Gyerkőceim életkora

2008. július 31., csütörtök

Kölcsön lónak se nézd a fogát!

Mikor megvettük az autót, akkor kaptunk kölcsönbe egy autósülést. Mondta a tulaj, hogy kicsit kopott, kicsit vacak, de majd foltozzam meg. Hát nem kicsit, hanem nagyon elhasználódott volt és őszintén szólva azon sem nagyon tudtam elmenni, hogy egy szem gyerek, hogy tud így tönkretenni valamit, ha nem ül minden nap a kocsiban... No mindegy. Jó ideig használtuk mi is így az ülést, aztán ma este nekigyűrkőztem, hogy varrógéppel kicsit megfoltozgassam.
Ilyen volt, majd három órás munka után...

ilyen lett.Iszonyú nehéz volt varrni, a bélését nem vitte a gép. Én sem találtam itthon túl jó anyagot hozzá, de valami strapabírót akartam, ami gyerekmintás is. Ezt találtam, a célnak megfelelt. Mondtam is Viktornak, hogy ennyi erővel akár vehettünk volna egy jót, mert úgyis szükség lesz rá, ezt meg úgyis vissza kell adnunk. Nem élveztem a kötelező feladatot, és még csak nem is vettem sajna ma sem tűt a kezembe. Viszont voltak vendégeink. Gizus barátném jött át a fiaival. Csak játszózni mentünk volna együtt, de itt maradtak ebédre és délutáni játékra is. Miután elmentek, kivittem a fiúkat a játszóra ismét. Kellett egy kis ingerszegény környezet. Naja, az ő fiai más hőfokon égnek, enyimek túl nyugisak hozzájuk. Karesz a végén már a kezemben is bőgött, annyira nehezen viselte a csatazajt. Fáradt vagyok én is, húzok csicsikálni!

2008. július 28., hétfő

Miki születése

Ma tényleg betöltöttem a 31. évem. Ha visszanézek az elmúlt évekre, akkor elmondhatom, hogy a leghőbb vágyaim teljesültek. Annyit kértem az Istentől, hogy legyen egy kedves férjem, akit nagyon szeretek, valamint három gyerekem, akik egészségesek. (A nemekre a kívánságomban nem tértem ki:-DD) Reggel óta csörög a telefonom, a családom köszönt fel folyamatosan. Na ja, nálunk verseny van abban, hogy ki az első. Hülye szokás, de imádom! Idén keresztanyám, Hugi nyert!

Mivel a saját születésem történetét nem írhatom meg - bár anyám szerint rém nehezen bújtam ki, az orvos a hasába könyökölt és szabályosan kinyomott belőle, én éles hangon felvisítottam 1977 július 29-én este fél nyolckor - hát itt van Miki fiam története, amivel még adós vagyok a blogomnak. Miki születése gyors volt, szerintem aránylag könnyű a Matyiéhoz képest, de az utómunkálatok elég rendesen megviseltek. Utólag az az érzésem, hogy a homlokomtól a tarkómig összevarrtak:) Viszont az eredmény csodás. Itt van egy ma már 3,5 éves hihetetlen szeszélyes kiskölyök, aki tegnap bevallotta, hogy nem szereti Karcsit, de azért ne vigyük sehova, csak nézzem el neki, hogy nem rajong érte. Mostanában Miki sokat bújik hozzám, kapok puszikat és szeret engem, amit meglepő módon ki is nyilatkoztat. Kedvenc nótája a Konkolylevél tiszta búza. Na de jöjjön a történet, amit az nlcafe-ra írtam meg anno, és két fotó.


Mint tudjátok semmi előjele nem volt annak, hgy esetleg Miki ki szeretne kukucskálni végre. Az utolsó orvosi vizsgálat után ráadásul én is maximálisan meg voltam róla győződve, hogy ezt a gyereket is túlhordom.

Január 20-án este jöttünk haza a barátnőméktől, ahol Matyi és az ő gyerekei játszottak egy nagyot. Ő is konstatálta, hogy milyen magasan van a pocim. Mondta,hogy nehéz a dolga, mert a férje külföldön van, otthon szlalomozik egyedül a két gyerekkel. Na hozzájuk vihettük volna akár éjjel-nappal a Matyit, ha szülésre kerül sorJ

Este még tévéztünk a férjemmel, majd éjfélig, mert nagyon vacak volt a hasam, vártam, hogy kicsit jobban legyek. Gondoltam, biztos valami front van. Még lefekvés előtt poénból mondtam, hogy talán be kéne pakolnom a maradék cuccokat a táskába, hogy ha indulni kell, csak felkapjunk mindent aztán uzsgyi. Nem tettem…

