Gyerkőceim életkora

2008. november 30., vasárnap

Mozgalmas hétvége

Erre a hétvégére mindenből jutott egy kicsi. Eredeti tervek szerint betegség lett volna előírva, hiszen pénteken úgy kellett hazahoznom Matykót a suliból. Felhívtak, hogy Matyi rosszul van, hányingere van, sápadt, menjek érte. Mikor odaértem, gyermekem csokis kiflit zabált az iskolapadban. Kérdeztem, hogy mi a gond, mert én nem látom betegnek. Na mindegy, hazajöttünk, gyereknek kutya baja, sőt ha mondhatom ezt, eszementen viselkedett egész hétvégén.

Na de ha már Matyi jól van, akkor szombaton irány a KIKA. Már ezer éve terveztük, hogy Matykó szobájába megvesszük a szőnyeget, a csillárt, az íróasztallámpát és természetesen a széket az íróasztalhoz. Sajnos a kikás gyermekmegőrzőn a MEGTELT tábla volt kirakva, így a srácokkal együtt élvezhettük végig a várálást. Vettünk egy tuti szőnyeget, egy klassz kislámpát meg egy széket, amiről még nem tudjuk, hogy mennyire vált be. Épp most izzítom én a popikám alatt (Miki szavajárása). Szombat és vasárnap délelőtt a képeket fúrtuk és szögeltük fel Viktorral a két kisszobába. Nem kis meló volt, ezer képünk van. Még nem is mindet kalapáltam fel, de hát jó munkához idő kell.

Vasárnap délutánra maradt Miki bakancsvásárlása, valamint Miki névnapjára a meglepi beszerzése. Mindkettőt sikeresen kipipálhattuk. Viktor meg is jegyezte, hogy állandóan van valami listánk az elvégzendőkről és arra törekszünk nap mint nap, hogy valamit végre kipipálhassunk. Már nagyon várom a jövő hetet, mert akkor jön a mama és Viktorral megpróbálunk elmenni egy kis angyalkakörútra kettesben. Többször asszem nem lesz rá alkalmunk.
Nade mielőtt elindulutunk volna a Savoya parkba csörgött a telefonunk, hogy menjünk szülinapozni Júliáékhoz. November 25-én ülte a fia és ő is a szülinapját, az ajándékokat már ezer éve beszereztem, mert korábbra terveztük az összejövetelt, csak valahogy mindig elmaradt. Szóval felhúztuk a nyúlcipőket, megjártuk a vásárlókörutunkat és már ott is voltunk Hajdúéknál. Hát mit is mondjak: itattak és etettek. Amolyan erdélyiesen, azt egyszerűen képtelenség visszautasítani, holmi 90 napos diétára célozgatni meg nevetséges lett volna. Szóval diéta ide vagy oda, ettem, ittam, jókat röhögtem. Volt náluk virtschaft, az biztos. A fiúk játszottak, Karcsi kotort fel-alá a lakásban. Király volt a kaja, vaddisznósült és göngyölt pulykahús. Holnaptól újra 90 napos:) A férfiak elmentek az esti misére. Nekem sajnos kimaradt, pedig ugye advent első vasárnapja. Ilyenkor mindig hiányérzetem van, dehát vendégségben voltunk, ami hirtelen jött. Este azért meggyújtottuk az első gyertyát a koszorúnkon. Az ideit Matykó készítette a suliban. Énekeltünk (Miki kedvéért Mikulásosat is), imádkoztunk.

Késő van már, fáradt vagyok, kicsit mólés is. Inkább megyek pihizni:)

Ja, egy jóreggelt képet azért dobok a fiúkról:


Bíztatólag írom, hogy ha végre megcsináltam a függönyöket, akkor fotózom a szép színes és új bútorokkal teli csodaklassz lakásunk!!!

2008. november 29., szombat

Pénteki jelentés (20)

Nem haladtam túl jól az egérkével. A héten bár nem zsibbadtam semmit, valahogy mégis fájt a kezem, úgyhogy inkább hanyagoltam a tűmet. Talán ha 5-6 szállal több van a hímzésben, akkor sokat mondok:) Ime:

2008. november 26., szerda

Dóra tervezett...

Az úgy volt, hogy pár napja szépen összeválogattam, hogy mik is lesznek azok a hímzések, amik a 2009-es, vagyis az utolsó itthon töltött évemet tarkítani fogják. Már rögtön bővítenem is kell a listát. Az történt ugyanis hogy... kicsit korábban kell kezdenem...

Még a nyáron a keresztanyám ajánlott nekem egy egyetemista leányt, akit felfogadhatnék, hogy vigyázzon a gyerekekre. Így ismerkedtünk meg Annával, aki aranyos, a gyerekek nagyon szeretik, csak számomra érthetetlen módon még novemberben sincs az órarendjében egy fix nap, amikor biztos számíthatnék rá. Márpedig nekem a fő tervem vele az volt, hogy amikor jön, akkor elmennék úszni, nagybevásárolnék, ha épp ünnep jön, akkor ajándékra vadásznék. Hetente 5-6 órát nekem megérne. Szóval lassan két hete nem láttuk Annát, pedig mondtam, hogy ha van lyukas délutánja, neadjisten délelőttje, akkor feltétlenül jelentkezzen. Panaszkodtam Júlia barátnőmnek (ő szokott jönni hozzám takarítani - illetve már 2x volt), hogy még úszni sem nagyon tudok eljutni, pedig de jó lenne. Végül megállapodtunk, hogy feljön ő délután, vigyáz a srácokra alvásidő alatt én meg elcaplatok úszni. Most nincs munkája, mert ahol takarítani szokott, ott mindenütt annyit mondtak, hogy majd karácsony előtt jöjjön nagytakarítani. Szóval megegyeztünk, mondtam, hogy persze nem kívánom ingyen, hisz akár heti két alkalomról is szó lehet.

Tehát tegnap délután megérkezett, én elmentem úszni, fiúk aludtak. Mire hazaértem, leporolgatta a nagyszobát, kisikálta a fürdőt, felmosott mindent és kivasalta Viktor ingeit. Szóval baromira nem csak vigyázott a fiúkra. Viszont mikor ki akartam fizetni, azt mondta, hogy mindez baráti alapon ment, ha én pénzt tukmálok, akkor ő többet nem jön hozzám vigyázni a fiúkra. Kérdeztem, hogy akkor hogy lesz az ellentételezés, mert ez így nekem kicsit gáz.

Megegyeztünk abban, hogy ő is keres engem, ha néha beteg a Tomi és neki mennie kell dolgozni. Nadehát ez édeskevés. Végül kibökte, hogy annyit nézegeti a hímzéseimet, ha egyet csinálnék neki, akkor nagyon örülne. Na megalkudtunk. Este kezdtem filózni, hogy mi lenne a legjobb az ő lakásukba. Erdélyi pár, csodaszép bútorokkal (férje ugye asztalos), az egész lakás visszafogott, egszerű. Így végül az alábbi mintára esett a választásom:

2008. november 24., hétfő

2009-re tervezett hímzéseim

Most, hogy megvolt a sárkánytalálkozó Hubbubnál, egész este járt az agyam azon, hogy mi mindent is kéne hímeznem MAJD. Rengeteg megkezdett munkám van, lehetne belőlük bőven válogatni. Viszont ahogy Hubbub is mondta, 2009 lesz az utolsó otthon töltött évem. Szóval valami nagy munkát kéne befejeznem és mellesleg pár kisebb dolgot is futtatnék mellette. Biztos unalmas, hogy annyi tervemet, meg félkész munkámat csatolom, de valahogy nálam lassan és ritkán lesz kész bármi... Szóval azért felteszem ide a képeket, már csak a magam kedvére, mert tök jó nézegetni őket.

