Gyerkőceim életkora

2008. augusztus 31., vasárnap

Csédóráéknál jártunk Kecskeméten

Múlt héten beszélgettük sms-ben Csédórával, hogy összejöhetnénk egyet náluk. Vinném kocsival a fiúkat, nameg az utazóágyat, délelőtt mennénk, délután jönnénk. Már csak az uram engedélye hiányzott az akcióhoz. Viktorom mondta, hogy tök jó ötlet meglátogatni őket, hisz elég rég elszakadtak Kecsóra, itt az idő egy kicsit rájuk telepedni. De ő is szeretne jönni velünk. Így aztán meghivattuk magunkat szombatra:)

Kis nehézségek után indultunk. Mikor már startra kész volt a csapat, akkor a kocsinál közölte Miki, hogy neki kakilni kell, Matyi meg persze pisilni szeretett volna. Visszacsattogtam velük a lakásba, gyorsan magamba tömtem egy algoflex fortét, mert a fejem kezdett szétrobbanni, úgy fájt. Na lényeg a lényeg, megérkeztünk a Zentai családhoz valamikor dél körül. Fini-fini ebéddel vártak minket. Volt krumplileves, hús, kolbász sültkrumplival és túrógombóc az aprónépnek. Szerintem irtó finom volt minden, még a torta is, amivel Dóra akkor debütált.
Érdekes, de sok-sok kihagyás után is jól lehet Csédórával beszélgetni. Komolyan mondom, már miatta baromira megérte az az egy éves kitérő Kecskeméten a Tanítóképzőben. Azóta nem voltam Kecsón, hogy 2000-ben halasztottam egy évet, hogy az egyetemen az ötödévet befejezzem Szegeden. Utána meg rögtön érkezett Matyi szinte, úgyhogy a Tanítóképző szépen elúszott. De megmaradt Csédóra, ráadásul egy jó ideig BUdapesten laktak ők is az urával, Pistivel.

Miki és Kata hamar egymásra hangolódott, a kicsik kúsztak-másztak minden irányba, Matyi meg mindig talált magának valami elfoglaltságot. Mi végignézegettük az anyagokat, anyagmintákat, megtárgyaltuk a Mirabilia SAL-t, megnéztük egymás Mary-jét. Szerintem Csédóra szépen és egyenletesen hímez. Szóval kis gyakorlás kell még neki hímzővásznon és venni fogja az akadályokat a SAL-ban.
Bementünk kicsit sétálni is Kecsóra. Hát valahogy kicsit másabb volt így gyerekekkel. Nameg én általában csak rohantam a város szélére a vasutállomásra suli után. Megnéztük a KETIF épületét, szép kikericssárgára kifestették. Láttuk az idei gólyákat is. Olyan kislányok voltak. (Vagy én öregszem?) Sikerrel felkutattuk a Tűvarázst is. Rá is tapadtam az üvegre. Jó lett volna bemenni és mindent végigtapogatni! Na majd legközelebb!!! Képeket rém bénákat csináltam, úgyhogy inkább Csédóra blogján érdemes őket megnézni!

2008. augusztus 29., péntek

Pénteki jelentés (14)

A héten elővettem Marykémet. Lassan haladt, mert ugye nem minden nap volt kedvem tűt kapni a kezembe. Azért igyekeztem. Terveim szerint most befejezem a BC Autumn Row-t és a Mary-t. Amíg ez a kettő kész nem lesz, addig nem tervezek semmi újba belekezdeni. Kíváncsi vagyok, hogy képes leszek-e betartani.

2008. augusztus 27., szerda

Alkotói válságba kerültem...

Hosszú napok óta nem hímeztem. Általában aludtam vagy valami szörnyű műsort néztem a tv-ben. Sem a kezem, sem a varrógépem nem járt, már lassan kezdtem aggódni magamért.

Asszem tegnap este rájöttem alkotói válságom okára. Egy egyszerű statisztika csak. 10 db megkezdett munkám van, na jó, legyen csak kilenc, mert az RR nem számít. Mindössze 3 munkámat fejeztem be eddig idén (Mariann, szerintem ez lófüle a te idei kész 37 munkádhoz képest!!!). Folyton azon filózom, hogy melyiket kéne elővenni és pár x-et belebökni. Mindegyik halad, de egyik sem látványosan és valahogy ez kicsit elvette a kedvem az öltögetéstől. Közben újabb hímzések felé kacsingatok és hamarosan kezdődik a Mirabilia SAL is. Szóval összességében elmondhatom, hogy növesztenem kell két kezet még és 2009 nem a MUK éve, hanem a fejezzünk be pár dolgot éve lesz. Egy tuti, addig nem kezdek új munkába, amíg valamit be nem fejezek. Úgyhogy tegnap egész késő este előkaptam a Mary-t és hímeztem bele megint pár szálat:) Remélem, hogy péntekig a feléig eljutok, olyan csiga tűim vannak:(((

Közben Klaudiánál láttam pár új dolgot és baromira csábítanak!!! Áááá, mi lesz így velem?!?!

