Gyerkőceim életkora

2008. április 28., hétfő

Az Ezerarcú













Tényleg csak a poén kedvéért:) Melyik a kakukktojás?

A történethez annyi tartozik, hogy Karcsim hihetetlen, hogy mennyire ugyanazt a képet képes vágni folyton a fényképezésnél. Van ez, nameg a szemmeresztős riadt, de az csak házi használatra van, nem publikus:) Nézegettem a fotókat és eszembe jutott Steven Seagal, mikor anno a popcornban láttam. Vagy 15 kép volt róla egymás mellett, mindegyik egyforma, csak más volt a felirat: pl. Most dühös, most önelégült, most nevet, most gondolkodik stb. Itt jön Karesz repertoárja.

Előrebocsátom, hogy pocsék fotós vagyok, sok kép életlen, vagy a háttér éles a lényeg helyett, de ez van. Mivel főként én fotózok, így csak ilyenek vannak. Ha Viktorra várok, akkor asszem kb. 20 képünk lenne Karcsi születése óta.

2008. április 27., vasárnap

Kettős keresztelő

Örömmel jelentem, hogy legkisebb fiunk, Karcsi sem pogány mától. Megkereszteltük végre:) Az albertfalvi plébános szerint a plébánia aktív tagja lesz majd belőle egyszer:) Na jó, ez csak amolyan poén, mert a keresztelő végén elég rendesen kieresztette a hangját, jelezve maximális részvételét a szertartáson. Talán hideg volt a szenteltvíz, vagy csak egyszerűen álmos volt? Mindenesetre a keresztszüleinek adott egy kis munkát, mi viszont egy áldott jól viselkedő Botond Andrást kaptunk, aki egy nyikk nélkül vett részt a keresztelőn.
Na jöjjön egy kicsit komolyabb összegzés a napról. Mégegyszer köszönöm itt is Péternek és Mariannak, hogy elvállalták Károly keresztszülőségét. Örülök, hogy sikerült egy szerintem harmonikusan élő párt találnunk a feladatra, akik barátaink és hát ugye nem utolsósorban vallásukat is gyakorolják, ami fontos, pláne a mai világban, bár lehet, hogy ez nagyon elcsépelten hangzik. Annak meg szintén nagyon örülök, hogy ők meg pont ránk gondoltak. Jó érzés, pláne, hogy ezek szerint nem vagyunk annyira gáz páros Viktorral. Úgyis mindig azzal idegesítem az uramat, hogy vajon mások mit gondolnak rólunk.
A keresztelés szép volt, Antal atya rövid, de annál komolyabb gondolatokat osztott meg velünk. Valahogy ebből a szempontból még sosem gondoltam a gyermekáldásra, bár Viktorral épp vitáztunk, hogy nekem más jött le az egészből, mint neki. Én úgy értelmeztem a beszédet, hogy a gyermekeket ajándékba kapjuk és miközben a gyermek ránk van utalva, kiszolgáltatott, de mi vagyunk a fogódzói, ezen keresztül láthatjuk magunkat is mint gyermekeket, akiknek az Isten a fogódzó. Csak Miki zökkentett ki egyszer, mikor odaállt elénk és éles kis hangján megkérdezte, hogy:
-Ez ki?- és közben Botondra bökött.
Szerencsére több attrakció nem volt. A mama vitt ajándékot Antal atyának, kis somlói bort és Ajka kristályt természetesen:) A mama már csak ilyen, mindig gondol az ilyesmire, imádom, hogy olyan tyúkanyó!

A vendéglőbe gyalog mentünk át. Tényleg bitang jó volt a kaja és a szocreál külső egy kedves kis vendéglőt takart. A gyerekek elég élénkek voltak, pláne a mi részünkön, asszem Viktor nem sokat ült vagy beszélgetett, de ezt már megszoktuk. Mindenki lelkesen igyekezett lekötni a srácokat, szerintem egész jól viselkedtek. Én egy dolgot hiányoltam, hogy nem volt koccintás, vagy valami kis tószt, de erre csak később jöttem rá, meg őszintén szólva ezt valamelyik férfinak kellett volna indítványoznia. Viktor erre csak annyit mondott, hogy sem ő, sem Péter nem egy nagybeszédű ember, ha tósztot akartam, miért nem szóltam pl. apunak.
Karcsi egyébként jelest kap magaviseletből. Estére iszonyatosan elfáradt, de minden új játékot kipróbált itthon, amit kapott. Nagy sikere volt a családban. Ma semmi más kaját nem kapott, csak szopit. Felavattuk Péterék Fordját is. Csak halkan jegyzem meg, hogy miközben benn szoptattam a kocsiban, egy gyanútlan bácsi mellettem egy méterre meg épp könnyített magán. Mostantól mindig megnézem, ha valami tiltottat csinálok, hogy a szomszédos kocsiban ül-e valaki:-D:-D