Na még egy kis eszmefuttatás, aztán tényleg keresgélem a képeket. Ebben az évben már csak Viktorom által kért két egérkét fogom szerintem elkészíteni, esetleg befejezem a Mirabilia SAL első nőcijét, ami már félkészen van.
2009-ben viszont több kötelezőm lesz.
1. Megkezdett RR, az első kancsót már elkészítettem (Watermelon), most Brunyi-Juditnál van Belgiumban a kendőm. Valamikor 2009 elején indul a lassú RR, vagyis kéthavonta kell egy-egy kancsóval elkészülni.
2. Mirabilia SAL. Nincs ütemterv meghatározva, de szeretnék úgy általában 2-3 havonta egy-egy nőcivel elkészülni.
3. Egy sárkányos SAL/RR is lesz, ennek a mintáját már kiválasztottuk, csak még a cérnán nem egyeztünk meg. Szerintem épp a cérna miatt lesz inkább SAL, mint RR. Na majd még meglátjuk.

4. Klaudia által szervezett Csokis SAL. Ez kicsi meló, de csodaszép lesz.
5. A Pixie minták, amiket TGA fonallal szeretnék készíteni magamnak. Mind a négyet meg szeretném hímezni.
6. A Tralala macik, amikbe elsőre szerelmes lettem. Szintén magamnak készíteném mindet.

7. Amiről a 2009-es év szólna, de hát ahogy nézem a terveim, nem is tudom mikor fogom beütemezni. Ő a szerelemképp, a Vermeer hímzésem. Jó lenne ha be tudnám fejezni...
Ja, és közben még hány megkezdett munkám lenne, hány dologba vájnám bele a tűmet... Láttam, hogy újabb SAL szerveződik (Heni verbúválja a társaságot), amit én is úgy, de úgy AKAROK!!! Kétségbeejtő!

2008. november 23., vasárnap

Sárkánytalálkozó

A tegnapi hímzős találkozónk Hubbubnál volt Dunakeszin. Remekül éreztem magam, bár kicsit kalandosan jutottunk el Klaudiával Hubbub-Mariannékhoz. Így utólag már nagyon nem bánom, hogy nem kocsival mentem és nyári gumikkal, mert Buda totál le volt fagyva, a buszok lépésben mentek én úgy tipegtem haza a téli csizmácskáimban. Azért persze nem elhanyagolható a tény, hogy fél kilenckor indultam és fél 12-kor léptem be Mariannék ajtaján. Na jó, közben felszedtem Kélaudiát a Keletiben, de neki 40 percet késett a vonata Sopronból.

Jó volt találkozni a csajokkal. Tényleg nagyon egy húron pendülünk. Most széthímezném magam, de tartom magam, hogy a hétvégét még pihivel töltöm. Holnap megkóstolom a sütiket (jön a szénhidrát nap), már alig várom. Bírtam volna még maradni, jó volt kizökkenni a hétköznapok "unalmából".

Mindössze egy dolgon döbbentem meg. Mariann hihetetlen tempóban hímez és hihetetlen dolgokat. Én megint csak pár hímzést tudtam vinni. Asszem nekem jutott a csigatű, pedig úgy de úgy igyekszem. Draconissnak felmentést ad a gipsze, de még így is sokat alkotott.

Anita! Mégegyszer köszi a fuvart!
Évi! Köszi a cd-t. Hihetetlen, hogy mennyi könyv ráfért, és micsoda könyvek: Salvatore, Szabó Magda és Wass Albert regények. Nagyon-nagyon örülök nekik!


Fényképek megtalálhatók: ITT

2008. november 21., péntek

Pénteki jelentés (19)


Lassan de biztosan haladok a cseresznyés egérkével. Most kicsit megint lerakom a tűmet. Valahogy nem stimmel a kezem. Éjszaka megint le-lezsibbad, de most nem a hüvelyk ujjam, hanem a legkisebb. Zavar...

Paulo Coelho: Az alkimista


Rövid beszámoló a könyvről:
"Az alkimista Coelho fő művének számít. Santiagonak, az andalúz pásztorfiúnak meseelemekkel átszőtt kalandtörténetét a kritikusok Saint-Exupéry Kis hercegéhez szokták hasonlítani. Santiago, miután kétszer látja azt az álmot, hogy valahol a piramisok lábánál elásott kincs várja, elindul megkereseni azt. Végigzarándokol Afrika északi, sivatagos részén, szokatlan élményekkel töltekezik, számos különös figurával találkozik, köztük az alkimistával, akitől megtanulja, hogy mindig hallgasson a szívére, vegye észre a sorsára utaló jeleket, és igyekezzék beteljesíteni álmait. A filozófikus mese lelki balzsamként hatott azokra a tízmilliókra, akik már eddig elolvasták Coelho alapművét."

Nagyon tetszett, alig bírtam letenni. Kérdés, hogy vajon jó úton vagyok-e és a Személyes Történetemet járom, vagy valahol ácsorgok és már elfogytak a jelek...

2008. november 20., csütörtök

Hogyan lettem diplomás titkárnő

Férjem kérésére írom a bejegyzést, hogy legyen mit olvasnia unalmas munkája közben:-DDD

A diplomámat 2000-ben szereztem a JATE-n. Azóta lennék diplomás közgazdász. Magas elhivatottságomat jelzi, hogy harmadév után non-profit specializációra mentem. Pénzügy nem feküdt, eu túlzottan nem érdekelt, az egészségügy meg vonzott. Ötödévben hívott dolgozni az egyik tanárom a Szegedi Önkormányzat Kórházába. Szóval félig tanultam, félig dolgoztam rugalmas munkaidőben. Kereken másfél évet húztam le az Információs és Dokumentációs Osztályon. Csodás főnököm volt Dr. Hidvégi Zsófia (Zsóka) személyében. Amolyan második anyámnak éreztem akkoriban, rengeteg ügyes-bajos dolgomat meg tudtam vele beszélni. Aztán jött ugye Matykó, mint a gyorsvonat. Közben Viktorom munkahelye elviselhetetlen lett, így költöztünk Budapestre. Az eredeti terv ugye az volt, hogy ha már az első baba becsúszott, akkor jöjjön a többi. Hát nem így alakult, Ketteske után valahogy minden terv összedőlt.