2008. augusztus 26., kedd

Jó nap - rossz nap

Tegnap igazán jó napom volt. Apukámmal mentünk kettesben Győrbe a kórházba. Még valamikor június elején kaptam beutalót az elektrofiziológiai laborba a kézzsibbadásaim miatt. Időpontot viszont csak auguzstus 25-re kaptam. Azóta sokat úsztam és tornáztam, van is eredménye. Az eredményeim negatívak. Valszeg a normál állomány alsó határán lehetek, hogy mégis van valamennyi panaszom, de a tavaszhoz képest tök jó a kezem, sokkal kevesebbet is zsibbadok.

Apukámmal még középsulis koromban jártam Győrbe. ÁLtalában két-három hetenként mentünk fogszabályzásra. Szóval amolyan deja vu érzésem volt tegnap, de neki is. Hamar odaértünk, na ja, apa átlagban 140-nel repeszt az autópályán. Ittunk egy kv-t, benéztünk a könyvesboltba is a Plázában. Apa most valami Coelho nevű íróért rajong, még nem olvastam tőle semmit, ha megyek Ajkára, valamelyik könyvét lenyúlom. Nekem is bepattant egy könyv a kosaramba. Íme: Nem is tudom miért pont ezt vettem meg;)

A vizsgálat után kicsit szétnéztünk a Domusban. Apuval elég egy rugóra jár az ízlésünk is, nagyrészt ugyanazoknál a bútoroknál hangzott el a húúú, meg az odanézz!!! Képesek lennénk a világ minden pénzét elverni egy bútorboltban. Na nem akármelyikben, de a Domusban csodaszép dolgokat láttunk.

Még befutottunk egy jó kis ebédre a főtérre az Apostol étterembe. Ez is amolyan nosztalgia volt, hisz a bátyám a bencésekhez járt gimibe. Az étteremmel szemközt van a rendház és a suli, jó sokat jártunk anno arra is és mindig az apostolban kajáltunk. Szóval jó nap volt, hamar vége lett. Itthon Viktorom vette az akadályokat a srácokkal. Köszi itt is Kedves, hogy lehetővé tetted apuval nekem ezt az utat!!!

Hogy miért rossz a mai nap? Lényegében csak egy picit rossz, még javulhat. Gyógytornásznál voltam ma Karcsival. Még ez sem ok a hangulatromlásra. Viszont az már igen, hogy majdnem bőgve ültem a dűlőúton a volánnál. Ha nem jön arra egy fiatal postás srác, akkor Viktor valszeg kibékávézhatott volna hozzám Budakeszire. Annyi történt mindössze, hogy el akartam kerülni a villanyrendőrös, araszolós kézifékes indulásozós sort Budakeszin. Bementem egy kis utcába, hogy majd ott jól haladok, szembeszomszéd csajszi is mondta, hogy sokkal gyorsabban és könnyebben oda lehet érni, ha kikerülöm a dugót és harminccal repesztek a kertesházak között. Na igen, de Moha bára is figyelni kell közben, és egy helyen nem kanyarodtam le balra. Vitt tovább az út, minden oké volt, már csak 50 m választott el a céltól, mikor jött az ominózus Hajós utca. Na ez az utca meredekebb, mint a villanyrendőrös, csak 1 autó fér el egy irányba és kedves féltéglás-sóderes kis kaptató. Dóra kicsit gondolkdott, aztán így döntött:
-Ha út, akkor fel lehet menni rajta.
Na, én nem bírtam felmenni rajta. Az utolsó 5-10 méteren nem ment tovább a kocsi, bőgött a motor, kapartak a kerekek, aztán lerohadtam. Kézifék behúz, kocsi gurul tovább hátra, egyesbe betesz, úgy már megmarad. Én enyhén kezdtem pánikolni, hogy Istenem, most mi lesz, mikor jött a postás srác. Szerencsére tudott vezetni, ő beült, én az anyósülésen próbáltam lehiggadni. De az autó neki sem ment fel a kaptatón. Végül visszatolatott és egy kevésbé szar úton felmentünk és szépen leparkolt a végcél elé. Mindössze ennyi a történet és hazafele minden simán ment, de jövő héten kedden ismét útba kell ejtenem Budakeszit a következő torna miatt. Most már nem mondom Viktornak, hogy menni fog, hanem bejárjuk azt az elkerülő utat, ahol körforgalom van és nincs féltéglás út. Lelkiállapotomat jól tükrözi, hogy az eset után jó két órával bevásároltam a DM-ben és mindent ott hagytam. Na most indulok és lazulok egyet a kanapén. Asszem alszom egyet. 5 napja nincs kedvem hímezni. Beteg vagyok?