És itt kéne jönnie a sok-sok képnek, amit sajnos most nem tudok csatolni, mert a mi gépünk akuja lemerült a templomban az első gombnyomás után (fullra feltöltöttek voltak) Aztán az ünnepi ebéden meg a másik fullra feltöltött aksi pár képet bírt csak. Asszem el kéne mennünk akutúrára párat beszerezni! Úgyhogy itt most csak az itthon felszelt keresztelői tortáról dobok egy fotót. Látszik rajta a húgom Karcsival az ölében, a mama a torátval és Miklóska, aki majdnem a földre rántotta a tortát, nameg én is...
Mariann és apukája is megígérte, hogy kapunk majd a fotókból, ha lesznek. Szóval várjuk őket lelkesen, hamarosan úgyis egy nagy rakás képet szeretnék előhívatni.

Viktor úgy sommázta a mai napot, hogy örül, hogy komaságba kerültünk a Váczi családdal:)

2008. április 25., péntek

Pénteki jelentés (3)

Fiúk alkotnak, úgyhogy gyorsan megírom ezt a bejegyzést, ki tudja, hogy este lesz-e rá időm. Mellesleg Matyi most épp hímez, Miklóska szinez. Most a Debbie Mumm féle szitakötő van Matyinál soron. Ez készül a másik óvónéninek ballagásra.
A Lanarte gésám szépen alakult a héten. Két napon keresztül csak kontúroztam, de mégsem értem a végére. Hihetetlen, de még szabad szemmel is alig látszik, hogy mennyi kontúrt öltögettem bele. Ennél a képnél minden x-nél letűzöm a kontúrt, mert mikor több négyzetet ugrottam, akkor valahogy agyonvágta szerintem az egészet. Így viszont nem túl haladós, mert nagyon aprólékos.
A popcorn macit csak esténként csináltam, néha csak 1-1 szálat hímeztem bele tv-zés közben. Azért magamhoz képest egész jól haladt.
Kész lett Matyikám kannája is. Gyorsan beleraktam a keretébe (mindenképp látni szerette volna, egy kicsit persze én is:)), de majd szétszedem még, mert mosni és vasalni kéne nameg fixálni az egészet ragasztóval.

2008. április 24., csütörtök

Mariannék nálunk jártak

Ma tök jó napom volt, mert végre vendégeim voltak, így nem egyedül jojóztam a fiúkkal egész nap. Délelőtt megérkezett Hubbub-Mariann a fiaival. Hamar elment a nap és a fiúk végig példásan viselkedtek. Nem volt sem civakodás, sem rosszalkodás, bár igaz, hogy közös játék sem. A nagyok külön-külön játszottak, a kicsik felváltva kajáltak. Mi meg beszélgettünk, ha épp nem kotyogott közbe egy gyerkőc. Matyi fiam szerencsére oviban volt, úgyhogy két mondatot is el lehetett mondani összefüggően, nem vágott közbe senki valami halaszthatatlan megjegyzéssel, vagy kérdéssel.
Ja és így senki sem kagylózott, úgyhogy lehetett pletykálkodni családról és mindenről.
Megkaptam a hiányzó fonalaimat a Dim: Woodland Enchantress című keresztszemes készlethez. A gyártó a rendelt készletembe a 4 csomag fonalból egyet duplán küldött, egy meg teljesen hiányzott. Hubbub szerencsére megreklamálta nekem, mert az én angoltudásom nagyjából a béka segge alatt van.
Délután a srácok aludtak. Igazi idill volt: gyerekek alszanak, a nap besütött, mi beszélgettünk, hímezgettünk, kv-ztunk. Kéne még pár ilyen nap!!!
Mariann kicsit beijesztett, hogy talán komolyabban kéne foglalkoznom a kargondjaimmal. Tegnap éjjel arra ébredtem, hogy a bal karom bezsibbadt. Na jó, nem amolyan gumiszerű érzéketlenre, hanem amolyan zsibbadósra, mikor az ember kicsit elüli a lábát, csak nekem a kezem vacakolt. Én eddig mindig csak annyit csináltam, hogy szüneteltettem a hímzést pár napra, vagy egy hétre, de a gondjaim lényegében nem múltak.
Lényeg a lényeg, felhívtam este apukám, aki orvos, és elmondtam a tüneteim. Szerinte alagút szindrómám van, de vasárnap mindenképp jönnek a keresztelőre, akkor majd megvizsgál. Én reumától meg hasonló finomságoktól féltem, de azt mondta, hogy ezzel "csak" vigyázni kell, de el fog múlni. Mindenesetre hoz majd valami könyvet arról, hogy milyen hátgyakorlatokat kéne csinálnom, valamint jótanács, hogy Karcsit ne emelgessem, hanem inkább kenguruban böfiztessem, ne cipeljem, csak ha végképp szükséges, mert az ideg elnyomódik a folytonos kényszertartástól és a kar húzása csak ront a helyzeten. Nameg nem elképzelhetetlen, hogy pikk-pakk lezsibbad a karom és elejtem a srácomat. Hát nem hangzik túl jól... Kérdeztem a hímzést, mondta, hogy jó lenne, ha egy időre letenném a tűm. Hát ez fájt. De ha ez van, akkor ez van. Nem maga a mozdulatsor ront a helyzeten, hanem a görnyedés és az újabb kényszertartás. Szerinte inkább ússzak, hisz úgyis a házunk mellett van a Kondorosi uszoda. Úgyhogy beruházok egy fürdőruhába és valamikor belepasszírozok a gyereknevelésbe heti pár alkalmat. Folytatom a falom a könyveket felvonást, úgyis mindig egy csomó könyv van, amit szívesen elolvasnék. A júliusi kezdésű RR-ig remélem sokat javulok és addigra x-ezhetek is már mértékkel.