Matyit beirattam bölcsibe én meg munkát kerestem. A GYES asszem csak arra volt jó, hogy körberöhögjem a számlám. Ha jól emlékszem 72 helyet pályáztam meg kb. három hónap alatt. Ebből sok helyen már diploma nélküli önéletrajzot futtattam. Mindössze 10 állásinterjún voltam. Az esetek nagy részében arról szólt az egész, hogy túlképzett vagyok és hogy hát ott a gyerek... Komolyan mondom, a végén már nagyon herótom volt. Matyit sikerrel felvették a bölcsibe, de állásom még mindig nem volt. Aztán voltam egy interjún a Szent Imre Kórházban is. Az interjú alatt Csédóra játszóterezett Matykóval a Bikás dombon. Még arra is emlékszem, hogy mi volt rajtam és hogy mikről beszélgettünk benn. Pár nap múlva felhívtak (Borsy Zsuzsi volt az áldozat), hogy bár minden szempontból megfelelnék az állásra, inkább egy gyermektelen férfit vesznek fel, én talomban maradok. Hát persze, mondtam, hogy oké, köszi hogy szóltak.

Két hét múlva újra csörgött a telefonom, hogy október 15-én kezdjek a Szent Imrében. A fiatalember nem vált be. Uólag megtudtam, hogy épp akkor született meg a babájuk és ki akarta venni az apa-napokat:-DDD Ettől a perctől kezdve beleástam magam a számvitel jegyzeteimbe, hiszen elvileg könyvelőt kerestek a kórházban. Aztán jött az első nap és a BÉKA, amit le kellett nyelnem. A főnököm kerek-perec közölte, hogy mivel kezdő vagyok, így mától én leszek a titkárnő, majd ha rutinom lesz, akkor mehetek könyvelni. Aztán valahogy talán az én arcomra is rá volt írva, hogy nem tetszik a helyzet, meg egyébként sem voltam szimpatikus, jött életem egyik feledhetetlen fél éve. Minden reggel úgy imádkoztam magam ki az ágyból. Rühelltem a kórházat, rühelltem a munkatársaim, úúúútáltam a főnököm, aki arról beszélt nekem, hogy az én kötelességem öntözni a virágait. Összeszorítottam a szám és mondtam, hogy kibírom, mert csak azért dolgozom itt, hogy ha végre szabad utat kapunk a következő gyerekhez, akkor legyen jó gyedem. Azonnal elmentem volna veszélyeztetett terhesnek, amint két csíkot mutatott a teszt.
Hihetetlen helyzetek voltak, komolyan mondom néha magam is röhögök már az egészen. Két turnusban kajáltunk. Először a banda, utána én vagy egyedül, vagy Anitával, aki szintén kicsit kívülálló volt. Vérre menő vitát folytattam fő ellenségemmel Krisztinával a kávéfőzésről. Az ugye titkárnőként az én dolgom volt. Ő nem értette, hogy ha megjön az ebédből miért nem fogadja gőzőlgő kávé, én meg nem értettem, hogy miért nem képes még várni fél órát, hogy én ne hideget igyak. Na mindegy, eszméletlen milyen megjegyzéseket bírt odavágni nekem. Baromira nehezemre esett lenyelnem. A csúcs azért mégis a Zsuzsa volt. Basszus, már nem is emlékszem a nevére. Ő csinálta az éves tárgyi eszköz nyilvántartást, amortizáció elszámolást. Mondta, hogy kellenek neki a 2003 évi tárgyieszköz számlák. Aztán pont. Három napon át ültem a bagózóban, ahol egyben az irattár is volt, hogy kikeressem azt a sz@ros 30 számlát a kb. 30000 számlából. Egy nap múlva visszakaptam, hogy tegyem őket a helyükre vissza. Természetesen tudtam, hogy mindössze egy lekérdezést kellett volna csinálnia a pénzügyi programmal hogy kidobja a tárgyi eszköz számlák számát, ami alapján fél perc alatt kikereshettem volna őket, de inkább leharaptam volna a nyelvem, minthogy erre megkérjem. Hasonló kedves szituációk voltak nap mint nap.
Aztán panaszkodni kezdtem, diszkréten. Marcsi jókor és jókat kérdezett. Végülis ő dobta fel a kérdést a gazdasági igazgatónak, hogy tudja-e hogy közgáz diplomával vagyok titkárnő. Ha jól tudom Nyina (pénzügyes főnököm) ultimátumot kapott, hogy normális beosztásba kell tennie. Átkerültem a pénzügyi csoporthoz, ahol mindenki megszakadt, de nekem valahogy nem jutott munka. A végén már látványosan aknakeresőztem, de a programhoz még mindig nem engedtek hozzá. Végig az az érzésem volt, hogy a főnökeim arra gyúrnak, hogy mondjak fel. Én viszont előtte pár nappal kaptam a jóhírt, hogy végre jók az eredményeim, jöhet a baba. Szóval akárhogyis, de kibírtam volna.
Közben azért lettek szerencsére barátaim is. Negyed év alatt elég jól fel lehetett mérni, hogy ki hova húz és ki semleges és ki a kívülálló. Örültem nagyon Máté Zsuzsi barátságánal, Fáncsi kedvességének, még Kata fura stílusát is megszoktam, mert normálisan szólt hozzám. Aztán eljött a nap, amikor Annamari (Gazdasági igazgató) felhívott és megkért, hogy számoljak be objektíven a munkámról. Én beszámoltam és ő felvitt a gazdasági igazgatóságra. Én kerek-perec azt is megmondtam neki, hogy gyereket szeretnék minél hamarabb, úgyhogy ha így is kellek, csak akkor vigyen, kibírom a pénzügyön, nem téma. Kellettem:) De ez már egy másik történet...

2008. november 19., szerda

Legújabbak Karcsiról

GYEREKSZÁJ:
Ma reggel Karcsi ezredszer nyúlt bele a kukába. Először csak szóltam, hogy nem, aztán szóltam, hogy nem és eltettem onnan. Ez még párszor megismétlődött, aztán mikor épp nem néztem oda Karesz elmart egy tojáshéjat és beleharapni készült. Na ekkor elkaptam a fiatalember grabancát. Mérgesen mondtam, hogy NEM, kiszedtem a kezéből a tojáshéjat és jó nagyot rácsaptam a praclijára. Karcsi zokogott, nagyon zokogott. Miki tök nyugodtan megszólalt mögöttem:
-Na ezt végre jól csináltad, Anya!!!

Téli fáradtság?


Nem tudom ki hogy van vele, de valami iszonyú nehezen kelek fel és este már nagyon hamar fáradt is vagyok. Ma volt a vég. Reggel meg sem hallottam, hogy Viktor és Matyi felkeltek és elmentek a suliba fél nyolc körül. Végül a két kicsivel együtt ébredtem csak fél kilenckor. Miki ugye megint beteg, már nem is tudom hányadszorra ebben az őszben. Tegnap belázasodott, csúnyán köhög, szóval a tipikus őszi nóta. Szóval Miki jó sokáig aludt, Karcsi meg elég messze volt tőlem ahhoz, hogy a gagyarászását ne halljam és gondolom elunta a várakozást a reggeli fürcsire és tápira, inkább visszaaludt. Nem is baj.

