Gyerkőceim életkora

2008. október 27., hétfő

Pénteki jelentés (18) kissé megkésve

Haladgatok a Damaszkusz rózsáival. Imádom hímezni. Egyrészt megszoktam az anyagot, másrészt meg olyan csodásak a színei. Most kicsit pihenni megy, pedig Carol hímzését látva én is felturbóznám a tűmet...
Most elutazom három napra a fiúkkal Ajkára. Viktort itthon hagyjuk egy kicsit pihizni, egyedül lenni, nameg a lakást rendezni, fúrni, előszobát festeni. Aztán ha mégis kedve szottyan utánunk jönni Ajkára, nem leszünk ellene;)

2008. október 26., vasárnap

Családunk Esztergomban

Tartottunk egy kis őszi kiruccanást Esztergomba. 23-án délben indultunk, két éjszakát töltöttünk a Márta Panzióban. Viktor lefoglalta előre a szállást én meg próbáltam úgy gatyába rázni a lakást, hogy Júlia tudjon benne tenni-venni, amíg mi távol vagyunk.

Tehát elég későn indultunk csütörtökön, de a szállást csak kettőtől lehetett elfoglalni, nameg nem hajtott minket a tatár. Útközben megálltunk ebédelni. A gyerekek tűrhetően viselkedtek, de azért asszem elmondhatom, hogy belaktuk a vendéglőt is és szerencse, hogy nem voltak túl sokan és a személyzet is tolerált minket. Röpke másfél órás ebédünk alatt Matyi legalább háromszor volt pisilni, (mostanában ezzel boldogít minket) egyszer sétáltak a fiúk, Karcsit megetettem és mivel neki pont alvásideje volt, így felváltva ettünk Viktorral, ugyanis ha nem ráztuk a sejhaját, akkor bőgött a babakocsiban. Attól meg nekem jó étvágyam nem, max. fekélyem lesz;) Viszont a kaja csúcs volt. Mindössze erről írok hosszassan ígérem: Szóval a menü Viktornak és nekem vadragu leves volt buciban, sztrapacska és somlói. Asszem dagadtra ettem magam:)

Elég későn értünk Esztergomba. A szállásunk a város szélén volt a térkép szerint, mégis gyalog is laza 10 perc alatt beértünk a központba. Hát a panziótól nem voltunk hasra esve. Valahogy a négy ágyas apartman nekünk többet jelentett volna a négy ágyas tömegszállásnál. Mellékelem az éjszakai képet:Amolyan családépítő őszölés volt. Mi szülők is korán lefeküdtek, mert más egyebet nem tehettünk. Hihetetlen, hogy micsoda horkolást csapott a gyerekhad. Állati zajban kellett nekünk elaludnunk:-DDD A srácok élvezték a helyet, Karesz kúszott-mászott jobbra-balra, megtanulta felhúzni magát állásba. Utána már csak nekünk kellettek gyors reflexek, hogy a megfelelő időben elkapjuk.Esztergomból túl sokat nem láttunk. A bazilikához sétáltunk fel kétszer is. Hatalmas, nem győztük fotózni, de elég rosszak voltak a fényviszonok. A kilátás csodaszép volt, csak megőrültem attól, hogy a fiúk folyton fel akartak mászni a falakra. A másik parám meg az volt, hogy kicsúsznak a védőkorlát alatt a szakadékba. Szörnyű, de képtelen vagyok lazítani az olyan helyeken, ahol valami vesélyforrás leselkedik. Mivel dermesztő hideg volt, a srácok nem is nagyon akartak sétálni, nameg félóránként bejelentette valaki pisilésre, kakilásra, ivásra az igényét, így legtöbbet valami vendéglátó egységben töltöttünk. Voltunk pékségben, cukiban, vendéglőben. Nameg a szálláson, ha már végképp ropira fagytunk (nekem nem volt jó ötlet farmerszoknyában menni...)Karesz jól bírta a kiképzést, asszem megegyezhetünk abban, hogy legjobban az tetszett neki, mikor péntek délelőtt ugrálóvárazni mentünk a sportcsarnokba. Kissé borsos ára volt, de a srácok imádták. Volt 3D-s mozi is, az még nekem is csúcs volt. Kareszt kiraktam a placc közepére, mászott ezerrel, imádta.A limuzin láttán átgondoltuk a családtervezési programunkat. Van még itt hely:-DDD
Jó volt, hamar elmúlt. Szombaton délelőtt már itthon voltunk. Júliával félreértettük egymást, úgyhogy arra értünk haza, hogy a lakás felforgatva, mert ő még takarított. Gyorsan rövidre vágta a dolgot, mert mondtuk, hogy vendégeink jönnek. Laza 1 óra múlva érkeztek Mariannék. Letették a srácokat és mentek haza dobozból kipakolni. Júlia (házunkban laknak a kisfiúkkal, aki Matyival egyidős) elvitte Matykót hozzájuk, így mi csak 4 gyerekre vigyáztunk Viktorral. Botond sajnos tényleg romlott. Alvás témában egyet kell értenem Maiannal, hgy tragikus. Majd szétesik olyan fáradt, de nem alszik semmi pénzért. Végül Viktor kivitte sétálni és a babakocsi álomba ringatta. Kolos sem aludt,. egy idő után kijött a szobából, ahol pihengetnie kellett, hogy a Kisbusz felébredt. Beszélgettünk fél órát, hát haláli szövege van. Este befutottak újra Mariannék, kicsit dumáltunk, megvacsiztunk és sikeresen hazaértek. Botond nem aludt be az úton hazafelé, remélem otthon beájult az ágyába. Szerintem Kolos és Miki rendesen lefárasztották egymást. Miki este úgy aludt, mint a bunda.