2008. április 23., szerda

Kicsit a múlt, vagyis Karcsi születése

Itt minden megmarad és hátha egyszer majd a gyerekeim is olvassák. Ezért most, mivel az előbb róla volt szó, következzék Karcsi fiam születésének története.

Már jó 5 hónap eltelt a szülés óta, de még mindenre elég tisztán emlékezem. Szerintem ez lesz a legrövidebb szüléstörténetem, mert tényleg hihetetlenül rövid volt. A leggyorsabb, legkönnyebb és legszebb talán.
2007. október 31-re voltam kiírva a harmadik fiunkkal Karcsival. Egészen a nyár közepéig vártam kislányt, aztán egyszercsak megéreztem, hogy fiú lesz. Őszintén szólva eléggé letört a dolog, de titkon még reménykedtem, hátha mégis lány… Aztán a 28 hetes uh-n kértem a barátnőm számára valami kis infot a baba neméről. A férjem is furdalta a kíváncsiság, így ketten nézték meg a titkot, amit végül Viktor elkotyogott egy gyenge pillanatában. Szóval az utolsó 1 hónapban már én is tudtam, hogy fiút várok és őszintén szólva kellett is ez az idő, hogy valóban rá tudjak hangolódni arra, hogy 3 fiam lesz hamarosan.

2007. november 4-én (1 héttel a kiírt időpont után) reggel nagyalföld nst-t produkáltam, megint kaptam valami homeos bogyót a szülésznőmtől. Nem tudom, hogy annak volt-e köszönhető, vagy a fiatalember amúgy is ki akart bújni, de amolyan rendszertelen húzódozásaim voltak egész nap, ami mellett szuperül elmentünk bevásárolni apának pulcsit, nadrágot, ingeket, Matyinak téli cipőt stb-t. Valamikor este fél hat körül felcsörögtem a szülésznőm, mert anyukám már halálra szekírozott, hogy valami van, de nem az igazi. Szülésznőm elküldött fürdeni nagy kád vízbe, és mondta, hogy ha marad a keményedésféle-téma, akkor menjek be és megnéz, mi a helyzet. A keményedés maradt, de rohadt messze volt a fájás mértékétől az egész. Naszóval bebuszoztunk a kórházba, hogy nehogymár feleslegesen költsünk taxira, én ugyanis biztos voltam benne, hogy hazaküldenek. Rém frusztrált voltam emiatt. Szülésznőm megnézett, két ujjnyira nyitva voltam, a fájások is ígéretesek, mivel 1 hetet túlhordtam és harmadik gyerek, mondta, hogy mindenképp benn tart. Csinált egy nst-t, amin 19:50 perc állt kezdeti időpontnak. Utána előkészítés, beöntés, no-spa szuri, aztán be a zuhany alá. Hihetetlen gyorsak lettek a fájások, kimászni már alig bírtam. Azt hittem meghalok, úgy feszült lenn mindenem. Kiderült, hogy a burok már totál benn van a szülőcsatornában és az feszít kegyetlenül, így aztán jött az ügyeletes orvos burkot repeszteni. Aztán hívták a takarítóbrigádot, doktornő új ruhába bújt, asszem még a falra is jutott a magzatvízből, akkorát robbant.
Ezután kb. 10 percre már jöttek is a tolófájások. Baromi hosszú volt a kitolási rész, mert Karcsit és a 37 centis fejét gátvédelemmel szültem meg. Hát beszarás, milyen más volt a gátmetszéshez képest. Azt hittem sosem jön ki, de 21:31-kor kinn volt teljes nagyságában Selmeci Károly mind a 4 kilójával és 58 centijével. Csak sasoltam, hogy mekkora. 2 öltést varrtak, mert ici-picit repedtem, közben az uram babázott. Fittnek éreztem magam a szülés után, akár jöhetett volna egy második is.