Matyi 7 éves lett

Matyi fiam 23-án lett hét éves. Az idei ünneplés elég vegyesre sikeredett. Ott kezdődik a történet, hogy mivel nagyjából ezidőtájt végigjártuk a nagyszülőket, így volt köszöntés Újkígyóson a Selmeci nagypapánál, volt köszöntés Ajkán a Szalay nagyszülőknél. Matyi begyűjtött iskolatáskát, dínós playmobilt, spongyabobos monopolyt, tortát, sütit, sok-sok puszit. Ezen ajándéközön után mi már csak valami diszkrétebb ajándékot szerettünk volna adni, egy karórát, ha már úgyis tudja leolvasni, nameg a suliban csak jól fog jönni az unalmas órákon, hogy tudja, mennyit kell még szenvedni. Én anno a rosszabb órákon minden percben egy négyzetet besatíroztam az előre gyártott papíron, s ha elég lassan csináltam, akkor még egyet hozzávehettem:) Az ötletet egy könyvből loptam.

Naszóval eljött a jeles nap és mondtuk, hogy közösen elmegyünk és kiválasztjuk Matykónak az órát. Asszem rossz ötlet volt. Meg kellett volna símán venni, semmi válogatás, semmi kecmec, csak odaadni, aztán jónapot. Elkezdődött ugyanis az alkudozás, hogy az óra nem játék, nem is azt szeretne, miért nem kap Indiana Jones legot... (Melyik idióta gyerek hülyítette be ezzel Matyit a játszón, azt sem tudja, hogy ki az az Indiana Jones, sőt még abban sem vagyok biztos, hogy tudja, hogy az egy ember)Végül abban maradtunk, hogy bemegyünk a játékboltba, és választhat magának bizonyos értékhatáron belül ajándékot. Autópályát kért. Olyat, amit még csak véletlenül sem lehet összepakolni este, hanem a laza 10nm-es szobában játékra fennmaradt 4 nm-ből legalább 1-t elfoglal. No comment.Gyertyát gyújtottunk, volt tüzijáték is. Matyi szerint rossz íze volt a tortának, kb. három falást evett belőle, aztán otthagyott minket. Őszintén szólva csalódott volt és én is csalódott voltam és ilyenkor komolyan elgondolkodom azon, hogy biztos érdemes nekem küzdenem, hogy valami legyen ebből a gyerekből? Én mindkét kezem összetettem volna egy óráért kiskoromban. Az első gagyi kvarcórámat Pista bácsitól kaptam, de csak azért, mert hozott egy nagyon spéci játékos, ébresztős, hiperszuper órát a bátyámnak és félt, hogy én bőgni fogok, ha semmit sem kapok. Ekkor kb. 3. osztályos lehettem... Apa mondta, hogy küzdjünk és többet ne kérdezzük meg még csak véletlenül sem, hogy mit szeretne, legyen maximálisan meglepetés.
Aztán mivel az egész ünnep ilyen oldalbarúgott lett, így tegnap vettem Matyinak egy órát. Az első iskolanapon fogja kapni tőlem, ha hazajön. Mert engem nagyon bánt, hogy ennyire csalódott volt.

Hogy változott az évek során Matyim? Beszéljnek erről a képek. Jellemrajzot most nem adok, mert sokszor vagyok vele elégedetlen, még várjunk ezzel egy kicsit, hátha ősszel lenyugaszanak itthon a kedélyek. Azért félreértés ne essék, igyekszem meglátni a jó dolgokat a nagyfiamban, csak nagyon sok türelem kell hozzá. Matyi 1 napos. Matyi 1 éves. Matyi 2 éves. Matyi 3 éves. Matyi 4 éves. Matyi 5 éves. Matyi 6 éves.Matyi 7 éves

2008. augusztus 22., péntek

Pénteki jelentés (13)

Kicsit elbizonytalanodtam, hogy milyen nap is van ma, hiszen a kistopicon minden pénteken jelentjük a heti termést. Ma én voltam az első délután fél hatos jelentésemmel. Na de aztán csak meggyőztem magam, hogy péntek van.