Éjszaka szokásos pisilés elég sűrűn, aztán egyszercsak arra az érzésre ébredtem, mint mikor menstruálás legelején kilökődik egy adag vér. Gyorsan „kifutottam” a fürdőbe, akkor már dőlt belőlem a magzatvíz. Enyhe pánik lett rajtam úrrá, aztán lassan lehiggadtam és felébresztettem a férjem, hogy elment a magzatvíz, pakolni kéne. Mindez éjjel három körül volt. Hívtam a szülésznőm, aki mondta, hogy üljek le vagy feküdjek, nehogy a magasan fekvő baba miatt a köldökzsinór előreessen. Mondta, hogy találkozunk egy óra múlva a kórházban. A férjem taxit hívott, lekísért, közölte a taxissal, hogy vigyázzon rám, mert szülni megyek. Persze a pasi a leghosszabb úton vitt a kórházba, de aztán rendes volt, mert segített bevinni a csomagokat, és sok szerencsét kívánt.

Befutott közben Judit a szülésznő is, öltözködés, vizsgálat, méhszáj egy ujjnyira van kitágulva. CTG utám elküldött aludni, vagy pihengetni amíg előkerül az ügyeletes orvos. A vajúdó fullon volt. Két gyerekágyas és három vajúdó, köztük én voltunk a szobában. Mindenkinek volt valami baja, senki sem aludt, nem is lehetett nagyon „magunkba szállni”. Hamar reggel lett, jött az éjszakás ügyeletes, megvizsgált, méhszáj változatlan 24 órán belül ha nincs fájás, beindítják a szülést. Fél órával később megkezdődött a nappali műszak. Újabb orvos, újabb vizsgálat, méhszáj változatlan. Ő már délutánra mondta a szülés indítását. Tíz perc múlva nagyvizit. Rákóci prof ragaszkodott az újabb vizsgálathoz. Majd meghaltam a vizsgálat közben, de csinált belőlem szűk kétujjnyi méhszájatJ Elrendelte, hogy 11-kor előkészítés, oxitocinnal indítás aztán délutánra legyen gyerek, hogy mehessünk Matyiért az oviba zárásra. Telefonáltam a férjemnek, hogy nem kell kapkodniuk, mert 11 előtt nem lesz semmi, ráér Matyi dolgait elintézni. Végülis mégiscsak a barátnőmékhez vitte, szerencsére nem volt vele egész nap semmi gond.

Innentől már baromi gyorsan peregtek az események. Beöntés, zuhanyzás, irány a szülőszoba, oxitocin indítva, ctg a pocin. Aránylag gyorsan tágultam, felállhattam és úgy vajúdhattam tovább. Végre-végre! Két gyerkőcöt nyomtam ki fekve vajúdva, először állhattam fel a szülőágyról. Kaptam labdát, nem kellett. Kaptam vizes ruhát, nem kellett. Igazából csak a vizet vedeltem és félig táncoltam, félig könyököltem. Aztán a vége felé újra vissza kellett feküdnöm, és hamarosan jöttek a tolófájások is. Igazából a végét már csukott szemmel bírtam csak, mert fájdalomcsillapítót nem kaptam. Judit szerint az egészet csak lelassította volna, így meg már egész szépen haladtunk. Lazítót azért kaptam kétszer is, mert megfigyelése szerint a nagyon kemény méhszáj szépen felpuhult tőle, így gyorsabban tágultam.

Tervek szerint gátvédelemmel szültem volna, de a tolófájásoknál egyre rosszabb lett Miki szívhangja. Végül az orvos is hangosan bíztatott, hogy nyomjak, Judit is hangosan mondta, hogy nyomjak, mindjárt kinn van. Kíváncsi lennék, hogy kintről mi hallatszottJ Vágtak egy kicsit, meg repedtem is egy kicsit. Majd egy órán át tartott a toldozás-foldozás. De ott volt Miki, aki hatalmas lett. Majd leestem az ágyról, mikor mondták, hogy 3550-nel született. Matyi 2900 volt!!! A doktorbácsi jópofa volt, Judit megnyugtató. Apa elvágta a köldökzsinórt, babázott, amíg engem varrtak, aztán elment Matyiért, én meg az üres IKEA szobában feküdtem egyedül három órát. Ez volt a legszarabb rész, remélem legközelebb nem lesz dömping a szülészeten, mert mindez annak volt köszönhető. Már magam sem tudom, hogy másztam le a kerekes tolóágyról és vánszorogtam el pisilni, de utána kiabált velem egy orvos, hogy hogy lehettem ilyen felelőtlen. Magyaráztam neki, hogy senki sem jött segíteni, bepisilni meg nem akartam. Valamikor este végre átkerültem a gyerekágyas részlegre. Erőm elfogyott, nem mentem el Mikiért, csak másnap reggel kaptam meg, amikor gyorsan megpróbálkoztunk a szopival, szerencsére hamar összehangolódtunk. Nagyon mókás feje van, erős hangja, imád a cicin csüngeni. Matyi szereti, mi szülők még kicsit barátkozunk vele, meg a gondolattal, hogy már két fiunk vanJ Reméljük, hogy a következő lány lesz…