Karcsi hozzátáplálása


Úgy tűnik, hogy Karcsi hozzátáplálása nem lesz a legegyszerűbb dolog. Matyi hozzátáplálása volt anno a kínlódás, a kudarcélmények netovábbja (megjegyzem ma sem eszik jobban, inkább csak fotoszintetizál). Ezt a szörnyű élményt oldotta fel Miklóska, aki csak tátotta a száját, mindegy volt mi az ebéd, a tízórai, az uzsonna, csak nyelte, mint kacsa a nokedlit. Szóval Karcsi úgy tűnik az arany középút.

Eddig próbálkoztam nála almával, banánnal, őszibarackkal és krumplival. Az almát csak mértékkel eszi, ha 20 grammot belenyomok, az már nagy szó. Bármi mással együtt viszont jöhet. Nekem ez tök fura, nameg nem is túl gazdaságos perpill, mert őszibarackot üvegben vehetek, a banán meg olyan hamar tönkremegy és a babának ugye csak a legszebbet adják a mamik:) Ma leugrottam a dm-be, vettem sütőtököt, vilmoskörtét, őszibarackos almát és egy kis répapürét, mert azt hiába csinálom én, egyik sem ette sosem, csak az üvegeset. Ha viszont a húslevesből szedtem ki, akkor az sokkal jobb volt. Igazából Karcsival az időzítés nehéz. Pont az ebédidőben kell ugyanis a Matyiért mennünk az oviba (11:30-13:00, amíg nem vagyunk otthon). Ez minden második nap borítja a kaja-rendünket sajnos:(

Pár szót Karcsi fiamról. Imádom, nagyon kedves, mosolygós, kiegyensúlyozott baba. A 4. hónap volt csak vele iszonyú, mert folyton bőgött, sikoltozott, vergődött. Kellett egy kis idő, mire a gyerekorvos anyámmal kitotóztuk, hogy le kéne állnom az alkeszmentes sörrel, hátha az megy át a tejjel és nagyon puffasztja. Amint abbahagytam a sörivást, rögtön minden rendbejött.
Karcsi egyébként hatalmas baba. Kb. 7,5 kiló körül lehet, nem tudom pontosan, mert mérlegem nincs, mázsálásra a védőnőhöz meg csak havonta járok. Ruhákból a 74-80-as szériát fogyasztja már. Kicsit lusta fiú, csak akkor forog a hasáról a hátára, ha neki is kedve van hozzá. A hátáról meg még egyszer sem fordult hasra, de már azért alakul az is.

2008. április 21., hétfő

Mary Poppins



Eddig csak nézegettem, gondolkodtam, hogy milyen színeket választanék... Nagyon tetszik a minta, már a kezdet kezdetén megfogott. Rendeltem anyagot (fein flobát), és végül kiválasztottam a színeket. Először feketét vettem az old gold mellé, de túl kontrasztos volt. Aztán vagy ezer sötét barnát végignéztem. Maradt ez a kettő szín (DMC 680, 898), ez lett a befutó, meleg és harmonikus színek szerintem. Most robogok és jelentkezem Ralinánál, hátha még befogad.

Ajkai képek




Pár képet feltöltök. Mind Ajkán készült a szüleimnél.

Ide is írom, hátha valaki olvas és kocsit keres. Eladó lenne ez az autó. Opel corsa, 3 éves, még nincs benne 20e km sem. Női tulaja volt, nemdohányzó. Az autó kitűnő állapotban van!!!

Itt van az egyik kedvenc képem is. A szüleimnél díszíti a falat. Medgyesy Miklós bácsi képe, a címe: Dícsértessék és áldassék. Azt hiszem nem kell részletezni, hogy miért tetszik... elég megnézni!

