Gyerkőceim életkora

2009. március 29., vasárnap

Úgy általában a hétvégéről

Hol is kezdjem. Először is ez a hét valami igazi ujjongással kezdődött. Sőt nem is a héten, hanem múlt hétvégén szombat este ültem hitetlenkedve a tv előtt, hogy Gyurcsány Ferenc lemondott. Először azt hittem, hogy valami vicc, biztos, valami kabaré műsorra kapcsoltam, dehát a Hír Tv-t néztem, ott ritkán vannak ilyen jellegű műsorok (ha vannak egyáltalána). Szóval úgy éreztem, hogy a héten érdemes lesz néha-néha bekapcsolni a híreket este kilenckor, hátha hallok valami érdemlegeset. Őszintén szólva engem meglep, hogy annyi lehetősége lett volna lemondani és pont most tette meg, de megtette, sőt, már nem is pártelnök. (Van Isten!) És hogy micsoda miniszterelnök-jelölteket sorakoztattak fel a héten, az ember csak pislog:-DD Most épp Libás Gordonnál tartunk. No comment. Figyelek és remélem, hogy a helyzet eléggé szétzilálja az MSZP sorait annyira, hogy végre valahára legyenek előre hozott választások!!!

Hangulatom végre sokkal-sokkal jobb. Klaudia! Örök hála a Twilight második és harmadik részéért, így legalább nem agyaltam folyton a magam hülyeségein, hanem csak olvastam és olvastam és olvastam. Apránként "letisztultak" bennem a gondolatok a miértekről, a hogyanokról. Már nem érzem kényszeresen, hogy beszélgetnem kéne valakivel. Azért sajnálom, hogy a hétvégén apukámmal nem jött össze a dolog. De már nem is feszített az egész úgy, mint korábban.

Twilight. Az első rész csúcs volt. A második gyenge, nekem nagyon hiányzott Edward, hiába jöttek a vérfarkasok, valahogy nem tetszett. A fordítás pedig tragikus!!! Tényleg meg kell venni normális könyv alakban majd, mert néha azt sem tudtam, hogy miről szól a sztori. Mintha valaki a gugli fordítóprogramjába bepötyögte volna a könyvet aztán nyomott volna egy entert.
A harmadik rész szintén gyenge, kíváncsi vagyok, hogy mit hoznak ki majd belőle film címen. Mondjuk azon már nem tudok elmenni, hogy Bella ennyire önfeláldozó legyen. Ennél az ember sokkal önzőbb, ez valahogy sokkal jobban zavart, mint az, hogy a két pasi között ingadozott. (bár annyira nem is ingadozott) Aztán mikor leraktam a harmadikat beleolvasgattam csak itt-ott a negyedikbe. Basszus! Hát ez elég meredek lesz. Komolyan azt hittem, hogy csak én tudok hülyeségeket összehordani mozizás címszó alatt, de azt hiszem S. M. is sokat mozizik, csak ő le is meri írni!!!:-DDDD Azért annak nagyon örülök, hogy hepiend lesz a vége...

Hétvégén Ajkán voltam a srácokkal. Viktornak kellett egy kis kikapcsolódás belőlünk. Egyre többet aludt, vagy csak nézett, vagy tv-zett. Szóval vettem egy nagy levegőt, felhívtam a szüleim, épp nem terveztek semmi extrát hétvégére. Bepakoltam a fiúkat és hazavezettem a kicsi kocsival. Ott volt keresztanyám is épp, jókat dumáltunk. A srácok aranyosak voltak, Karcsit leszámítva, aki még a wc-re is utánam jött, ha a látóköréből kikerültem, akkor rögtön bőgött. Hát ez néha fárasztott rendesen, dehát ez van. Óraátállítás kissé felborította a napirendünk, remélem a héten minden visszarázódik a rendes kerékvágásba. Na most már fáradt vagyok, megyek aludni.

Kancsós RR (2)

Készen lettem Veke-Ági kendőjével. Íme:
Holnap már szaladok is vele a postára.
Már elővettem a következő hímzésem, amin a héten és az utána következő napokban foglalkozni szeretnék. Ha van látványosabb haladás, akkor arról is teszek fel fotót.

