta a feltevésem, hogy annyira még nem vagyok függő.
Most, hogy visszajöttünk a nyaralásról újra megy a gép. Mégsem bírom felvenni a fonalat. Nem azt mondom, hogy untatna a dolog, hanem egyszerűen nem bírok visszarázódni. Máskor ha ideültem a gép elé, ide is benéztem, oda is benéztem, most meg szinte alig kattingatok, máris altatom a gépem. Kissé nyögvenyelősen írtam meg a bejegyzéseim és egy jó csomó helyen nem is írtam semmi kommentet, pedig terveztem, aztán valahogy mégsem volt kedvem hozzá, vagy egyszerűen idejétmúlt lett a dolog. Pedig alapállapotomban nem zavar, hogy ezredjére dícsérjem meg valaki munkáját, pláne, ha tényleg elámulok rajta. Tegnap pl. xenasi oldlán láttam egy csodaszépNora C. tündért. Mégsem hagytam megjegyzést, pedig ismeretlenek oldalán is szoktam, ha valami igazán tetszik!

Azt vettem észre, hogy nem bírok levelet írni. Elég régóta. Biztos kéne, biztos erőt is kéne venni magamon, mert egy csomó netes kapcsolatom a lustaságom miatt hullott szét. Van, hogy nem megy a levélírás, mert egyszerűen nem megy. Igaz, ha már egy kapcsolat széthullik, legyen az bármilyen, azért a másik oldalon is kell lennie enyhe lustaságnak vagy netán érdektelenségnek, hogy idáig jusson. Lényeg a lényeg, hogy most egyszerűen nem elégít ki a net, emberek kellenének!!! Napok óta délelőtt és délután is kinn vagyok a fiúkkal a játszótéren. Már elég rendesen lehet tudni, hogy melyikek azok az anyukák, akik erkély, kis udvar híján minden délelőtt kinn rohadnak a homokozó szélén még 40 fokban is, csak ne kelljen otthon ülni a srácaikkal. A nagyok szerencsére tök jól elvannak, Karcsi meg felfedezte a motorozás minden örömét. Most már 7 keréken gurulnak, plussz a babakocsi. Jó látvány, mindig megnéznek minket!:-DD Nade visszatérve arra, hogy függetlenül attól, hogy kinn vagyunk, mégsincs kedvem odacsapódni a többi vadidegen anyukához dumálni. Hosszú órákig kinn vagyok úgy, hogy csak a fiúkkal dumálok, nameg rendezem egy csomó más anyuka kölykét is, mert az trécsel a barátnőivel az asztalnál és észre sem veszi, hogy a gyereke már a hinták előtt kolbászol. Biztos kicsit magának való csajnak tartanak. Hát legyen!

Mostanában megint várom, hogy mehessek dolgozni. Megjött az első munkám a kórházból. Semmi komoly, csak formázni kellett egy nagyobb adag beszámoló táblát. Jó érzés volt hasznosnak lenni;) Várom a folytatást! Aztán jövőre újra emberek között leszek, igaz velem egykorú nem lesz egy sem, de azt vettem észre, hogy az idősebbekkel jobban is passzolok, szóval nem zavar, hogy alig van 50 év alatti munkatársam. Igaz, így egyik sem jön el velem moziba (Bár talán Marcsi még arra is vevő lenne), de sebaj, végre nem egyedül fogok ebédelni, nem egyedül fogok kávézni, végre hallgathatom mások életének apró-cseprő dolgait. Fura, de a magaméról mindig hallgatok, vagy egy gyenge pillanatomban túl sokat mondok el és utólag nagyon bánom, pláne, ha a fogadtatása egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam.