2008. április 20., vasárnap

Elmaradt pénteki jelentés (2)



Kissé csúszásban vagyok. Most próbálom rögzíteni a kistopicra is feltett pénteki jelentésem. Gőzerővel csináltam jó nappali fénynél a Lanarte: 4 seasons gésámat. Továbbra is úúúútálom a leszámolórajzát, de hát a végeredmény mindent megér. Légies és olyan kecses és gyönyörű. Az uramnak nagyon tetszik, dehát ugye a kész mű majd apukámé lesz. Egyszer bejött velem az Évába a Camponába és ott szúrta ki ezt a 4 évszakos Lanarte sorozatot. Mondta, hogy ennek tudna örülni. Aztán mikor a mama megkapta ősszel a szülinapjára a kis virágos csokort képet, akkor apa kérdezte, hogy ugye egyszer neki is hímzek. Hát ezt most csak neki:) Remélem még lesz hely otthon a falon:D

2008. április 19., szombat

Ajkán

A hétvégén megjárattuk az új autót. Kellett egy hosszabb út, így hát elsőként Ajkát vettük célba. Itt laknak a szüleim, akik szerencsére pont ráértek, úgyhogy összepakoltunk pénteken és kocsiba vágtuk magunkat. Mellesleg rémes, hogy milyen lassan tud felcihelődni egy 5 tagú család... Mire végre kocsiba ültünk, azt hittem, hogy megőszülök. A tervezett 13 óra helyett majd fél háromkor indultunk én meg ötre voltam bejelentkezve a fodrászomhoz. Szerencsére időben hazaértünk, gyorsan megszoptattam Karcsit és robogtam is tovább a fodrászhoz. Elég bizonytalan ötletekkel állítottam be hozzá, hogy milyen frizurát szeretnék. Amolyan félhosszúra gondoltam, amit azért össze lehet kötni. Így első nekifutásban még mosatás előtt ollóval lenyisszantotta a lófarkam felét. Aztán elkezdett fésülni és bár említettem neki, hogy rémesen hullik a hajam, mondta, hogy inkább totálgáz szinten hullik, ő az egész rövidet javasolná. Végül kiegyeztünk egy kleopátra frizurában, mert öcsisre többet nem vágatom le a hajam. Utoljára Miklóska születésekor volt teljesen rövid hajam, nagyon megbántam. Mindig elfeküdtem és valahogy hiába volt rajtam szoknya, vagy harisnyatartó, vagytudomisénmi, sosem éreztem magam igazán nőiesnek. Nekem ehhez asszem mindenképp kell a hosszabb haj:)


Na de pár szót a kocsinkról. Egyrészt hatalmas a csomagtartója, úgyhogy mindent elnyelt. Másrészt eszméletlenül jó vezetni. Mentem 140-nel az autópályán!!! Simán gyorsul, élvezet vele a száguldás. Még nem érzem, hogy melyik pontnál fog a kuplung, de azért kezdünk összecsiszolódni a "Nagy fehérrel". Végre csináltunk az autóról pár fotót. Szóval ezt vettük, már majdnem két hete a mienk.


3 éves Opel Astra Caravan, 30e km-t futott és belefér három gyerekülés egymás mellé (szinte majdhogynem ez volt a fő kritérium a nagy-nagy csomagtartón kívül). Ha rajtam múlna, akkor nem fehér lenne, de nagyon jó vétel volt, úgyhogy a színétől eltekintettünk:D Az uram már csak az eü vizsgát kell, hogy legyűrje, és végre neki is lesz jogsija. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog vezetni. Azt, hogy parkolni jól tud, azt már többször láthattam. Én ebben eddig is béna voltam, ezzel a hodály kocsival meg még kevésbé érzem, hogy hogyan is kéne csinálni. Csak előre tudok parkolni. A tolatásnál valahogy fordítva gondolkodom... Az első körútunk végén negyed órán át parkoltunk. A nagy feladat az volt, hogy aránylag kicsi helyre kellett a padkára 4 kerékkel felugratva beállni. Karcsi üvöltött a hátsó ülésen, Matyi ki akart szállni... Szerencsére legalább Miki maximális apátiával szemlélte a dolgot, így ő nem volt zavaró tényező. A 6. lefulladás után átadtam a volánt az uramnak, aki végül sikeresen beállt, de szerintem neki is lett pár ősz hajszála, mire a helyén állt a kocsi. Szerencsére nézőközönségünk csak pár pillanatra volt, de bizonyára jól szórakoztak rajtunk. Szóval egy a lényeg: Még gyakorolnunk kell:)


Még valami. Itt Ajkán apukáméknak explorer van. Megnyitottam a blogomat és láttam, hogy hihetetlen lóbetűkkel van az egész. Otthon Viktorom valamit állított a Firefox-on, így nekem ott a large méret is tök normálisnak nézett ki. Szóval az a kérdés, hogy ez az új méret olvasható, vagy legyen inkább a nagyobb?