2009. március 25., szerda

Bőrgyógyásznál

Halogatós vagyok. Néha az olyan dolgokban is, amiben nem kéne. Most enyhén szólva a körmömre égett a dolog. Matyinak teljesen tropa lett a bőre, gondoltam nagyon időszerű lenne már lépni valamit. Kiszáradt, ekcémás lett a két lába, sőt mostanra már a karja is. Hiába vezettük be, hogy csak kétnaponta van fürdés, túl sokat nem javított a helyzeten, max. lassította a romlást. Szóval ma gondoltam egy nagyot, felhívtam a két utcával beljebb lévő Szent Teréz magánrendelőt, kérdeztem, hogy van-e esetleg valami jó kis időpont bőrgyógyászatra. A recepciós csajszi mondta, hogy ha oda tudok érni 40 perc alatt, akkor akár ma is van. Frankó, megyünk, bár épp akkor vágtunk be Miklóskával egy-egy szál hagymát, de max. büdösek leszünk. Mondtam, hogy sietek, ha kicsit kések bocsi, de három kölyökkel érkezem.
Koppra ott voltunk, épp levettük a kabátainkat, mondta a recepciós hogy mi vagyunk a következők, mindjárt mehetünk. Miki nem akart bejönni, rögtön a játszósarok felé vette az irányt, én leültem Matyival és Karesszel a rendelő ajtajába. Laza két perc után jön Miki:
-Hát anya, ez a kaka már nagyon ki akar jönni a popómból.
Nem tudtam, hogy nevessek, vagy sírjak. Matyinak mondtam, hogy maradjon, ha a doktornéni behívja, mondja, hogy én is jövök, csak a középsőt vittem a wc-re. Mikit felcsaptam a női wc-re, mondtam, hogy aztán most mindent bele, itt kivételesen nem trónolhat 10 percet, mint otthon, mert dolgunk van. Kivételesen tényleg gyors volt.
Berongyoltunk a rendelőbe, doktornéni megértőnek bizonyult. A következő negyed órában végignézhette a gyerekeim esti őrületét. Igyekeztem mindent megjegyezni, miközben Miki a földön a kúszott, Karcsi a műszereket próbálta levadászni az asztalról, Matyi meg megállás nélkül beszélt. Néha láttam rajta, hogy kicsit sokan vagyunk neki, de hősiesen végigmondott mindent, csak egyszer kérdezte meg, hogy mondjam már vissza mi volt az utolsó mondata, mert már nem emlékszik arra, hogy mit akart még mondani.

Sikerült még a patikába is beérnem a kölykökkel, úgyhogy holnapra kikeverik a krémeket Matykónak. Állítólag egy hét múlva már látványos javulást kell látni, három hét elteltével meg tünetmentes lesz. Ha mégsem, akkor négy hét múlva kontroll.

Holnap logopédus nénihez megyek Mikivel és Karesszel. Lényegében nincs ezzel semmi gondom, csak az egész délelőttöm tropára megy. De a lényeg, hogy Miki nagyon szereti Enikő nénit, szívesen megy hozzá "játszani". Karesz rühelli ezeket a kiruccanásokat, mert fél kilenckor indulunk és jó esetben valamikor dél körül érkezünk csak haza, eszünk és mehet aludni. A köztes időben egy jó órát kotorhat egy nagy, üres lakásban, a többit babakocsiban tölti utazás címszó alatt.

2009. március 22., vasárnap

Bent Creek: A Pixie For All Seasons - Winter (4)





Íme, készen vagyok vele. A fehér csillagok helyett a ruhára gombok kerültek, így az enyém is egyedi lett talán. Az arcát kikontúroztam azzal a DMC színnel, amit a leírás ajánlott. Lehet, hogy kibontom és keresek neki valami erőteljesebb színt, még nem döntöttem el. De most hozzá nem nyúlok, élvezem, hogy végre készen van!

Kancsós RR (1)


Ez itt Veke-Ági kendője. Két napi hímzés után ennyit haladtam. Remélem mihamarabb készen lesz és szaladhatok vele a postára, hogy feladjam Valikának.

Sárkánytalálkozó (4)

Tegnap nálam került sor a sárkánytalálkozóra. Most már tudom, hogy Klaudia miért vette ki a pénteket szabinak, Mariann miért küldte már pénteken a nagyszülőkhöz a fiúkat. Hiába kezdtem el én is péntek este a készülődést, hiába volt félig rendben a lakás szombat reggel, rohadtul megcsúsztam a főzéssel. A srácok Viktorral valamikor háromnegyed tíz körül keveredtek be az autóba. Utána fél kézzel pakoltam, fél kézzel porszívóztam, fél kézzel zöldséget hámoztam. Hány kezem is van?;) Szóval nekem jól jött, hogy kicsit mindenki késett. Addig legalább irgalmatlan hangerővel Massive Attack-et hallgattam, hogy pörögjek. Ha sietnem kell, mindig jól jön valami kis zene, különben belassulok:-DD

Megérkezett elsőnek Évi, kicsit beszélgettünk, körbemutogattam a lakást. Jó lett volna rögtön leülni és dumálni, de akkor még nagyon a főzés elejénél tartottam csak. Szerencsére hamar befutottak a többiek is, úgyhogy nyugodtan kotyvaszthattam tovább az ebédet. Remélem mindenkinek ízlett, a kedvenceimet főztem, amiket Viktor meg én imádunk, de a srácok egy kanállal sem kóstolnak belőle. A levesből néha kispórolom a bort, most nem tettem! Egyébként mindenki annyit evett, mint egy egér. Maradt fél kondér leves, szinte az összes sült kolbász, a sülthúsból is tetemes adag! Én is lefagyasszak belőle?:)

Jó volt látni a többiek munkáit. Mindig úgy érzem, hogy nagyjából a legkevesebbet tudom felmutatni, de mostanában tényleg sokkal kevesebbet volt kezemben a tűm, mint egyébként szokott. A sárkány SAL mindenkinél szépen alakul, Dorottyáé már készen is van. Én tartottam magam a 30 x-hez, na majd legközelebb belehúzok én is.
Örülök, hogy találkoztam Delfikével. A tengeres képen azért sajnálkoztam rendesen, hogy otthon maradt. Aztán a buborékoson is sajnálkoztam, nade majd máskor!