Christine Nöstlinger: Órarend randevúval


"Anika tizennégy éves és gimnazista. A IV/A-ba jár, de szívesebben van együtt a hetedikesekkel, mint saját, túlságosan is gyerekesnek tartott osztálytársaival. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Anika szerelme, Wolfgang szintén hetedikes. Vajon ő is szereti Anikát? Talán nem egészen reménytelen a dolog, hiszen van olyan hetedikes (Stefan), aki megkülönböztetett figyelmet fordít Anikára.
Christine Nöstlinger új regényében is az osztrák tinédszerek világával foglalkozik, semmit sem szépítve a valóságon. Bemutatja a mindennapos veszekedéseket, az ellentéteket a felnőttek világával, a gyerekek egymás közötti civódásait, az iskolai élet izgalmait, a kudarcokat, a sikereket, a szerelmet, a féltékenységet és azt is, hogyan kerülhet sor a "nagy találkozás"-ra."

Gyermekkorom egyik nagy élménye ez a tiniszerelemről szóló könyv. Megrendeltem a bookline-on antikváriumból. Nagyon örültem, hogy egész olcsón hozzá tudtam jutni. Általános iskolában legalább ezerszer olvastam, szerintem még a könyvtáros néniknek is feltűnhetett. Még most is emlékeztem egész pontosan a sztorira. Vártam, hogy laza 15 év elteltével milyen hatást vált ki. Semmi extra változás:-DD Ez volt a második olyan könyv, amivel irtó sokat "moziztam". Persze nekem is megvolt a magam Wolfgangja akkoriban, de amolyan jópofa Stembergert nem sikerült kihalásznom;)
Ja, mindössze egy észrevétel, ami teljesen hasonló azzal, amit az Adrian Mole könyvek mai fejjel olvasásakor is tapasztalok. Mikor ezt a könyvet (vagy akár az A. M-t) olvastam kis koromban, rémesen öregnek gondoltam a szülőket. Na, Anika anyja mindössze 34:-DD
Még egy apróság: emlékszem, mikor olvastam, akkoriban én is bepróbálkoztam otthon az anyóca megszólítással. Nem arattam zajos sikert!:-DDD

Kosztolányi Dezső: Pacsirta

"Pacsirta nagydarab, csúnya vénlány.. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei - kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia - régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát - könnyű kézzel, halálos biztonsággal - ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka."

Olvastam már egyszer, ha jól emlékszem, de igazából nem mernék rá megesküdni. Abban ezer százalékig biztos vagyok, hogy a filmet már többször is láttam tévében. Most, hogy a könyvet elolvastam, gyorsan kölcsön is kértem Krisitől a filmet is. Amint az utolsó oldalt befejeztem, már nyomtam is be a dvd-t a lejátszóba.
Magával ragadó a történet, azt hiszem elmondhatom, hogy a film tökéletesen átadja az egészet mind hangulatában, mind a történet lényegi elemeiben. Persze vannak itt-ott kisebb eltérések a filmbeli verzióban, de annyira nem zavaróak még úgy sem, hogy közvetlenül előtte olvastam Kosztolányi kisregényét. Tetszettek a könyvben az apró leírások, valahogy mindig megtalálta az író a legmegfelelőbb szavakat, mikor valakit jellemzett. Persze a három főhőst sehogy máshogy nem tudtam elképzelni, csak Páger Antalként, Tolnay Kláriként és Nagy Annaként.
És természetesen ott van a csúcspontja a történetnek, mikor az apa részegen kijelenti, hogy gyűlölik a lányukat. Hihetetlen, hogy képes kimondani ilyen kegyetlen őszinteséggel az egészet. Én bőgtem, mint az állat. A filmben ezt a részt többször vissza is pörgettem. Zseniális Páger Antal!!! Akit még nagyon szerettem benne, az Latinovits Zoltán. Na nem áradozok többet, érdemes elolvasni!
Csak egyetlen gondolat, ami nem hagyott nyugodni a könyv olvasása közben. Vajon milyen életük lett volna, ha van legalább még egy gyermekük?