Keresztfiunk, Botond:

video

2008. október 23., csütörtök

Logopédus (2)

Tegnap voltam Miklóskával a logopédusnál.
Sokat-sokat magyarázott nekem Dr. Pataki László logopédus és Fül-orr-gégész bácsi. Mikinek is bejött. Szóval Miklóskának nincs rejtett farkastorka, de tényleg nem zár rendesen a garatja. Hála az égnek iszonyat nagy orrmandulái vannak, ez besegít a dologban. Ha valaha is ki szeretnék szedni az orrmanduláját, akkor kézzel-lábbal tiltakozni kell ellene, mert akkor valami garatszűkítő műtétre lenne szükség. Szóval a mandulák maradnak és intenzív logopédiai kezelésre lesz szükség. Nem mindent mond orrhangzósan, csak az olyan szavakat, amiben s, sz, c, cs, z, zs mássalhangzók vannak. Ezeknél nem zár a garat rendesen, illetve elég hosszan.

Bal fülére valszeg nem hall rendesen, de nem vészes, lehet, hogy csak a taknyolás miatt volt a gond. Mindenesetre elküldtek minket egy hallásvizsgálatra. Annak eredményét meg kell majd telefonálnom a doktorbácsinak. Aztán logopédus (Eszter néni) fejlesztgeti a Mikit majd az oviban a doktorbácsi iránymutatása alapján. Kontrollra 3 hónap múlva kell majd mennünk.

Egyébként Miklós kifejezetten élvezte a logopédust. Mindössze egy gikszer volt. Az első 5 perc után közölte, hogy neki most kakálnia kell:-DDD Doktorbácsi szerencsére jól vette az akadályt;)

2008. október 22., szerda

Mama 60. születésnapja

Ezzel a bejegyzéssel még adós vagyok. Anyukám 2008.10.10-én töltötte be a 60. születésnapját. Szép kerek szám, gondoltam, hogy talán valami nagyobb családi körben szeretné megünnepleni, de nem. Maradtunk szűkben, vagyis szülők, a három gyerek a párjaikkal, gyerekeikkel. Bár már így is szép számmal ültük körbe az asztalt. Szüleim ugye ketten, húgomék hárman, bátyámék hárman és mi meg öten. Mama kívánsága az volt, hogy a 70. szülinapján kétszer ennyi unoka legyen. Hát a tesóimnak jól bele kell húzniuk:-DDD De azért nagyjából haladunk a cél felé, mert sógornőm, Orsi babát vár. Májusban érkezik a legifjabb Szalay.