Végiggondolva asszem elmondhatom, hogy lassan 1 éve nem aludtam át egyetlen éjszakát sem. Visszatekintve az őszre, szinte minden éjjel kelnem kell legalább egyszer. Karcsika hajnalban benyom vagy 150-180 ml tápit, aztán ha szerencsém van, legalább egy szomjas vagyok, vagy egy pisilni kell kiabálást is begyűjtök. Valszeg Viktor is fáradt, mert egyre ritkásabban hallja meg a többi kiabálást. Karcsira immunis, de hát ez így van rendjén, általában ő kel fel éjjel Matyihoz, néha Mikihez, ha meghallja. Szóval ma éjjel már szédültem a fáradtságtól, Karcsit fogtam, miközben tápiztattam, kicsit megint összebuckáztunk, mert ülve bealudtam:( Még szerencse, hogy ilyenkor nem dőlök el:-DDD De azt hiszem, hogy az éjszakai kúpolás, hűtőfürdőzés, láznézegetés az oka annak, hogy ennyire fáradt vagyok, hiszen alig fejeződik be egyik gyerekkel, máris jön a folytatás a másik manócskámmal. Szóval fizetnék lassan egy átaludt éjszakáért.

Jaj, azért jó dolgok is történnek velünk. Hétvégén volt Misi keresztelője. Én nem fotóztam, a bátyám viszont bőszen kattingatott. Remélem mihamarabb megkapom a képeket és akkor megírom a bejegyzést is.

2008. november 17., hétfő

90 napos diéta

Szép jó reggelt Mindenkinek!!!

Nagy napra virradtunk. Ma reggel indul a 90 napos diétánk Hubbubbal. Egy ideje csak dagadok, feszülnek rajtam a ruháim, a szoknyám tapad a csípőmőn, kicsit megint érzem, ahogy körülölel a kád:-DDD Szóval meguntam és mivel amúgy is közelednek az ünnepek (kell hely az újabb kilóknak), gondoltam nem ártana egy pár kilót ledobni. Az egyedül nem megy mondás miatt gondoltam hátha partnert találok Mariann személyében. Naná, hiszen ő is nőből van!!! Szerintem 28 felett bárki benne van egy közös fogyiban.

Szóval nem tetszem magamnak túlzottan. Az már tényleg csak részletkérdés, hogy Matyi születése óta a fejemben lévő testképem a meglévővel nagyon nem egyezik. Most már sejtegetem, hogy nem azt a mértet kell kérnem, amit anno hordtam, de azért az első 42-es nadrág elborzasztott. Korábban a 36-os is néha lötyögött és hát az uram is azt a verziót kedvelte. Viktor is mondta párszor, hogy megint van mit fogni rajtam és hát ő keskenyebben szeret. Ja, és hát igen, elég hiú vagyok. Szeretek jól kinézni, szeretek csinosan öltözni, szeretem, ha megnéznek az utcán (bár ebben a babakocsi elég nagy akadály, max a többi anyuka néz meg, ahogy kocogok a három kölyökkel) És igen, tudom, hogy ahhoz képest, hogy három gyerekem van egész jól nézek ki, de valahogy az "ahhoz képest" nekem nem megfelelő. Kérem, ne kövezzen meg senki mindezért!!! Ja, utolsó indok, hogy szeretnék beleférni kényelmesen a ruháimba is, főleg a kosztümömbe.

Tehát tegnap este elugrottam az Auchanba egy mérlegért és sok-sok gyümölcsért meg alapanyagokért az étrendemhez. Már nagyon várom hogy megkezdjem, remélem a gyümölcstémán most nem fogok elbukni. Minden húsnap előtt fogok mérlegelni, a fogyáscél: 6 kiló. Többet nem akarok fogyni, tehát valszeg nem 90 nap lesz a 90 napos.

Ma reggel: 59,9 kg-ot mutatott a mérleg.

Pénteki jelentés (18) - pótlása:)

Már megint pótlok, de ha jól láttam nem csak én teszem ismét;) Ugye, Évi?!

Szóval a héten nem sokat haladtam a keresztszemes hímzéseimmel. Karcsi betegsége megint kicsinálta a kezem, hiszen jó sokat kellett cipelgetnem őfelségét. Így inkább hagytam a kézimunkáimat és a varrógépet nyösztettem. Ime az eredménye félkészen:
Nekiugrottam az uram által rendelt egérkéknek is. A cseresznyés egérkével eddig jutottam. Ha ezt a bejegyzést megírtam, akkor gyorsan elő is kapom a hímzős táskámat és bökök bele pár szálat:

2008. november 12., szerda

Wass Albert: Eliza


Wass Albert: Eliza című regényét olvasom.

Rövid összefoglaló a könyvről: "Az Amerikába érkező bevándorlók kezdeti nehézségeiről, gazdasági és szellemi kibontakozásukról szól a regény: hogyan jutnak egyes családok a semmiből egyről a kettőre pusztán kezük munkájával és józan eszükkel. Eliza Erdély nemes lelkű és dolgos asszonyaira emlékeztet, szinte mindenben összehasonlítható A funtineli boszorkány Nucájával, csakhogy Elizát és családját az amerikai életkörülmények más és más próbák elé állítják. "Aztán egy napon a ti gyerekeitek és unokáitok épp azt teszik majd, amit mi: néhány száz mérfölddel nyugatabbra költöznek, hogy elmeneküljenek, és olyan világot találjanak, amit még nem rontott meg a mohóság� De mi lesz, ha elfogy a tér, és már nem mehetnek tovább? Mi lesz akkor, Eliza, mondd, mi lesz?" � teszi fel a kérdést Wass Albert. A regény szereplői nevében? Az olvasók nevében? Az emberiség nevében?"

Szeretem Wass Albert könyveit. Örülnék, ha minél többet tudnék belőlük elolvasni. A nagyon gyorsan olvasók közé tartozom, azt hiszem. (Megvettem Heni ajánlására a Szex és Tandíj című könyvet, egy délután elolvastam) Mégis valahogy Wass Albert könyveit hihetetlen hosszasan "rágom". Minden szót elolvasok, valahogy átáramlik a könyv az emberbe, belém. Látom a helyeket, amiket ír, érdekelnek még a természetről írt hosszú oldalak is. A hangulata a könyveinek elvarázsol. Sokat tudok sírni, mikor olvasom, mert gyönyörűen beszéli el az emberi érzéseket. Annyira emberiek a történetei, annyira egyszerűek, tiszták.

2008. november 11., kedd

Karcsikát ünnepeltük

Múlt héten Karesz nagyon beteg volt. Szerdán délután ment fel a láza, már vagy 39 fokkal ébredt a délutáni alvásból. Gyors hűtőfürdő, kúpot benyomtam és talpaltam vele a fiúkért. Gondoltam, biztos a foga, majd másnapra elmúlik. Az étvágya is csökkent. Csütörtökön persze megint le kellett mondanom a gyógytornászt, szerintem már nem is csodálkozott. Na ja, elég nehéz odaérnem az 1 hónappal korábban megbeszélt időpontra. Valaki addigra tuti, hogy kidől... még nagyon messze van a húsvét (onnantól egészen nyárvégéig nincs betegség) Úgy voltam vele, hogy ha Karcsi még péntek reggel is lázas, akkor kihívom hozzánk a doktorbácsit.