2008. április 17., csütörtök

RR ismét


Ma beszálltam egy RR-be a kis topicon. Mikor az előzőt befejeztük, szilárdan elhatároztam, hogy soha többet újba nem fogok beugrani. Igazság szerint akkor túl sokat mérgelődtem azon, hogy egyrészt untam a mintát - a koriandert - másrészt a postázást nehezen tudtam megoldani.
Most viszont kezdett újra összeállni egy csapat, olyan emberek is beszálltak, akikkel még nem hímeztem együtt, így tuti nagyon sajnáltam volna, ha kimaradok. Nameg a minta is nagyon-nagyon tetszik (és nem utolsó sorban kicsi is), bár nálam tuti befutó lett volna a 13 Beauties is. Egyszer azt is meg kell csinálnom mindenképp. Aztán a végső lökést a döntéshez Brunyi adta, aki javaslatával megadta a kezdés időpontját. Júliusig meghímezzük az első kannát és csak aztán postázunk tovább kéthavonként. Szerintem ez a tempó menni fog, a postázást meg majd igyekszem hétvégenként megoldani a plázákban, mert Viktorom mondta, hgy ő többet RR-t soha nem ad postára, csak ha nagyon-nagyon-nagyon inokolt:)
Hogy miért jó nekem ez a kezdés? Július végén szül a kishúgom (Ismételten egy fiúval bővül a család. Hiába vágynak a szüleim kislány unokára, nekik ez lesz az 5. fiúunoka, lányra még várni kell...), addig be kell fejeznem neki egy folttakarót, amire a Popcorn Kalendárt hímzem. Eddig csak a januárral vagyok kész, most készülget a február. Szóval bőven van mit hímeznem az RR előtt.

Miki alkotott




Mostanában két gyerekkel vagyok napközben otthon. Mikit április 1-től nem vittem többet bölcsibe. Egyrészt belejöttem a háromgyerekes létbe, másrészt folyton hazahozott pár nap után valami betegséget, harmadrészt csak foglaltuk azok elől a helyet, akinek tényleg fontos volt, hogy bölcsiben legyen a sráca, amíg dolgozik. Szóval ma is itthon voltunk, játszóra nem jutottunk ki, mert pocsék volt az idő. Amíg én főztem, addig Miki a segítségemmel alkotott. Próbáltam fotózni az elmélyült arcát, de sajna nem sikerült. Egyébként vagy kinyújtott nyelvvel, vagy tátott szájjal rajzol, mint az anyja:) Csatolom a művet is, szerintem ahhoz képest, hogy 3 éves volt januárban, nagyon szépen színez. Gondolom felismerhető, hogy miket színeztem én;) A nap híre, hogy Matyinak végre kiesett a metszője. Ha ránézek, mindig nevetnem kell, tök idétlenül néz ki:D Egyébként már nagyon várta, hogy kihulljon a foga, mert ugye csak akkor iskolaérett. Mondtam, hogy tegye a fogat a párna alá és a fogtündér hoz majd helyette valamit. Praktikus gyerek, ő a párnája mellé teszi, mert különben a fogtündér nem fogja tudni megtalálni a fogat...

2008. április 16., szerda

Új szerzemények

A délelőttünk elég mozgalmasan telt. Ma reggel én vittem Matyit oviba, úgyhogy negyed nyolckor már kinn voltam a fiúkkal az utcán. Miki ilyenkor mindig motorral jön, hogy haladni is tudjunk, mert a sportkocsira sajna nem lehet csatlakoztatni a testvérfellépőt. Illetve annyira nem sajnálom, mert legalább megtanul ő is sokat talpalni. Hamarosan úgyis kicsi lesz neki a motor, kénytelen lesz a saját lábán jönni. Matyi már kemény fickó, hosszútávon is jól bírja az iramot.
Hazafelé csörgött Viktor mobilon, hogy 2. sorszámú befutó az Önkormányzati irodában, hogy átirassuk a kocsit a nevemre. Egy kis bibi viszont van: NEM ÍRTAM ALÁ A MEGHATALMAZÁST!!! Mindent összeraktam neki reggel, hogy ez is kell, meg az is kell. Az a nyamvadt aláírás meg lemaradt. Nem volt mit tenni, bepotyáztunk Mikivel és Karcsival a belvárosba bkv-val. Isteni volt... Babakocsi, motor, mással leszállni képtelen gyerek. Még szerencse, hogy Karcsi elaludt a babakocsiban. Ügyintéző néni tök rugalmas volt. Mire odaértem már mindent elintéztek Viktorral, nekem csak aláírnom kellett. Utána sorbanálltam a postán az utánvétes csomagomért.