Hát én továbbra is a MUK jegyében alkotok;) Eddig élvezem. Viszont a jövő héten csak be szeretnék pár dolgot fejezni is, úgyhogy újabba ígérem, hogy nem kezdek...

Ma délután hatalmasat aludtam, de már nagyon kellett, mert kishúgom folttakaróját zöngetem a varrógépen esténként, jó lenne nem mindig kókadó fejjel alkotni. Csak a teljesen kész takaróról fotózok majd, de addigis itt van egy az indulás előttről. Végülis ilyen anyagokat szereztem be hozzá, nem minddel vagyok elégedett, de már lassan kezdett körmömre égni a dolog. A kész 12. blokk képével még adós vagyok, íme, itt is van:

Elkezdtem a Maria van Scharrenburg babaköszöntőt is. Eddig a fiókomban lapult. Először Miki fiamnak szerettem volna készíteni, de neki találtam egy másikat, ami jobban passzol a gyerekhez is meg az ízlésemhez is. De ez továbbra is a kedvencek között van. Na majd meglátom melyik baba vagy gyerek kapja. Jelölt van rá bőven.

Kicsit haladtam a BC Autumn Row-val is. Majdnem befejeztem, kicsin múlott;) De aztán mégis meguntam. Olyan szimpla. Talán ha a betűket más színnel csináltam volna, biztos jobban tetszene, de ez az enyhén fakó barna valahogy nem jön be. Asszem ha ez meglesz, akkor kicsit hanyagolom a "letisztult mintákat", bár ki tudja. Inkább nem ígérek semmit. Soha ne mondd, hogy soha!!!

A tegnapi elmélkedős hangulatom elmúlott. Nem lesz folytatás:) Inkább csak rendet kellett raknom a fejemben. Végülis a 6-ai hétvégén kell megváltanunk a világot. Majd csak összejön;)



2008. augusztus 21., csütörtök

Számvetés

A héten hétfőn és kedden a nagyok nélkül voltam. Matyit és Mikit a szüleimnél hagytuk megőrzésre. Sok-sok vajúdás után hívtam fel a mamát, hogy megkérdezzem, vállalja-e a fiúkat, de már nagyon tele volt mindennel a puttonyom, úgyhogy akármennyire nehezemre esik bárkitől bármit kérni, mindenképp megléptem. A szüleim szívesen vállalták a fiúkat, bár mama mondta, hogy kicsit aggódott, hogy vajon a Miki hogy veszi majd a dolgot, nem fog-e sírni, vagy hisztizni stb. Őt még soha nem hagytuk ott sehol. Max. olyan volt, hogy itthon maradt nagyival, nagypapával Budapesten és mi mentünk esküvőre Viktorral, de másnap már jöttünk is haza.

Szóval kerek két napom volt otthon csak Karcsival. Komolyan mondom, hogy villámgyorsan elrepült ez a két nap. A fiúk, bevallom őszintén, nem hiányoztak. Valahogy mindig azt érzem, hogy ez gáz, hogy talán éreznem kéne a lukat, hogy jaj, de kár, hogy nincsenek itt... de nem éreztem. Nagyokat sétáltam Karcsival, voltam vele gyógytornásznál, főztem olyat, amit én imádok, aludtam, hímeztem, tervezgettem, agyaltam, semmit sem házimunkáztam, este korán leraktam Karcsit. Furcsa volt, hogy Viktorral este egy csomó dolgot meg tudtunk csinálni, minden belefért a programba, mert Karcsi nyolckor már az igazak álmát aludta. Máskor néha két zombi ül és mered maga elé, most meg beszélgettünk egy csomót, néztünk egész filmet (!), új bútorokat válogattunk a lakásba, jégkrémeztünk este tízkor stb. Néztem olimpiát anélkül, hogy nem kellett átkapcsolnom a tv-t minimaxra.
Persze jó volt két nap után a viszontlátás, de minden hiányérzetem (ami esetleg felmerült bennem) lelohadt, mikor Miki végighisztizte a tegnap estét, hogy ő vissza akar menni a nagypapához. Ma már minden oké. Nem mondom, hogy jobb lábbal kelt a srác, de már várja, hogy menjünk ki bringával a játszira és nudli legyen az ebéd. Hát igen a kis öröm is öröm;)