Péntek reggel háromnegyed nyolckor már hívtam, hátha velünk kezdi a napot, hiszen egy házban lakunk. Pechem volt, épp valami konferencián volt, csak szombaton este ért volna rá. Ez az én formám. Mondtam, hogy próbálkozom a mamánál, hátha eljön, hiszen már nyugdíjas. Naná, hogy a bátyáméknál is beütött a krach, úgyhogy a mama mondta, hogy nem tud jönni, de túrjam fel a fiókot, mert ha három napja lázas a gyerek, akkor kell valami antibiotikum. Volt is Klacid receptem. Viktor gyorsan lefutott még meló előtt a patikába. Hazajött valami Klabax nevezetű gyógyszerrel (ezt adták neki Klacid helyett). Basszus, teljesen kibuktam. Beadtuk Karcsinak (kész közelharcot vívtunk), majdnem rámhányta a reggelijét. Gyűlöltem mindenkit, aki kitalálta a törvényt, hogy a jó gyógyszerek helyett szart kell adni, mert az olcsóbb de állítólag azonos hatóanyagú. Mindegy, túléltem volna még ezt is. Délben Karcsinak hidegrázása volt, már megint egekben volt a láza. Hívtam a mamát, hogy a lázcsillapításon kívül még mit tehetnék ezért a szerencsétlen gyerekért, szarul van, csak mászik rám és délután megint ki kell vinnem az utcára, mikor megyek a gyerekekért. Matyiért mindenképp mennem kellett, mert ugye iskolás. Végül megint hűtőfürdő, az ezredik kúpot benyomtam a sejhajába, és letettem aludni. Aztán a mama felhívott, hogy mivel sógornőm kórázba került, apukám vigyáz Benedekre, így a délutáni vonattal robog hozzám.

Szerintem még a szomszédban is lehetett hallani, ahogy mázsás kövek hullanak a szívemről. Már jól kibőgtem magam, mert kétségbe voltam esve, meg hogy már megint hozzám nem tud jönni senki, amikor kéne a segítség. Aztán meg azon bőgtem, hogy jaj, de jó, hogy tud jönni a mama. Mikor hazaértem a fiúkkal az ovibó, suliból, mama meg is érkezett. Karcsi láza megint egekben volt, megvizsgálta, állati vörös volt a torka, jött a foga, kicsit le is fogyott. Kapott Zinnatot, amit ki is váltottunk. Sajnos a mamának szombaton már mennie kellett, de nekem ennyi segítség is elég volt. Hogy lelkileg megtámogatott, hogy itt volt, hogy megnyugtatott, hogy kicsit vasalt, kicsit pakolt, kicsit beszélgetett velem. Nagyon köszönöm!!!
Szombat éjjel 11-kor adtuk az uccsó kupeszt Karcsinak. Lényegében majdnem 4 napig volt lázas. Nálam a lélektani határ a 40 fokos hőmérő. Ha annyit mutat, akkor pánikolok, így mindig kihúztam 39,9-nél. Megnyugtatóbb. Viktor spécin tudta Karcsit hűtőfürdőztetni, én meg gyógyszerezek, kúpolok. Esténként, éjszaka, ha lázas volt Öcsi, akkor kivittem hozzánk a nagyszobába, a homlokát hűtöttük zsepivel, közben nézett minket, dumált, ha jobban volt. Egész hozzá szokott. Az első láztalan estén szabályosan nehezményezte, hogy hol marad az ő kis esti műsora:-DDD

A betegség miatt elmaradt a szülinapi ünnepség, nem voltunk védőnőnél mázsáláson sem. Védőnőhöz csütörtökön megpróbálunk eljutni, a szülinapot meg ma pótoltuk be.
Délután Miki és Matyi segítségével összedobtam egy tortát. Sima piskótatészta, közötte vaníliakrémmel, tetején tortabevonóval. Nem túl szép, de nagyon finom lett. Karcsinak is nagyon ízlett, csak úgy dúrta befelé. A tüzijátékot a fiúk kérésére vettem. Nem akartam, hátha Karesz megijed tőle. Hatalmas sikere volt, Karcsi csak úgy rezgett az izgtaottságtól (csináltam róla fotót is) és közben morgott, sikított stb. Na de jöjjenek a képek!

2008. november 10., hétfő

Egy tucat pasi...

Asszem úgy általános iskolás korom óta "mozizok".
Hogy mit jelent a mozizás? Képtelenebbnél képtelenebb történetek kitalálását, amiben én vagyok a főhős, megváltom a világot, fantasztikus történetekben veszek részt. Általában nagyon humoros, igazán dögös csaj vagyok minden sztoriban, aki nem görcsöl hülyeségeken és totál nem olyan, mint én. Ma már persze a sztorikban sok-sok gyerekem is születik:) Észrevettem, hogy kezdek egyre idősebb is lenni a történetekben, de hát gondolom ez a korral együtt jár. Sosem realisztikusak a történetek, szóval hozzám képest Neo világmegváltása a mátrixban smafu!!!
Hogy épp miről mozizok, ahhoz valami meghatározó filmélmény kell vagy valami rajongásféle egy zenészért (én mindössze egy zenészért rajongtam, benne is van a listában) Próbáltam összeszedni, hogy melyik filmekben melyik pasi indította be a fantáziám. Itt van a lista, hátha Viktorom is jókat derül rajta. 1 személy kimaradt: Winnettou. Valahogy Gojko Mitics sosem jött be, nekem tényleg egy enyhén kékesfekete hajú szívdöglesztő indián volt az elképzeléseimben:-DDD
Na és itt vannak a pasik, akikkel az oldalamon harcoltam, szerelembe estem stb. Nincs fontossági sorrend, így jutottak az eszembe:

1. Ez a legkorábbi élmény. A végtelen történet. Nem tudom hányszor láttam, de olyan szerelmes voltam Atrejuba, hogy még a három kívánságba is írtam, hogy szeretnék vele találkozni.
2. Paul McCartney. A Beatles volt az egyetlen zenekar, amiért rajongtam, holott már rég nem álltak fenn, mikor a zenéjükért bolondultam. Tinikoromban nagyrészt csak őket hallgattam. Paul volt a kedvencem a pudingfejével.
3. Johnny Depp. A Don Huan De Marco című filmben szerettem bele. Sokat-sokat moziztam vele. Nem épp egy kigyúrt ürge, de hihetetlen szép a keze és a mosolya;)
4. Keanu Reeves. Mátrix. Az első részt nem tudom hányszor láttam, de úgy 30 körüli számnál mozog. Imádtam, asszem évekig foglalkoztatta a fantáziám maga a film és hát Neo... Hm... (Másik kedvencem Tank volt)

5. Alan Rickman. Már kiszúrtam magamnak az Értelem és érzelem című filmben. Hát én a csaj helyében tuti az ezredesre buktam volna, mint a szépfiúra. Valami ilyen pasit képzeltem el magamnak idős koromra. Az Igazából szerelem című filmben meg nagyon-nagyon bejött. Sármos és elegáns.
6. Colin Firth. Mr. Darcy. Kell ennél többet mondani? Na jó, olyan spontán:)
7. Nicholas Cage. A Las Vegas Végállomás című filmben láttam először. Aztán mint szenvedő szerelmes angyal tetszett meg újra az Angyalok városában. Remek szenvedő arcot tud vágni, azt hiszem folyton boldogtalan szerelmeses témát moziztam vele.
8. Worf. Ő kilóg a sorból. Imádtam a Star Trek sorozatot. Asszem minden részt láttam, de ő volt a kedvencem. Lieutenant Worf (jól írtam). Klingon, hihetetlen jellemmel. Kicsit rémisztő, de nagyon bejön!!!