Itthon alig bírtam ki, hogy még szoptassak meg Mikinek tízórait is adjak. Kibontottam. Íme a szerzeményeim. Nameg a sok-sok kis anyagminta. Már végignézegettem, fejben hímeztem is rájuk:) Ez a fein floba csodálatos anyag, nemhiába dícsérték annyit a topicon a csajok... A keretre kíváncsi vagyok. Asszem kimondhatom, hogy gyenge a csuklóm, a kezem, így valami könnyű kellett. Ennek is van súlya, de szerintem a fa keretekhez képest biztos sokkal könnyebb,nameg a hímzést segítő ülős állványkámhoz biztos jól fog passzolni.

2008. április 15., kedd

A Nyúl és a postás

Ma csomagot kaptam. Illetve csak kaptam volna...

Reggel postás bácsi felcsöngetett, hogy utánvétes csomagot hozott nekem. Éljen! Éljen! Megjött Zsuzsa csomagja a Tűvarázsból. A pénzem viszont kevés volt, postás bácsi meg rém frusztrált. Közölte velem, hogy többet nekem nem hoz ki házhoz csomagot, majd csak értesítőt dob be, minek cipeljen minden vackot házhoz, csak megszakad. Én meg csak álltam és képtelen voltam kinyögni bármit. Az emberi bunkóság valahogy mindig lebénít. Most miért belém kellett rúgnia, ha rossz napja van? Amióta itt lakunk, mindössze egyszer nem veszek át valamit, mindig itthon voltam, most először volt fennakadás, hogy potyára lifetezett fel hozzám a 3. emeletre.

Kedves postás bácsi! Tudom, hogy ezt nem fogod olvasni, de mindig "sok szeretettel fogok" rád gondolni, mikor tömegközlekedem a 3 gyerekkel a postára az ajánlott leveleimért, az utánvétes küldeményeimért, a kiküldött hivatalos iratokért ésatöbbiért. Remélem mindig lesz nálad jól fogó toll, hogy megírd a ház aljában az értesítőt, miközben én fenn vagyok 3 emeletnyire a gyerekeimmel. Köszi!

2008. április 14., hétfő

A fiaim


Csatolok egy fotót a fiaimról, hogy tudjátok milyen apróságokról írok, vagyis kikre vagyok nagyon büszke és kikre panaszkodom:)
Elég friss a kép, talán múlt héten készült, ami nálam nagy szó, mert folyton lemerült akuval küzdök. Valahogy a fényképezőgépben lévő akuk átvándorolnak a zenélős játékba, Crankybe, a helikopterbe meg a többi játékba, ami természetesen eszi az elemet és legalább 3 db-ot kell belerakni...

Semmire sincs időm...




Imádok hobbizni. Úgy általában imádok alkotni. Hosszú ideig varrtam ruhákat, kisebb ajándékokat, táskákat. Valamikor középiskola végén múlt el a láz, néha-néha veszem már csak elő a varrógépet, ami már egy őskövület, sokszor be is mondja az unalmast. Még szerencse, hogy apósom imád bütykölni, úgyhogy gyakran megkapja javításra. Ma már leginkább csak nadrágfelhajtásra használom, vagy végső kínomban, ha épp nem kapok megfelelő ruhát, akkor összedobok egyet magamnak. Itt van pl. ez a vörös, amit a húgomék esküvőjére varrtam kb. két nap alatt. Már rég nem szoptattam Miklóskámat, csak a kilók egyszerűen rajtam ragadtak. Villámgyorsan kellett volna valamit vennem és képtelen voltam rá. Valahogy a magamról elképzelt test nem egyezett a meglévővel:) Az esküvőre kicsit felturbóztam magam jó sminkkel és frizurával, a férjemnek nagyon tetszettem.

Mit varrtam még mostanában? Matyinak dínójelmezt. Amolyan egyszerű, oviba valót. Mivel képtelen vagyok a képeket a szövegbe belenyomni, így a legvégén mutogatom a készült fotókat.

Matyi, a nagyfiam születése után horgoltam és terítőket hímeztem laposöltéssel. A képeket sajna lenyelte az nlc új arculata, ami nagyon rossz, mert a horgolások nagy része ajándékba készült, újabb fotót nem tudok róluk készíteni. Így jártam... Szóval marad az a lehetőség, hogy amit tudok, azt majd újra fotózom és alakulgató képtáramba feltöltöm, a többit meg lefotózom addig az újságból, ahonnan készítettem.