Pár dolog történt a napokban, amiről nem írtam. Húgomék költöznek két-három hét múlva. Viszik a bútorainkat. Kicsit váratlanul ért minket, mert minden új lakás átadása általában csúszik. Na ez nem, hanem korábban lett kész. Az egészben az a gáz, hogy Tusiék viszik a kezdőbútorokat, vagyis azokat, amikkel a szüleim engem dobtak meg, mikor kezdtük a közös életünket Viktorral. Így kell majd nagyszoba bútor, meg pár bútor a gyerekszobába is. Megterveztük a dolgot, elég borsos ára lesz, de tettünk rá félre, csak nem ennyit. Úgyhogy kis pezót kölcsönkértem a szüleimtől, de nem adjuk lejjebb, mert amit kinéztünk, szerintem csodaszép és az maradhatna akkor is, ha továbbmegyünk egy másik lakásba, ugyanis elemes bútor, tehát bővíthető. Majd ha itt áll a szobában, akkor csatolok róla képeket. Aztán a fiúk szobájába is kell új bútor, meg Matyinak íróasztal, szék. Szóval csak halmozódik a kiadás. Aztán ha már félig átrámoljuk az egész lakást, tök jó lenne szépen kifesteni, feltenni valami kedves bordűrt a gyerekszobába, végre sötétítőfüggönyöket keríteni. A festésről már beszélgettem Mariannal. Odaígérte Péterét nekünk, mert ő már szaki a festésben. Csak melyik hétvégén lesz rá időnk??? Folyt köv. később.

Célba ért egy ajándék

Lassan szinte már jó szokásunk, hogy a kistopic babáinak ajándékot készítünk. Idén Brunyi-Judit Alexanderje kapott kistakarót ajándékba tőlünk. Sokan munkálkodtunk rajta, szerintem édes kis minták voltak a macikák. A takaró a napokban ért célba, így már itt is megmutathatom, hogy miről is van szó!
Még egyszer Isten éltesse Alexander babát!!!

2008. augusztus 19., kedd

Karcsi és a gyógytornász

Karcsimmal tegnap végre sikeresen eljutottunk a gyógytornászhoz. Egy ideje kerestem neki Dévény módszert alkalmazó gyógytornászt, mert arról eddig csupa jót hallottam. A keresésben segített nekem Ivett, Csédóra, és a neten is pár ismerős. Sajna a közelben egyszerűen képtelen voltam bárkit utolérni, csak a XXII. kerben vállalták el Kareszt szeptemberi első találkozással. Nekem az elég messzinek tűnt, így aztán a szembeszomszédom, Kata, megkérdezte a saját gyógytornászát. Andi tegnap fogadott minket. Egy gond van csak vele, rém messze, Budakeszin lakik. Egy ideig gondolkodtam a bkv-n, hogy talán úgy megyek ki hozzá. Végülis Budakeszi nincs a világ végén... (azóta tudom, hogy a világ végén van) Moszkváig 56-os vili, aztán 22-es busz. Laza másfél óra kirándulás. De Karcsi csak aludt, csak aludt, végül úgy döntöttem (kicsit Viktor is rásegített), hogy kívülről kerülök autóval Budakeszire, vagyis, Egérút, M1-es és így tovább. Odaértünk, párszor bugyiig leizzadtam vezetés közben, olyan nehezen mentek a dolgok. Nem fogom engedni, hogy csak Viktor vezessen, kell a rutin. Már elére cidrizek az újabb budakeszii kirándulástól. Jövő héten kedden ugyanis megint megyünk, és még legalább 4-5 alkalommal.

Lényeg a lényeg, Karcsi kissé laza combban, csípőben. A tornász szerint nagy megerőltetés neki a lábai használata, így hamar elfárad és könnyen feladja. A háta nagyon erős, túlzottan is. Mikor totál kinyomja magát nyújtott kézzel, akkor is elsősorban hátból tartja magát, nem a karjaira támaszkodva viszi a fő súlyt. Hát én nem értek hozzá, biztos igaza van. Nincs nagy gáz, csak párszor kell mennünk. Házifeladatul kaptuk, hogy sokat kell nagyot ringatni rajta fel-le, oldalt jobbra és balra, lepedőbe csavarva, forogni körbe-körbe vele a szobában. Aztán kell mászatni is, mutatta a csínját is, azóta próbálkozunk Karcsival rendesen. Nameg a baba fel- és lerakását is szabályozta. Nem csak úgy felkapni, hanem egy karjánál húzva, hogy ő erősítse a hasát és kicsit erőlködjön. Egyébként első ránézésre azt találta furának Karcsimon, hogy nem nyújtja a lábát ülésben, hanem totál kiterpesztve, szinte törökülésben ültethető, térdei egészen lenn a földön. Túl laza. Szerintem ezen a babakocsink sem segít...