2008. július 26., szombat

Szülinapom

Idén leszek 31 éves. (29-én) Régebben az ilyen korú csajokat rém öregnek tartottam. Ma már úgy érzem, hogy fiatal vagyok, de egyre több kiskorú köszön a házban csókolommal:(

Kicsit előrehoztuk idén az ünneplést, mert így jött ki a lépés. Engem nem zavar, mert irtó klassz dolgokat kaptam és hát a tortám...nyami...Szamos:) Az ajándékom én választottam. Egy vidám nyári táskát szerettem volna, de aztán megláttam ezt és imádtam! Az uram megvette nekem;)

Készült egy idióta kép is a poén kedvéért. Lényege az, hogy utálom azokat a képeket, ahol a babák belepacsmagolnak a tortába, meg beleharapnak, meg belefekszenek. Egy csomó ilyen képet láttam már és valahogy nem vonz a dolog. Mi az értelme?
Marianntól is kaptam ajándékot. Illetve a felét megkaptam. Ime, ő lenne az. Most már nekem is van hímzőollóm, eddig valami mást használtam, de csak célszerszámként szerepelt a táskámban. Asszem papírvágó olló (piruló arc) Viktor elsőre tudta, hogy mit jelent a felirat. Én addig filóztam, míg meg nem kérdeztem Mariannt:) Köszönöm az ajándékot, várom a folytatást:-DDD

Keresztszemes kiállítás

A mai nap eredményes volt. Matyi fiam igen büszke magára, én is rá, bár most már kicsit kezd Mazsolás lenni, vagyis túldícséri magát. Gondolom ismeritek a sztorit, mikor Mazsola eltúrta a havat a ház elől, aztán egész nap őt kellett dícsérni, hogy milyen ügyes kismalac. Na félretéve a tréfát, bitang büszke vagyok a fiamra, aki különdíjat kapott. Hát igen, végülis tényleg elismerésre méltó az az igyekezet és pontosság, amivel a keresztszemezést műveli. A zsűri szerencsére mindezt értékelte az alábbi ajándékcsomaggal:Matyi fiamról azért annyit el kell hogy áruljak, hogy nem lánynak nevelem. Vagyis a gyerek focizik, fára mászik, úszni jár, fiúbarátai vannak, babát talán még életében nem vett a kezébe, Ben10 a kedvenc meséje, szóval igazi kisfiú. Csak elkívánta tőlem a keresztszemezést és nem utolsósorban, ezt csak ketten műveljük, ez csak róla és rólam szól. Valami nagyon kellett, ami kettőnket összeköt, mint közös elfoglaltság és hát pont ez lett. Én nem bánom. Sőt! A másik vallomás, hogy nem totál egyedül hímez. Vagyis ott ülök mellette és együtt kiszámoljuk, hogy hány x-et kell egymás mellé bökni, hányat kell ugratni, én fűzöm be és csomózom meg a cérnát. A többi az ő dolga, maga is fejti vissza, ha valamit elrontott.

A kiállításra többedmagunkkal érkeztünk. Mariannal, Akrucippal, Katával és Vekével vártuk végig a megnyitót és próbáltuk megszemlélni közelebbről a képeket. Megjegyzem elég nehéz volt, mert rohadt nagy volt a tömeg és hát idén elég pici helyen rendezték meg a kiállítást. Azért hihetetlen szép munkákat láttam, meg néhány olyat is, amit egyszerűen képtelen vagyok ép ésszel felfogni, hogy miért készít el valaki. Értem ezalatt pl. azt a szörnyű vörös félig pók félig ember figurát (jó le el is dugták). Az uram szerint valami enyhén pszichés gondokkal küzdő embernek ez volt a terápiás feladat, de a témaválasztásba nem szóltak bele:) Remélem nem jár erre az illető, aki a képet alkotta...