9. John Cusack. Pop, csajok, satöbbi. Imádom a filmet is és belőle a pasit is. Sármos, baromi jóképű ürge.
10. Karl Urban. Az egyetlen szőke. Alapjában véve nem nézem meg a szőke pasikat. Mint színészek sem fognak meg. Brad Pitt is csak az Interjú a vámpírral című filmben tetszett, de csak azért , mert barna haja volt.
Karl Urban, alias Eomer a Gyűrűk Urából. Az a tekintet... Hm... (Egyébként barna a haja)
11. Hugh Jackman. Wolwerine. Farkas. Lennék X-men...

12. Most az ügyeletes szépfiú nálam: Naveen Andrews. Nem tudom miért tetszik, de állati jó pasinak tartom;)
Ha valakinek van hozzá kedve, gyűjtse össze az álompasiit. Tudom-tudom mindenkinek az ura, vagy a párja, de azért biztos van olyan elérhetetlen sztár, akit szívesen levenne a lábáról!

Gyermekkori emlék


Újabb játék indult útjára a blogok között, most egy gyermekkori emlékre volt kíváncsi az ötlet gazdája. Engem Heni és Anita hívott játékba. Itt írom is a történetet:

Nagyon félős kisgyerek voltam. Sok fóbiám volt, legszörnyűbb ellenségem a pók. Vagy ő van a szobában, vagy én, ketten kizárt. Rettegek a sötéttől a mai napig. Totál rosszul alszom, ha egyedül vagyok itthon az uram nélkül. Mikor teljesen egyedül aludtam (Matyi születése előtt), akkor égettem a villanyt az előszobában és lefekvés előtt ittam egy felest. Aztán mikor jöttek a gyerekek, akkor képes voltam befeküdni a Miki vagy a Matyi gyerekágyába, hogy ne legyek egyedül (gyerekheverő, nem rácsoságy:-DDD ). A sötéttől való félelmem tehát nem múlik, de azért csökken. Na de jöjjön a történet.
Mindig kicsi termetű voltam. Tornasornak az elejét csak akkor láttam, mikor tornafelelős voltam, általában versenyt futottam az utolsó helyért két másik osztálytársammal. Hetente váltogattuk a helyünket, mert azért valljuk be, ciki volt a sor végén állni. Annyira kicsi voltam, hogy a panelben nem értem el a villanykapcsolót. Ami azért gáz, mert a negyediken laktunk és nem értem fel egy villanygyújtás alatt máshogy, csak ha rohantam. A villanyt a földszinten úgy kapcsoltam, hogy felmásztam a radiátorcsövekre. (Ennél már csak a szemétlevitel volt szarabb. A konténert csak úgy tudtam felnyitni, ha előbb felmásztam a tetejére) Az elsőről sem értem fel a negyedikre, csak nagyon koppra. Viszont az első emeleten lakott általános iskolás barátnőm Eszti. Ha sötétedés után kellett haza mennem, akkor pontosan otthon kellett lennem. De én ezt elég komolyan is vettem. Játéknak vége volt, én felálltam, Eszter anyukája feloltotta a villanyt az elsőn, én kettesével szedtem lóhalálában a lépcsőfokokat, a mama startra készen a lakásban, vagy az ajtóban. Ha ugyanis nem volt nyitva az ajtó, akkor már csak egy elhaló koporászást lehetett hallani és én beájultam a kezébe:-DDD


2008. november 8., szombat

Immár kontúrral...


Nagyjából két nap alatt ki is kontúroztam. Két szállal készült a kontúr, mert 1 szálnál szinte nem is látszott. Csak az angyalka arca készült egy szállal, mert ott meg nagyon durva volt a két szál. A végeredmény Matyikám szerint király, az uramnak szintén tetszik.

Ma este betárazom az egérkékhez a fonalakat és holnap, vagy legkésőbb hétfőn nekiesem az elsőnek.

2008. november 6., csütörtök

Még kontúr nélkül

Na végre valahára idáig eljutottam. Már csak a kontúr hiányzik, nameg az összevarrás. Hogy miért is vagyok ennyire csiga!?!? A színei a mintán sokkal élénkebbek, szóval nem vagyok túl elégedett eddig, remélem a kontúr nagyot dob rajta.

2008. november 5., szerda

Hétköznapok

Fáradt vagyok. Nagyon. Alig keltem fel egy órája, de már a délutáni alvásra ácsingózom. Hogy mi az oka? Karcsikám tegnap délután megint belázasodott. Felül egy foga jön, alul ha jól látom kettő. Szóval vagy ez az oka, vagy a köhögés, ami megint napok óta megy. Kicsit unom a dolgot, ha ma is csuma lázas lesz, akkor megkérem doktorbácsit, hogy holnap kacsintson be hozzánk és ha hivatalosan is betegnek nyilvánitja Károlyom, akkor van okom elcsalni a mamát jövő héten pár napra;) Lényeg a lényeg, jó szar éjszakánk volt. Pedig időben lefeküdtem, mert sejtettem, hogy egyébként is aggódni fogok, láza is fel fog menni a gyereknek. Szóval még a Született feleségeket sem néztem meg, bár meg kell hogy jegyezzem, rémesen dühít, hogy lassan éjféli kezdéssel tűzi műsorára a tv2. Ki nem sz@rja le a sztárokat meg a celebeket a dzsungelben meg a nagyvilágban. Azoknak van pénze utazgatni egyébként is. Én meg önként még nézzem is? Úgy idegesít. Ezek miatt a kedvenc sorozataim késő este kezdődnek. Viktorral meg is dumáltuk, hogy ma már akkor kezdődik az esti film, amikor gyerekkorunkban befejeződött. Jobb volt, mikor nyolckor elkakukkolta az óta a nyolcat és rövid reklám és már láthattuk is a filmet. De gondolom ezzel másnak is tele van a puttonya.

Mikikém már megint nem nagyon akar oviba menni. Asszem a barátok száma kissé megcsappanhatott, mert itthon folyton elmeséli, hogy épp ki nem a barátja. Szerintem a nagyok rájöttek, hogy nem Matyi2 érkezett a csoportba, hanem egy teljesen más habitusú kiskölyök, így aztán Mikit kipenderítették a közös játékokból. Majd megkérdem Margit nénit vagy Erzsi nénit, hogy mi a helyzet, ő hogy látja a dolgot.

Matyikám a suliban is alakít. A héten feladat volt, hogy hajtogattak egy kutyust meg egy kutyaólat. Fel kellett ragasztani egy razlapra és hátteret kellett hozzá készíteni, amihez szabad kezet kaptak. A rajzokat a suli folyosójára ki is tették. Matyi büszkén mutatta az övét. Mindenkié szép, színes volt, abban a Matyién sem volt hiány. Csak a lap sarkán volt valami lilás-zöldes-kékes beazonosíthatatlan cucc. Kérdeztem, hogy mi volna az a paca, mert akárhogy töröm a fejem, nem bírom megfejteni, pedig ilyenben már rutinos vagyok. Szóval kicsi fiam realisztikus napot rajzolt, amin látaszanak a napkitörések és a napfoltok, nameg ott a hold, de most épp fekete mert a nap leárnyékolja. Basszus... A többiek egyébként kiröhögték a rajzát...