Lányok, köszönöm a sok ajándékot! Kicsit mindig zavarban vagyok, ha ennyi mindent kapok. Köszönöm Nektek! Itt is van egy kép róla. A Tildás könyveket közösen adták a lányok, az anyagcsomagot Delfike hozta nekem (már tudom mire fogom elhasználni!), Évitől kaptam egy kis tavaszi hímzést, Klaudia meg egy varrott neszeszert adott sok-sok csokival.
Anita! Én is éreztem, hogy valami most más. Tény és való, nem voltam beszédes kedvemben. Én közben magamban azon mosolyogtam, hogy Dorottya viszont az átaludt egy nap beszédtermelését bőven bepótolta:-DD

Nem két perc volt este eltakarítani a vendégeskedés nyomait:-DD Fáradtan hullottam le a kanapéra hímezni. Elővettem az RR kendőt, hogy minél hamarabb postázhassam. Aztán néztem az Underworld első részét. Közben baromira sajnáltam, hogy Mara beteg lett, nagyon kellett volna, hogy beszélgessünk... Néha még az is felmerült bennem, hogy hiányoznak a gyerekek, de aztán gyorsan üresbe tettem az agyam.

Ma Viktor telefonjára keltem háromnegyed kilenckor. Gyorsan elmentem a templomba, aztán segítettem Júlia kisfiának a matekháziban, úszni voltm, délután meg hímeztem. Most meg várom a fiúkat.

2009. március 19., csütörtök

Twilight - Alkonyat


Bevallom, csak azért olvastam el a könyvet, mert annyira sokan írtak róla nagyon jó dolgokat. Igen vágytan egy olyan könyvre, ami úgy magával ragad, hogy bármit csinálok, inkább a könyv mellett szeretnék ülni. És tényleg így jártam. Vasárnap este kezdtem olvasni. Késő éjjelig faltam a könyvet, aztán másnap minden szabad percemben (a nem szabadokban is) olvastam és olvastam. Este hatra múltidő lett a könyv:-DD
Összességében a történet nagyon tetszett. Lehengerlőnek találtam a szerelmi szálat, annyira jól bontotta ki az érzelmeket. Nagyon jó volt, hogy a könyv felénél már a szerelem totál csúcsponton volt és én csak tartottam a kezemben, néztem, hogy még itt a fele, mi a fenéről lesz még itt szó? Aztán jött a bonyodalom. A vámpír rész is nagyon fordulatosan ki volt dolgozva, tetszettek az új ötletek, napfény stb. Nekem a vámpír Edward jobban tetszett karakterben, mint Bella, az ember. A könyv hátlapján volt a filmplakát. Addig, amíg olvastam nem is kerestem semmi képet a könyvről, hogy a fantáziámban is megelevenedhessenek a szereplők. Néha-néha néztem a borítót és szörnyűnek találtam Edwardot. Valami egészen mást képzeltem el...

Aztán tegnap estére megszerveztük végre a csajokkal, hogy találkozunk. Mivel ha rajtuk áll a választás, akkor is csak és kizárólag az Alkonyatot akarták volna megnézni, így én hívtam meg moziba a társaságot:-DDDD Még szerencse, hogy a Hunniában szerdán a jegy csak 390 Ft;) Nyolckor sikeresen összejöttünk és olyan jó volt egy kicsit dumálni, röhögni plüssállatokról szóló sztorikról meg egyéb kínlódásokról. Ígérem, hogy legközelebb szépen beszárított hajamra nem húzok kalapot és akkor nem leszek fiús-frizurás! És tényleg jó lenne elmenni egyet közösen vásárolni, mert a ruhaszekrényem színei néha aggasztóak. Mara, baromi jól néztél ki!!!! Komolyan, ilyenkor olyan slampetnek érzem magam, nameg unalmasnak. Elgondolkodtam, hogy talán már itt lenne az ideje annak is, hogy néha kisminkeljem magam, csak bitang szar a technikám;)
És most őszintén, Krisi, nem tudtunk sokkal több dologról és figyelmesebben beszélgetni, mint kedden, mikor felugrottál hozzánk és a végén Activitit játszottál a fiúkkal? Köszi, hogy benéztél, jó érzés volt, hogy végül csak nem mondtad le az utolsó pillanatban! A srácok mondták, hgy máskor is jöhetsz. Kicsit hiányolták Marát...
Nade a filmről pár szót. Én kissé csalódottan álltam fel a székről. Jó, tudom, hogy másfél órába kellett belezsúfolni az elég bonyolult érzelmek mellett a sztorit is. A szereplők, a karakterek nagyon el lettek találva. Még Edward is tetszett, bár a végén hiányoltam a falfehér arcot, egyre emberibbnek tűnt. Viszont pár dolog irtóra zavart. Egyrészt Jacobnak nagyobb szemfoga volt, mint az összes vámpírnak együtt és a baseball meccs utáni vámpír-összecsapás igen vérszegényre sikeredett. Egyszerűen a félelmeteset, a lenyűgőzőt én nagyon ritkán láttam felcsillanni. Ez hiányzott. A humor viszont nagyon ott volt, csúcsjelent a vámpírkonyhás! Azért a csajok is élvezték, szóval most már Maránál a könyv, hátha hétvégéig elolvassa, aztán megtárgyaljuk majd!

2009. március 18., szerda

Ünnepeltünk!