Az én képecském is kinn volt, nagyon jó érzés volt látni. Teszek is ide egy fotót róla.Sejtettem, hogy ezért nem jár semmi különleges de én már annak is nagyon örültem, hogy láthatom, hogy nem alul vagy tök magasan tették ki, hanem szemmagasságba. Remélem azért néhány emberkének tetszett és esetleg kedvet kap Helene Tran képeihez. Volt pár olyan, amit én is mindenképp szeretnék elkészíteni, de mivel fényképezőgépet nem vittem, így nem fotóztam. Viktor hozott utánunk gépet, de akkor meg már siettünk, hisz a kisebb fiaink is velünk voltak és ők túlzottan nem értékelték a látottakat. Így a fotózás elmaradt, csak Matyit örökítettük meg a képei mellett.
A lányokkal bementünk természetesen az Évába is. Kicsit költekeztünk, vettünk egy dínós képet Matyival, nameg nekem egy készletet, amit húgom kisfiának szeretnék összedobni mihamarabb. Nameg a 16-os ecrü aida és a pár Anchor cérnácska is a kosaramba került. De ma 20% kedvezménnyel lehetett vásárolni:-DDD Úgyhogy szinte alig költöttem.
Aztán a csajokkal beültünk egy kicsit kávézni. Köszi Kata a meghívást! A Kávé finom volt, a készleteinket megmustráltuk, kicsit dumáltunk, aztán nekem megérkezett apával a csipet-csapat és mentünk tovább.

Matyit és Mikit beadtuk a gyerekmegőrzőbe, mi meg az urammal még egy kicsit shoppingoltunk. Jó volt a mai nap! Viktor konklúziója: A keresztszemezős csajok valami negyedik dimenzióban élnek, a férfiak ebből a csak a harmadik dimenziót, vagyis a hobbi költségeit érzékelik.

2008. július 25., péntek

Pénteki jelentés (10)

A héten csak pár napot hímezgettem. Hétvégén még ugye az RR kendőmet csináltam ezerrel, hogy teljesen készen juttathassam el Mariannhoz. Aztán ezen a héten csak csapongtam. Valahogy mindent csináltam volna és semmihez sem volt kedvem. Így aztán úgy hímeztem, hogy közben valami másra vágytam folyton. Így történt, hogy betáraztam az ősztündér cérnáit. Előbb csak nézegettem a mintát, aztán átváltottam a fonalakat anchorról dmc-re. Aztán kiválogattam, tasakba rendeztem őket. Mivel több anchor szín nem szerepelt a váltóban, vagy olyan dmc színt rendelt hozzá, ami másiknál már szerepelt, így azokat megveszem anchorban (asszem mindössze 4 db). Végül csak azért nem kezdtem el, mert ecrü 16-os aidara kéne csinálni. Ma már passzolom, hogy honnan szedtem az öteletet, de nagy betűkkel fel van vésve a leszámolómintámra. Naná, hogy ki akartam magam cselezni, így aztán az uram elé teregettem az anyaggyűjteményem, hogy melyik hímzővászon lenne a legmegfelelőbb. Mondta, hogy ő arra lenne legjobban kíváncsi, amit a minta ír. Volt fehér 16-osom. Megmutattam neki. Közölte, hogy vagy ezt, vagy semmit és ha megyek a kiállításra szerezzek be magamnak ebből ecrüt:) Szóval ismételten foglalkozik velem és hobbimmal az uram. Úgyhogy a tündér szombat estig még mindenképp vár. Az, hogy ne legyen 16-os aida, azt el sem merem képzelni:-DDD
Szóval a héten csinálgattam a Mary-t, de most valahogy lassan haladtam vele, bár pont a háztetőt öltögetem, ami nem túl izgi. Aztán húgomnak készülő falvédőbe is megcsináltam egy blokkot, a cicát, meg kikontúroztam a múltkor már elkészült kismadarat. Aranyos, gyorsan megvolt.
Matyi fiam ismét tűt és cérnát ragadott, egy Rico fókát készít (elvileg nekem). Íme a haladása:

2008. július 24., csütörtök

A "férfi" az ágyamban

Van, akinek ismerős lesz a következő arc, van, akinek új lesz. Ő Peti. A pasi, aki végigkísérte gyerekkorom és tinikorom és még huszonéveim alatt is az ágyamban lakott. Ma már elég hányattatott sorsa van szegénynek. Egy ideig becses helye volt Matyi fiam ágyán, aztán az uram megunta, hogy minden ágyazásnál három párnát és vagy hat plüssvackot, köztük Petit kell leszedni az ágyról (Ő megágyaz, én beágyazok). Így aztán egy ideig Peti csak itt hevert, ott hevert, aztán beköltözött egy dobozba. De mindig tudom, hogy ő az én Petim.

Az egyetemi barátnőim rémesnek találták. Tényleg az? Én imádom. Kicsit koszos, kicsit bomlik, kicsit alaktalan már, de olyan cuki. Van egy párja, Mari, az meg a húgomé. Talán megvan még otthon a szülői házban, majd lefotózom. Az viharvertebb, mert a bátyám folyton nyújtotta a lábát. Petit én 20 körömmel védtem, így Mari lett az áldozat. Ezeket a babákat apukám egyik betege csinálta nekünk. Asszem sosem gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz a Barbie korszak hajnalán. Mikor férjhez mentem, akkor tájt el is mesélte apu a néninek, hogy Peti még mindig aktív részese hálóéletemnek. Szóval ő Peti, aki rengeteg intim titkot tud, aki hosszú-hosszú évekig hálótársam volt. Fix pont az életemben. Aztán felcseréltem Viktorra;)A fiaim nem babáznak. Próbaképp húgom és férje adott Miklóskának egy csodaszép babát tavaly. Sajnos nem volt túl nagy sikere. Miki kicsit tart tőle, Matyi meg a szemei miatt nem szereti. Neve van, Gyurci. Ott ül a polcon, várja, hogy egyszer megszeretgessék. Talán majd Karcsi...