2009. július 14., kedd

Vasárnap délután Mariannéknál

Rég nem találkoztunk a Váczi családdal. Szóval ideje volt összehozni egy gyerekezős, beszélgetős délutánt. Karcsit aránylag korán leraktam aludni, hogy majd időben indulhassunk, de persze csak nyomta-nyomta a szunyát, így végül megébresztettem és indultunk Dunakeszire. Mariannék készültek, már előre be volt pácolva a husi, Péter is lepácolta a hintát, mert elvileg arra készültek a fiúk, hogy felállítják az udvaron. Asszem úgy általában azt lehet elmondani nagy segítségünkről, hogy én néztem Mariannt, ahogy húst süt,Viktor meg nézte Pétert, ahogy a hintát csinálja:-DD Két kisebbik fiam elég nehezen mondott le arról, hogy az akus kisautó a ketben nem műxik. Egy ideig hülyítettem Mikit, hogy dobjon bele egy százast, de sajna ő nem vette poénra. Karesz együtt kisautózott végül Kolossal a ház előtt, Botond folyamatosan pancsolt, asszem kb. háromszor öltöztette át Mariann száraz ruhába. Matyi eláztatta enyhén a ház melletti részt a slaggal, Miki meg hol focizott, hol vergődött. Közösen asszem nem sokat játszottak a sárcok, de úgy általában annyira nem is szoktak;)
Botond nagyon megnőtt és igen kiszőkült, estére még a hangja is megjött. Egyébként állati nyugis kissrác, Karesz hozzá képest sajtkukac. Érdekes volt két lábon járkálva látni, legutóbb még rugózott a rácsnál és a fal mellett araszolt, mikor láttam. Kolos baromi sokat beszélt és rengeteget kérdezgetett. Próbáltam megfelelni a kérdésekre, nem mindegyikkel boldogultam:-DD
A kaja finom volt nagyon a koktél is jól esett. Karesz meg is kóstolta. A fiúk irtó fáradtak voltak, mire este hazaértünk. Másnap reggelig csönd volt a gyerekszobában.
Kis lelkiismeretfurdalásom azért volt, hogy baromi nagy káoszt hagytunk magunk után, kellett volna egy kicsit segítenem...
Megnéztem Mariann hímzéseit, így még nehezebb kibírnom, hogy még nem hímezhetek. De a mama megígértette velem, hogy még egy kicsit ne;) Úgyhogy így lecsúsztam a gyergyói mintákról is, pedig itt ül mellettem az asztalon a kiválasztott mintácska. Így jártam!

2009. július 12., vasárnap

1 éves Misi baba!

Ma 1 éves Misi! Most nem tudom meggyurmázni, mert nyaralni van a szüleivel és a nagyszülőkkel Zalacsányban, de ha legközelebb megkaparintom, mindenképp kap két nagy "pusszanós cupit" az arcára. Még a fülét is meghúzom egy kicsit:-DD

Boldog szülinapot Misi!!!

A csajokkal egy csajos est

Csütörtök este tartottunk egy csajos estét Krisivel és Marával. Most Krisinél voltunk, mert szép idő volt és nála ki lehet ülni a kertbe. Aranyos volt, készült vacsival, volt bor, sütőtök ízű sárgadinnye (Mara hozta) és csipsz (én vittem). Ettünk, ittunk, dumáltunk a macskák között. Megint kissé vihogós lettem, mire hazaértem, otthon is kajáltam egy kicsit, hogy felszívja a bort:)

Számolgattam, hogy hány éve ismerjük már egymást. Hm... Krisivel másodéves korom óta, vagyis laza 13 éve. Marával 11 éve van meg a barátság, azóta, hogy beköltözött a szobánkba és én símán lemarikáztam. Érdekes, hogy a kezdeti benyomások az évek során hogy megváltoztak. Nem tudom, hogy önszántából barátkozott-e volna velem a csajok közül egyik is. Majd legközelebb megvitatjuk! Az én álláspontom asszem mindketten ismerik már ebben a témában.