Matyit letiltottam a tv-ről. Most csak mesefilmeket nézhet, semmi Spektrum és egyebek, hiába könyörög. Történt ugyanis, hogy belépett a szobába Újkígyóson, ahol Klári tv-zett. Épp a Magellánt nézte, amiben a tetszhalottakról volt szó és egy kisbaba szeme épp felpattant, ami nagyon rémisztő volt. Matyival két napig veséztük a dolgot, végeredmény enyhe szorongás és tv-ről letiltás lett. Túl sok hülye dolgot lát.

Naplóborítóval küszködök. nem tudom, hogy más hogy csinálja, de én mindig rohadt lassan haladok. Annyi blogon látom, hogy valamibe belekezd valaki és két nap múlva egy számomra nem is kicsi mintát teljesen készen mutat. Én heroikus harcot vívok az angyalkám lufiival, rohadt nagyok. Nem is gondoltam volna. Direkt marokban hímzem, mert akkor gyorsabb, de valszeg iszonyatosan szorítom közben az anyagot, ha nem figyelek oda. Jelzem, hogy ha a mai délutánt nem alvással töltöm, akkor eljutnék a kontúrozásig... Na majd meglátom hogy alakul a nap Karcsival. Ha rémes lesz, mindenképp alszom.

Ha kész a naplóborító, akkor jöhet az ajándék a kanadai lányoknak Viktorom kérésére. Már nagyon várom, hogy elkezdhessem. Rengeteget keresgettem hozzá mintát, sokat meg is mutattam Viktornak, hogy döntsön róluk. Az Évában beszerzett két kis készlet végül fiókba került. Nem zavar, majd egyszer megcsinálom itthonra (bár lenne még két kezem). Aztán elkunyiztam Mártitól az Athalie macik mintáját, mert én azt terveztem. Sajna Viktor leszavazta, mert szerinte a rózsaszín ruhás kalsszisokkal szebb, mint a kék. Szerintetek? Itt van még a kisfiú maci is. Mindegyik zabálnivaló, magamnak tuti megcsinálom valamikor.


Végül maradtunk két Maria Van Scharrenburg egérke mintánál, amiből egyet Csédóra kisfiának már megcsináltam. Remélem mihamarabb mutathatok belőle fázisfotókat.



Újkígyóson kaptam Kláritól egy kis meglepi pénzt. Utólagos szülinapi ajándék lett volna, csak nem volt ideje semmit venni. Mondta, hogy magamra költhetem, amire csak szeretném. Hát naná, hogy hímzést vettem. Már régóta nézegettem Rita boltját és hétfőn ráakadtam egy kedves kis sorozatra. Na azt vettem meg, kicsit megtoldottam az ajándékpénzt pár darabbal még, most lesem a postaládát, hogy mikor landolnak benne a kislányok, remélem ma már ott lesznek. Kicsit csajszis minta és nekem ugye egy szál lányom sincs, de akkoris megláttam és beleszerettem. Most azon vajúdom, hogy a nagyobb felületekhez csak meg kéne vennem a kézzel festett fonalakat. Csak olyan sok helyen olvastam, hogy engedik a színüket ha víz éri őket.




Hétfőn nálunk járt keresztanyám. Azóta nem hívott. Hugi rengeteget telefonál. Sokszor van, hogy nem veszem fel a hívását, mert 20 perc alatt nem tudom letenni, viszont egyben húsz perc időm ritkán van telefonálásra. Csak akkor veszem fel, ha tuti tudok figyelni, vagy ha gyorsan mondom neki, hogy mikor máskor hívjon inkább. Naszóval itt volt nálunk, nézegette a hímzéseimet és mondta, hogy örülne, ha a hálójába csinálnék neki egy szép női alakot. Emlékezett a megkezdett kalapos nőcimre, neki az nagyon tetszett. Asszem befejezem és odaajándékozom neki. Már erre is bizsereg a tűm. Aztán a napokban ugye Mariannra rászakadt a net. Gyorsan jelentette is, hogy hogyan is áll a hímzéseivel. Naná, hogy bökött a Fasselbe is. Ez övön aluli ütés volt. Enyim Vermeer ott pihen enyhén megsárgulva a dobozban (még 4 dobozt kéne kiürítenem). Rögtön elő is kaptam volna pár öltés erejéig, legalább egy szál feketét bele kellett volna varrnom hirtelen felindulásból;)

Na befejezem a szófosást, ma még igyekszem jelentkezni, mert adós vagyok a gyerekkori élménnyel, amire Heni invitált meg...

Őszi szüneti összefoglaló

Múlt héten volt az iskolai őszi szünet. Jó hosszúra sikeredett idén, úgyhogy kihasználtuk az alkalmat mi is. Igyekeztünk ebbe a másfél hétbe minél több dolgot bezsúfolni, mert asszem megint hosszú és hosszú telünk lesz. Szóval be kellett gyűjtenem pár élményt, amire majd emlékezhetek hónapokon át. Az esztergomi családi kirándulásunkról már írtam.

Ajkára csak egyedül mentem a srácokkal. Direkt nem is mondtam előre, hogy Viktor itthon marad, mert akkor anyukám végig ideges lett volna, hogy egyedül vezetek, közben a három kismókus meg a hátsó ülésen. Beszálláskor közöltem a fiúkkal, hogy:
1. Egyedül vagyok, mindenki most pisiljen és kakiljon, mert út közben nem tudok megállni velük ilyesmi okból.
2. Egy ideig nem hallgatunk zenét, mert először mindig bele kell rázódnom a vezetésbe.
3. Ha rosszalkodnak, akkor megállunk és mindenki pofont kap, ami nem lesz kicsi:)
Sikeresen megérkeztünk, útközben minden oké volt, Matyi időben megkapta a hányáscsillapító gyógyszerét, úgyhogy ezzel sem kellett foglalkoznom. Sajnos mivel az indulást eltököltük, így az üres lakásba értem haza. Karcsi nehezen viselte, hogy egyrészt éhes és fáradt, másrészt minden idegen, még lefekvéskor is üvöltött, aztán egyszercsak elájult. A srácok meg teljes gőzzel várták a nagypapát és a nagymamát. Őszintén szólva kicsit mindig csalódottak, hogy a nagypapa keveset ér rá, mindketten nagyon várják, hogy nyugdíjas legyen és végre ráérjen akkor, amikor ők szeretnék. Mama meg az utolsó hetét töltötte a melóhelyen. November 3-a óta nyugdíjas. Komolyan mondom, hogy el sem hiszem. Viszont az utolsó hete elég zsúfoltra sikeredett. Helyettesített, búcsúzkodott, kicsit rezignált is volt emiatt. Azért jól telt el a három nap, de nemtom miért baromira elfáradtam. Karcsi üvöltött, ha nem voltam látótávolságon belül. Senki másnak a kezében nem volt el, néha azt hittem meghülyülök, hogy képes volt inkább sakál-módon ordítani a berekedésig, minthogy elfoglalja magát zsír új játékokkal. Szóval csak akkor főztem, amikor őt letettem, még szerencse, hogy nekem csak a levessel kellett pepecselnem, a főfogást a mama mindig megcsinálta.
Bátyámék mindössze egyszer jöttek fel játszani, akkor is jó későn. Ezt mindig nehezményezem, de hát ez van. No comment. Ja, amikor jöttek, akkor is csak Benedeket lepasszolták és ők moziba mentek. Az más tészta, hogy a mozi elmaradt, ezért aztán beültek pizzázni. Szeretem Benedeket, jópofa kiscsóka, ha Ajkán vagyunk mindig ott is hagyják gondolom azon ötlettől vezérelve, hogy plusz egy gyerek ide vagy oda tök mindegy, ők meg lelépnek Orsival valami kis programra. Mindez csak azért zavar, mert addig oké, hogy Benedeket az anyura bízzák, de nekünk is ez az egyetlen hely, ahol kicsit leléphetnénk és a gyerekeinktől távol tölthetnénk pár órát. Többek között Viktornak ezen durrant el az agya és mivel nem is volt kedve annyira jönni, jó ok volt, hogy maradhatott fúrni meg festeni a lakásban. Ő férfimunkát csinált, Júlia kitakarította a nagyszobát én meg terelgettem a srácokat Ajkán. Lelkileg ott mindig feltöltődöm. Olyan érzés, mint amit Scarlett O'Hara mond, hogy Tara földjén mindig új erőre talál.