Tegnap kora reggel befutott a Bookline-os csomagom, úgyhogy írtam is rögtön Viktornak, hogy ne késsen, este ünnepelünk!!! Délután nekiláttunk Mikivel tortát sütni. Semmi extrát, csak vakondtúrástortát. Hát Miki nagyon aktívan és lassan segített, így mire a felvert tejszínt a krémhez kevertük, addigra az alja tök folyós lett. Ott paráztam, hogy majd nem áll össze a cucc, de végül valahogy csak összehoztuk, igaz dőlt és folyt az egész, de nagyjából normálisan nézett ki.

Viktor semmi támpontot nem adott, hogy minek örülne szülinapjára, vagy házassági évfordulóra. Így kapott tőlem két dvd-t, amiről tudtam, hogy nagyon szereti. Ezeket a szülinapra. A házassági évfordulóra valami személyeset akartam adni. Valami olyat, ami nekem sokat jelent. Végül a Szív című könyv mellett döntöttem. Olvastam általánosban, gimiben és egyetemen is. Mindig megérintett, mindig adott valami újat.

"Edmondo De Amicis olasz író (1846-1908) haditudósítóként végigharcolta Itália egységesítésének utolsó nagy hadjáratát 1866-ban, majd újságíróskodott, és tanulmányokat, elbeszéléseket írt. Számos műve közt legismertebb és legsikerültebb a Szív (1886), amely regénnyé összeálló diáknapló, voltaképpen egy tanév története. Enrico Bottini torinói kisdiák egyszerű szavakkal, de igen meggyőzően beszéli el, mi minden esett meg vele és társaival abban a mostanra oly valószínűtlenné szépült száz évvel ezelőtti világban.

A könyv nagyon sok jóra tanítja olvasóit: lelki nemességre, áldozatkészségre, helyes viselkedésre a családban és azon kívül. Jótettekre buzdít, csodálatosan tud hazaszeretetre lelkesíteni. Az ifjúsági irodalom igazi remeke."

Na és én mit kaptam? Majdnem bőgtem, mikor odaadta az uram, nagyon-nagyon örültem neki. Itt is van:

2009. március 17., kedd

8 éve együtt

"A szeretet kiválaszt,
megszólít,
megtart és elenged.
De soha nem sajátít ki,
legfeljebb örömmel elfogadja,
ha önként
csak neki ajándékozod magad."
(Simon András)

Ma van a 8. házassági évfordulónk. Tényleg nagyon messzinek tűnik már az egész esküvő meg nászút;) Ma este ünnepelünk és remélem, hogy a héten egyik este Anna is ráér, hogy Viktorral kettecskén kimozdulhassunk.

Múlt héten hallgattam Zorán: Szerelmes dalok cd-jét. Imádom, még az egyetemen vettem. Hallgattam és megtaláltam a legtökéletesebb dalt az alkalomra. Kerestem a Youtube-on, meg még jó sok helyen, de videót nem találtam hozzá sajnos:( De itt a szöveg, szóljon Viktornak, szóljon nekünk a 8 év örömére! És itt a grafika is Simon Andrástól, ami az esküvői meghívónkat díszítette. Szerintem olyan csodálatos, mint amilyen egyszerű.

Két rossz kölyök
Az oltár előtt
Persze nincs semmijük
De a jó szülők megbocsátanak
S kezdődhet az átváltozás
Amit még nem hiszünk
Hogy majd felnőttek leszünk

És nem változunk
Csak lesz egy fiúnk
És egy kislány is kell
És a srácok oly gyorsan nőnek fel
De semmi nem nehéz, sose félts
Ez a szív sokat bír
Mint egy régimódi szív

Mindig hófehér autónk lesz
Melybe sok-sok csomag befér
Nyolc, vagy inkább legyen tízszemélyes
Olyan régimódi

Az asztal körül
A nagy család ül
És egy fénykép körbejár
S én csak nézem, milyen sokan vagyunk már
A pillantásod épp megtalál
Erre más nem is jó
Csak egy régimódi szó

Mit mond, mire jó
A sok évforduló
Még csak most kezdtük el
És a fákat még nem ültettük el
Az árnyékukban áll majd a ház
S mindig jön minden srác
Ez egy régimódi ház

És a vadszőlő mindent befut
Mindent eltakar
A házban néha majd eszünkbe jut
Néhány régimódi dal

2009. március 16., hétfő

Boldog Születésnapot, Viktor!


Ma 32 éves Viktor. Ennek örömére itt egy szép torta, bár nem éppen 32 a szám rajta, csak úgy megtetszett a kép. Sajnos az interneten rendelt ajándék még nem érkezett meg, úgyhogy jó szokásunkhoz híven majd csak később ünnepelünk.

De azért itt is írom: Viktor! Isten éltessen sokáig, füled érjen bokáig!

2009. március 13., péntek

Bent Creek: A Pixie For All Seasons - Winter (3)


Na már a finishben járok a féllábú tündérrel. Jövő héten kész lesz, garantálom!:-DDD Miklóska lecsapott rá, úgyhogy a mai naptól ünnepélyesen is az övé, csak neki készül;)

2009. március 12., csütörtök

Virtuális világ

Múltkor apukám viccelődött azzal, hogy mi lenne velem a net nélkül. Őszintén szólva nem is tudom elképzelni, hogy legalább annyi ne legyen, hogy le-leülök a gép elé, néha csak futva, néha épp csak odakönyökölve. Általában be sem lépek a blogspotra, csak kattingatok és gyűjtöm fejben, hogy na ide kéne írni, na oda kéne egy bejegyzés. Aztán eljön annak az ideje, hogy alszanak a srácok délután, vagy este és már sokszor nincs is kedvem a bejegyzéshez, már egy csomó más ember írt és én már csak max. ismételhetném őket.