Mamának nehéz ajándékot venni. Sokat ötleteltünk, de valahogy semmi sem volt olyan igazán testhezálló, amolyan igazán eltalált ajándék. Apukámtól mama egy kanapát kapott. Amolyan hentergőset, szépet, klasszikusat, amiről nekem mindig az jut eszembe, hogy én vörös hálóköntösben jó lengén pózolnék rajta. Húztam is ezzel a mamát eleget... Hátha apukámnak is megfordult ilyesmi a fejében;)
Naszóval végül egy tea és kávéfőzőgépet vettünk egyben. Mama sokat teázik és kávézgat is. Egyik kedvenc szokásuk a szüleimnek pl. hogy hétvégenként reggel az ágyban isznak egy feles pálinkát habos kávéval. Az ünnep reggelén mi is bebújtunk az ágyukba:Maga az ünnepi ebéd a Tó vendéglőben volt. Talánaz asztal volt túl nagy, de nem volt olyan össznépi nagy beszélgetés. Én igyekeztem mindenkivel pár szót váltani. Talán csak Tamással, a húgom férjével nem sikerült. A srácok jól viselkedtek, Karcsi aludt is. Matyi persze kriminálisan evett, de én pukkadásig zabáltam magam. Szerintem jól alakult az ünnep:)

A mama az ajándékával:
A szüleim:

A bátyám és családja:
Benedek, bátyámék kisfia (egyik keresztfiunk):

Húgom és családja:
Nagypapa a nagyfiúkkal:
Viktor és én (háttérben Karesz):

2008. október 19., vasárnap

Megjöttek a bútoraink

Laza hat hetet töltöttünk dobozok között. Először megérkezett az íróasztal. Szép, hatalmas, már csak a felső része várakozik arra, hogy Viktor felfúrja a falra. Addig lényegében berendezhetetlen. Viszont a mi fúrónk nagyjából alkalmatlan arra a feladtara, hogy a vasbetont fúrja, úgyhogy a dolog mér várat magára. Azért használjuk és a legmegfelelőbb bútor arra, hogy az épp arra járó ember valamit rábiggyesszen.

Múlt héten hétfőn aztán megérkeztek a bútoraink. A szállítók fél négykor érkeztek. Naná, hogy a legrosszabbkor, mert nagyjából olyankor indulok a srácokért. Felhordtak 28!!! db dobozt, amiben a gyerekszobabútor, a nappali szekrénysor, Matyi asztala volt fellelhető. Jó kirakózást kívántak látatlanban a ház urának, aztán elhúztak. Ja, azért a pénzt kipengettem nekik és rongyoltam a fiúkért. Innentől kezdve Viktor minden nap összerakott egy bútort. Lassan fogyott a kupac, a srácok esténként mindig elég későn feküdtek le és plussz 28 dobozt kellett még kerülgetni. Az étkezőasztalt már csak két irányból lehetett megközelíteni. Szóval igazi akadálypálya lett a lakás. Aztán lassan-lassan ezt is megszoktuk. Vártuk a hétvégét, amikor végre mindenre lesz idő.

Igen. Mindenre lett idő, de a szerelés csak akkor megy, ha az egyik ember szerel, a másik meg a lábatlankodókat leköti. Szóval a hétvégét én csak vlgigasszisztáltam, ugyanis lényegi dolgot nem tudtam csinálni. Normál esetben úgy zajlott volna az egész, hogy Viktor összerakta a gyerekszobabútort és amíg a nagyszobát rakta, addig én csilli-villire kitakarítom a srácok szobáját, ablakot pucolok, letörlöm az új szekrényeket, praktikusan berendezem őket stb. Ehelyett miután a gyerekszoba elkészült, Viktor elkezdte rakni a nagyszobát én meg a srácokat terelgettem, ha épp nem az apjuknak akartak segíteni. De az sem megy olyan könnyen. Néha vérre menő harc és zokogó sértődöttség volt, ha valamelyik több csavart adott, vagy esetleg csavarhúzózhatott. Szóval Viktor ügyesen teljesítette a feladatát, én viszont semmit sem haladtam. Majd ma próbálkozom, hátha Karesz hagyja, hogy a nagyszobát kicsit rendbe rántsam. Ha nem hagyja, akkor még pár napot nézzük a dobozokat és csütörtöktől itthon lesz Viktor. Majd ő vigyáz a fiúkra és én próbálkozom valami kincstári alakzat összehozásával. Nehéz. Úgy hogy a gyerekek végig itt vannak, úgy nagyon nehéz... Pár kép, hogy miről is beszélek. Legyenek amolyan "ilyen volt" képek, és remélem rövid időn belül csatolom majd az "ilyen lett" képeket is.