Aztán valamikor 2005 elején Hubbub-Mariann megfertőzött a keresztszemezéssel, azóta most leginkább csak x-eket öltögetek. Nagyon élvezem, csak irtó lassú tűt vettem. Rengeteget szeretnék hímezni, de szinte alig van időm erre. Ma reggel szembesültem egy romhalmaz lakással. Szép lassan nekiálltam kihámozni a káoszból a rendet, de még nagyon messze van a kívánt formától a dolog:( Ha épp elment a kedvem délelőtt a pakolástól és vettem magamnak fél perc pihenőt, Miki rögtön ott állt, hogy akkor játszhatnánk valamit. A szennyesláda folyton tele, a vasalnivaló halmokban, holott folyamatosan mosok és vasalok. 4 emberre úgy érzem fele ennyit kellett házimunkáznom. Jó lenne, ha csak egy napra mindhárom srácom elvinné valaki. Addig kitakarítanék, mosnék, vasalnék és tiszta lakásban fogadnám azt az őrültet, aki elvitte a fiúkat. Sőt, még sütnék is neki valami sütit hálám jeléül.
Ha minden rendben van, akkor leülnék este keresztszemezni, mert általában csak az estéim szabadok, mióta Miki itthon van és nem bölcsiben. Na de most is itt ülök a gép előtt, ahelyett, hogy takarítanék. Úgyhogy futok is tovább. Szaladok együtt a lakással!


2008. április 12., szombat

Képtár

Őszintén szólva sok-sok blogot nézegettem már. Legfőképp csak nézelődtem, mert a keresztszemezők munkáira voltam kíváncsi. Csak a közelibb ismerősök bejegyzéseit szoktam olvasni, mert róluk jó tudni, hogy mi is történik velük. Naszóval én is szeretnék egy szép kis képtárat. Ma elkezdtem végigpörgetni a dg képeinket, hátha megtalálom a régebbi fotókat, mert amik az nlc-re vannak feltéve, azok nagyon le vannak sajna kicsinyítve. Hát ahogy elnéztem nem lesz kis meló a képek kikeresgélése, de mindenképp kellenek, mert eddig leginkább csak ajándékba hímeztem, sokat nem tudnék újra fotózni. Igyekszem pár napon belül összehozni a képtáramat és akkor majd belinkelem, hogy lehessen nézegetni.

Pénteki jelentés



Már tegnap meg akartam írni ezt a bejegyzést, csak egyszerűen bekrepált a szemem, majd kifolyt. Rém egyszerű történet, árpa nőtt a szememre, de nagyon brutál. Lefutottam a ház aljába a patikába krémért, addig a fiúk itt fenn játszottak. Persze lelki szemeim előtt ott lebegett a gyufázás, a kinyitjuk az ablakot és kikukucskálunk, a késes téma, úgyhogy úgy rohantam, mint egy őrült. Krémet megvettem, szemem bekentem, mára sokat javult, úgyhogy ma este végre minden adott lesz egy jó kis hímzéshez...

Az nlc-n tagja vagyok egy keresztszemes kis topicnak. Jó a
csapat, jó a hangulat, nem egy pörgős topic, de így legalább én is tudom tartani a tempót, ami három gyerkőc mellett most már nem is olyan könnyű. Péntekenként szoktunk "jelenteni", hogy előző héten hogy állt a hímzésünk és az adott pénteken. Én ezt imádom, mindig nagyon várom a pénteket, hogy lássam, ki mit alkotott, mennyit bökögetett a művébe. Van, hogy napjában csak azért vagy 5-6x benyomom a gépet, hogy hátha valaki jelentett. A többiek egyrészt inspirálnak, másrészt újabb és újabb ötleteket adnak és sok-sok vágyat ébresztenek azzal, hogy csudaszép dolgokat láthatok.

Szóval sajnos tegnap nem sikerült semmit jelentenem, mert épp kézügyi válságban voltam, Karcsi fiam a 7 kilójával kissé szétbarmolta a csuklóm, a karom, a vállam. Bőven kellett egy teljes hét pihi, de nagyon hiányzott a tűm. Viszont így sokat aludtam:) Matyi fiam viszont alkotott bőszen a héten, hisz hamarosan itt az évzáró, amire készíti az óvónéniknek a keresztszemes kis képecskéket. Kicsi fiamra irtó büszke vagyok. Kitartóan és szépen, igényesen hímez. Imád velem jönni az Éva kézimunkába tátogni, általában velem együtt nézi a pénteki jelentéseket, szokta is kommentálni a többiek alkotásait.
Megpróbálom ide csatolni a képeket, amik Matykó hímzéséről készültek. Remélem elsőre sikerülni fog.

2008. április 10., csütörtök

Első kísérlet...

Na rászakadtam én is a netre teljes magammal. Próbálok a Zuram unszolására összehozni egy blogot. Itt is volna, igyekszem majd szépen csinosítgatni!

Közben kutakodtam a számítógépünkön is, és találtam régi-régi naplót, mindenféle feljegyzéseket. Párat ide is bemásolok, mert kár lenne, ha elvesznének, bár Viktor időnként mindent elmenteget. (szakmai ártalom)