Asszem Miki születése óta élek teljes virtuális életet. Tavaly óta öntöm át magamból a dolgokat a netre, hímzést, gondolatokat, néha kínlódásokat. Egy szeletet belőlem és nézegetem a többi ember szeleteit. Néha elégedett vagyok ezzel, néha kitölti az életem, aztán rájövök, hogy mindez rohadt kevés. Igenis hús vér emberekre lenne szükségem a hét minden napján, hogy kicsit máshogy is beszélgethessek, mint egy 7, rosszabb esetben egy 4 éves szintjén. Örülnék, ha nem kéne mindent kétszer elismételni (Miki megint nem hall rendesen) és ha este még lenne kedvem tartalmas beszélgetésekhez az urammal. De sokszor van, hogy mindketten már csak azt élvezzük, hogy csend van, a legfontosabbakat megbeszéljük, aztán olvasunk, hímzek, Viktor számítógépezik, vagy tévézünk (bár ezt egyre ritkábban)
Nem szeretek belegondolni, hogy mikor és kivel találkoztam utoljára. Néha hetek telnek el, hogy Viktoron kívül más nem kopog be az ajtón. Nagyon várom Júliát, kávézunk, dumálunk, olyan más mint én, annyira máshogy nézi a dolgokat, mint én. Mindig jókedvű leszek tőle. Ő legalább jön, bár tény és való, hogy azért mert kérem és mert fizetek is érte;)

Ha elmegy a kedvem a virtuális életemtől, akkor napokig semmit nem csinálok, csak kattingatok. Olyankor már azon sem gondokodom, hogy hova kéne írnom és immunis vagyok mindenre. Nem írok leveleket, vagy ha mégis jön egy komolyabb levél, annak a megválaszolásához is nehezen ülök le. Mert szívesebben mondanám annak az embernek, hogy üljünk be egy teára ide vagy oda, menjünk el ide vagy oda. Bárhova, csak élőszóban halljam a dolgot. Egyrészt az írásban egy csomó dolog elsikkad, egy csomó dolognál kéne, hogy érezze a másik a hangsúlyt, vagy a poént, vagy mittudoménmit, amit a levél nem ad át. De élőszó baromi ritkán jut nekem. Marad a net, marad a klaviatúra, marad egy szeletke belőlem, belőled, belőlünk. Kevés...

Magam vagyok. Nagyon.
Kicsordul a könnyem. Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Farigcsálok lomhán egy dalon.
Vézna, szánalmas figura, én. Én, én.
S magam vagyok e föld kerekén.
(Tóth Árpád)

2009. március 11., szerda

Díj a barátságért

Kaptam egy díjat Marianntól, Dorottyától és Anitától. Köszi csajok!
A díj kinek is jár? A legjobb bloggoló barátnak ;) Ha jól láttam nincs semmi kötelező szöveg, de 5 embert kellene talán jelölni. Üsse kavics továbbadom, de csak 1 embernek, hogy kicsit megbontsam a rendszert: Csédóra, Rád gondoltam!

Lelki nagyság

Tegnap késő este benéztem az iwiw-re. Keresztanyám kérdezte, hogy láttam-e, hogy mit írt a húgom magáról. Hát álljanak itt e sorok. Nagyon megérintett, amit írt:

"Életem főműve, Misi 2008. július 12-én megszületett.

Legkedvesebb és egyben legbölcsebb barátném tanítása: az életben egyszer mindenkinek felmutat valaki egy tükröt, amikor is szembesülnie kell önmagával. Fiam születéséig azt hittem, hogy rendben vagyok. Azóta minden nap újra és újra megtanítja nekem a türelmet és az alázatot és hogy az igazi élet-küzdelem során elért legkisebb eredményeknek is szívből tudjak örülni."

Egyszer megkérdezte a tesóm, hogy miért nem írok róluk. Egyrészt nem akartam a felhatalmazása nélkül írni bármit, hiszen ha írok és mégsem szerette volna, az nem lenne jó, hisz nem az lenne a mondandóm, hogy Misi beteg lett és várjuk, hogy kilábaljon egy hosszú és fárasztó betegségből. Másrészt ez egy olyan téma, amire az embernek össze kell szednie magát. Nekem könnyű elbújnom a mindennapjaimba, nem kell szembesülnöm a tényekkel nap mint nap. Ha eszembe jutnak, akkor elszorul a szívem. Én azt látom, hogy ők miről maradnak le, Tusi azt látja, hogy Misi miről marad le. Nekem Misi megmaradt annak a babának, aki alszik, néha felébred és belekiabál a csendbe, hogy hahó, itt vagyok, kérek enni, vagy kakis a pelusom vagy hasonlók. Én nem láttam görcs közben szenvedni, én nem láttam branüllel a pici karjában a kórházban. Csak a tesómat láttam kiborulva, vagy sírva a férjével Tamással. Nem tudom, hogy egy ember mennyi lelki terhet viselhet el, de amit rájuk kimért az Isten nem nevezhető egyszerűnek vagy hétköznapinak. Vasárnap a templomban ültem. Gondolkodtam sok dologról. Érdekes, de ha egy téma komolyan feszít belülről, akkor van, hogy szinte belépve a kapun választ kapok kérdésekre, vagy egyszerűen egy jelet, amitől érthetőbbnek tartom az életet. Vasárnap a személyes áldozatról volt szó. Ha igaz, amit Antal atya mondott, akkor egyszer mindenkinek kell hoznia életében valami olyan áldozatot, ami többet kíván tőle, mint amit valaha gondolt volna. Egy pap véleménye szerint is a legnagyobb áldozat, ha Isten a gyerekedet kéri tőled. Szívszorító.