Megkérdeztem tőle a hintázást, mondta, hogy lehet, csak legyen egyenes a háta teljesen. Javasolta, hogy úgy ültessem Karcsit etetőszékben, meg más helyeken, hogy a lába lógjon, háta egyenes legyen, a legjobb ha a talpa valamihez nyomódik közben.

Hazafele már jól vettem az akadályokat. Senki sem dudált rám. Még egy kicsit sétáltunk Öcsivel, aztán hazamentünk, vacsiztunk és vártuk apát.

2008. augusztus 14., csütörtök

AZ ANTIBLOG DÍJ


Így nagy betűkkel, mert én is megkaptam.

Remélem rászolgálok:) Köszi DDóri! A da'Doro-ra még nem áll rá a szám. Maradsz Sárkány-Dóri, nagy fekete körmökkel!

2008. augusztus 12., kedd

Hörcsögszindróma

Amióta csak felvetődött bennünk a Mirabilia SAL ötlete, tudtam, hogy még a nyáron rendelünk az 123Stitch-ről Mariannal. Nagyjából évente egyszer mindenképp rendelünk, mert kijön valami olyan csoda, ami nélkül nem lehet tovább élni, vagy amira égetően szüksége van a fiókomnak. Ezer példát tudnék erre mondani. Amikor először bekukkantottam a boltba, akkor még jól lenn volt a dollár, így rögtön egy csomó dolgot kinéztem magamnak. Aztán egyre jobb (nekem rosszabb) a dollár árfolyama, így a megrendelhető dolgok listája is megcsappant...

Aztán sajnos kiderült, hogy a kilencedik nőcin ezer treasure van, ami kimaradt a listából. Így jár, aki elfelejti átküldeni a kész mintát:( Szóval ez az én saram csajok... Filóztam ezerrel aztán, hogy 8 nő, vagy 9 nő?Nekem a 8 csak a szimmetria miatt tetszik. Az Enchanted Mermaid meg oylan szép, hogy egyszerűen kár lenne kihagyni. Úgyhogy legyen a kilences verzió, a listácskám tovább fogyott. Most jönne jól a szülinapi ajándék, amivel apósom szokott megdobni. Mindig pénzt kapok tőle, idén ebbe akartam befektetni. Azért a MillHill Cappuccinos készletről nem mondtam le. Megrendeltem, baromira tetszik, sőt Viktornak is bejött.
Viszont nem rendeltem meg a MillHill Latte készletet.
Nem rendeltem meg a Mirabilia D betűjét a hozzávaló CCT fonalakkal, 2 kreinikkel és 1 csomag gyönggyel. Megjegyzem, miért kell ilyen cérnákhoz kitalálni? Ha az ember nem ezeket gyűjti, vagy különösebben nem érdeklik az ilyen jellegű cérnák, akkor egy cuccot kivarr, aztán a maradékokat kenheti a hajára. Én nem vagyok egy "letisztult" minta fun, szóval nem bukom a kézzel festett fonalakra. Sőt, a DMC fonalkészletem sem teljes. Vagy 70 db-ot kell beszereznem a Mirabilia SAL-hoz is, nem is beszélve a Kreinikekről, amikből még sosem vettem egyet sem. Persze valahol el kell kezdeni.

Nem rendeltem meg a Waiting for Ships kivarrásához a szükséges kreiniket és gyöngyöt.
Nem rendeltem meg a The South Sea kivarrásához a szükséges kreiniket és gyöngyöt.
Viszont ha megjön a rendelésünk, akkor egy csomó DMC fonalam lesz, sok-sok gyöngyöm, sok-sok kreinik cérnácskám és egy csudajó készletem, nameg a gyöngyök felvarrásához láthatatlan cérnám. A Mirabilia SAL-t nagyon-nagyon várom, a két nőcit meg elkezdem, a TSS-t tuti, aztán mira újra rendelünk, kiderül, hogy megint csak a hörcsögszindrómám működött ezerrel, vagy jogos volt a rendelni vágyás. Szerintem az utóbbi kizárt:-DD Érzem, hogy mire jövőre rendelünk, sem a TSS, sem a WFS nem lesz elkezdve sem.

Na ha ezt bírta valaki követni, annak minden elismerésem. Én már túl sokat filóztam a dolgon, ezért kellett leírnom, nameg többek között azért, hátha a nap folyamán, egyik lelkes olvasóm megszán...

2008. augusztus 11., hétfő

A vidámparkban

Még mindig pótlok, de olyan jópofa képek lettek, hogy ezt kár lenne kihagyni.