Kár, hogy lemaradok a görög nyaralásról, dehát a srácok miatt én már annyi mindenről lemaradtam eddig, hogy különösebben már nem is zavar a dolog. Majd a hosszú hétvégén megpróbálok felzárkózni bocinézés és ásózás közben. Vagy ásózás nem lesz? Addigis nektek jó nyaralást és eseménydús utat, írjatok valami tartalmas lapot nekem! Én meg igyekszem, hogy mire visszajöttök legyen egy kis olvasnivalótok;)

Kéne már egy közös fotó. A legutolsó a 23. szülinapomon készült. Esetleg egy a 32-en?

6 nem túl lényeges dolog rólam

Szegedilány játékra hívott. Köszönöm, hogy kíváncsi rám is.

A játékszabályok:
- Mondjunk el magunkról 6 NEM túl lényeges dolgot, amit kedvelünk.
- Említsük meg linkkel, aki játékra hívott minket.
- Válasszunk 6 blogolós társat, akinek továbbadjuk a játékot.

1. Félek a pókoktól. Na jó, az egész kicsiktől nem.
2. Bátor vagyok és nem félek a kukacoktól;) Ez igazán hasznos tulajdonságom volt az egyetemen két olyan szobatárs mellett, akik rettegtek a kukacoktól.
3. Kedvenc színem a piros. Még mindig!
4. Nagyon szeretek aludni. Nem tudom mennyi a rekordom, de asszem a max. vizsga után 16 óra volt egyben.
5. Gyűlölök vasalni. Előbb kezdem kihuzigálni az "annyira nem fontos, hogy ez a darab vasalt legyen" polokat, nadrágokat, minthogy tényleg nekiálljak. Heti egyszer lenyomok úgy 3 órát, de közben is tévézek, mert csak vasalni önkínzás.
6. Imádom a sci-fit! Ja,és a katasztrófafilmeket. Utálom a horrort és a thrillert, annyira ideges vagyok tőlük, hogy képtelen vagyok végignézni egyet is. Nameg jó pocsék dolgokat álmodok utánuk.

Biztos ez a játék is végigment már, szóval passzolom a hat nevet!

Díjak

Amíg nyaralni voltam két díjat is kaptam. Íme:Ezzel az első díjjal Rusy, Kata és Amilgade tisztelt meg. Köszönöm lányok!

A mosolydíjat meg Évitől kaptam. Köszi!

Mivel ha jól látom ezek a díjak is szépen végigmentek már minden blogon, így én jó szokásomhoz híven megint megszakítom a sort.

2009. július 10., péntek

Ajkán nyaraltunk egy kicsit

Még mindig pótlás. Mostanában sokkal kevesebbet ülök a gép előtt. Talán nevezhetem ezt a nyaralás utóhatásának, ahol ugye nem volt netünk, így nem éreztem kényszeresen azt, hogy mindenképp be kell kapcsolnom a gépet, mert lemaradok valamiről. Ahogy látom, le is maradtam pár dologról, ahogy nagyjából a blogok felét visszaolvastam.