Szóval lelki nagyság. Azt hittem a húgom törékeny. Azt hiszem a húgom sokkal keményebb, mint azt valaha gondoltam volna. Tamással együtt hallgatják az orvosokat, vártak egy jóhírt, egy reménysugarat, de csak egyre rosszabb híreket, diagnózisokat kaptak. Apa még tud imádkozni csodáért. Én már nem. Valahogy azzal, hogy kimondták, hogy Misi nagyon beteg és nem fog meggyógyulni és nem éri meg a kisgyerekkort, azzal valahogy a reményt én már nem látom. Pedig alapvetően nem vagyok pesszimista.

Szeretem a húgom és nagyon, őszintén remélem, hogy fog még tudni nevetni. Remélem, hogy fogok neki tudni segíteni, ha szüksége lesz rám.

2009. március 10., kedd

Kiraktam, szerettem...

Volt tervben, hogy írok több dologról. A nagyböjtről, kérdéseket arról, hogy milyen eséllyel kerülhet az ember a jobb oldalra a végítéletnél. Terveztem egy bejegyzést a gazdasági válságról és kishazánk dolgairól, hogy hogyan látom. Írni akartam egy idióta bejegyzést a vérfarkasokról és a vámpírokról. Szerettem volna pár sort hagyni arról, hogy milyen találónak találtam Orbán Viktor évértékelő beszédét. De nem teszem, mert most nem érzek hozzá semmi de semmi kedvet.
A blogom rózsaszín, ilyen is marad. A rosszkedvem az enyém, a gondjaim az enyémek. Azt megtartom magamnak és Viktornak.

Tehát inkább itt van egy kész kirakó. Az uramtól kaptam a névnapomra. Villámgyorsan kiraktam, kicsit a fiúk is segítettek. Élvezet volt rakni!

2009. március 6., péntek

Bent Creek: A Pixie For All Seasons - Winter (2)


Így állok jelenleg a Pixiekémmel. Valahogy az utóbbi időben kicsit alulbecsülöm azt az időmennyiséget, ami ahhoz kell, hogy egy hímzést befejezzek. Erre a Pixire is úgy néztem, hogy ó, a héten tuti befejezem. De nem fogom. Sőt, kicsit úgy érzem, hogy megint annyit hímeztem, hogy most valami más hiányzik. Asszem nekilátok a Viktortól kapott kirakónak a hétvégén, és ha nagyon belejöttem akkor folytatom a Pattól kapott 6 db ezres kirakó egyikével. Van közte pár olyan csodás!!!

Nade visszatérve Pixiekére. Szeretem csinálni, haladós nagyon. Szépek ezek a kézzel festett cérnák. Egész fura dmc-vel beleölteni a képbe, várom, hogy az is melíros legyen:-DDD Most délután csináltam egy színhűbb fotót, mint amit az nlc-re feltöltöttem. Szerintetek nem olvad bele a hajába az arca? Kikontúrozzam? (én nagyon hajlok rá)
Ja, és szájat csinálnom kellett a kislánynak, bár a minta nem jelöli. Olyan üres volt nélküle az arca...

2009. március 5., csütörtök

Emlékszel az elsőre?

Olvasgattam Lau blogját. Érdekesnek találtam az 1000 szó bejegyzést, jó nagy betekintést engedett a gondoltaiba. Tetszett. Most vissza kéne menni hozzá és megnéznem, hogy hány éves is - megjegyzem én fiatalnak gondolom - mert általában úgy harmincon felül, közeledve a harmincöt felé az ember lánya már majd megbolondul egy gyerekért, egy stabil társért, mindazért, amitől korábban megfulladt volna. Csak azért mert ez az élet rendje? Nem tudom. Persze mindig van kivétel, de a rokonságban, a barátok között én így látom. Van olyan ismerősöm is, akit kora ellenére és a családi nyomás ellenére is kiráz a hideg, ha a gyerekre gondol. Ez egy olyan téma, amit a társaságában még megemlíteni sem szabad. Ha normálisan kezelné a dolgot, akkor elfogadnám, de ha ez azzal jár, hogy "ha a gyerek-témát feszegeted nálam, akkor örök harag és háború", azt már nemtudom elfogadni. Valahogy a Szex és New York Samanthája a számomra elfogadható. Nála tökéletesen megértem az egészet, meg értem Mirandát, hogy nem élvezi a gyerkőcöt eleinte. De totál megértem Charlotte-ot, hogy ő meg olyan görcsösen akar.
Azon gondolkodtam, hogy mi miért és hogyan alakult az én életemben. Miért élem az "elvárt" életet. Férj, gyerekek, munka stb.