2008. július 23., szerda

Kaptam egy díjat


Katától kaptam, köszönet érte.
Őszintén szólva én kicsinek érzem magam ehhez a díjhoz és titokban reménykedtem, hogy nem kapok, de örömmel fogadtam. Remélem legalább egy mákszemnyit érdemes vagyok rá.

A szabályokat természetesen ismerem, de feleslegesnek tartom, hogy továbbadjam az 5 jelöltnek, mert szerintem már mindenki kapott. Sokat gondolkodtam, hogy kiknek adnék én ilyesmit. Szerintem azoknak, akiknek a zugolvasója vagyok. Jöjjenek a nevek, ha erre tévednek, akkor nyugtázhatják, hogy ez az (mármint én) emberke is csodálja a blogjukon látottakat.
1. Ralina. Asszem nem kell mondanom, hogy miért. A Mary Poppinshoz SAL-hoz csatlakoztam is. Sajna elég döcögősen haladok vele, de imádom hímezni.
2. Edige. Legjobban a táskái tetszenek. Pláne, amelyiken extra díszítés van. Nameg az a címer is igen bejött.
3. Tűzlili. Imádom az ékszereit, mindig megcsodálom őket, de leginkább azzal a mnótanyával kápráztatott el.
4. Bneheni főzőblogja. A hímzéses blog már gondolom kapott díjat. Szeretem olvasni, jó ötleteket ad, most épp a tarka kiflivel kacérkodom, hogy meg kéne csinálnom.
5. Anikó (anikohobby). Szeretem, hogy olyan szépen festi elő az anyagjait és hát a tempója. Csodálatra méltó!

Természetesen még sok helyen zugolvasok, de majd csak apránként fogok kitálalni:-DDD

2008. július 21., hétfő

Üveggolyó

Marianntól kaptam egy golyót. Na nem kigolyózott, hanem egy golyót gurított nekem. Jöjjön akkor az én abc-m, majd kiderül, hogy így többet megtudhat-e bárki rólam.

A: A.Z. Ez egy monogram. Még az egyetemről. Naná, hogy egy pasit takar.
Á: Ábel. Ha nem i-re végződött volna Viktor vezetékneve, akkor ez tuti befutó lett volna nálam a fiúnév választásakor.
B: Barátok. Pár bejegyzéssel lejjebb lehet olvasni erről. Sajnos kevés van...
C: Cica. Soha többet nem lesz, egyszer elég volt.
CS: Csók. Sokáig nem tudtam jól, aztán valaki megtanított. Hogy addig mi a fenét csináltam csók címén? Passzolom...
D: Doktor. Körül vagyok véve velük. Szülők, munkahely.
E: Elem. Mindig kevés van belőle itthon, az akuk meg lemerülnek.
É: Éjszaka. Szorongok a sötétben, úgyhogy nem szeretem ezt a napszakot.
F: Fájdalom, félelem.
G: Guszti. Minden fiamnak ez az egyik beceneve.
GY: Gyerekek. Asszem erről nem kell mesélnem.
H: Hugi. A keresztanyám, aki rengeteget telefonál. Csak akkor veszem fel a telefonját, ha tudom, hogy legalább 20 percem van szabadon.
I: Isten
Í: Ízek. Imádok főzni, csak néha olyan jó lenne úgy művelni, hogy nem zavar közben senki.
J: Júlia. Ketteske neve lett volna.
K: Károly. Kertes ház: igazi vágyálom.
L: Lány. Hú de jó lenne egy belőle a mi családunkban.
LY: Lyuk. Vagyis a helyesírásom. Kitűnő bizonyítványomon itt esett az első nagy csorba. Kigolyóztak a felvételin a helyesírásom miatt. Így nem jártam Budapestre a Patrona Hungariae Katolikus Gomnáziumba. Talán jobb is így...
M: Mama. Ma már nagyon jóban vagyunk, régebben jó sok harcunk volt. Mátyás, Miklós, Marika...
N: Nők. Túl sokan vannak a munkahelyemen.
NY: Nyúl. Gyakran nyúl vagyok. Ritkán szólok vissza, sok dolgot lenyelek.
O: Oroszlán. A csillagjegyem.
Ó: Óra. Ritkán hordok, amióta itthon vagyok a gyerekekkel.
Ö: Öcsi. Mindegyik fiamra használom ezt a nevet is. Hallgat rá mindegyik. Na jó, Karesz még nem.
Ő: A nagy Ő. Hála az égnek összetalálkoztam vele. El is vett:)
P: Pletyka. Imádok pletykálkodni. Az uram is, úgyhogy jól csináljuk:)
Q: Quark. Túró.
R: Rádió. Utálok rádiót hallgatni. Radnóti Miklós - nagy-nagy szerelem, de már ritkán olvasom.
S: Salvatore. Sötét elf trilógia.
SZ: Szerelem.
T: Titok. Ha kell, jól tudom tartani.
TY: Tyúk.
U: Utazás. Nagyon keveset utaztam eddig. De Magyarországot már bejártam a szüleimmel. Csak felnőtt fejjel látom, hogy mennyi helyen voltam már velük.
Ú: Úr. Na nálunk ki az úr? Kisdolgokban én döntök, nagydolgokban Viktor. Kisdolog sokkal de sokkal többször van;)
Ü: Ütni. Néha megütném a srácaim úgy, hogy kicsit fájjon nekik. Mégsem teszem.
Ű: Űzött vad. Mindig ez jut eszembe ennél a betűnél.
V: Viktor
W: Wittmann. Mama vezetékneve. Wass Albert - egyik kedvenc íróm.
X: x-szem
Y: -
Z: Zene. Ritkán hallgatok. Nemtom miért.
ZS: zsákos, megye. Mindezt suttogva, idegesítő hangon mondom a fiaimnak. Próbálnám Gollamot utánozni.