A nagyszobánk szombaton este:

A konyha szombat este:

Matyi szobája, ami kicsi, mindent át kell máshova rakni, fúrni stb:

A kicsik szobája:Egyébként feladtam már lélekben a harcot. Viktor is beleegyezett, hogy a házban lakó barátnőm, aki mellesleg takarít házaknál, megkérhetem, hogy segítsen, mert nem haladok. Néha úgy kéne egy-egy kikapcs gomb a fiúkra. Szóval a lakás mocskos. Mindenhol mocskos. Az ablakok koszosak, a konyha zsíros és poros, a fürdő sikálásért kiált, az ajtókat a beköltözés óta nem mostam le, a könyvek porosak. Rémesen frusztrál, de tehetetlen vagyok és én nem tudok úgy takarítani, hogy ma két polc, holnap három, egy nap kihagyás, egy ablakot megpucolok ésígytovább.Nekem így nem megy. Én úgy szeretek takarítani, hogy nekiállok és addig nyomom,amíg bírom. Van látványos haladás. Szóval segítséget fogadtam. Persze a kérdés megmarad, hogy addig hova rakom Kareszt, de lassanként úgy érzem, hogy ebben az oldd meg magad játékban ez már olyan részletkérdés...

2008. október 17., péntek

Ajándék Csédórának:)

Egy ideje ezen a babaköszöntőn munkálkodtam. Már a nyáron keresgéltem mintát, hogy készítsek egy babaköszöntőt Csédóra kisfiának, Andrisnak. Több jelölt is volt, végül ez a MS minta lett a befutó, ami készletben állt a fiókomban. Aránylag hamar elkészült, bár tény és való, hogy gőzerővel csináltam;) A keretezőtől a Maryvel és a BC Autumn Row-val együtt hoztam el, csak még nem mutattam meg, mivel Csédóra olvassa a blogom. Az uramnak nagyon tetszett a kép, mondta, hogy ő is szeretne ilyet Viktor felirattal, csak a dátumot is változtassam meg 1977. 03. 16-ra:-DDD

Ma megkapta a képet végre a tulajdonosa. Kicsit megríkattam az ajándékkal, na nem azért, mert a posta útvesztőjében széttörött volna:-DDD Dórám, itt is írom, hogy sok-sok szeretettel készült, remélem Andrisnak is tetszeni fog majd egyszer. Nameg, ha már Kata babaköszöntőjét anno én csináltam, akkor ezt is nekem kellett!!! Nem adtam volna a lehetőséget senkinek!!!

Csak az emlék kedvéért, meg azért mert nem nagyon mutogattam még sehol, itt van Kata babaköszöntője. Az első munkáim között volt. SK keretezéssel készült, jó béna lett az a része. Én mondtam Csédórának, hogy kapja szét és vigye el kereteztetni... Na majd ha Kecsón járunk, én megteszem;)

Pénteki jelentés (18)

Őszinte véleményeket kérnék. Tusi húgom foltfalvédője a téma. Itt volna a terv, ami nekem nagyon tetszett. Két gond van vele, mindegyik anyag színes, külön-külön csudajók, de együtt asszem nagyon sok(k). A rózsaszín egyébként sem teljesen rózsaszín, inkább amolyan indenféle színű.

Szóval kérdés, szétbontsam, ne bontsam? Ez még csak egy részlet, még talán nem halnék bele... Vagy a szélén hagyjam a színes kockákat és belül bontsam ki a nagyokat és a csíkokat és tegyek bele inkább egyszínűt, vagy hagyjam a nagy színes kockákat? Ötlet? Vagy jó így is, max golyózik majd Misi szeme?

Itt tartok a naplóborítóval. Szerintem képtelenség befejezni jövő hétfőre, most azon gondolkodom, hogy azért próbálkozzam-e vagy hagyjam a csudába, majd kész lesz őszi szünet végére... Egyébként magamhoz képest turbó tempóban csináltam. Remélem kontúrral majd azért jobban mutat. Édes kis minta, bár kicsit uncsi:)

2008. október 15., szerda

Miki és a szolgálólány

Tegnap Miki fiam, miután hazaértünk közölte, hogy gatyát akar cserélni. Nincsenek amolyan allűrjei, hogy a mezei fehér alsót mondjuk Villám McQueen-esre kell váltani, amit kiteszek reggel, az megfelel egész nap. Na lényeg a lényeg, gondoltam megnézem már azt a cserére szoruló gatyát. Hát rémes, hogy milyen sz@ros volt. Meg is jegyeztem, hogy kakilás után ki kell törölni a popsit az oviban is. Mire Miki felháborodva:
-Anya, az Abi nem törölte ki nekem rendesen!!!