Az első emlékem elég korai. Valamikor általános iskolában volt, hogy egy nyáron egy apácazárdában nyaraltunk a húgommal. Valamiféle lelkigyakorlat-jellegű dolog volt. Nem tudom, hogy az apácák mit gondoltak rólunk, de emlékszem, hogy az egyik odajött hozzám és megkérdezte, hogy miért szeretnék apáca lenni. Mondtam, hogy nem akarok az lenni, mert én anya leszek és sok gyerekem lesz. Csak nézett rám és mondta, hogy szép hivatás, nem lesz könnyű. Aztán persze feltette a sablon kérdést is, hogy milyen foglalkozást szeretnék magamnak. Asszem akkoriban varrónő akartam lenni, vagy légtornász vagy valami hasonló. Aztán teltek az évek, de a gyerekben, abban, hogy sokat szeretnék mindig biztos voltam. Nem azért, mert belémnevelték, hogy ez az élet rendje, egyszerűen csak akartam. Aztán megkaptam. Nem úgy, ahogy szerettem volna, nem akkor amikor szerettem volna, és azt hiszem elmondhatom, hogy nagyon-nagyon kevesen örültek neki, hogy gyerekem lesz. Nem tudom, hogy mi Viktorral mikor kezdtünk felszabadultan örülni neki. Még az esküvő után sem. Hát igen, Matykó nagyon hamar kopogtatott be. Alig fél éve jártunk Viktorral, mikor kiderült, hogy gyereket várok. Nem kis sokk volt a két csík a teszten. Akkoriban vezettem naplót:

2001. 01. 03.

"Tegnap megvettük Viktorral a tesztet. Gyerekünk lesz. Nagyon félek, és nagyon izgatott vagyok. Most kicsit úgy érzem, mintha nem is lenne ilyesmiről szó, mert ilyen dolgok csak a könyvekben történnek, de nagyon úgy tűnik, hogy tényleg igaz. Annyira tudnék neki örülni, ha tudnám, hogy a szüleim is tudnák pozitívan fogadni. De biztos vagyok benne, hogy ők úgy fogják ezt látni, hogy tönkretettem az életem, hogy először egy férj kell a gyerekhez stb. Na meg persze, hogy majd mit szólnak hozzá a rokonok.

Én úgy látom, hogy talán Viktort segít előmozdítani valamilyen irányba, hogy elég érett és felelősségteljes vagyok ahhoz, hogy vállaljam ennek a gyereknek a megszülését. Biztos vagyok abban, hogy Viktort szánta nekem a Jóisten, és hogy mellette kell élnem, és mellette is akarok. E mellett a törékeny, szórakozott, néha igen rosszkedvű, de aranyszívű ember mellett.

Még egy ideig mindenképp várni kellene azzal, hogy a hírt bejelentsük. Viktor szülei nagyon örülnének, az enyémek szerintem rosszul lennének. Ez az egyetlen, amitől nagyon félek. Nem attól, hogy mi lesz az állásommal, hogy mi lesz kettőnkkel, hogy mit gondolnak majd az emberek, a barátaim. Csak a szüleimen agonizálok. Sajnálom őket. Azt hiszem nagyon nem így képzelték el ezt az egészet. Hát én sem…, de ha már így alakult, akkor így kell boldognak lennünk."



Erre a szorongásra a mai napig tisztán emlékszem. Nem tudom, hogy a szüleim mikortól nem nehezteltek ránk, de végül már ők is nagyon várták a szülést. Aztán hogy örült végül mindenki mikor Matyi megszületett. Az első unoka, az első fiú, s nekünk az első gyerek.

Aztán persze gondolkodtam azon is sokat, hogy milyen volt rövidke együttjárásunk. Milyen volt az első találkozás, milyen volt az első tánc, az első csók Viktorral. Na az első csókról írt naplóbejegyzést nem teszem közzé:) Túlontúl személyes. De nagyon élénken él bennem az emléke a mai napig. Szerintem még a fát is tudom, ahol a szegedi ligetben először csókot kaptam az uramtól. A naplóm szerint laza másfél óra alatt sikerült átsétálnunk ezen az estén a parkon:-DDD

Vajon mindenki emlékszik élete első csókjára? Egy film megmaradt az emlékezetemben. Kicsit homályosan, de tudom, hogy akkoriban sokat moziztam vele. Talán úgy 6-7 osztályos lehettem. Már túl azon a koron, amikor az ember kissé zavartan nézi a csókolózó párokat mind az utcán, mind a tv-ben. Egy fiatal csaj vergődéseiről szólt, aki még sosem csókolózott és nagyon fél az első csóktól. Emlékszem, hogy ált. suliban mindig voltak a menő csajok és a bénák. Na, én a bénák közé tartoztam, akiknek sohasem udvaroltak, akiknél sohasem próbálkoztak be a srácok, akit még csak véletlenül sem akartak megcsókolni. (vagy ha mégis, akkor általában a padlógáz srácokat vonzottam) Osztálykiránduláson szájtátva hallgattam a menő csajok elbeszélsét arról, hogy milyen csókolózni, és közben próbáltam úgy tenni, mintha persze mindent tudnék. Passzolom, hogy ez mennyire sikerült.
Aztán középsuliban valami változott. Nem hiszem, hogy szebb lettem volna, vagy érdekesebb. Végülis bevallhatom, hogy az első barátommal csak azért jártam, hogy valakivel már én is járjak. Teljesen tisztán emlékszem az első csókra, amit 14 évesen kaptam. Nemtom mennyire voltam béna:-DDD Biztosan;)
És emlékszem az első igazi csókra is. Lukács Zsolttól kaptam. Nem hinném, hogy valaha is a blogomra téved, úgyhogy leírhatom a nevét. Emlékszem, hogy eszméletlenül sok érzés volt a csókjában. Csak járt az agyam, hogy hát ha így kell csókolni, ha ilyen a Csók, akkor én eddig mit csináltam? Bár nem nagy dicsőség, ha az ember több sráccal járt, azért egy biztos. Tanulságos tud lenni.:-DD
Az egyetemen Marával és Krisivel listát vezettünk. Megvan még valahol a lista, Krisi? Három oszlopban szerepeltek a fiúk. Értelemszerűen egy oszlop Maráé, egy Krisié, egy az enyém. Itt szereptek azon fiatalemberek, akikkel együtt jártunk, nameg azok is, akikkel csak csókot váltottunk. Aztán voltak még a nevek mellett egyéb jelek is, mindnek megvolt a jelentése:-DDDD Tök jó erre visszagondolni, mikor frissítettük a listát mennyit röhögtünk. A tuti neveken, hogy presszós, meg zokniszájú srác stb.