Továbbgurítom a golyót csédórának.

2008. július 20., vasárnap

Útra készen az RR kendőm

Tegnap Mariannéknál jártunk ismét. Kicsit mi pofátlankodtunk be most hozzájuk, mert nem akartam a nyaralás utolsó napján itthon lenni a gyerekekkel. Mondtam Viktornak, hogy az RR kendőm amúgyis oda kéne adnom Mariannak, menjünk együtt, hátha nem lesz ellenükre. Viktor felhívta Pétert, aztán mi asszonyok megtárgyaltuk a találkát.
Kissé lassan indultunk el, de nagyon soká hozták ki a kajánkat. Ez volt mostanában az utolsó rendelés, most már én szeretnék aktívkodni a konyhámban, mert kellenek a saját ízeim;) Nameg nem ártana ici-picit fogyni, mert a nyaralás alatt, meg előtte Ajkán hihetetlen mennyiségeket ettem és hát szépen hízogattam is... Lassan megint 60 felé kúszik a súlyom... Valljuk be, hiú vagyok, szeretnék csinos lenni, nameg azért az uram is inkább úgy szeretne látni, hogy csinicsaj vagyok. Szóval csokit megpróbálom letenni, csipszet messzire elkerülni, kicsit kevesebbeket enni, sültkrumplira rá nem nézni és vizet inni. Húú, a nyaralás alatt rengeteg colát ittam. Ha már lelkiismeretfurdalásom volt, akkor lightosra vettem, de hát az meg lónyál ízű.
Naszóval Vácziéknál a srácaink hozták a szokásos formájukat. Enyim gyerekek együtt az egyik szobában, Kolos a másikban, együtt persze nem játszottak. Matyi és Miki is külön, csak egy helyen. Karcsi és Botond a habtapin nyomultak. Karesz végre mozgolódik. Már van olyan is, hogy nem találom elsőre, mikor belépek a szobába. Egész jól elcsúszik, fireg-forog a habtapiról. Viktor szerint nem is szeretei azt, mert egy csomó nyála ráfolyik és ha utána belefekszik, akkor az rossz neki. Én hiszek az Uramnak, úgyhogy mostnában Karesz itthon a szőnyegen gyakorlatozik.
Nade visszatérve. Voltunk sétálni is és jelentem: Kolos előrejelzése most nem jött be. Elindultunk fagyizni, mert ő azt mondta, hogy nem fog esni:) Bőrig áztunk majdnem. Elég ukmukfuk búcsúztunk el, de esti programom volt Marával, amire oda kellett érnem. Itt is jelzem Mara, hogy a Köztársaság teres sztorin még most is röhögök!!!
Mariannak odaadtam a kendőcskémet. Szóval végre az én RR kendőm is útrakész. Kicsit nagyüzemben csináltam a végén, mert eltököltem az időm. Persze komoly oka volt, de ez maradjon az én titkom;) Majd egyszer talán elmesélem.
Nade itt a kendőm készen. A dinnyés mintával én is jól kijöttem, bár egyszer egy színt teljesen vissza kellett bontanom a zöldek közül. Naja, aki figyelmetlen, az így jár.Mariann kapott tőlem szülinapi ajándékot is. Boldog 31. szülinapot előre is!!! Mivel sk ajándékra kevés volt az időm, így megvettem neki az alábbi mintát. Itt is jelzem Mariann, hogy nem akarok semmilyen ajándékozós őrületet indítani, csak megláttam a Samanthát, eszembe jutott a kívánságlistád meg a közelgő szülinapod. Aztán megnéztem az árát és egy másik dolgot választottam :), ami bár nem szerepel a listán, de reméltem, hogy még nincs meg. Remélem mihamarabb látom majd, ahogy készülget! Bár előtte még ugye lesz a közös Mirabilia projectünk.
Na hétfő lévén és hogy első napom itthon a gyerekekkel és két hetes mocsok van, itt-ott pedig hónapos, így rohanok rendbeszedni a lakást. Asszem a hímzőtűm pár napig várhat rám:(