:-DDDDD

Bakker, micsoda fiam van, most lesz 4 éves januárban, de már csajok törlik ki a popsiját:) Mi lesz a későbbiekben?!?!

Keretezett képek

Ma voltam keretezőnél. Ismét megpróbálkoztam a Budafoki úton lévő Koza keretezővel a XI. kerületben. Gondoltam aránylag kicsi képeket viszek, csak sikerül rendesen kifeszíteniük. Legutóbb ez volt a gondom ugyanis velük. De reklamálni már nem volt időm, hisz december 24-én délelőtt hoztam el tőlük a karácsonyra szánt hímzett képeket. Szóval kussoltam és kicsit puffogtam magamban. Rég volt, hagyjuk. Most vagy az 1 hetes határidő, vagy egy új keretező volt az oka, de szerintem szépen megcsinálták a képeimet. Itt volna kettő, amit már feltehetek ide, a harmadikat is ígérem, hogy hamarosan megmutatom;)

Sajna nem tudok olyan szép képeket csinálni. Háttérnek vagy az ülőgarnitúrát, vagy a hasonló színű szőnyeget tudom felhasználni. A többi csupa-csupa doboztető lenne, abból van perpill rengeteg a lakásban. Azért igyekeztem, hogy legalább tűrhető fotók készüljenek!

A végleges képméretek:
BentCreek Autumn Row: 71 * 24 cm
Ralina Mary: 28,5 * 21 cm

2008. október 14., kedd

Mari és Peti


Még régebben csatoltam Petit, aki nem aratott túl nagy sikert:) Ő a "férfi az ágyamban". Megtekinthető ITT.

Húgom is kapott ilyen babát kiskorunkban. Itt is van Mari. Hétvégén megkaparintottam és lefotóztam. Hasonló példány, mint Peti, csak a lába hosszú nagyon, mert mikor a bátyám a húgom kínozta, a legjobban az vált be neki, ha Marit bántotta, vagyis szerencsétlen baba lábát nyújtotta a másfélszeresére. Tusi iszonyat tudott olyankor visítani.

Misi, leendő keresztfiunk


Húgomék kisfia, Misi betöltötte a 3. hónapot is. Jó kis hurkái vannak, simán ütögeti a 6 kilót, szóval tesómnak van teje bőven.
Mihályka (ez az új megszólítása) nyugis baba, szépen fejlődik, szerencsére minden stimmel vele, a gyerekorvos a veszprémi kórházban azt mondta a kontrollon: Ez a baba úgy tökéletes, ahogy van. Szóval húgomék lassan-lassan szépen megnyugodhatnak.
Szombaton náluk jártunk Veszprémben. Megnéztük az új lakásukat. Szép, új szagú, kicsit kicsi, bár a miénkhez képest tényleg nagyobb. Jó világos, tele van ablakkal, jó az elrendezése is. Szóval már csak totál be kell lakni, mert még érezni, hogy nincs minden a helyén.

Itt van pár fotó Misiről. November 9-én lesz a keresztszülője és Viktorral ketten mi leszünk a keresztszülők. Köszönjük a felkérést!

2008. október 10., péntek

Pénteki jelentés (17)

A héten elég keveset sikerült haladnom. Este igyekeztem eleinte korán lefeküdni, nehogy visszaessek a betegségbe. Aztán meg újra elővettem a húgom kisfiának szánt folttakarót, azzal foglalkoztam leginkább.

Kicsit haladt a Mirabilia SAL-ból a Damaszkusz rózsái:
Újba is kezdtem. Matyiék osztályának csinálok naplóborítót. Egy angyalkás képet választottam, hiszen Matyi a Don Bosco Katolikus Általános Iskolába jár. Most itt tartok vele:
Na és ilyen lesz:

Két készletet is vettem a héten. Viktor kérte, hogy hímezzek valami aranyosat a kanadai munkatársa leányainak ajándékba. A popcornos minta szabad utat kapott, viszont a másik nagyon nem tetszik neki. Szóval az marad saját részre és majd kell szereznem egy másik popcornost:)

Dobozok a köbön

Meggyógyultunk. Már csak nyomokban lehet észlelni, hogy micsoda össznépi kidöglés volt a múlt héten. Miki még néha-néha fosizik, Karesznek szívom az orrát, én néha kicsit gyenge vagyok, de elhanyagolható.