Dumaszínház. Nagyon-nagyon vártam október 26-át. Már vagy egy hónapal korábban lefoglalta Anita az asztalt. Viktor hamar ráállt, hogy jön, velem együtt nézi minden hétfőn a Showder Klubbot. Megvannak a kedvenceink is: Kiss Ádám, Kovács András Péter, Kőhalmi Zoltán. 26-án a három fellépő közül kettő ebből a csapatból került ki. KAP sajna nem lépett fel, helyette Szabó Kristófot láttuk. Érdekes alak, kicsit furán nyomta, olyan érzésem volt, hogy vagy rohadtul be van szívva, vagy egyszerűen nem készült. Azért voltak jó poénjai. Kiss Ádám remekelt, Kőhalmit meg imádom. Csak a Szupkai Viktor rontota el nekem egy kicsit a műsort. Olyan fapofával hallgatta velünk szemben a társai műsorát, hogy az már néha fájt...

Újkígyós. Majdnem négy napot töltöttünk ott, mivel apósomnak és sógornőmnek, Klárinak is szülinapja volt. Én Újkígyóson mindig rengeteget alszom, lustálkodom. Apósom fel-alá cikázik a konyhában, nem nagyon engedi, hogy bármibe belenyúljak. Eleinte próbálkoztam, ajánlkoztam, egy ideje már erről leszoktam, mert mindig elküld pihenni. Nameg érzem, hogy jobb szereti, ha úgy van elmosogatva, ahogy ő csinálja stb. A két nagy általában Klárit fárasztotta, nekem csak Karcsi mellett kellett üldögélnem. Ha sikerült, akkor olvastam közben, ha megérkezett Viktor, akkor hímeztem egy kicsit, de még így sem nagyon haladtam a naplóborítóval.
Klári új életet, közös életet kezd a barátjával Robival. Így aztán pár bútort neki is félretettünk és leszállítottunk Újkígyósra. A régi hűtőt már korábban levitte Viktor. A szülinapjára is vettünk valami új lakásos dolgot: mikrót és lábosokat kapott. Szerintem örült neki. Viktor mondta, hogy szóljak, ha úgy érzem túlzottan "tápolná" a nővérét, de engem ez egyáltalán nem zavar. Ha tudunk, akkor segítsünk ott, ahol lehet és ahol szívesen fogadják.
Apósom a szülinapjára Szamos desszertet kapott. Régebben mindig megkínált minket, egy ideje elteszi a desszerteket és gondolom Erzsikével eszi meg. Nekem ez fura, mert mégis gyerekek veszik olyankor körül, amikor tőlünk ajándékot kap, igazán megbonthatná és megkínálhatná a kisunokákat. Nem zabálnák fel, ha időben elrakná, de ez, hogy meg sem kínálja őket, engem nagyon bosszant. Bocsi Viktor!
Lehet, hogy komoly változások lesznek otthon Kígyóson, ha apósom tényleg összeköltözik a barátnőjével, Erzsikével Szolnokon. Ha aktuális lesz, akkor mindenképp írok majd erről is. Most még úgyis csak a mellébeszélés és a kertelés megy.
Összességében jó volt apósoméknál. Örültem, hogy mindig volt ideje kimenni a gyerekekkel a parkba ökörködni, fára mászni. Klári is sokat foglalkozott a srácokkal. Eljött Robi is, Karesz asszem levette a lábáról. Egyébként csak az ő kezében nem üvöltött Karcsi... Videóztunk, játszottunk még az sem rontotta el a dolgokat, hogy Karesz a foga miatt 1 teljes napot tök lázas volt megint.

2008. november 4., kedd

Karcsi 1 éves lett

Ma 1 éves lett Karcsi fiam. Hihetetlen! Nekem még most is olyan élénk emlék a születése. Még olyan kicsinek látszik. Asszem vele lényegesen görcsösebb vagyok, mint Mikivel, több dolgon aggódok, többet figyelem a reakcióit. Öregszem, no, ezzel együtt kezdek para-mami lenni.

Károlyom egyébként ügyes kisfiú lett 1 éves korára. Tud villámgyorsan mászni, minden mellett feláll, néha-néha elengedi azt, amire támaszkodik és ha a közelben vagyok, akkor vetődik felém:) Gyorsnak kell lennem!!! Ügyesen eszik falatkákat, kekszet. A darabos főzeléktől fuldokol, úgyhogy úgy döntöttem a babakajának vége, irány a felnőttek asztala. Kapott egy szép etetőszéket a szülinapjára (a rávalót a szüleimtől kapjuk majd). Én ugyanis ezt kértem Karcsinak ajándékba. Szóval odacsücsül az asztalhoz velünk együtt és eszegetheti ugyanazt, amit mi. Hátha akkor nagyobb kedvet kap az evéshez is. Kicsit cingár a szentem, mama szerint akkor zuhant meg a súlya, amikor szopi már alig volt, de tápi nem kellett. Csütörtökön megyünk mázsálásra, majd kiderül, mennyi az annyi. Én 9200 grammra gyúrtam, Kareszt passzolom.

Meg tudja mutatni a lámpát, az állatokat a falcsíkon és a kukacát. Tud tapsolni, táncol bizonyos énekekre. Igazi szerelme anyán kívül a bal hüvelykujj. Azt semmi sem tudja überelni.

Karcsi a születése után, mérlegre téve: 4000 gr.
Karcsikám 2 hetesen édesen alszik:
Karcsi 1 évesen a fürdőkádban:Szülinapos képeket majd hétvégén hozok, mert akkor lesz a hivatalos 1 éves felköszöntés!!!