Szóval mindenképp meg kell írnom, hogy Csödéről hazafele jövet beugrottunk a szüleimhez Ajkára. Először csak egyet akartunk ott aludni, végül három egész nap lett és pont tök jól jött ki, mert apukám a 4 nap alatt mindössze egyet dolgozott csak, igaz azt kora reggeltől másnap reggelig. Éljen az ügyelet!
Anya, apa, tényleg mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Utólag van egy kis lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy szinte semmit sem segítettem, csak pihiztem. Bocsi, de annyira jól esett. A srácok ráragadtak nagypapára, Karcsi maradt az egyetlen ragacsom. Voltunk strandon, nagybevásároltunk Viktornak egy csomó ruhát, végre eljutottam fodrászhoz (megint irtó kicsi a hajam, ígérem utoljára;) ), meglátogattuk a bátyámékat. Dávid baba olyan szép, tényleg nyugis, de azért 4 üvöltöző nagyobb gyerek még őt is ki tudja hozni a sodrából. Itt van egy mosolygós fotó Dávidról:Voltunk a szüleimmel lenn a Balatonon ishajókázni. Vittük a fiúkat is. Hát elmondhatom, hogy anyukám hozzám képest sokkal-sokkal paramamibb. A "vigyázz beleesik a vízbe", "jaj, mindjárt leesik", "nehogy megfázzon" szólamok felváltva hagyták el a szánkat, csak a mama hangosabban nyomta. Szóval anyám lánya vagyok, már tudom, hogy a mamaparát honnan örököltem. A hajózás jó volt, kicsit tán hosszú, Miki a végére már unta,Karcsimint a golyó fel-alá járkált, folyton vigyázni kellett rá, Matyi viszont asszem nagyon élvezte. Kicsit sétáltunk még Balatonfüreden, ettünk főtt kukoricát, kürtős kalácsot, beszélgettünk. Itt van rólunk pár kép:Jókat dumáltunk Ajkán. Asszem egy filmet sem néztünk, bár alapzajként néha ment a tv. Apukám összeszerelte a kertbe a mászókát, amin van csúszda és hinta is. A fiúk így szinte kirobbanthatatlanok voltak a kertből, de én nagyon nem bántam.
Nem tudom legközelebb mikor tudunk menni, remélem minél hamarabb.

Jaj, itt van még egy bónusz kép. Imádnak vele játszani a fiúk. A kedvenc játék az Élet 18 keréken. Tényleg jó, én is szeretem, nekem van eddig a legspécibb kamionom. Asszem ezért nagyot nőttem Matyi fiam szemében:-DD

2009. július 8., szerda

Nyaralás Csödén

Megérkeztünk már két napja, csak egyszerűen nem volt sem időm, sem energiám megírni még ezt a bejegyzést. Most pótolom és remélem apránként arra is lesz időm, hogy visszaolvassam a blogokat is mindenütt.Itt a teraszon kajáltunk a legtöbbet

Mint lentebb írtam, Csödén voltunk nyaralni. Jó volt, tényleg! A linknél található képek a házról teljesen valósak, kicsit féltem, hogy mi lesz, ha az egész kamu és majd valami vacak kis házikót találunk, de nem így történt. A tulaj külföldön él, az anyukája adja ki a házat mondhatom elég potom pénzért. Lényegében az egész ház a miénk volt napi 15 ezer Forintért! Hatalmas volt, lenn óriási nappali, konyha, hálószoba, fürdőszoba, emeleten kisebb nappali, két háló, fürdő, erkély. Élveztük a teret, a gyerekek jöttek-mentek ki a házból, be a házba. Rengeteget sétáltunk a faluban, ami tényleg egy Isten háta mögötti kis falu, laza 30 fős őslakossággal. Nem tudom, hogy a hely szelleme, a nyugi, a ház méretei voltak a srácokra jó hatással, de komolyan pihentető volt az egész hét. Már pénteken megérkeztünk, kissé kalandos útvonalon, mert az árvíz miatt eltereltek minket Zalacsánynál. Így a tervezett este kilenc helyett úgy negyed tizenegy körül futottunk be a szállásra. Gyorsan leraktuk a fiúkat aztán mi is beájultunk és hosszú évek óta először, családilag aludtunk fél kilencig!!
A nyaralás alatt lényegében szinte semmit sem csináltam. Hímzést nem vittem a kezem miatt, könyvet vittem kettőt is, de egy sort sem olvastam. Beszélgettünk, ettünk, néztünk ki a fejünkből a fákra, a kis házakra, egyszerűen élveztük a nyugit, a csöndet. Néha főztünk, de szerencsére találtunk olyan helyet, ahol elvilseték, hogy a gyerekekkel fel-alá pásztázunk az asztalok között egész ebéd alatt.Tyúknézés Csödén