Lelkileg merültem ki leginkább a betegségben. Túl sokat filóztam azon, hogy: Mi lesz ha... Néha még aludni sem tudtam. Szóval jó túllenni az egészen és lapozni egyet.

Hétfőn hozzák a bútorainkat. Íme itt egy fotó arról, amit minden reggel és este konstatálok az autóbbi időben. Egy ideig most aztán már nem akarok dobozt látni. Plussz egy tüneményi fotó Kareszről is:

Logopédus

Ma végre sikerült elkapnom a logopédust az oviban.
Tömören:
Miki súlyos beszédhibás kisfiú a logopédus szerint. Nem volt alaptalan az aggodalmam, hogy nem normális, ahogy beszél. Szóval nem fogja kinőni, hanem mihamarabb foglalkozni kell vele. Kaptam is telefonszámot egy szakemberhez, az ovink logopédusa ennél a fazonnál írta a szakdogáját. Kifejezetten a Miki-féle problémás beszédre specializálódott. A logopédus szerint Mikinél lehet akár szájszervi elváltozás, akár halláskárosodás... még időben elcsíptük a dolgot. Mondta, hogy kuriózum a fiam;) Lényegében úgy beszél, mint az olyan gyerekek, akik ajakhasadékkal születnek. Viszont Mikinek nincs, vagy legalábbis nem tudunk róla, hogy a lágyszájpad alatt bújna meg... Na szakember egyben fül-orr-gégész is, majd alaposan megnézi Mikicémet. Még ma megpróbálok időpontot szerezni hozzá...

2008. október 3., péntek

Eljött a nap...

...amikor nincs egészséges ember a családban. Kezdte ugye Miklóska valamikor két hete hányással a sort, a hányásból enyhe fosás lett, amiből egész jól kijött, amíg itthon volt. Viszont két napot járt a héten oviba és a kukoricafőzelék megtette a hatását. Tegnap este már megint nem jutott el a wc-ig, kicsit beszaladt a gatyába a kaka. Most újra diétáztatom, szerencsére nincs pocakfájás vagy hasonló. Aztán következett Matyi. Ő a változatosság kedvéért fosással indított 1 hét eltéréssel Mikihez képest. A fosást villámgyorsan felváltotta masszív hányás vagy három napon át. Csütörtökön még lehányta az ülőgarnitúránkat. Ez volt az utolsó adag hányás, azóta javul, csak nem eszik. Ő csupa finomságot szeretne, de én nem engedem. Gonoszanyu vagyok. Szerencsére gonoszapu ebben maximálisan a párom. Egyet hibáztunk az engedékenységünkkel (ülőgarnitúra bánta), nincs több puhaság, be kell tartani a diétát. Szóval Matyi inkább a nemevést választotta.
Csütörtökön reggel én keltem úgy, hogy szarul vagyok. Ölelgettem lelkesen a nagy fehért. Rég voltam ilyen szarul, Viktor gyorsan ki is vette szabiba a hét maradék két napját. Feküdtem, fájt minden izületem, hánytam, alig bírtam inni, de a hasmars elkerült hála az égnek. Péntek már jobb volt, estére egész jól voltam. Viktor mondta, hogy sajnos ő már kicsit gyengécskén érzi magát. Nincs full-extrásan, de még tartja magát. Péntek éjszaka szegény már olyan fáradt volt, hogy a srácokra fel sem ébredt. Matyi nyöszörgött éjfél körül, hogy fáj a torka, így kapott egy nagy kanál Nurofent. Aztán valamikor éjjel három körül Karesz jelentkezett a tápijáért. Naná, hogy ő is lázas volt, alig kapott levegőt, úgy dugult a takonytól az orra. Szóval orrleszívás, nurofen adagolás, tápiztatás, visszaaltatás. De ő legalább nem hányt. Ha nekiállna, hívnám anyut, mert lassan végelgyengülésben fogunk Viktorral kidőlni. Mindent megadnék egy nyugton végigaludt éjsazkáért, pedig csütörtökön nagyrészt csak aludtam. Most itt hezitálok, hogy hétfőn Matyi menjen-e suliba. Majd holnap este meglátom. Addig diéta és kötelező gyógyulás van előírva mindenkinek!!!

Ha mindenki egészséges lesz, esküszöm, hogy megünneplem:(