Egyébként sosem éreztem azt, hogy könnyen adtam csókot. Talán ebből az írásomból pont nem így tűnik, de tényleg így van. Egyetlen egy dolog bánt, ha visszagondolok. Képes voltam egy fiúba jól belegyalogolni, mert megsértette a büszkeségem. Úgy tett lapátra, hogy amolyan angolosan távozott, semmi:
-Figyelj, Dóra, te nálam jobbat érdemelsz - szöveg, vagy valami hasonló.
Ezek után megmondtam neki, hogy rémesen csókol. Mert tényleg úgy csókolt, remélem mára már jobban megy neki. Elég csinos, kigyúrt szépfiú lett belőle, láttam az iwiwen. Valószínűleg ő is gyarapodott nem kevés tapasztalattal:)

Kíváncsi lennék, hogy Viktor emlékszik-e élete első csókjára. Régebben szívesen faggatam az előttem lévő barátnőiről. Nem volt az uram túl közlékeny e téren;)
Kíváncsi lennék, hogy Viktor hogy emlékszik vissza az első csókunkra... Kár, hogy nem ír blogot. Na majd este kifaggatom:-DDD

2009. március 2., hétfő

Mirabilia: Garden Verses (4)


Ma végre nappali fénynél kikontúrozhattam. Sajnos a rámát egyszer rajta felejtettem az anyagon, így a nénim ruháján alul pár x nagyon szét lett nyomva:( Remélem mosás és keményítés után majd rendeződnek. Néztem közelről az x-eket, asszem én 32-re nem tudok olyan szépen hímezni. Vannak elég slendrián x-eim. Mindegy, magamnak hímzem és nekem így is szép:-DD Mindjárt nézem a SAL blogon, hogy melyik csajszi lesz a következő!

2009. március 1., vasárnap

10 szó

Csédóra hívott játszani. Szabad asszociáció 10 szóra.

- Hegy: megmászni, legyűrni. Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet.
- Zene: Elsőre Chopin keringői ugrottak be. Kicsi a kezem, így sosem tudtam őket lejátszani.Hát megvettem őket cd-n. Rég hallgattam.
- Levél: öröm, várakozás, ritkán írok már kézzel levelet.
- Kulcs: Az én kulcsaimat egy macis kulcstartó tartja össze. Az uszodában a kabinos néni kivétel nélkül mindig elmondja milyen helyes.
- Könyv: Majdnem mindenevő vagyok belőle. Talán csak Kunderát írtam le végérvényesen.
- Csoda: Kéne nagyon... Misiért!
- Gyerek: Szolgálat, három van, néha sok-néha kevés.
- Kultúra: Kultúrális életre nincs lehetőségem szinte semmi, mióta a srácaim vannak. Talán pár év múlva.
- Szép: Szeretném néha ezt érezni, ha magamra gondolok. Hiúság!
- Édesség: Szamos minden mennyiségben. Nagyböjt: A sütiről és a csokiról mondtam le erre a negyven napra. Menni fog.

Hubbub is hívott játszani.

- Tudás: Ha megszereztem el már nem vehetik tőlem.
- Film: Most épp a Vérfarkasok lázadása köti le a gondolataim. Azzal mozizok bnap mint nap.
- Erő: A bal kezem sokat javult, de feleolyan erős sincs, mint régen. Talán nemis lesz soha...
- Nyelv: Csók. Első csók. Ezt a bejegyzést már régóta meg akarom írni.
- Nyár: Meleg, szabadság, nyaralás
- Játék: Egyre nehezebben megy a gyerekekkel. Ma konstatáltam, hogy talán 10 milliomodik alkalommal pakoltam össze az autókat. A kiskonyhát még egyszer sem, mert nincs...
- Íz: Sárgadinnye fagyi
- Boldogság: Viktorral
- Hagyomány: Amit tudok, viszek tovább abból, amit én hoztam. Remélem majd a gyerekeim is szeretnék továbbadni egyszer a sajátjaiknak.
- Víz: Uszoda. Hetente kétszer legalább 20 hossz a minimum.

Zsuzsit hívnám játékba, ha még más nem hívta. A 10 szó: politika, autó, meleg, kell, kávé, félelem, szórakozás, egyetlen, otthon, ünnep.