Vasárnap elmentünk a srácokkal a vidámparkban. Egészen az indulásig titokban tartottuk, különben halálra nyúztak volna minket azzal, hogy mikor indulunk már. Hívtuk a Váczi családot is, Mariann benne is lett volna, de Péter végül leszavazta, mert Kolos hátha semmire nem ül fel és akkor tök fölöslegesen dobnak ki egy csomó pénzt az ablakon. A vidámparkban ugyanis a bejáratnál kell leszurkolni egy csomó pénzt, aztán bemész és amira sorbaállsz, arra fel is ülhetsz. Hát mit mondjak, kicsit engem is mellbevágott a 10700 Ft, amit elkértek a bejáratnál, de Viktor fapofával fizetett. Mögöttünk egy család inkább lemondott a szórakozásról. Aztán benn hatalmas tömeg fogadott minket. Hosszú percekig álltunk sorba eleinte, aztán valamikor délután 5 körül kezdett fogyatkozni a tömeg, végül már szinte bármire azonnal fel lehetett ülni. A fiaim nem voltak végig jó passzban. Valamire felültek, már azon a játékon azt nézték, hogy mire lehetne inkább legközelebb. Sosem a pillanatnak éltek, hanem előre néztek és hát ez nem túl stratégia egy vidámparkban... Volt egy kis vergődés is, akkor én majdnem hazamentem, de végül maradtunk és egy csomó helyre felültek még a gyerekrészen. Nagyrészt azt csinálták, hogy mentek egy kört az egyik autóval, utána átszálltak ugyanazon a körhintán a buszra, majd a terepjáróra. Miki egyszer megjátszotta, hogy már csengettek, hogy indul a menet, mikor kiszállt a helikopterből. Ráadásul én észre sm vettem, csak a csaj, aki a gépet irányította. Kicibáltam Mikit, jól leszidtam, kiderült, hogy csak át akart szállni a mosolygós nínós autóba.

A vidámparkabn találkoztunk Ákossal és barátnőjével, Annával. Illetve Ákossal és feleségével Annával. (Mara, ez az az Ákos, akiről beszéltem) Fura, hogy nem is tudtuk, hogy összeházasodtak. Még egy értesítőt vagy lapot sem küldtek, holott Ákos a miénken ott táncolt. Na mindegy. Jön náluk a baba, december végére van kiírva Anna. Nekem csak az tűnt fel, hogy rém szarul néz ki. Mindig vékony volt, de most extrán le volt fogyva, de hasa mégis volt. Naná, hisz már a 20 hét környékén jár. Ehhez képest felült egy pár olyan cuccra, amire én terhesen kizárt, hogy felültem volna... Viszont így, hogy találkoztunk velük, Viktorral mi is felültünk egy felnőtt vasútra, név szerint a Family járatra. Tök jó volt sikítozni és száguldani, de hát nekünk e volt a 4000 Ft-os menet, amit a belépőnk tartalmazott:)

Jó volt, valamikor egy hétköznap meg kéne majd ismételni. Akkor talán nem lesznek olyan sokan.

Pénteki jelentés (12)




Igaz, hogy hétfő van péntek helyett, de a kistopicon csak 1 nap csúszással jelentettem:) Újabb három blokkal bővült kishúgom babafalvédője. A héten megpróbálom elhívni Annát, hogy vigyázzon a fiúkra, én meg gyorsan elpattanok anyagért a Móriczra. Remélem még megvan az a jó kis anyagos bolt, ami a Karinthyn volt...
Már csak 4 blokk van hátra, remélem hétvégére elkészülök velük. Kicsit unom, nem túl nagy kihívás, de legalább haladós!!!

Mariann és a fiúk

Most én is pótolom az elmaradtakat, mint Soleil-Évi teszi párszor. Pénteken nálunk járt Mariann a két fiával, Kolossal és Botonddal. Miki egyébként baromira várja Kolost, nem tudom, hogy azért, mert bírja Kolos fejét, vagy azért, mert Kolosnak bitang jó játékai vannak. Szerintem azért az utóbbi is közrejátszik. Én leginkább Mariannt várom, nameg a hímzéseit, mert ilyenkor mindig hozza és végigsimizem és tök jó:-DDD Nameg tudok néhány felnőtthöz méltó mondatot is váltani, ami nem kis dolog három gyerek között.
Matyi is Mariannt várja, mert végre van valaki, aki meghallgatja figyelmesen és türelmesen a sok-sok nagymonológot, amit Matyi tud rögtönözni.
Karesz eddig még nem nyilatkozott.