2008. július 19., szombat

Megszületett Misi



A nyaralásunk alatt kaptuk a hírt, hogy húgomék szülni indultak. Hát nem volt sétagalopp. Tusi nst-re ment, ahol kiderült, hogy valami nem stimmel. Behívták másnap újra, mivel nem volt változás, így befektették. Mivel az eredményei nem javultak, beindították a szülést. 13 órás vajúdás után megszületett a 37. hétre Hack Mihály, akit leginkább Miskának, Misinek, Misunak hív a család. Nehéz szülés volt, húgom igen megszenvedte, jó sokat vágtak is, így jó hosszan varrták is. Szombaton szült, kedden besárgult a baba. Aztán jöttek a rossz hírek. Lényeg a lényeg, mára úgy tűnik, hogy minden rendben lesz, de két pokoli napot élt át a család és hát főképp a húgom és Tamás.

Először csak annyit vett észre az osztályos csecsemős orvos, hogy a baba kínlódik, mintha fájdalmai volnának. Aztán vérezni kezdett, aminek kutatni kezdték az okát. Ultrahang ultrahangot követett, majd ct következett. Kiderült, hogy szülés közben eltört Misi egyik koponyacsontja a tarkó fölött. Hogy mi az oka? Van, aki azt mondja, hogy azért történt, mert kicsi volt a hely hogy kiférjen, és a természet így gondoskodott a kijutásról, de az sem kizárt, hogy esetleg a szülész törte be véletlenül a csontot miközben benyúlt a baba fejéért, mert nehéz volt a kitolási rész és sietni kellet, mert meconiumos volt a magzatvíz. Győrből kértek konzultációt, ahova a mama és a Tamás személyesen mentek el. Ez az ideggyógyász volt az első, aki emberségesen bánt velük és fordított komolyan figyelmet rájuk. Az eredmények alapján látta, hogy nehéz szülés volt és tört a koponya, de nem szilánkosan, és hála az égnek, nincs belső vérzés az agyban. Mondta, hogy nem kell műteni Misit, hanem majd az agy kipulzálja a törést. Misi még az intenzíven van, de már csak a megfigyelőben. Kishúgom háromóránként mehet szoptatni. Szerencsére van teje, bár sokat sírt az utóbbi időben. Eléggé lefogyott, de szép kismama és hamar összeszedte magát a szülés után.

Ma megnéztük hazafele jövet mi is a babát. Szép kiskölyök, nekem még mosolygott is. Le sem tagadhatná a szüleit, kettejükből lett összegyúrva. Remélem a jövőben minden jól alakul és majd csak távoli emlék lesz a sok rossz élmény...

Zalacsányban nyaraltunk

Megjöttünk a nyaralásból. Két hetet voltunk a lakásunkon kívül. Pár napot Újkígyóson töltöttünk apósomnál és sógornőmnél Klárinál, aztán 8 napot Zalacsányban egy csodás kastélyszállóban.