Amennyire gyerekekkel lehetett körbenéztünk az Őrségben. Pityerszert nem lehetett kihagyni. Gyermekkoromban rémesen untam. Most nagyon érdekelt volna, csak hát most meg már nekem volt gyerekem, és Karcsi rémesen unta. A nagyok példásan viselkedtek. Félig láttam, félig Karcsi után rohangásztam Viktorral felváltva. Ettünk szarvaspörköltet dödöllével, pacalt, langalót.A képek Pityerszeren készültek

Megnéztük Magyarszombatfát is, az őrségi fazekasok települését. Voltunk Tóth Ferenc fazekas mesternél, korongozott is egy kicsit nekünk. Elpanaszolta, hogy mesterségét sajnos aprópénzre kellett váltania, ha meg akar belőle élni, nameg frankón megoldotta az állam, hogy a saját földjéről a munkájához szükséges agyagot ne tudja kitermelni, így ő maga is veszi onnan, ahonnan mindenki.
Imádtam úgy általában ezeket a kis őrségi házakat. Tudom, tudom a muskátli sokat dob rajtuk, de annyira bájosak, olyan szépek. Biztos nem lehetett itt könnyű élni, de jó volt elképzelni.
Magyarszombatfai fazekas és a fazekasmúzeum

Sokat sétáltunk Csödén, megismerkedtünk a szomszéd nénikkel. Laza, jókedvű társaság lakik a kis faluban. Egész más életszemlélet van. Az egyik néni csak nevetett azon, hogy a róka egy hét alatt 4 tyúkját viszi el. Túl sok a vad, ki kéne lőni jó részét, mert tönkreteszik a termést, elviszik a háziállatokat stb. Túrázni nem sikerült, mert folyton esett, aztán kisütött a nap, mindig tiszta latyak volt minden. A gyerekek viszont élvezték, Karcsi szókincse gyarapodott a csigával, a lepkével. Őrülten figyelt minden állatot, de még mindig a madár a kedvenc. Hangosan üvölti, hogy: Gá-gá. Persze most már azért van háp-háp, kopp-kopp-kopp (harkály), hu-húúú (bagoly) és kár-kár is.Csödei látkép

Voltunk benn Zalaegerszegen is nem is egyszer. Én egyik nap beautóztam a nagyokkal, hogy megnézzük a Jégkorszak3-t. Sajnos Miki még nem érett meg a dolbyra:-DD Alig kezdődött el a mese, rögtön mondta, hogy:
-Anya, nem kellett volna nekünk idejönnünk!
Kijöttünk a film felénél, mert félt. Persze sokat rontott a dolgon, hogy az első bemutató a Harry Potter volt, ami rém félelemetesre sikerült. Én fogtam Miki szemét, ő fogta a fülét, Matyi a másik oldalamon szintén csukott szemmel üldögélt a bemutató alatt. No komment!Velünk nyaralt sógornőm, Klári is. Remélem egy kicsit neki is sikerült kikapcsolódnia. Jó volt, hogy velünk volt, sokat segített a srácok körül, igyekeztek is ellepni őt a fiúk rendesen. Mit csináltunk még? Grilleztünk a kertben, mentünk strandolni, láttuk az őrségi vásárt. Rossz időben meg benn játszottunk, vagy kiültünk a teraszra és zuhogó eső mellett ettünk, beszélgettünk.
Nekem mindössze egyetlen dolog nem tetszett a házban. Irgalmatlan nagy pókokkal volt tele a felső szint. Akkorákkal, hogy kirázott a hideg és nagy önuralomról tettem tanuságot, hogy nem sikoltoztam, hanem szóltam Viktornak, hogy jöjjön, mert férfimunka van;)