A nap lényegét Mariann leírta itt.
Én csak a készült pár fotót csatolom, ha már egyszer eszembe jutott, hogy elővegyem a gépet:)

2008. augusztus 7., csütörtök

Miki és Karesz

Két napja próbálom ezt a két rövid videót feltölteni a fiúkról. Az elsőn Karesz van, amint épp vergődik. Mindössze sajnos ilyeneket csinál, úgyhogy nagyon megérett az idő a gyógytornászra. Ivett barátnőm szerzett nekem telefonszámokat, de miután az elsővel beszéltem, sajna mondta, hogy XI. kerbe nem jönnek át, akik másik kerbe vannak beosztva, de ha végképp nem találok felénk senkit, akkor jelezzek vissza neki, majd megbeszéljük. XI. keres Dévényesek meg szabin vannak. Ezt még csak ma tudtam meg, mert végre sokára felvette az egyik a telefonját...

A második videón Miki énekel. Haláli, remélem érthető. Ha valaki feilsmeri a nótát, az jelezze! Asszem jövőre mindenképp megmutatom a logopédusnak az oviban középsőmet.

Ja, és ma az uram jelezte, hogy ő volt a blogom 700 látogatója!!! Nem gondoltam volna, hogy ennyien kíváncsiak ránk, köszönöm és nagyon örülök neki. Még csak 1 hete tettem fel a számlálómat és pörög, mint az állat:)
video video

2008. augusztus 5., kedd

Misit meggyurmáztam végre!!!

Vasárnap voltunk otthon Ajkán. Mindenképp be akartunk ugrani a szüleimhez, mert egyrészt 4-én ünnepelték a 35. házassági évfordulójukat. Aztán 7-én jön a bátyám 34. szülinapja. 29-én múlt az enyém , amire készültek mindenféle jókkal a szüleim és a húgomék, nameg a lényeg, Misi, aki már otthon van és meg lehetett két kézzel gyurmázni.

A fiúk nagyon várták, hogy Misit lássák, mert hiába mentünk be a múltkor Veszprémbe, csak Viktor és én nézhettük meg az ablak mögött, mert még az intenzíven volt a baba. Matyi nagyon el is kenődött akkor, ehhez képest most nem sokat foglalkozott az unokatesóval.Milyen Misi? Olyan inci-finci, hogy az csak na. Sokkal nagyobbnak képzeltem. Karesz olyan nagy lakli kölyök már mellette. Naná, hogy meggyurmáztam Miskát, fura volt, hogy csak úgy nyeklik jobbra-balra a feje, semmi tartása nincs, olyan kis vékony combjai vannak stb. Közösen megállapítottuk, hogy a haja a feje tetején olyan, mint egy bolyhosodó pamut póló. Komolyan. Talán a képeken látszik is. Tök fura. Hátul meg amolyan Einsteines hatású a frizkója, szóval csudapofa egy kiskölyök. Egyébként 3150 gr és 53 cm volt az induló mérete. Húgom szerint most már a 3500 körüli súlyt döntögeti. Szépen szopik és úgy tűnik, minden rendben lesz vele... Húgom még nagyon kezdő anyuka, néha van, hogy a kertesházból nem jut ki a gyerekkel a friss levegőre. Hajrá Tusi! Bele fogsz jönni!!!

Egyébként amint meggyurmáztam Misit, rögtön elindult a hangya, hogy jaj de szeretnék még egy ilyen kis védtelen babát, akit gondozni, ápolni, szeretni, szoptatgatni kell... De most már arra is nagyon várom, hogy úgy menjek ki a srácaimmal az utcára, hogy nem kell egy babakocsit sem vinnem, csak két bringát plussz egy kismotort.

Itt van pár kép Misiről, nameg egy szinkronbőgés a srácainkról.

2008. augusztus 4., hétfő

Mirabilia SAL

Már régóta terveztük Mariannal, hogy Mirabilia nőciket hímeznénk, akár magunkban, akár SAL-ban. Bár bennem felvetődött az RR lehetősége is, mostanában olyan sok rossz dolgot olvastam az RR-ekről, hogy inkább elvetettük az ötletet. Hétvégén Hubbub-Mariann-Dóra meghirdette a SAL-t, részletek itt olvashatóak.
Mariann szerencsére vállalta a szervezéssel kapcsolatos részt. Én ebben gyenge vagyok, meg ha rámjön az ötperc, akkor mindent hagyok a fenébe;)

Csak azért írom nálam is a hirdetést, hátha van olyan emberke, aki csak hozzám téved, érdekelné a dolog és egyébként lemaradt volna róla, ha itt nem látja. Bár nem hiszem, hogy van ilyen emberke;)

Szóval sok szeretettel várunk midnenkit, akinek bizsereg az ujja, ha Mirabilia mintákat lát!