Újkígyóson jól éreztem magam. Be kell hogy valljam, ezen még kicsit én magam is meglepődtem. Most úgy jöttem el, hogy nem bántam volna, ha még maradunk egy napot. Szerintem a fiúk is élvezték a nyaralást ott, jó idő volt, sokat játszottak a házon kívül. Újkígyós nem nagy szám, de voltunk benn Békéscsabán és egyszer elmentunk Gyopárosfürdőre is. Sajna pont aznap nem nagyon kedvezett nekünk az időjárás, de azért megúsztattuk habtestünket a strand vizében. Én jól leégtem, a fiúk szintén. Itt egy vizibéka kép rólam és Miki fiamról, aki igazi vizigyerek. Igaz, hogy abban az úszógumiban kepesztett végig, amit Karcsinak vettünk, de ezzel nagyon bátor volt. Csak a szökőkutakat kellett elkerülnünk:)
Zalacsányba a szüleim jóvoltából keveredtünk el. Vettek tavaly nyaralási jogot a kastélyszállóba. Így minden évben a 28. héten az övék a 25. apartman. Mivel idén nem tudtak elmenni, így mi mentünk helyettük. A kastély csodás, az ellátás pazar volt, a szobák, a berendezés mind olyan gyönyörű. Kicsit pórnépnek éreztük szinte magunkat:) Az apartmanunk másfél szobás volt, erkéllyel, konyhával, hatalmas fürdővel. A képek remélem visszaadnak valamennyit, hogy milyen klassz helyen töltöttük a hetünket.Itt van még pár kép a kastélyról. Volt medence a parkban, játszótér, tekéző, valamilyen wellness központ, amibe nem mentünk el. Irtó jó volt a konyhájuk, párszor voltunk lenn kajálni is, de hát három gyerekkel ez nem túl nagy élmény. Asszem sem egy reggelit, sem egy vacsorát nem sikerült teljesen ülve elfogyasztanom. A csúcs az a reggeli volt, amikor a három Selmeci fiú három különböző időben kakált, sőt Miki még egy extra pisit is beiktatott. Karcsi általában az étkezések alatt volt a legnyűgösebb, rengeteget cipeltem a kezemben olyankor. Egyik este ettünk Kastély tálat is. Volt rajta vaddisznósült, sokmagvas hús, valamilyen göngyölt szelet, zalai bundázott húsok, grillezett zöldségek, köret. Mondanom sem kell, hogy a fiúk csak köretet ettek:)Mivel az idő nem volt olyan jó, így sokat sétáltunk. Bejártuk Zalacsányt, találtam egy házikót, amit majd ha sok pénzünk lesz, akkor Viktor megvesz nekem és felújítja és én majd csak a kulcsokat kapom meg... Annyira tetszik. Perpill naná, hogy egy cigány család lakik benne. A ház iszonyat lepusztult már, de a kertet és az udvart szépen rendben tartják.Voltunk Zalaegerszegen, Keszthelyen is. Előbbi helyre egyszer csak azért autóztunk be, hogy a fiúkat a Pláza gyerekmegőrzőjében lerakjuk és nyugodtan igyunk egy kávét, közben újságot olvassunk és csönd legyen körülöttünk. Jó volt...
Keszthelyen elmentünk hajókázni is. Mikinek nagyon nem tetszett, az első 5 perc után már le akart szállni. Még 55 további percet ki kellett bírnia. A hajóút alatt Karcsi evett, kakált, üvöltött. Még szerencse, hogy ezerszer hajóztam már a Balatonon, mert különben nem nagyon élveztem volna. Így aztán legkisebbel beültem a bárba és letettem a bársonypadra vergődni. Úgy már neki is jó volt.Mikor szép időnk volt, akkor a kastély medencéjében nyomultunk családilag. Mivel gyerekmedence nem volt, így nagyon kellett figyelni a fiúkra. Egyszer Matyi bele is fordult az úszógumijával a vízbe, de szerencsére Viktor gyors volt. A képeken látható fehér nyugágyakon egy másodpercet sem feküdtünk. Csak megjegyeztem:)Találkoztunk keresztanyámékkal Vonyarcvashegyen. Ők épp ott nyaraltak, átmentünk hozzájuk, együtt strandoltunk egyet. Itt készült a vagány kép Karcsiról, amint az úszógumijában trónol. Őt nem vittük be a vízbe, mert nagyon hideg volt a Balcsi. A nagyok viszont élvezték a vizet, bár Miki egyszer megjegyezte:
-Én túl kicsi vagyok ehhez a nagy Balatonhoz.Összességében jól éreztem magam és sajnáltam, hogy el kellett jönnünk. Három gyerekkel nyaralni nem nagy élvezet, rengeteget ugráltunk körülöttük, hogy minden stimmeljen, mindenki nagyjából elégedett legyen. Elfáradtam, néha elegem volt, néha kellett volna egy kicsi csend és magány, de a srácok mellett az kivitelezhetetlen volt. Hímezgettem, Viktor olvasgatott, esténként meg magunkban voltunk, és bár egyszer sem tudtunk borozni a kastély bárjában, vagy ázni kettesben a jacuzziban, de azért más egyebekre jutott idő;)
Legközelebb viszünk magunkkal gyereklányt, mint az urak. Vagy csak kettesben megyünk Viktorommal. Úgy viszont nem lennének jó sztorik, mint pl. a kakilósak, vagy az, hogy Matyit megrázta a villanypásztor, vagy hogy Miki úgy futott az utcán, hogy a pálcájáról lerázta a jégkrémet, vagy hogy talált forgászbotot a tó partján:-DD